Címerhatározó/Vegyescéhek címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a különféle települések vegyescéheinek címerével foglalkozik.


Eörségi kerületi czéh társulat[szerkesztés]

Az őrségi vegyes céh bizonyságlevele, 1826

Eörség kerületi czéh társulat pecsétje, XIX. század első fele.jpg

AZ EÖRSÉGI KERÜLETI CZÉH TÁRSULAT PECSÉTJE

Az „Eörségi Kerületi Czéh Társulat”-ot feltevéseink szerint a XIX. század első harmadában-felében alapították, bár e céhről úgyszólván semmit sem tudunk. Még az 1960-as évekig meglévő céhpecsétje is elkallódott, róla csak egy fénykép maradt ránk. Gellért Károlyné Szikszai Edit kéziratos „Őrség Monográfiá”-jában olvashatjuk, hogy Senyeházáról egy lakatlan ház padlásáról került elő, majd vált rövid időre az Őrségi Gyűjtemény darabjává. A fém pecsétnyomón a fenti köriraton kívül semmilyen évszám nincsen, ami megalakulásának pontos időpontját meghatározná. A pecsétnyomó középpontjában nyitott szárú szabó olló áll, körülötte a mesterségek szokott jelképei: az asztalosok gyaluja, a bognárok küllős vasalt kereke, a csizmadiák hátul varrott magas sarkú csizmája, a kovácsok üllője, kádárok vas abroncsos hordója. Az olló nyitott szárai alatt magyar címer ötágú koronával. Körbefutó felirata„ EORSÉG KERÜLETI CZÉH TARSULAT P. A kezdő és a szöveg végző betűi közötti üres mezőben két egymással szembeforduló térkitöltő dísz foglal helyet. A pecsétlap azon helyén, ahol az alapítás évszámát szokták feltüntetni – üresség tátong. Ez a furcsa benne. Mintha szándékosan elhagyták volna e fontos momentumot. A magyar címeren viszont a nemességet szimbolizáló ötágú korona díszlik, mintha hangsúlyozták volna az őrségiek egykori nemesi kiváltságait. A pecsétnyomó lapján az egyes mesterségek jelképeit gyöngysorvonal választotta szét. A talpas betűk hasonlatosak a körmendi pipakészítő műhelyek 1830-as éveire datálható felirataihoz. A hátul varrott csizma és a vasabroncsos hordóábrázolás kormeghatározó lehet. (7. kép)

A korai céhpecsétnyomókon a kádárok hordója kevés kivételtől eltekintve mind faabroncsos. A fémabroncsra váltás általános elterjedési ideje szintén a XIX. század első harmadára tehető. Erről a céhről az országos céhkataszter mit sem tud, a megyei céhes összeírások közül az 1817. évi deputációs jelentésben sem említik. Furcsa, hogy sem a takácsok, sem a fazekasok nem csatlakoztak e szerveződő céhtársulathoz, pedig a XIX. század második felében közülük sokan éltek e területen. A takács céh 1838-ban önállósulni akart az 1817 előtt alapított csákányi takács céhtől, de nem Őriszentpétert, hanem a nemesek által lakott Belső Rákost nevezték meg leendő székhelyüknek.

Az őriszentpéteri asztalos mesterek közül idősebb Babos Dániel még 1853-ban a körmendi céhben szerepelt, ide fizette be évi taksáját. Ugyanekkor ifjabb Babos Dániel Őriszentpéteren élő 38 éves asztalost a körmendi céh kontárnak minősítette annak ellenére, hogy az 1848-as nemzet őri összeírásban „Takács Mester”-ként lett nyilvántartva.13 Ezek az ellentmondások arra engednek következtetni, hogy a vegyes céh 1839–1848 között alakulhatott meg Őriszentpéteren, így jogosan viselhette az „Eörség Kerület” megnevezést még akkor is, ha a földesúri engedélyről és a céh articulusáról ma mit sem tudunk.[1]


  • Irodalom:

NAGY ZOLTÁN: KÉZMŰVESEK A FALVAK MAGÁNYÁBAN. CÉHEK, KÉZMŰVES MESTEREK A SZENTGOTTHÁRDI, CSÁKÁNYI, KÖRMENDI URADALOM FALVAIBAN A XVII–XIX. SZÁZADBAN. I. RÉSZ. Vasi Szemle 2016/1. 85-110.[2]

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még: