Címerhatározó/Debrői címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Debrői címer szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Debrői család címerével foglalkozik.


Debrői Miklós mester alországbíró (kb. 1355–1359) pecsétje, 1358
Az Aba nem Debrői ága (Engel Pál nyomán)

Aba nembeli Debrői Makján pecsétje

Debrő első évszázadaiban meghatározó szerepet játszott életében az Aba nembéli Debrői család. A huszonnyolc ágra szakadt Aba nemzetség egyik kiterjedt, de az országos politikában szavát csak ritkán hallató része volt a famíliának ez az ága. S mint főág maga is több felé ágazott. Így a XIII. század első felében elszakadt a keresztúri és a tarjáni oldalág, majd az 1250-es évekre kialakult a debrői és a tállyai ág. Szorosabb kapcsolatban az utóbbiak voltak. A tarjáni oldalágból azután a szinyei, lapispataki és a zsegnyei hajtás fakadt.

A család első név szerint ismert tagjai Becse, Makján, Apos. Őket 1210 körül említik. Makján fiaitól – Becsétől és Bökénytől – származott a debrői és a tállyai ág. A XIII. század közepén (1252) eladták dadai és rátkai birtokaikat. Ebben az időszakban kegyurai voltak, fele-fele részben a százdi és a taktaközi prügyi monostornak. Az ágak elszakadása is ekkor történik meg.

Mivel a Mátrától délre a többi birtokos miatt már nem tudtak terjeszkedni, Bökény megszerezte Zemplénben a tállyai várat. Testvére, Becse is igyekezett birtokait Abaújban és Szabolcsban gyarapítani. Becse fia, II. Makján 1271-ben a hajóhalmi és a hevesi országos gyűlésen más Aba nemzetségű előkelőkkel együtt kiválasztott tanúként szerepelt, amikor V. István király Lampert egri püspök kérésére oklevélbe foglalta a püspökség kiváltságait. A Makján nevet török eredetűnek tarthatjuk, magyar jelentése: dicsér. A XIII. századi nevek közt jóformán csak török származékkal találkozunk.

Az országgyűlésen szereplő II. Makján 1286-ban nádor volt. Valószínűleg ő építtette a Debrő és Eger között lévő Makjánvárát. II. Makján fia, Demeter mester 1302-ben nővérének birtokokat ad át leánynegyed címén. II. Makján családja a XIV. század közepére végleg biztosította a Tarna-völgyben lévő birtokait. Debrői Miklós 1355-ben alországbíró, 1368-ben szendrői várnagy, a királyné famulusa és kiküldöttje volt.

Miklós 1352-ben megegyezett a nemzetség keresztúri ágából származó Pozsár Lászlóval, Pozsár Jánossal és annak fiával, Fülöppel, hogy bényei birtokáért és monostoros helyekért cserébe megkapja tőlük debrővölgyi részbirtokaikat. Így került végleg a Debrőiek kizárólagos tulajdonába Debrő, Szentgyörgy, Csal, Tótfalu (Tófalu) és Német-Kál.

Az oklevelekben 1352-ben említett Szentgyörgy falut általában a feldebrői Temető-domb közelébe helyezik a kutatók. Azonban sem a domb mérete, sem a környékén lévő mocsaras területek nem tették volna itt lehetővé önálló település létrehozását. Véleményünk szerint talán a mai Debrő egyik falurésze lehetett. A később elpusztult Csal falu a mai Aldebrő területén feküdt.

Debrő ebben az időszakban gazdag település, változatlanul őrzi birtokközpont szerepét. Az 1332–35. évi pápai tizedjegyzék szerint a debrői plébános alesperes, és éves átlagban 37 és háromnegyed garas fizetésére képes. Az egervölgyi kiváltságos hospestelepüléseken kívül csak Pásztó és Gyöngyös adott ennél valamivel többet Heves vármegye területén. A megyegyűléseknek helyet adó szomszédos Verpelét papja alig több mint a felét fizette a debrőinek.

A XV. század folyamán leáldozott a Debrői – másként írva Debrei – család csillaga. A szendrői ispán, Miklós egyik fia, Debrői István eleinte Zsigmond király hűséges embere, kisebb tisztségek után, 1398–1401 között főkincstartója, ám már ekkor Kanizsai János volt egri püspök, majd esztergomi érsek és főkancellár támogatói közé számított.

A Zsigmond elleni, Lackfi István egykori nádor által szervezett összeesküvés napvilágra kerülésekor – úgy tűnik – ott volt, amikor a király hívei meggyilkolták Lackfit. Ám a Kanizsaiakkal és más főurakkal ellentétben a széthordott Lackfi-vagyonból nem részesült.

A Kanizsaiak vezette bárói liga hatalmának visszaszorítására Zsigmond új emberekkel, köztük külföldiekkel vette magát körül. A bárók hivatkozással az idegenekre 1401-ben letartóztatták a királyt. Debrői István magas állása is ekkor szűnt meg, mivel tevékeny részese volt a király lefogásának.

Zsigmond Garai Miklósra és Cillei Hermannra támaszkodva büntetlenséget ígért az összeesküvőknek, akik ezután szabadon bocsátották. A trónutódlás kérdése azonban nem rendeződött, s, amikor Zsigmond Habsburg Alberttel kötött örökösödési szerződést, Bebek Detre volt nádor, Kanizsai János, Ludányi Tamás egri püspök és más főpapok és főurak a pápa által is támogatott Nápolyi Lászlónak ajánlották fel a trónt. A széles körű összeesküvésnek természetesen részese lett Debrői István is, akit IX. Bonifác pápa Őcsény László ferences szerzetes útján oldoztatott fel esküje alól, s akit Ludányi püspök az egri vár parancsnokává nevezett ki.

Zsigmond serege Garai Miklós nádor és Stibor vajda vezetésével május– június folyamán biztosította a Dunántúlt. Időközben az erdélyi vajdák – reménykedve az érkező Nápolyi Lászlóban – fegyverbe hívták a tiszántúli nemeseket. A Hatvannál felálló hadseregük élére Ludányi Tamás és Debrői István került.

Mivel a keleti országrészt ellenőrzésük alatt tartották, Zsigmond alkudozásra kényszerült. Kétheti fegyverszünet után a király hűségére visszatérőknek amnesztiát ígértek. A lázadó sereg jó része ezután feloszlott, főként miután hírét vették, hogy a Kanizsaiak és a Bebekek is éltek az alkalommal. Nem így tett Ludányi püspök és Debrői István: bezárkóztak Eger várába.

Eger ellen Rozgonyi Simon indult négyszáz lovassal, s ostrom helyett inkább rábeszélte az őrséget az átállásra. A vár feladása után Debrői Sárospataknál vette fel a harcot Perényi Péter volt székely ispánnal és Perényi Imrével, majd a csatát elvesztve Erdély felé menekült, ahol nemsokára meghalt.

Nem világos, hogy Ludányi vele tartott-e vagy a harcostárs tállyai várába vette be magát. Fennáll a lehetősége, hogy a várat Debrői támogatója, Bölcsi Kisczudar Péter özvegye védte, amikor a király seregei nekiálltak az ostromnak, a püspök pedig Erdélyből szökött Lengyelországba. Ő egészen 1422-ig nem békélt meg Zsigmonddal. Némely kortársak ezért a makacs kitartásáért nevezték el Vasfejűnek.

Az uralmát megszilárdító király a hűtlen Debrőiek Abaúj megyei birtokait Perényi Péter zempléni és ungi ispánnak adta, mert „Debrői Istvánnal számtalan famulusa halála árán megütközött, miközben buzogánycsapásoktól sisakja betörvén, fején nehéz sebeket kapott”. Tállyát 1404-ben Stibor vajda kapta.

A család többi tagja – úgy tűnik – kimaradt a lázadásból: 1415-ben Debrői Miklós királyi emberként szerepelt. Azonban Debrőt és a hozzá tartozó Csalt, Tótfalut, Kált 1417-ben, a magtalan Miklós halála után Zsigmond engedelmével a szintén Aba nembéli nánai Kompolti István foglalta el.

Albert király 1438-ban Debrőt és a hozzá tartozó falvak felét Debrői Imrének, a másik felét Rozgonyi Péter egri püspöknek, Rozgonyi István comesnek és fiának, Jánosnak adta. Debrői Imre Rozgonyi János szolgálatában állt. Hűségéért súlyosan beteg ura neki és utódainak örök tulajdonul adta Debrőt és a hozzá tartozó birtokokat, ám ha Imre gyermektelenül halna meg – kötötte ki –, a birtokrészek visszaszállnak a Rozgonyiakra. Az adományozás szép gesztus volt a főúr részéről, komoly hibája viszont, hogy a Rozgonyi család más tagjai vitatták János rendelkezési jogát. Debrői Imre 1464 előtt meghalt (feleségét, Forgách Dorottyát egy, a leleszi konventnél ebben az évben kiadott oklevél már özvegynek nevezte). Mivel testvérei már korábban elhunytak, vele kihalt a nagy múltú Aba nembéli Debrői család, a birtok pedig végképp visszaszállt a Rozgonyiakra. Valószínűleg csak az egyenes ág halt ki, mert 1570-ben egy, a siroki várban elvégzett birtokba iktatási eljárás során szerepel egy Debrey Menyhért nevű, Heves vármegyei nemes. [1]

  • Irodalom:

ZARNÓCZKI ATTILA: Feldebrő. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest (é. n.), Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007.[2]

Külső hivatkozások:

[3]

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs