Heraldikai lexikon/Balassa József

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Balassa József (Baja, 1864. 2. 11.–Budapest, 1945. 2. 26.), nyelvész, gyűjtő. 1881-ig Weidinger József volt a neve. (A Weidingerek jómódú bajai földbirtokosok voltak.)

A gimnáziumot szülővárosában végezte. Egyetemi tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben (1885, bölcsészdoktori, 1886 tanári oklevél). Székesfehérváron (1886-tól), Debrecenben (1892-től), Budapesten (1896–1918) tanított. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki (1919-ben a középiskolai tanítóképző intézet élére helyezték), de annak bukása után állásából elmozdították. Jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar nyelvjáráskutatásban. A Magyar Nyelvőr szerkesztője (1920–1940), a finn tudományos akadémia tagja. Többször jelölték akadémiai levelező tagságra, de politikai okokból a nem nyelvész tagok mindig kibuktatták.1944-ben Benedek Marcell bújtatta. Budapest ostromakor hunyt el tüdőgyulladásban.

Szabadkőműves érmeket és jelvényeket gyűjtött. A Könyves Kálmán páholy tagja (1898), hamarosan helyettes főmestere, majd főmestere (1898–1920) és a szövetségtanács tagja; a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy helyettes nagymestere (1914–20) és a Szövetségtanács nagymestere (1920 után).

A szabadkőművesség 1920-as betiltása után világszerte nagymesterként ismerték el, noha hivatalos megválasztására nem kerülhetett sor. Az 1926-os belgrádi szabadkőműves kongresszuson a magyar küldöttséget vezette. 1928-ban a New York-i Kossuth-szobor leleplezésére kiutazott küldöttségben kormányzati felkérésre, de nem hivatalosan a magyar szabadkőművességet képviselte.

Irodalom[szerkesztés]

Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, 2010. 23-24. -- arckép

https://hu.wikipedia.org/wiki/Balassa_J%C3%B3zsef_(nyelv%C3%A9sz)

http://www.centropa.org/cs/node/87405