Címerhatározó/Vargacéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a különféle települések vargacéheinek és a cserzővargák címerével foglalkozik.
A bőripar két legősibb formája a varga és szűcs mesterség. Mindkettő egyesíti mind a bőrkikészítés, mind pedig a bőrfeldolgozás műveleteit, de míg a varga a lábbelikhez, való sima bőröket készítette ki és egyszerű lábbeliket varrt, addig a szűcs a felső ruházkodásra szolgáló szőrrel borított bőröket tartósította és ezekből varrt ruházati cikkeket. A varga tehát eredetileg timár és lábbelikészítő volt egy személyben. Később a varga mesterség kettéválik, a cserzovargákra, akik már csak a bőr kikészítésével foglalkoznak és a sarus vargákra, akik a lábbeliket varrják. Az előbbieket nevezik később timároknak, az utóbbiakból alakul ki a magyar vargák és német vargák iparága, más néven a csizmadiák és a cipészek szakmája. A tímárok szakmája is tagolódik. A marhabőrök cserzésével az u. n. vöröstimárok (Rothgerber) foglalkoznak, míg a bárány és kecskebőr kikészítésével a fehértimárok (Weissgerber) és ennek egyik speciális magyar változata az u. n. tobakipar. Egész külön iparágként jelentkezik a szíjgyártók és nyergesek szakmája, akik rendszerint közös céhszervezetben működnek a csiszárokkal és a hadi felszerelések előállítóival, az íj-, pajzs- és kopjagyártókkal, vagy a sarkantyút, zablát és kengyelt készítő lakatosokkal. (189. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219. [1] [2]
Devecseri vargacéh
[szerkesztés]
A devecseri vargacéh pecsétnyomója 1757-ből
De a vargamesterség kisebb helyeken, mezővárosokban és falvakban még sokáig továbbra is egységes maradt és a bőrcserzés mellett a vargák készítették az összes lábbelit is, bocskort, csizmát, cipőt egyaránt. Erre példa a devecseri vargák 1757. évi pecsétje, amelyen a fanyelű görbe timárkés és bicskia mellett magasszárú gombos cipő és sarkos hosszúszárú, térden felülérő csizma is szerepel (195. kép). (191. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Kőszegi vargacéh
[szerkesztés]
A Kőszegi vargacéh pecsétje, 1613, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Bronzból készült. Vaskos, hengeres nyomólapjára átmérője irányában lapos, ívelten fogyasztott nyéltoldatot forrasztottak. Ez a nyélmegoldás egyéb korabeli bélyegzőknél a fanyélbe erősítést szolgálta. A kőszegi vargák dúcának nyelén a kalapálás nyomai szerint e példányt nem csapolták fanyélbe. A nyomólap vésése míves ötvösmunka. A vonalkeretek bemélyedő árkából kimagasló gyűrűn latin nyelvű körirat olvasható: „COMMVNE SIGIL(lum) ARTIS SVTORIÆ MAGISTRORVM CIVITATE GVNZ”. A belső mezőt tekercsdíszes pajzs tölti ki. A mesterség jelvényeinek elhelyezése már nem címerszerű. Középen az alabárdszerű bicskia, alatta két saru, balra hosszú tüskéjű ár, jobbra görbe pengéjű tímárkés kapott helyet. Az „1613”-as vésetű pecsétlő a céh 1612-ben kapott működési szabályzatához kapcsolható.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Nagyvázsonyi vargacéh
[szerkesztés]
A nagyvázsonyi vargacéh 17. századi pecsétnyomója
A legrégibb Veszprém megyei bőripari céhpecsétünk a nagyvázsonyi vargák (sutores) XVII. századbeli latin köriratú pecsétnyomója. Ezen középen lábbelitalp, jobbra a bőr kiszabásához használt bárdszerű kés, az u. n. bicskia, balról sarló alakú fanyelű görbekés (timárkés), lent pedig a bőr puhítására, simítására használt, kifejezetten bőrkikészítő, tehát timárszerszám, a karhosszúságú, nyéllel ellátott, kifli alakú vas, az u. n. hónaljmankó. A nagyvázsonyi varga céhpecsét tehát még világosan mutatja az egységes vargamesterséget, ahol a bőrkikészítés és lábbeli készítés egyaránt a mesterséghez tartozott. (189. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Pécsi vargacéh
[szerkesztés]
A pécsi varga céh pecsétje 1718
A csizmadia mesterség kialakulása a 17. századra tehető, amikor a varga mesterségből kiváltak a magyar vargák, a német vargák, a csizmadiák. A pécsi varga céh pecsétje 1718-ban keletkezett. Anyaga viasz, alakja kör, színe vörös, átmérője 3,6 cm. Köriratának szövege elmosódott. A pecsétkép egy fejtetőre állított tojásdad alakú pajzsból áll, amelynek alsó részén egy ár látható, felette egymás mellett egy kisméretű és egy nagyobb csizma, felettük a vargák munkapadja. A pajzsot két oldalról virágszerű díszítmény ékesíti. Pajzs felett egy alak látható palástban, jobb kezében babérággal, bal kezében jogarral, fején papi süveggel. Valószínű első királyunk, Szent István. A pecsétkép felső részében két oldalt a pecsét keletkezési éve olvasható.
