Heraldikai lexikon/Amerikai heraldika

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az Amerikai Egyesült Államokban létező heraldikai rendszer.

A kezdeteknél csak angol heraldika volt, részben csak a 18. században vált el tőle.

Az amerikai heraldika története[szerkesztés]

A gyarmati időszakban azok, akiknek volt címere, a saját családi címerüket használták, és van példa néhány területi és társasági címerre is. Az első amerikai címeradomány valószínűleg a virginiai Ralegh város és Társaság számára szólt 1586-ban, William Dethick, a Térdszalagrend heroldja által. A londoni Virginia Company, mely 1607-ben megalapította Jamestown (eredetileg James Fort) városát, az első angol települést a mai Amerika területén, 1619-ben saját maga vette fel a címerét. (Jamestown vezetője egy éven át (1608. szeptembere–1609. augusztusa) John Smith (1580–1531), angol katona, kalandor, Virginia kormányzója volt, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a gyarmat az éhínségek és az indiánok támadásai ellenére fennmaradhatott. Ő volt Új-Anglia névadója, s az Újvilágról írt könyvei és térképei nagyon fontos szerepet töltöttek be a terület további angol kolonizációjában. Amerikai tevékenysége előtt Európában katonáskodott, majd török fogságba került és a rabszolgaságból szabadulva tért vissza Angliába. Háry János-szerűen kiszínezett történetei népszerűek voltak a korabeli Angliában. Azt állítottan magáról, hogy erdélyi katonáskodása jutalmaként Báthory Zsigmond fejedelem 1603-ban megengedte neki, hogy a címerébe három török fejet vehessen fel, annak emlékére, hogy „Regall” ostrománál egy bajvívásban levágott három törököt. Az adománylevél másolata ma is megvan a londoni College of Arms levéltárában.) Rhode Island állam címerét a gyarmat alapítóinak 1647-es pecsétjéből vezetik le. A holland telepesek 1614-ben alapították Új-Hollandia (Nieuw Nederland) települést és 1630-tól kezdtek címert használni. Maryland (1634) és Pennsylvania (1682) gyarmatok a tulajdonosaik címerét viselték (Lord Baltimore, illetve William Penn). II. Károly angol király 1663-as szabadalma, mellyel létrehozta Karolina gyarmatot (hogy a floridai spanyolok ne tudjanak észak felé terjeszkedni), engedélyezte a nemesi címek adományozását is.

A korai amerikai címeradományok az angol heraldika elveit követték, de pajzstartóként gyakran szerepeltek indián bennszülöttek, és a sisakdíszeken* indián fegyverek (tomahawk). William Crowne, Rouge Dragon perszevantja Cromwelltől heroldi engedélyt kapott Új-Skócia területére, ahova 1657-ben személyesen is ellátogatott, majd II. Károly koronázása után 1662-ben kénytelen volt visszatérni Amerikába. 1667-ben Új-Skóciát átadták a franciáknak, Crowne pedig 1683-ban Bostonban halt meg. John Gibbon, aki 1670-ben Bluemantle perszevantja lett, 1659 októberétől 15 hónapot töltött Virginiában, ahol nagy élvezetet talált az indiánok harci táncaiban. Megfigyelte (Introductio ad Latinam Blasoniam, 1682), hogy ilyenkor az indiánok teste és arca vörös és fekete ágasokkal (party per Pale), pólyákkal (Party per fesse) volt befestve, a kezükben pedig ugyanilyen színű kis fakéregpajzsokat tartottak, és egyesek ugyanolyan pólyákkal (party per Fesse), ágasokkal (per pale), cölöpöléssel (barry) voltak díszítve, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a heraldika természetes módon van beleoltva az emberiség érzékeibe.

1705-ben Laurence Cromp-ot, York heroldját Karolina heroldjává (Carolina herald) nevezték ki, a helytartók (Lords Proprietor) pedig megválasztották a Becsületbíróságuk (Court of Honour) elnökévé és Karolina főheroldjává (Principal herald of the whole Province of Carolina), azzal a joggal, hogy a tetszése szerinti címereket és sisakdíszeket adományozzon a tartománygrófok és a cassiquek számára, de nincs adat arra, hogy ezt meg is tette volna. 1715-ben vagyontalanul halt meg és az utódját sem nevezték ki.

