Címerhatározó/Zsótér címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Zsótér család címerével foglalkozik.
szatymazi Zsótér
[szerkesztés]
"A fáma szerint a török háború elmúltával maradt magyar földön a „Szótér” nevű — magyarul „megváltó” jelentésű —, görög származású gazdag hadvezér fia, aki apjától jelentős hozományt kapva magyar lányt vett el feleségül. Bőséges gyermekáldásban részesültek, és az egyre terebélyesedő családok hajóépítéssel és szállítással foglalkoztak.
A XIX. században a „Zsótérok”, mint igen befolyásos polgárcsalád, már köztiszteletre méltó személyiségekként éltek a Dél-Alföldön. A történeti könyvekből kitűnik, hogy szépapám, Zsótér János (1788—1861) és egyik gyermeke, Zsótér Andor (1824—1906), az ükapám, és veje, Enyedy Lukács lapalapító sorsfordító hatással voltak Szeged politikai életére, városképi arculatára.
...
Magyarország egyik legnagyobb vállalkozójaként volt ismert Zsótér János hajóépítő, akinek a ránk maradt írások szerint 99 hajója úszott a Tiszán, de lehetett ennél sokkal több is [helyesebben több hajója volt, mint bárkinek a városban, de a családi legenda szerint csak azért nem száz, mert annyit csak a királynak volt szabad tartani]. Tulajdonosuk alapítója volt az első Szegedi Gőzhajótársaságnak, ő építette az első gőzöst. A saját költségén tervet készíttetett Fest Vilmos mérnökkel egy szegedi vashídhoz a Tiszára; ugyanabban az időben, amikor Pesten Széchenyi a Lánchidat terveztette a Dunára Clark Adámmal. Zsótér János szerette volna saját költségén megépíteni a hidat azzal a kikötéssel, hogy 20 évig bérelheti. Az iratok szerint azonban a város ezt nem ígérte meg neki. Bérbe vette a Tisza-part mindkét oldalát a várostól, munkát biztosítva a helyieknek. Szabad gondolkozású magyar demokrata polgárként ismerték, aki támogatta az 1848-as szabadságharcot, lőszerraktárról gondoskodva a mai Újszegeden a katonaság részére.
Az egyik alapítója volt a Csongrád-megyei Takarékpénztárnak fiával, Zsótér Andorral együtt, akit később holtáig megválasztottak tiszteletbeli elnökké, s ezt a tisztséget 55 évig viselte. Zsótér Andor — „Szeged Wesselényije” — az 1848-as szabadságharcban honvéd főhadnagyként harcolt a szenttamási ütközetben. A városban és Szatymazon mint hajósgazdát, föld- és szőlőbirtokost ismerték. Apjától örökölt vagyonát tovább gyarapította. Képviselte Szeged városát a megyei közgyűlésen, a Szeged-Belvárosi Kaszinó választmányi tagja, a Szabadelvű Kör elnöke volt. 1849-ben, a szabadságharc idején a Széchenyi tér 9. szám alatti hatalmas családi házukat átadták kaszárnyának és katonai kórháznak. 1849 júliusában, amikor a Pestről Szegedre menekülő magyar kormány és a hadügyminisztérium ebbe az épületbe helyezte át székhelyét, Szemere Bertalan miniszterelnök valószínűleg ide menekítette a Szent Koronát. Itt írta alá Kossuth és Nicolae Balcescu a magyar-román megbékélési tervezetet. A Zsótér-házban iktatták törvénybe 1849. július 28-án a zsidók egyenjogúsítását, mielőtt a kormány és az országgyűlés Aradra távozott volna."[1]
Bálint Sándor a Zsótérokról azt írja, hogy hajósok, ill. hajóácsok voltak. Zsótér János korának egyik leghíresebb hajósgazdája, azaz víziszállítási vállalkozója volt. Számos gabonaszállító „bőgős" hajója járt a Tiszán és a Dunán Bécs és a Fekete-tenger között.(Bálint Sándor—Pálfy-Budinszky Endre: Szeged város műszaki kialakításának terve. Szeged, 1943.)
- Irodalom:
Heumann Erzsébet: Őseim, a Zsótérok: a szegedi mecénások. A hazáért, a művészetért - Szegedért. In: Giorgio Vasari 1511-1574, a szegedi Angyali üdvözlet festője. Születésének 500. évfordulója alkalmából. Szerk. Szabó Tamás - Zombori István. Móra Ferenc Múzeum. Szeged, 2011. 15.[2] [3] [4]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: