Finnugor népek meséi/Udmurt mesék/A férj meg a feleség vetélkedése
Egyszer egy ember ekként vitatkozott a feleségével.
- De könnyű az asszonyok élete, de könnyű a munkájuk!
Az asszony azt állította:
- Dehogyis könnyű a mi munkánk!
- Te csak menj szántani, majd én itthon maradok, megfőzöm az ebédet!
Erre az asszony elment szántani, de még adott az urának néhány tanácsot, mielőtt elindult volna:
- Előbb etesd meg a kiscsibéket, aztán köpülj vajat, és főzd meg a kását. Csinálj töltött lepényt is, végül süss kenyeret.
S ezzel elment a szántóföldre.
Az ember kiment az udvarra megetetni a kotlóst meg a kiscsibéket. De a kiscsibék szétszaladtak. Erre eszébe jutott, hogy az asszony megparancsolta, dagasszon tésztát és süssön kenyeret. Fogta a kiscsibéket, odakötözte őket a kotlóshoz, maga pedig visszament a konyhába.
Nekilátott tésztát dagasztani, de ekkor eszébe jutott, hogy vajat kellene köpülni. Az egyik kezével vajat köpült, a másikkal meg tésztát dagasztott.
Ahogy így dolgozik, egyszer csak hallja, hogy a kiscsibék rémülten csipognak.
- Vajon mért csipognak? - gondolja magában és kiszalad. Ahogy szalad kifelé, a köpűt nekivágja az ajtófélfának. A köpűből kiömlik az író meg a vaj. Erre ledobja az üres köpűt, és fut ki a pitvarba.
Hát látja, hogy egy ölyv éppen most ragadja el a kotlóstyúkot, és vele együtt a kiscsibéket. Mit tehetett, szájtátva bámult utánuk.
Aztán bement a házba, de közben belopózkodott a disznó, és feldöntötte a dagasztóteknőt. Persze, hiszen nyitva felejtette a pitvarajtót. Mind kifolyt a kenyértészta!
Déltájt hazajött az asszony a szántásból. Az ember nagy zavarban van, nem tudja, mitévő legyen.
Kérdi az asszony:
- Hol vannak a kiscsibék?
- Mikor enni adtam nekik, odakötöttem őket a kotlóshoz, hogy szét ne szaladjanak. Magam meg bementem kenyeret dagasztani. De közben egy ölyv elragadta a kotlóst a kiscsibékkel együtt.
Az asszony tovább kérdezgette:
- Hát a lepényt megcsináltad-e? Hiszen még a kemencébe se gyújtottál be! Látod-látod, mennyi kárt okoztál, hasznot meg semmit. Ha én fele ennyi kárt okoznék, bizony jól megszidnál. Ezért mondom: sose békétlenkedj velem, ha én nem volnék, éhen pusztulnál. Most láthatod, milyen könnyű az asszonyi munka.