Fájl:Felsőszentkirályi öv, 1934.jpg

Összefoglaló[szerkesztés]

Felsőszentkirályi kun öv

Irodalom:

Bronztű sisak. Történelmi képeskönyv Bács-Kiskun megyéről. Szerkesztette: Füzi László. Kecskemét, 2002. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007. [1]

EZÜSTVERETES ÖV

1934-ben Felsőszentkirályon szőlőforgatás során gazdag sírleletre bukkantak. A megbolygatott temetkezést Szabó Kálmán, a kecskeméti Városi Múzeum igazgatója tárta fel, aki megállapította, hogy a felsőszentkirályi sírban nyugvó férfi egy előkelő, magasabb rangú, díszes övével és fegyvereivel eltemetett kun harcos lehetett. A sír legszebb lelete az aranyozott ezüst véretekkel ékesített öv volt, melynek csattestét és szíjvégét vésett inda díszítette. Az övön egykor valószínűleg váltakozva voltak felszerelve a vésett rajzú címeres díszített pajzs alakú és a kettős liliom (horgony) alakú öntött veretek. A felsőszentkirályi XIII. századi sírban talált öv szoros rokonságot mutat a Duna-Tisza közén, a kunok egykori szállásterületén előkerült kígyóspusztai és csólyosi leletekkel. Mindhárom sírban egykor pompás díszövvel és fegyverekkel, pogány rítus szerint eltemetett rangos kun férfi nyugodott.

A kunok több évszázados, hosszú és küzdelmes vándorlás után jutottak el a XI. századra a Fekete-tengertől északra elterülő steppevidékre. Kétszáz éves uralmuknak a mongol hódítás vetett véget, melynek következtében a súlyos vereséget szenvedett kunok nyugat felé menekültek. Az újabb mongol támadás elől Kötény kán népének megmaradt részével a magyar királytól kért menedéket. Az országba érkező új jövevények beilleszkedése nem volt problémamentes. Az ellentétek végül odáig fajultak, hogy a fejedelmük megölése miatt feldühödött kunok elhagyták az országot. A tatárjárás után IV. Béla király visszahívta őket és a mongolok által leginkább elpusztított alföldi területekre telepítette le, ami a kunok nomád, állattenyésztő életmódjának is legjobban megfelelt.

A Duna-Tisza között elterülő homokhátságot a kunok Csertán-nemzetsége vette birtokba és itt egy összefüggő szállásterületük alakult ki. A beköltöző kunok legkorábbi emlékanyagát a magányos sírokba lovukkal és fegyvereikkel eltemetett előkelő kun főemberek kiemelkedő szépségű viseleti tárgyai alkotják (Kígyóspuszta, Csólyos, Felsőszentkirály). A nemesfém véretekkel díszített pompás övek bizánci vagy itáliai ötvösműhelyekben készülhettek és minden bizonnyal királyi ajándékozás útján kerülhettek az előkelő kunok birtokába. Az előkelő kun nők sokrétű, steppei, bizánci, balkáni hatást tükröző gazdag tárgyi hagyatékát megyénkben ez ideig egyedül a kiskunhalas-balotai sír leletanyaga képviseli.

A XIII-XIV. századi kun köznép emlékanyagáról és temetkezési szokásairól egyelőre keveset tudunk, ezt a valószínűleg már a XIII. század végétől használatba vett, kezdetben még pogány szállástemetők többnyire melléklet nélküli, korai sírrétegében kellene keresnünk. A sátrakban lakó, állattenyésztéssel foglalkozó kunok letelepedése, kereszténnyé válása és a feudális magyar társadalomba való beilleszkedése a XIV. században zajlott le.

[2]

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes