Heraldikai lexikon/Alföldi András

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

H E R A L D I K AAlföldi András

Alföldi András.jpg

Alföldi András (1895. augusztus 27., Pomáz - 1981. február 12., Princeton) régészprofesszor, ókortörténész. Ezenkívül behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannoniára "specializálódott", de érintette a hunok sőt az avarok hagyatékát is.

Élete[szerkesztés]

1913-ban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust 1918-ban. Ekkor dolgozott a Nemzeti Múzeum Éremtárában. 1923 és 1932 között a Debreceni Egyetem ókori történeti katedráján, 1932-től 1947-ig pedig a Budapesti Egyetem Érem- és Régiségtani Intézetének vezetőjeként adott elő régészetet. A nála készült disszertációk egy egységet alkotva törekedtek a teljes ismert forrásanyag közlésére, interdiszciplináris eredményeket is felhasználva. Ennek az egységnek a keretében dolgozott a feliratcorpuson és e cél érdekében különböző tudományterületeken dolgozókat tömörített a Corona Archaeologicába.

1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le, ahol a Berni egyetem ókori történeti katedrájára került, majd 1952-től 1956-ig Bázelben volt egyetemi tanár. Ezek után a Princetoni egyetem meghívására az USA-ba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött, és ókortörténeti kutatásokkal foglalkozott.

Hatalmas tudása és tudományszervezői munkássága nagy hatással volt a császárkor, majd később Róma egész történetének kutatására. Szerkesztette többek között a Numizmatikai Közlönyt, 1940-től az Archaeologiai Értesítőt, 1949 és 1955 között a Dissertationes Berneusest, 1955-1965 az Antiquitast. Tagja volt a Pápai Régészeti Akadémiának, valamint a francia, az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiáknak. 1960-ban a Premio Cintori di Roma díjjal tüntették ki.

Művei[szerkesztés]

  • 1930 A gót mozgalom és Dácia feladása. Bp.
  • 1932 Leletek a hun korszakból. Arch. Hung. IX. Bp.
  • 1935 Epigraphica. Pécs.
  • 1939 Ein neues Verfahren für die Reproduktion. Berlin.
  • 1940 Dákok és rómaiak Erdélyben. Bp.
  • 1946 Az utolsó nagy pannon császár. Bp.
  • 1948 The Conversation of Constantine and Pagan Rome. Oxford.
  • 1952 A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire. Oxford.
  • 1953 Studien über Caesars Monarchie. Lund.
  • 1957 Die trojanischen Urahnen der Römer. Basel.
  • 1965 Early Rome and the Latins. Ann Arbor.
  • 1968 Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior. Düsseldorf.
  • 1969 Fasti Hispanienses Senator. Wiesbaden.
  • 1971 Caesarin 44 v. Chr. Bonn.
  • 1976 Octavians Aufstrieg zur Macht. Bonn.
  • 1977 Das frühe Rome und die Latiner. Darmstadt.

Irodalom[szerkesztés]

  • 1981 Gnomon 53
  • 1981 Historische Zeitschrift 233
  • 1982 Numizmatikai Közlöny 1981–1982
  • 1982 Institute for Advanced Study: Andrew Alföldi 1895–1981. Princeton.
  • 1989 Magyar Nemzet 1989. márc. 8.
  • 1990 Karl Christ: Neue Profile der Alten Geschichte. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Darmstadt.
  • 1995 G. Franciosi: Andreas Alföldi e il problema delle tribù gentilizie, in Ricerche sull'organizzazione gentilizia romana. Napoli.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap