Heraldikai lexikon/Báróczi Sándor

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Báróczi Sándor (egyéb névalakjai: Báróczy Sándor vagy Bárótzi Sándor) (bari) (Ispánlaka, 1735. április 11.Bécs, 1809. december 24.) magyar királyi testőr, író

Apja Báróczy Sándor megyei adószedő volt. Iskoláit Nagyenyeden végezte, majd Nagyszebenben az erdélyi kancelláriánál nyert alkalmazást. Miután Mária Terézia fölállította a magyar testőrséget, abba beválasztották és 1760. szeptember 20-án fölesküdött. Bécsben Barcsay Ábrahám és Bessenyei György társaságában ő is a magyar irodalom fellendítésén munkálkodott. Később alkímiával kezdett foglalkozni, és minden szabadidejét erre fordította. 1790. november elején főstrázsamesteri (őrnagyi) rangra emelték, 1806. július végén pedig mint a magyar testőrök ezredese vonult nyugalomba. Erdélyt Bécsbe költözése után nem látogatta többé.

Kazinczy említi egy francia nyelvű alkímiai művét és két magyar nyelvű munkáját.

Művei[szerkesztés]

  • Kassándra. Calprenede után. Bécs, 1774. hét kötet. (2. kiadás. Pest, 1793–94.)
  • Erkölcsi mesék. Franciából ford. Marmontel után. Bécs, 1775. (2. kiadás. Pest, 1785.)
  • Erkölcsi levelek (Dusch után) Bécs, 1775. (2. kiadás. Pest, 1786. Mindkettő 3. kiadásban: Minden munkái VIII. k. Pest, 1814.)
  • Barátaimhoz, verses levél Bessenyei György Társaság-ában (Bécs, 1777.)
  • A védelmeztetett magyar nyelv. Bécs, 1790.
  • A sáros, egészségtelen s haszonvehetetlen vizek jobbításáról, s iható tételéről. Báró Linden Miksa után németből. Bécs, 1794.
  • A mostani Adeptus vagyis a szabad kőmivesek valóságos titka. Franciából ford., Bécs, 1810.
  • Teremtőhöz való fohászkodás. (Hely és év nélkül.)
  • Amalia történetei, melyeket a szép nemnek ajánlva, testamentománál fogva kiadatni rendelt. Ford. németből. Bécs, 1810.
  • Minden munkái. Pest, 1813–14. (8 kötetben Kazinczy Ferenc által kiadva a szerző arcképével és életrajzával.)
  • Levelei Kazinczyhoz (Figyelő V. 124. és Kazinczy Ferenc Levelezése I. 76. 238. I.)
  • Révaihoz írt levele (keltezés nélkül, a Magyar Nemzeti Múzeumban)


Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]