Heraldikai lexikon/Apostoli király

Az apostoli király a magyar királyok egyik címe és az apostoli királyság Magyarország egyik megnevezése. Külföldön más kifejezések is voltak, mint pl. "Archiregum" (a királyságok királysága), a 16. század elején, az ország természeti gazdagsága miatt vagy a "kereszténység védőbástyája" a török elleni harc idején. A barokk-korban a jezsuiták dolgozták ki a Regnum marianum elvét, mely szerint az ország és a nép fennmaradását Máriának köszönheti, de már Szent István király is Máriának ajánlotta fel országát halálos ágyán.

Az apostoli címzés csak a pápát illette meg, de Magyarországon a középkor végén és a 16-17. században a magyar királyok főkegyúri jogának fontos hivatkozási alapja lett. Először a Hartvik-legenda állítja, hogy II. Szilveszter pápa Szent Istvánt apostolnak nevezte. Az apostoli királyság eszméjét Werbőczy Tripartituma és a hamis Szilvester-bulla terjesztette. A Jagellók, III. Ferdinánd és I. Lipót sikertelen kísérletei után a címet 1758-ban Mária Terézia nyerte el a pápától utódai számára is.

Irodalom

ADRIÁNYI GÁBOR: A MAGYAR KIRÁLYOK APOSTOLI CÍME In: Zombori István szerk.: Magyar egyháztörténeti vázlatok. Budapest, II. 1990. 77-87.[1]

BERTÉNYI IVÁN: HOZZÁSZÓLÁS ADRIÁNYI GÁBOR ELŐADÁSÁHOZ. In: Zombori szerk. 89-91.