Heraldikai lexikon/Baböcsai János

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A kassai Mattertia-oltár, 1516

Baböcsai János, kassai képíró (1515—1527). A neve előfordul Babocsai alakban is. Alexander képfaragó (1485—1516) veje (aki az 1496—1516. években a kassai városi tanács tagja). 1515-ben lett Kassa város polgára. Ő lehetett a szent Erzsébet egyházban levő Mettertia kép mestere, melyet a rajta levő évszám szerint 1516-ban ajánlott fel Czotman Bertalan gyógyszerész családja az egyháznak. A képen gyógyszerészmozsárból indás növény hajt ki, melynek ágai szentek alakjai körül fonódik. A térdeplő donátor mögött Szt. Bertalan áll, baljában tartott késén a képíró monogramja; vele egy sorban Szt. Kozma és Dömjén, az orvosok és gyógyszerészek védőszentje. A képen Kassa városa, a donátor és neje címere is látható. Czotman háromszor nősült; első neje Svarcz Zsófia 1493-ban meghalt; a második Orsolya "Ambrosii Czigenfuszels cammergrofs of der Rwde" leánya 1498-ban már szintén halott; harmadik neje Margit (1513—1532); az egyik címer tehát a harmadikat illette. A képen levő szenteket a képíró megnevezi s e feliratok magyaros alakja, mint Bartoloneus, Sebestienus, Pongracius, arra vall, hogy festőjük nem volt járatos a latin nyelvben; a tősgyökeres magyar nevű Babocsaiban találjuk meg tehát a kép mesterét; a család magyar voltáról a város németül vezetett jegyzőkönyve is fényesen tanúskodik, melyben képírónk anyósáról, mint "Kathelina asszony"-ról szól. Dr. Éber László szerint a szepesszombati, Divald Kornél szerint pedig a lőcsei Szt. Antal s a szepesbélai oltárok képei a Mettertia festőjének műhelyéből kerültek ki.[1]

A szentek körül tekergő indák genealogikus jelleget kölcsönöznek a képnek, mely a szent rokonság (Jézus rokonságának) vallási tematikáját jeleníti meg, s így a Jessze-fa analógiájának is tekinthető. A mettercia (Szt. Anna harmadmagával) olyan képtípus, melyen Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázolják, Szt. Anna, Jézus nagyanyja társaságában. Ezt a tematikát egészíti ki Babocsai képén a szentek körüli indák genealogikus megjelenítése.

Irodalom[szerkesztés]

[2]

385-395.

XIX., 104-105., 135.