Heraldikai lexikon/Forgó (fejdísz)
Névváltozatok: üstök nyomtató (Apor Péter [1736.] 1987.44. 24.), tollforgó (Szendrei 1896. 147.), forgó-toll (Kempelen I. 221.)
A forgó olyan sasszárny vagy tollakat utánzó, ezüstlemezekből készült kalapdísz, melyet a fövegre tengelyszerű rudacskára karikák segítségével forgathatóan erősítettek. Leginkább a 17-18. századi magyar fövegdíszeken fordul elő. Az 1486-os iglaui királytalálkozó alkalmával Mátyás ajándékai közt Ulászló kísérője egy drágakövekkel ékesített aranyforgós magyar süvegecskét említ (pileolum Hungaricum crista auro et gemmis ornata insignem). A magyar huszárok a nagy rézforgóval díszített magas prémkucsmát még a török hódoltság megszűnése utáni 18. században is viselték.
Egy-egy drágaköves és ritka madártollas forgó kisebb vagyonba került és nagy becsben állt a magyar nemesek körében. Viselésük körülményeiről báró Apor Péter szolgáltat értékes adatokat Metamorphosis Transylvaniae című művében. A forgóhoz hasonló csótárdísz gyakran fordult elő az ünnepi vagy különleges alkalmakra feldíszített lovak fején is.