A helyi telepesek és angliai személyek részére amerikai köznemesi címeket is kreáltak (cassique vagy cassock, alacsonyabb és landgrave, magasabb rang), hogy ezzel is ösztönözzék a betelepítést. Az angol címviselők közül nem mindegyik jutott el a birtokára. Az új nemesség a tervezett kétkamarás karolinai közgyűlés felső házának örökös tagja lett volna. A 17. század végén a lordok és a közemberek közti osztályt képezték volna, melyet Karolina alkotmányában (Fundamental Constitutions of Carolina), is lefektettek, de a közgyűlés ezt soha sem ratifikálta és a terv 1700-ra nagyrészt el is enyészett. A cacique eredetileg (1555) a Nyugat-Indiák és a szomszédos Amerika (a karolinai kiawahok) bennszülött törzsfőinek vagy „hercegeinek” a címe volt. A karolinai cassiquek és tartománygrófok „baronátusainak” gyakran bennszülött neveik voltak. Az első ismert tartománygrófi címet John Archdale karolinai kormányzó kapta 1694-ben. 1708/9. március 24-én az egyik helytartót (Lord Proprietor), Abel Ketelbyt és örököseit Karolina tartománygrófjává (Landgrave of Carolina) nevezték ki. 1749-ben William Pepperell kapott címert és baronet címet.

1759-ben Isaac Heard, Bluemantle perszevantja, majd a Térdszalagrend heroldja lett. A Címerhivatalban (College of Arms) az amerikai telepesek számára egy szabályozott heraldikai rendszert hozott létre, a címerek adományozását és regisztrációját illetően. A felesége bostoni származású volt és ő maga is öt éven át folytatott kereskedelmi tevékenységet Bilbao és Boston között. William Pepperell a felesége anyjának a fivére volt. Heard első adománya egy amerikai személy részére 1764-ből való. 1791–92-ben Washingtonnal is levelezett, aki a származásáról érdeklődött nála.

Az amerikai forradalom (1765–1783) után a heraldikát a monarchiával társították, ezért idegenkedtek a címerek viselésétől, noha az alapító atyák mintegy felének (George Washington, Thomas Jefferson, John Adams stb.) volt saját címere. Az amerikai alkotmány (I. paragrafus, 9. és 10. bekezdés) tiltja a nemesi címek adományozását, és azt, hogy a Kongresszus beleegyezése nélkül bármely amerikai állampolgár külföldi uralkodóktól ajándékot, juttatást, hivatalt, nemesi címet és (kezdetben) kitüntetést fogadjon el, noha Washington is úgy nyilatkozott, hogy a heraldika nem ellenkezik a legtisztább republikánus eszmével. Egyes feltételezések szerint az Egyesült Államok zászlója is Washington címerére megy vissza.

A függetlenség után mindegyik egykori gyarmat saját címert vett fel, majd 1782-ben a Kongresszus jóváhagyta az Egyesült Államok „nagypecsétjét“ (Grand Seal), melynek előlapján a hivatalos amerikai címer látható. Sok amerikai megyének (county), városnak, egyetemnek, egyházi szervezetnek, és néhány vállalatnak is van saját címere.

1866-ban John Von Sonnentag Havilland (később de Haviland) lett Rouge Croix perszevantja, aki amerikai (valószínűleg philadelphiai) származású volt. 1869-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a Címerhivatal megtagadta azon amerikaiak leszármazásának a regisztrációját, akik angol családoktól eredeztették magukat. Ekkortájt növekedett meg az amerikai családok érdeklődése is a származásukkal kapcsolatban, amit jelez a bostoni New England Historic Genealogical Society megalapítása 1845-ben. Egyes neves amerikai genealógusok, mint Joseph Lemuel Chester, Angliában is dolgoztak. Az angol heroldok a 19–20. század fordulóján tiszteletbeli címeradományokat (honorary grants) kezdtek kiadni egyes (prominens) angol származású amerikaiak (pl. Alain Campbell White, 1920), majd 1960-tól egyes amerikai települések, testületek, megyék, vállalatok részére is.

Az Egyesült Államokban a címerek megtervezésére és regisztrációjára nincs semmilyen központi címerhivatal. A hadsereg kötelékében azonban létezik egy heraldikai intézmény. 1918-ban Woodrow Wilson elnök arra utasította a hadügyminisztériumot (War Department), hogy hozzon létre egy olyan hivatalt (Heraldic Program Office), amely a hadügyi szervezetek számára képes megszervezni a katonai jelképekkel (kitüntetések, rendjelek, zászlók) kapcsolatos feladatokat, és képes címereket* és más jelképeket tervezni, valamint jóváhagyni. 1924-ben a hadügyi jelképek létrehozásának feladatát a főszállásmester (Quartermaster General) hivatalára ruházták át, ahol létrejött egy külön Heraldikai Program (Heraldic Program). 1949-ben a Muníciós Bizottság (Munitions Board) hatására a hadsereg mellett már a légierő és a haditengerészet számára is végzett heraldikai szolgáltatásokat. 1957-ben elrendelték egy külön Heraldikai Intézet (The Institute of Heraldry) létrehozását, mely a hadügyi szervezeteken kívül heraldikai szolgáltatásokat nyújt a szövetségi kormányzat összes ága számára. A feladatai közé tartozik a kitüntetések, zászlók, lobogók, pecsétek, címerek, címerjelek, rendjelek, egyéb hivatalos jelképek és szimbólumok létrehozása. Joga van szabályokat alkotni arról, hogy hogyan kell a katonai jelképeket megjeleníteni, kiadni és viselni az egyenruhán.

A Heraldikai Intézet nemcsak a katonai és szövetségi szervezetek számára nyújt heraldikai szolgáltatásokat, hanem az elnöki hivatalnak, és az önkormányzatoknak is. A személyzete ma húsz civil személyből áll. Feladata a hivatalos szimbólumok (pecsétek, kitüntetések, rendjelek, jelképek, zászlók stb.) kutatása, megtervezése, fejlesztése, standardizálása, minőségellenőrzése és egyéb szolgáltatások nyújtása. (Az általa alkotott jelképek, főként a címerek azonban nem mindig képviselik a legjobb heraldikai ízlést.)

Az amerikaiak nagyon kedvelik a címerek dekorativitását. Ezt kihasználva számos olyan heraldikai üzlet („bucket shop”) létezik, amely falra akasztható címereket és egyéb címeres ajándéktárgyakat (bögréket, pólókat stb.) kínál megvételre. Egy ténylegesen is létező családi címert vesznek alapul, és az érdeklődőket a puszta névazonosság alapján, a valós rokoni összeköttetések megállapítása nélkül látják el „családi címerekkel.“

Az amerikai heraldika jellege[szerkesztés]

A heraldikát egyáltalán nem szabályozzák központilag, és az Egyesült Államok címerén (seal, a. m. pecsét) kívül nem is védelmezik jogi eszközökkel. Nincsenek állami heraldikai szervezetek sem, csak néhány magánszervezet és a hadsereg heraldikai intézete létezik. Minden amerikai államnak van saját címere, de ezek közül a legtöbb csak némileg nevezhető heraldikusnak. Puerto Rico valódi címerrel rendelkezik, melyet 1512. nov. 8-án Ferdinánd, spanyol király adományozott. Az állami és önkormányzati heraldikában a címereket sajátos módon pecsétnek (seal) nevezik, noha az ilyen „pecsétek“ nagyon gyakran színes ábrák. A legtöbb városnak, településnek nincs is címere, legfeljebb csak pecsétje van.

A magánszemélyek által használt címerek általában kifogástalanok, sőt (különösen az újabbak) gyakorta nagyon ötletesek, esztétikusak, ízlésesek, szinte teljesen megfelelnek az európai (brit) címertani szemléletnek és normáknak, mivel azokat gyakran európai heraldikusok és intézmények tervezik meg. Sok amerikai elnök is viselt címert, melyeket általában valamilyen európai heraldikai intézmény adományozott számukra.

