Heraldikai lexikon/Boldisár Kálmán

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Boldisár Kálmán, boldogfalvai (Debrecen, 1869. november 15 - ?) történész. A neve előfordul Boldizsár alakban is. Gyakran használta a Calamus dr. írói álnevet. Középiskolai tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte, majd az ottani jogakadémia elvágzése után a budapesti egyetemen szerzett doktori oklevelet 1893-ban. 1898-ban rendőrkapitány, 1905-ben főkapitányhelyettes volt. 1920-ban Debrecen városi tanácsnoka, egészen 1926-ig, nyugdíjazásáig. Ekkor városi táblai főjegyzővé nevezték ki. Főként Debrecen történetével és néprajzi forrásaival foglalkozott. Beutazta az egész országot és 1900-ban európai körutat tett. Értékes heraldikai és insignológiai tevékenységet fejetett ki. A hajdúk 120 egyéni nemesítésről tudott, melyet a vármegyei kihirdetések figyelembe vételével készített s 1943-ban megjelent újabb közleményével 225-re emelt. 1923-ban a debreceni egyetem irodalmi munkásságáért bölcsészdoktorrá avatta. Horatius Ódáinak és Homérosz Iliászának fordításával foglalkozott. 1885 óta saját neve és Calamus álnévvel versei, elbeszélései és tárcái jelentek meg a debreceni lapokban és más vidéki lapokban is.


Művei[szerkesztés]

Prózák. Elbeszélések. Debrecen, 1890

Emberekről. Debrecen, 1899. Haladás. 39 l. (A "Haladás" páholy könyvtára V.)

Rákócziról és a kurucokról. Debrecen 1903

Calamus dr: Bocskay hadi népe. Turul, 25, 1907. 182-193. l.

Calamus dr.: Bocskay hadi népe. Harmadik (kiegészítő) közlemény. Turul 1943. 1–2. sz.

Boldisár Kálmán: Bocskai István koronájáról. Debrecen 1925

Régi Debrecen Boldisár Kálmán. Szerkesztő. 1930

A Debreceni Casino százéves története 1833-1933. Debrecen 1933


Irodalom[szerkesztés]

Bud. Hirlap 1890. 103. sz. önéletrajzi adatokkal

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

Magyar életrajzi lexikon. I. 239. l.