Címerhatározó/Wimpffen címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Wimpffen család címerével foglalkozik.


Coa Germany Family Wimpffen (1797).svg Wimpffen címer.jpg

(Wimpfen), régi német nemes család, melynek eredeti neve Hermann volt, melyet azonban hihetőleg Wimpfen birtokáról vett névvel felcserélték. A család Nürnbergben s annak környékén virágzott. Tagjai közül Domonkos Hermann nürnbergi polgár nevezendő, aki 1555. kapta címerlevelét; továbbá unokái János Frigyes (szül. 1581.) és János Detre (szül. 1583.), kik birodalmi nemesi rangot nyertek (1658). A tőlük eredő két ág mai napig is virágzik. A János-Frigyes-féle ág feje Frigyes Ferdinánd Ferenc, szül. 1805 márc. 31., jelenleg a dán királyi házat szolgálja. A János Detre-féle ág (melyet másként elzászi ágnak is neveznek) János Györgynek (meghalt 1767.) Szaniszló, Ferenc, Lajos, György és Félix nevü fiaival négy mellékágra oszlott, amelyek jelenleg Ausztriában, Poroszország és Württembergben, Franciaországban és Dániában virágoznak. Bárói rangjukat, melyet 1658. kaptak, II. József császár 1781. megerősítette. A család kiválóbb tagjai: Ferenc Lajos Herold, W.-Berneburg bárója, szül. Zweibrückenben 1732., megh. Nancyban 1800 dec. 24-én. Francia szolgálatba lépve, végigharcolta az osztrák örökösödési és a hétéves háborut s 1760. nagy szerepet vitt Károly württembergi hercegnek udvarában, 1770. újból francia szolgálatba lépett és 1789. Új-Breisach parancsnoka lett. A nagy forradalom idejében arisztokrata létére egy ideig fogságot szenvedett. Emlékiratai (Mémoires) 1788. Párisban jelentek meg. - Félix. W.-Berneburg bárója, az előbbinek öccse szül. Zweibrückenben 1744 nov. 5-én, megh. 1814. Francia szolgálatba lépve, előbb Korzika szigetén, azután Gibraltar ostrománál tünt ki. 1789. mint a normandiai nemesség képviselője a versaillesi nemzetgyülésbe lépett és csakhamar a harmadik rendhez csatlakozott. 1792. tábornok lett s Diedenhofent védelmezte, mire aztán Cherbourg mellett a tengerparton működő hadtest parancsnoka lőn. A girondisták bukása után (1793 máj. 31.) a konvent ellen nyilatkozott, csapatai azonban szétverettek s neki Angolországba kellett menekülnie. 1799. visszatért s az első konzul által osztálytábornokká, utóbb pedig a ménesek főfelügyelőjévé neveztetett ki. - Miksa báró, szül. Münsterben 1770 febr. 19., megh. Bécsben 1854 aug. 29. Katonai pályáját 1786. az osztrák hadseregben kezdte. 1787. a törökök ellen, azután pedig a franciák ellen harcolt. 1805. Olmütz sáncait építtette, azután Kutuszovhoz küldték az orosz fő hadi szállásra. 1806. Bécsbe hivták vissza és a táborkarnak főnökévé tették, mely állásban kiváló szolgálatokat tett az Aspern, Wagram és a Znaim mellett vivott csatákban. 1813. Lipcse mellett és utóbb Franciaországban harcolt, mire 1816-ban Troppau, 1820-ban pedig Velence főparancsnokává lőn. 1824-ben Bécsbe tért vissza, 1830-ban táborszernaggyá és Alsó-Ausztria főparancsnokává nevezték ki. 1844. nyugalomba vonult vissza. - Ferenc Károly Ede; württembergi altábornok, szül. 1776 jan. 2., megh. 1842. II. Ferenc császár 1797 ápr. 8-án grófi rangra emelte. - Ferenc gróf, az előbbinek fia, született 1797 ápr. 2., meghalt Görzben 1870 nov. 26-án. 1813-14. a szövetségesek táborában. 1815. pedig a Frimont-féle hadsereggel Olaszországban harcolt. Sok érdemet szerzett az 1848-iki olasz hadjáratban, kitünt Vicenza és Custozza mellett s elfoglalta Bolognát s Anconát, 1849 okt. Trieszt kormányzója s az osztrák partvidék helytartója lőn. 1861. nyugalomba vonult. A grófi ágnak jelenlegi feje az ő fia: Henrik Emil (szül. 1827 máj. 1.). Ferenc öccse Félix gróf (született 1827 márc. 16., megölte magát 1882 dec. 30-án) osztrák követ volt egy ideig Rómában, 1876-1880. Párisban, 1880-82. pedig újra Rómában. - Emánuel Félix báró, francia tábornok, W. Félix unokája, szül. Laonban 1811 szept. 13-án, megh. Párisban 1884 febr. 26. Katonai kiképzését a st.-cyri iskolában nyerte. Hosszabb ideig Algériában működött és részt vett a krimi s 1859-iki olasz hadjáratokban. Azután ismét Algériába küldték, ahol 1870. veszedelmes lázadást sikerült elnyomnia. 1870. III. Napoleon Franciaországba hivta és midőn W. aug. 31. Sedanba érkezett, ő reá tukmálta (szept. 1.) a megsebesült Mac Mahon örökségét: a fővezényletet. Ebben az állásban irta alá a kétségbeeső W. szept. 2. a francia hadsereg kapitulációját. Utóbb még több évig Algériában élt. Munkái közül említendő: Sedan, par le général de W. (Páris 1871); Réponse au général Ducrot par un officer supérieur (1871); La situation de la France et les réformes nécessaires (1873); La nation armée (1876). Hátrahagyott irataiból Corra a La bataille de Sedan, les véritables coupablesc. munkát rendezte sajtó alá (Páris 1887, németül Augsburg 1889). -W. Ferenc báró, osztrák-magyar táborszernagy, szül. Grazban 1829 febr. 3. Részt vett az 1859-iki hadjáratban. Jelenleg Viktor főherceg udvarmestere.

W. Viktor gróf, korvett-kapitány, szül. Bécsben 1834., megh. Battaglia olasz fürdőben 1897 máj. 22-én. 1850. az osztrák tengerészetbe lépett, melyben tiz évig szolgált. Az 1866-iki háboru küszöbén saját kérelmére reaktiválták és ekkor W. mint a Stadion nevü hajó parancsnoka részt vett a Lissa mellett vívott fényes diadalban. A béke helyreálltával megint szolgálaton kivüli állásba vonult. 1876. a táviró főfelügyelőjévé nevezték ki. 1882. nyugalomba vonult. Ezóta olasz birtokain élt. 20 millió lirát hagyott hátra. Sina báró Anasztázia leányát birta nőül (megh. 1889). Legidősebb fia Szigfrid, szül. 1865., Ercsi, Blumenthal, Fibisch, Hódos és Kizdia (magyarországi) uradalmak birtokosa.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Őse Domonkos Herman nürnbergi polgár 1555. aug. 18-án nyert címerlevelet. Wimpffen, másként Herman János Frigyes és János Detre testvérek pedig 1658 aug. 13-án birodalmi báróságot nyertek címerbővítéssel. Károly Ferencz Ede 1797-ben birodalmi grófi rangra emelkedett. Stájerországi birtokosként, 1819 ápr. 27-én az ottani rendek sorába vették fel, 1840 aug. 2-án pedig a tiroli tartományi urak sorába. Tagjai közül Ferencz Károly Ede (szül. 1776, †1842), második fia Viktor Egyed (szül. 1834, †1897) csász. és kir. udvari tanácsos, a csász. és kir. osztrák állami távírda vezérigazgatója, 1860-ban nőül vevén báró Sina Anasztáziát (sz. 1838, †1889), e házassággal a báró Sina-család összes Temes és Torontál vármegyei birtokait megszerezte. Fiai: Siegfried (szül. 1865) és Simon (sz. 1867) 1902 okt. 3-án magyar grófi rangot nyertek, örökös főrendiházi tagsággal. Siegfried jelenleg Alsóbencsek, Buzád, Felsőbencsek, Kisgye, Saroltavár és Temesfüves helységekben birtokos. Testvére Simon az óbébi uradalmat bírja. Címer (bárói): kékben, hármas zöld halmon egy ezüst kos, előlábaival aranykeresztet tartva: Sisakdísz: hét-hét (1:1:2:3) arany hársfalevéllel megrakott két veres szarv között kinövő pajzsbeli kos. Takaró: mindkét felől: veres-ezüst.

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs


Stop hand.svg Ezen kép(ek) és/vagy dokumentum(ok) nem GFDL licencű(ek), kereskedelmi célokra nem használható(k) fel.

A jelen sablonnal ellátott képek, dokumentumok magántulajdonban vannak. Kereskedelmi felhasználásukat jogszabályok tiltják. Bármely módú felhasználásukra a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges!

The image(s) and/or document(s) on this page are not licensed under the GFDL. These are under a non-commercial-use only license.

Images under this license are in private property. The commercial use of these documents is prohibited by law. Every use needs a prior written permission of the copyright owners!