A hivatalos szervek (államok, kormányszervek, városok, intézmények, szervezetek stb.) által használt címerek (melyek néha inkább logóknak, mint címereknek tűnnek) azonban némileg kirívóak, darabosak. Olyanok, mint egy nagy amerikai autó, mindig van rajtuk némi fölösleg, robusztus forma, erőltetett elegancia. Gyakran túlzsúfoltak és európai szemmel sokszor antiheraldikusak. A szín- és jelképválasztás sem mindig teljesen esztétikus. A címerképek póza gyakran banális. Ebből a szempontból azonban az amerikai címerek is csak az ottani életszemléletet tükrözik vissza, a gyökerektől elszakadt önállóság megteremtésének az igyekezetét látszanak kifejezni, ami az amerikai dizájnban is megnyilvánul (az autógyártástól, a teherautókon és vonatokon át az építészetig), mely ugyanazokkal a jegyekkel rendelkezik, mint az amerikai heraldika. Miként az amerikaiak nem képesek egy európai stílusú autót megtervezni, ugyanúgy képtelenek erre a címerekkel kapcsolatban is. Az amerikai heraldika a független fejlődésre törekszik, megfelel az amerikaiak esztétikai elképzeléseinek, tehát nem idegen az ő lelkületüktől, hanem nagyon is egyezik azzal, és ezért betölti a funkcióját, de külső szemmel nem tartozik a heraldika élvonalához, inkább a szovjet-típusú lelkülettel, a monumentalitással, az ormótlan ünnepélyességgel rokon, mivelhogy ez is az egyszerű emberek heraldikája. Emellett azonban egyfajta patetikusság is jellemzi, mely már-már annyira robusztus, hogy csaknem megfelel a patetikusságot jelentő hevesség, szenvedély definíciójának, s nem a szánalmasságnak, ahogyan a patetikusságot Amerikában (helytelenül) értelmezni szokták. Az amerikai heraldikát tehát tudat alatt szánalmasnak véljük, de a sok sallang miatt patetikusnak: „érzésméltóságteljesnek“, ünnepélyesnek látjuk, ahol a pátosz (már-már) a feladat fölé nő.[Sz. L.]

Intézmények[szerkesztés]

United States Army Institute of Heraldry (TIOH: The Institute of Heraldry). 1957-ben alapították. Az amerikai hadsereg és más kormányszervek számára végez címertani szolgáltatásokat, beleértve az elnöki hivatalt is. A hadseregen kívül oktatási intézmények, hivatalok számára is tervez címereket (helyesebben inkább egyfajta logókat). Cím: The Institute of Heraldry, 9325 Gunston Rd, Room S-113, Ft. Belvoir, Virginia 22060-5579 www.tioh.hqda.pentagon.mil

Szervezetek[szerkesztés]

The Committee on Heraldry of the New England Historic Genealogical Society. 1864-ben alapították. A feladata az amerikai címerek központi regisztrációja és heraldikai kutatások folytatása. Cím: The NEHGS Committee on Heraldry, 35 Boston Neck Road, North Kingstown, RI 02852-5704 www.newenglandancestors.org

New England Historic Genealogical Society (a legrégibb amerikai genealógiai egyesület, 1845-ben alapították Bostonban)

The New York Genealogical and Biographical Society (1869-ben alapították, a második legrégibb amerikai genealógiai és történeti szervezet, van heraldikai bizottsága is)[1]

The American Historical Association (1884-ben alapították, a legrégibb és legnagyobb amerikai hivatásos történészi egyesület)[2]

Genealogical Society of Utah (1894-ben Salt Lake Cityben alapították)[3]

The American College of Heraldry. 1972-ben alapították magánkezdeményezésként New Orleansban az amerikai címerek regisztrálására. www.americancollegeofheraldry.org

The College of Arms Foundation. 1983-ban alapították magánkezdeményezésként. Cím: 216 East 45th Street, Suite 901, New York, NY 10017-3304 USA www.coaf.us

American Heraldry Society. 2003-ban alapították magánkezdeményezésként. Cím: The American Heraldry Society, Inc., PO Box 96503 PMB 57394, Washington, DC 20090-6503 www.americanheraldry.org

United States Heraldic Registry. 2005-ben alapították magánkezdeményezésként az amerikai és külföldi címerek ingyenes regisztrációjára. Egy elektronikus levelet is kiad. www.usheraldicregistry.com

Kiadványok[szerkesztés]

American heraldic journal : an eclectic quarterly magazine (Columbus, Ohio negyegéves folyóirat, I. 1901.)[4]

Virginia heraldica : being a registry of Virginia gentry entitled to coat armor, with genealogical notes of the families (szerk. Crozier, William Armstrong (1864-1913), a New Yorki The Genealogical Association genealógiai, heraldikai kiadványa) [5]

Matthews' American armoury and blue book. New York-London, 1907. [6]

A Roll of Arms, Registered by the Committee on Heraldry of the New England Historic Genealogical Society. A Committee on Heraldry of the New England Historic Genealogical Society által bejegyzett címerek regisztere

The New England historical and genealogical register (a bostoni genealógiai egyesület negyedéves kiadványa)[7]

The Virginia magazine of history and biography [8] [9]

The New York genealogical and biographical record (a New York Genealogical and Biographical Society kiadványa)[10]

The Journal of American Genealogy (a National Historical Society negyedéves folyóirata)[11]

Genealogy : a journal of American ancestry [12]

The American Historical Review (The American Historical Association kiadványa)[13]

The Utah genealogical and historical magazine (a Genealogical Society of Utah negyedéves folyóirata)[14]

Maryland historical magazine (az 1844-ben alapított Maryland Historical Society negyedéves folyóirata)[15]

The New Hampshire genealogical record : an illustrated quarterly magazine devoted to genealogy, history, and biography : official organ of the New Hampshire Genealogical Society (negyedéves folyóirat)[16]

The New England Historical and Genealogical Register. A Committee on Heraldry of the New England Historic Genealogical Society kiadványa.

The New York genealogical and biographical record. A New York Genealogical and Biographical Society kiadványa)

The Utah genealogical and historical magazine. A Genealogical Society of Utah negyedéves folyóirata.

The Genealogical advertiser (Cambridge, Mass. városában megjelent negyedéves genealógiai folyóirat)[17]

The American Herald. Az American Heraldry Society kiadványa.

Courant. Az American Heraldry Society elektronikus hírlevele.

The Armiger's News. A The American College of Heraldry negyedéves folyóirata.

The Heraldic Register of America. A The American College of Heraldry által bejegyzett címerek regisztere.

The Virginia magazine of history and biography. A The Virginia Historical Society kiadványa.

Genealogy : a journal of American ancestry (Lyman Horace Weeks szerkesztette)

Forebears (a kaliforniai The Augustan Society negyedéves történeti, heraldikai, genealógiai folyóirata, 1957– )

The Genealogical advertiser (Cambridge, Mass. városában megjelent negyedéves genealógiai folyóirat)


Irodalom[szerkesztés]

W., F. S.: Dame heraldry. Boston, 1886.

William Henry Whitmore: The elements of heraldry: containing an explanation of the principles of the science and a glossary of the technical terms employed : with an essay upon the use of coat-armor in the United States. Boston, 1866., reprint: 1968.

E. V. de Vermont szerk.: America Heraldica. A compilation of coats of arms, crests and mottoes of prominent American families settled in this country before 1800. New York, 1886. (Henry Rykers illusztrációival), reprint: New York, 1965.

Edmund F. Slafter: Royal arms and other regal emblems and memorials in use in the colonies before the American revolution. Boston, 1889.

Eugene Zieber: Heraldry in America. 1895., reprint: New York, 1984.

William S. Appleton (William Sumner) (1840–1903): Positive pedigrees and authorized arms of New England. Boston, 1891.

Gerard Brassard: Armorial of the American hierarchy. Worcester, 1900.

Rosa Kershaw Walker: Americans of gentle birth and their ancestors. Saint Louis, 1903.

William Crozier: A. Crozier's General Armory. 1904, reprint: Baltimore, 1966.

John Matthews: Complete American Armoury and Blue Book. 1905–23, reprint: New York, 1965.

Georg N. Mackenzie – N. O. Rhodes: Colonial Families of the United States. I–VII. 1907– 20., reprint: Baltimore, 1966.

Ernest Spofford: Armorial Families of America. Philadelphia, 1929.

Charles Knowles Bolton: Bolton's American Armory. Boston, 1927.

Howard M. Chapin: American municipal arms. New York, 1932.

Harry Joseph Morris: Heraldry and coats of arms in the United States. Dallas, 1969.

P. William Filby: American and British Genealogy and Heraldry. Chicago, 1970.

David Pittman Johnson: The American College of Heraldry: a handbook of distinctively American coats of arms. New Orleans, 1972.

Richard S. Patterson – Dougall Richardson: The Eagle and the Shield: A History of the Great Seal of the United States. Department of State Publication 8900. Washington, 1976.

José A. Cuchi: Heraldica's armorial general: a collection of coats of arms for over eleven thousand family names of European origin. New York, 1997.

Diane C. Watts: Heraldry – coats of arms. Dallas, 2003.

Thomas Woodcock – John Martin Robinson: The Oxford Guide to Heraldry. Oxford, 1989. 156–170.

David Pittman szerk.: The Heraldic register of America. University of Alabama: American College of Heraldry, I–III. 1985–1988.


W., F. S.: Dame heraldry. Boston, 1886. [18]

Appleton, William S. (William Sumner) (1840-1903): Positive pedigrees and authorized arms of New England. Boston, 1891. [19]

http://www.ngw.nl/heraldrywiki/index.php?title=Civic_Heraldry_Literature