Heraldikai lexikon/Íj

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Páncélos íjász a Pongó címerben, 1675
IV. László dénárja


Névváltozatok:

ívet feszítő kar, ívén nyilat feszítő férfi alak (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 124.), adducere arcum: meg-vonni az íjat (Pápai/Bod 17.), arcus: kéz-íj, ív bólthajtás, szivárvány az égen (uo. 59.), arquites: kéz-ivesek (uo. 63.), contentus arcus: meg-vont kézíj (uo. 160.), expertus ſagittæ: jó nyílas (uo. 253.), hippotoxotæ: nyílas lovaſok, nyílas lovagoſok, íveſek (uo. 305.), intenſus arcus: fel-húzott kéz-ív (uo. 346.)

"Az 1460-ik évben [Kassán] Domonkos ijártó és Dienisch köchermacher [tegezkészítő] említtetnek..." (Kemény Lajos: Műtörténeti adatok Kassa multjából. ArchÉrt. 1906. 57.[1])


Rövidítések:

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Tokody_c%C3%ADmer

Borbála királyné 1431-ben kézíjakért és nyilakért ír Kassa városához.270.