Finnugor népek meséi/Mari mesék/A bagoly meg a róka

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finnugor népek meséi

A bagoly meg a róka

Mari népmese:


Előző oldal: A testvérek viszálykodása « » Következő oldal: A hold-szép leány meg a vízikirály


Egy erdei tisztás közepén magas lucfenyő állt. Ezen a fenyőn épített magának fészket a bagoly, s itt költötte ki öt fiókáját.

Észrevette ezt a róka, odafutott, lekuporodott a fenyő tövébe, és nótára gyújtott:

Hallod-e, baglyom,

hallod-e!
Hajítsd egy fiókád ide!
Ha nem dobod le, hajjárom,
ezt a fenyőfát megmászom,
ha kell, tövestől kivágom,
s ahány fiókád, megeszem,
mert az étvágyam féktelen.
Hallod-e, baglyom,

hallod-e!

Keserves sírásra fakadt a bagoly, de hát mit tegyen. Még rosszabb lesz, ha a róka valamennyi fiókáját felfalja. Ledobta hát az egyiket. A róka elvitte a bagolyfiókát.

Másnap újból odafutott a fenyőhöz a róka, letelepedett a fa tövébe, és nótára gyújtott:

Hallod-e, baglyom,

hallod-e!
Hajítsd egy fiókád ide!
Ha nem dobod le, hajjárom,
ezt a fenyőfát megmászom,
ha kell, tövestől kivágom,
s ahány fiókád, megeszem,
mert az étvágyam féktelen,
Hallod-e, baglyom,
hallod-e!

hajítsd egy fiókád ide!

A bagoly sírt, sírdogált, de mit tegyen. Még rosszabb lesz, ha valamennyi fiókáját felfalja a róka. Ledobta hát még egy fiókáját. A róka elkapta, elvitte.

Száraz ágon ült a bagoly, búslakodott. Arra repült a szarka, látta, hogy búslakodik, megkérdezte tőle:

- Mért búsulsz, bagoly koma?

- Hogyne búsulnék - felelte a bagoly. - Erre járt a róka, megfenyegetett, hogy felkúszik a fenyőre, vagy kivágja a fát, és minden fiókámat felfalja. Fel kellett áldoznom két fiókámat; ha oda nem adom, mind megette volna.

- Ejnye, de ostoba vagy! - csörögte a szarka. - Hát fel tud mászni a róka a fára? Hát van neki szekercéje? Nem tudja az kivágni a fenyőt!

Másnap újra megjelent a róka, leheveredett a fenyő tövébe, és rázendített:

Hallod-e, baglyom,

hallod-e!

Hajítsd egy fiókád ide!

Ekkor közbevágott a bagoly:

- Nem dobom! Megmondta a szarka, hogy fel se bírsz mászni a fára, szekercéd sincsen, ki se tudod vágni a fenyőt!

- Átkozott szarka - kiáltotta a róka. - Majd ellátom én a baját! Ebéd nélkül maradtam miatta.

Elfutott a róka a tó partjára, lefeküdt, és holtnak tettette magát.

Arra repül a szarka. Látja ám, hogy ott fekszik a hájas róka, meg se moccan, úgy látszik, kiadta a páráját.

A szarka leereszkedik, egyenest a rókára, belekap csőrével az orrába. Erre a róka elkapja a szarkát, és szidja, mint a bokrot.

- Miért mondtad meg a bagolynak, hogy nem tudok felmászni a fenyőre, hogy nincs szekercém, amivel kidönthetném a fát. Most ebéd nélkül maradtam, így hát téged fallak fel!

- Ha fel is falsz - feleli a szarka -, legalább azt ígérd meg, hogy nem fogsz meg a farkamnál fogva.

- No hát akkor csak azért is a farkadnál foglak meg, mielőtt bekaplak!

Megragadta a róka a szarka farkát, kitátotta a száját ... Ekkor azonban a szarka nagy lendülettel kiszakította magát a róka mancsából, és elrepült, csak farkának három tollát szorongatta a dühös róka.

Repül a szarka és csörög, az egész erdőt fellármázza:

- Rászedtem a rókát, rászedtem a rókát! Nincs ebédje a rókának, nincs ebédje a rókának!


Előző oldal: A testvérek viszálykodása « » Következő oldal: A hold-szép leány meg a vízikirály