Dr. Erdődy Gyula: NÉHÁNY PÉCSI CÉHPECSÉT A XVIII. SZÁZADBAN I. rész In: Baranya História. Sorozatszerkesztő Dr. Erdődy Gyula
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Szentgotthárdi vargacéh
[szerkesztés]
A szentgotthárdi varga céh pecsétje, XVIII. század
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi vargacéh
[szerkesztés]
A veszprémi vargacéh pecsétnyomója 1706-ból
A másik varga céhpecsét a veszprémieké. Körirata 1706-os évszámot mutat, de még karéjos díszes keretének 4 kis négyszögletes kiugrásában az 1646-os évszám olvasható ki, ami arra vall, hogy az 1706-ban készített pecsétnyomó a régebbi 1646-os megújítása, annak pontos másolata. A karélyos, mérműves keret még szinte későgót stíluselemek emlékét idézi, ami esetleg még régebbi eredetre utal. A pecsét közepén háromlábú széken magyaros öltözetben vargamester ül, kezében tűvel és fonállal. Körülötte varga szerszámok: a nagyvázsonyival pontosan egyező fanyelű, sarlóalakú görbekés (timárkés) és bárd alakú bicskia, valamint fanyelű, rövidélú, kerekítő kés, dikics, másnéven kneip. (190. kép). Az alabárd alakú széles élű bicskia alakja, visszafelé hajló lándzsaszerű hegyes nyúlványával pontosan megegyezik a marosvásárhelyi vargák 1623. évi peesétnyomőján ábrázolt bicskiáéval és ugyanilyen látható a witzenhauseni vargák 1650 körüli céhpecsétjén is. Ez tehát a XVII. században Európaszerte elterjedt forma. (189-190. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
A veszprémi magyar vargacéh pecsétnyomója 1772-ből
A veszprémi vargák második pecsétje 1772-ből már érdekes változásokat
tükröz. Először is már köriratának szövege is új elemeket tartalmaz. Az
előző pecsét egyszerű „Veszprémi varga céh" megjelölése helyett a „Nemes
veszprémi magyar varga céh" elnevezést használja, amiből egyrészt arra
lehet következtetni, hogy a céh főleg nemes emberekből állott, vagy legalábbis a testület nemesi címet vindikált magának, másrészt a magyar
jelző hangsúlyozásával a céh magyar jellegét és az előállított lábbelik
magyaros divatnak megfelelő formáit kívánták kidomborítani. És valóban,
ezek a magyar vargák már csizmadiák voltak. A pecsét közepét ugyanis sarkatlan magyaros csizma foglalja el. Jobbra tőle cipő (saru), balra
ismeretlen tárgy, talán habda (bőrből való csőszerű tok?), fölötte bicskia. Ezen a pecséten tehát hiába keressük már a bőrkikészítés
szerszámait, a hónaljmankót, vagy a sarló alakú timárkést (191. kép). A vargamestérség ugyanis a XVII. század folyamán — főleg a nagyobb városokban — szétvált cserző- és sarusvargák mesterségére, sőt a sarus
vargákból magyar lakta helyeken magyar vargák, azaz csizmadiák (cothurnarli) lettek, németlakta helyeken pedig német vargák, azaz
cipészek (Schuhmacher). A pecséten szereplő bicskia alakja is megváltozott
az előző századi formákhoz képest. (190-191. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: