Címerhatározó/Kotromanics címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kotromanics család címerével foglalkozik.


Kotromanics Mária, Helfenstein grófnéjának pecsétje, 1365
Kotromanics Mária, gróf Helfenstein Ulrikné (1339 k.-1403) pecsétje
Kotromanics Mária (1339 k.-1403) geislingeni sírkövének átirata, a 16. sz. 2. fele, verses feliratokkal és a Kotromanics-címerrel
A címer Kotromanics Mária (1339 k.-1403) geislingeni sírkövének átiratáról, a 16. sz. 2. fele; arany alapon vörös pólya.
Kotromanics Katalin és a férje, Cillei Herman pecsétje, 1374


Filipović:

Mária (1339 k.-1403), II. Kotromanics István (1292–1353), bosnyák bán leányának, V. Ulrich (†1372), Helfenstein grófja felesége pecsétjének a címere és sírkövének a felirata alapján megállapítható, hogy ennek címerei eltérnek a Nemanjić és Kotromanić családok dinasztikus címereitől. A szerző ezért azt feltétezi, hogy a Nemanjić-dinasztia eredeti címere a kétfejű sas volt, amelynek legkorábbi emléke Mária, a bosnyák bán leányának pecsétjén maradt fenn, ezért a Kotromanić-címer színeinek a felülvizsgálata is szükséges.

Mária 1365-ös pecsétje házassági címert ábrázol, a jobb oldali pajzsban a férje címere látható, a Helfensteinek jól ismert elefántos címerével. A bal oldali pajzsban, vagyis a saját családi címereként viszont kétfejű sas látható. [Thallóczy szerint ez csak egyfejű, jobbra néző és koronás. (Thallóczy 1893, 23; Thallóczy 1895, 314.)] Mária első életrajzírói, Theodor Schön és Georg Burkhardt ezt a (kétfejű sasos) címert a Nemanjić-dinasztia címerének tartották, amely családból a nagyanyja, Jelisaveta révén származott, de úgy vélték, hogy ezt a címert Mária csak 1377 után kezdte használni, amikor Tvrtko Kotromanić Szerbia és Bosznia királyának nyilvánította magát. Ennek viszont ellentmond az, hogy a kétfejő sast Mária már az 1365-ös a pecsétjén is viselte. A kétfejű sas a szerb heraldikában korán megjelent, amelyet a Nemanjics család jelképének tartottak. Mária pecsétje alapján azonban úgy tűnik, hogy ez volt a címere a bosnyák Kotromanics családnak is. Mária testvére, Katalin, aki 1361-ben Cillei Hermann felesége lett, ugyanakkor harántpólyás címert visel az 1374-es pecsétjén, liliomok nélkül, melyeket csak azt követően adták hozzá a címerhez, hogy Tvrtko 1377-ben Bosznia királyává koronáztatta magát. [Sz. L.: Ez is az egyik adat lehet arra nézve, hogy a történészek egy része kétségbe vonja azt, hogy Mária II. Kotromanics István leánya lett volna.] Thallóczy (1914, 282-283.) ezt a pecsétet egy 1386-os oklevélen fennmaradt bécsi példány alapján írta le. II. Kotromanics István harmadik leánya, Kotromanics Erzsébet, Nagy Lajos Magyar király felesége viszont a pecsétjén harántpólyás pajzsot tartó lovast használt (amellyel Thallóczy is foglalkozott), vagyis a bosnyák bán mindhárom leánya más-más címert használt. Mária emellett használta a Kotromanicsok eredeti, harántpólyás címerét is. Egy, a 16. század második feléből való forrásban ugyanis megtalálhatók Mária geislingeni sírkövének ("begrabnus der Hertzogin von bossnow ist zu gißlingen") verses feliratai (kiadta: Thallóczy 1893, 28-29.) és címere. Ezen pedig a Kotromanicsok harántpólyás címere látható, tehát maga Mária is kétféle címert használt. Az átiratban arany alapon vörös pólya látható, ezért Filipović szerint eredetileg valóban ezek lehettek a boszniai címer valódi színei és nem a kék alapon ezüst pólya, mint az az illír címerkönyvekben is látható, s miként azt ma is használják, vagy vörös alapon ezüst pólya, mint Richental és Grünenberg címerkönyvében, és az 1377 után hozzáadott liliomok is másféle színűek lehettek.

  • Irodalom:

Emir O. Filipović: Pečat i nadgrobni natpis Marije, bosanske vojvotkinje i grofice od Helfensteina. Prilog heraldici Nemanjića i Kotromanića (The Seal and Funerary Inscription of Mary, Duchess of Bosnia and Countess of Helfenstein. A Contribution to the Heraldry of the Nemanjić and Kotromanić dynasties). In: Blagoje Govedarica szerk.: Godišnjak/Jahruch Centar za balkanološka ispitivanja/Zentrum für Balkanforschungen. Kniga/Band 44. Sarajevo, 2015. 289-302.[1]

Thallóczy, L.: Prilozi k objašnjenju izvorâ bosanske historije, Glasnik Zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovini V, Sarajevo 1893, 3-34.

Thallóczy, L.: Bruchstücke aus der Geschichte der nordwestlichen Balkanländer, Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und der Hercegovina 3, Wien 1895, 298-371.

Thallóczy, L.: Studien zur Geschichte Bosniens und Serbiens im Mittelalter, Duncker & Humblot, München – Leipzig 1914.

Schön, T.: Die Gräfin Maria von Helfenstein, geborene Prinzessin von Bosnien, auf Burg Ueberkingen bei Geislingen, Diözesan-Archiv von Schwaben 9/21-22, Stuttgart 1892, 82-87.

Burkhardt, G.: Maria von Bosnien, Geschichtliche Mitteilungen von Geislingen und Umgebung, 12. Heft, Helfenstein – Heft I, Geislingen 1949, 33-57.

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs