Antalffy Mihály 1634 augusztus hó 20-án nyert címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól, melyet 1635 június 22-én hirdettetett ki Szabolcs vármegyében. A család később Borsod vármegyében Diósgyőrött telepedett le, hol az 1754. évi nemesi vizsgálatok alkalmával igazolta nemességét. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban a családból János, Márton, Mihály és György vannak felvéve Borsod vármegye nemesei közé. János 1775-ben költözött Tiszaroffra és ő vette fel a Zsíros családnevet. János unokája Lajos a XIX. század negyvenes éveiben Torontál vármegyébe költözött. I. Lajos 1861-ben Torontál vármegye főjegyzője (†1906), ennek fiai: II. Lajos Torontál vármegye főszolgabirája, majd királyi járásbíró, három ízben országgyűlési képviselő, törvényszéki elnök, 1894-ben kúriai bírói címet nyert (†1909). Kálmán 1907 óta kúriai bíró. Mihály 1901-ben Torontál vármegye főszámvevője. József jelenleg ügyvéd Módoson, tógyéri birtokos. Etelka, férj. Jedlicska Jenőné, Nagylajosfalván. Unokái: Imre 1906 óta főszolgabíró; III. Lajos ügyvéd, tb. megyei főügyész; Dezső orgonaművész és az orsz. zeneakad. tanára. Aladár ügyvéd Bácstopolyán, Zoltán kir. postafogalmazó Temesvárt. Címer: kékben, zöld alapból kiemelkedő fehér ló. Sisakdísz: pajzsbeli ló. Takarók: kékarany-veresezüst.[1]
Irodalom:
TORONTÁL VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta Reiszig Ede. In: BOROVSZKY SAMU szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. TORONTÁL VÁRMEGYE. Budapest, é. n. [1912.] 533.[2]
A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs
