Finnugor népek meséi/Udmurt mesék/A férj meg a feleség vetélkedése

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finnugor népek meséi

A férj meg a feleség vetélkedése

Udmurt népmese:


Előző oldal: A csalafinta róka « » Következő oldal: A lusta ember meg a nyúl


Egyszer egy ember ekként vitatkozott a feleségével.

- De könnyű az asszonyok élete, de könnyű a munkájuk!

Az asszony azt állította:

- Dehogyis könnyű a mi munkánk!

- Te csak menj szántani, majd én itthon maradok, megfőzöm az ebédet!

Erre az asszony elment szántani, de még adott az urának néhány tanácsot, mielőtt elindult volna:

- Előbb etesd meg a kiscsibéket, aztán köpülj vajat, és főzd meg a kását. Csinálj töltött lepényt is, végül süss kenyeret.

S ezzel elment a szántóföldre.

Az ember kiment az udvarra megetetni a kotlóst meg a kiscsibéket. De a kiscsibék szétszaladtak. Erre eszébe jutott, hogy az asszony megparancsolta, dagasszon tésztát és süssön kenyeret. Fogta a kiscsibéket, odakötözte őket a kotlóshoz, maga pedig visszament a konyhába.

Nekilátott tésztát dagasztani, de ekkor eszébe jutott, hogy vajat kellene köpülni. Az egyik kezével vajat köpült, a másikkal meg tésztát dagasztott.

Ahogy így dolgozik, egyszer csak hallja, hogy a kiscsibék rémülten csipognak.

- Vajon mért csipognak? - gondolja magában és kiszalad. Ahogy szalad kifelé, a köpűt nekivágja az ajtófélfának. A köpűből kiömlik az író meg a vaj. Erre ledobja az üres köpűt, és fut ki a pitvarba.

Hát látja, hogy egy ölyv éppen most ragadja el a kotlóstyúkot, és vele együtt a kiscsibéket. Mit tehetett, szájtátva bámult utánuk.

Aztán bement a házba, de közben belopózkodott a disznó, és feldöntötte a dagasztóteknőt. Persze, hiszen nyitva felejtette a pitvarajtót. Mind kifolyt a kenyértészta!

Déltájt hazajött az asszony a szántásból. Az ember nagy zavarban van, nem tudja, mitévő legyen.

Kérdi az asszony:

- Hol vannak a kiscsibék?

- Mikor enni adtam nekik, odakötöttem őket a kotlóshoz, hogy szét ne szaladjanak. Magam meg bementem kenyeret dagasztani. De közben egy ölyv elragadta a kotlóst a kiscsibékkel együtt.

Az asszony tovább kérdezgette:

- Hát a lepényt megcsináltad-e? Hiszen még a kemencébe se gyújtottál be! Látod-látod, mennyi kárt okoztál, hasznot meg semmit. Ha én fele ennyi kárt okoznék, bizony jól megszidnál. Ezért mondom: sose békétlenkedj velem, ha én nem volnék, éhen pusztulnál. Most láthatod, milyen könnyű az asszonyi munka.


Előző oldal: A csalafinta róka « » Következő oldal: A lusta ember meg a nyúl