Címerhatározó/Szondy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szondy, Szondi családok címerével foglalkozik.


Szondy alias S(z)uhó[szerkesztés]

Mozaik a Teréz körút és a Szondi utca sarkán Budapesten
A Szondy-szarkofág
A Szondy-emlékzászló terve

Valószínűleg nem volt nemesi származású, mezővárosi polgárcsalád sarja lehetett. Annak ellenére, hogy a neki címzett levelekben egregius a megszólítása, amelyet a 15. századtól a köznemesekre használnak, ez valószínűleg csak katonai rendfokozatára tekintettel történt, vagy esetleg személyesen ő szerzett nemességet. A Szondy név leveleiben hol i-vel, hol y-nal szerepel. Egyetlen, név szerint ismert örököse, testvére, Szondy Jakab bizonyosan nem volt nemesi származású. Jakab hősi halált halt testvére érdemeire hivatkozva királyi adományként birtokot vagy évjáradékot kért Ferdinánd királytól. Szondy Jakabot a kamara által 1554. november 26-án kelt biztosító levél circum spectusnak nevezi, amely akkoriban a városi polgárok címzése volt. Ha Szondy György nemesi származású lett volna, a nemesség testvérét is megillette volna. Eredeti családi neve Suhó (Szuhó) volt, s a Szondy nevet ő maga vette föl, ezt is testvére, Jakab folyamodványából tudjuk, mert kérelmében Szondy alias Suhónak mondja magát. Kérdésként felvetődik a név felvételének indoka. Szond (ma Szonta Szerbiában) egy Bács vármegyei település volt. Ha ezt összevetjük azzal a körülménnyel, hogy a Révay család is a Délvidékről, a Szerémségből származik, akkor adódik az a lehetséges következtetés, hogy Szondy családja a Révay család szolgálatában került Magyarország északi részére a mohácsi csatavesztést követően a terjeszkedő török hódítás elől menekülve. Noha Drégely vára környékén több település is saját szülöttének tekinti a hős férfiút, ezeket az elképzeléseket semmilyen irat nem támasztja alá.

Szondy Györgyöt gyermekkorában vette maga mellé Révay Ferenc, ő taníttatta betűvetésre, az ő szklabinyai udvarában serdült vitézzé az ifjú. Szondy ezért érzett hálájáról több megmaradt levelében is tanúbizonyságot tesz. Leveleiből kitűnően a kötelességérzet és háládatosság fontos erényei közé tartozott. A végvári harcokban vitézségével küzdötte fel magát. A történelem színpadára az 1540-es évek közepén lépett, amikor Esztergom és Nógrád eleste után Várday Pál esztergomi érsek őt nevezte ki a Drégelyi-uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Annak ellenére, hogy a várkapitányi tisztséget Zoltay Lőrinccel együtt töltötte be, a történelmi pillanatban egyedül kellett meghoznia döntéseit. [1] [2]

+++++

Szondi (Szuhó) György, Drégely kapitányának oldala mellett elesett a váci püspök, Sbardellati Ágoston, Dudich nagybátyja.85.

  • Irodalom:

BALOGH ZOLTÁN: Drégelypalánk. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007

[3]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[4]













Szondy (nyírmeggyesi, nagykállói lakos)[szerkesztés]

Szondy-címer100119.jpg

Brandenburgi Katalin, erdélyi fejedelem, Gyulafehérvár, 1630. június 20.

A család neve Szondi, melyet esetenként kiegészített egy-egy ragadványnév (Szabó, Kis).

A Szondy család címere: csücskös talpú tárcsapajzs kék mezejében zöld hármas halmon páncélos kar kivont, görbe karddal, nyitott sisak, sisakdísz: leveles koronából kinövő három liliomszál, takarók: kék–arany, vörös–ezüst.

"Az eredetit [címeres levelet], mint az imént láttuk, a 18. század derekán még a Kisvárdán lakó Mihály őrizte. Azt, hogy később hová kerülhetett, nem tudhatjuk (minden esetre ma egyik levéltár címeres levél gyűjteményében sincs nyoma). (...)

A rendelkezésünkre álló másolat szövege az eredetiével hűen megegyezik. Ezt igazolja a megyei jegyző által 1766 júniusában rávezetett záradék (miszerint a jegyző a másolatot az eredetivel összevetette). Ehhez az oklevelet a szatmári családtagok vélhetőleg kölcsönkérték kisvárdai rokonuktól. (...)

Mindezek ellenére az a körülmény, hogy csak másolat áll rendelkezésünkre az eredeti helyett, mindössze egyetlen okból lényeges: magát a címert ugyanis nem volt szokás a szöveggel együtt lemásolni (a meglehetős kézügyességet igénylő alkotásra nem is volt szükség), ezért azt a szövegben szereplő címerleírás alapján kellett rekonstruálnom.

A címer leírása az oklevél szövege alapján, de a heraldika modern fogalmaival élve, a következő: álló, kerektalpú tárcsapajzs vörös mezejében páncélos kar kivont, egyenes karddal, zárt sisak, sisakdísz: leveles koronából kinövő, három fehér liliom, pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany (az oklevélszöveg szerint a takarók meg nem határozott, „különböző színűek,” a címerképen azonban vélhetőleg az említett, leggyakoribb színekben festették meg őket).

Fontos adat még az oklevél pontos keltezése, valamint az érvényességhez szükséges kihirdetések záradékolása. Az oklevél kelte Gyulafehérvár, 1630. június 20. Az erdélyi országgyűlésen egy évvel később (1631. június 17-én), Zaránd megyei Borosjenőn tartott közgyűlésén pedig 1631. december 4-én hirdették ki, ellentmondás nélkül."

Fodor László: A nyírmeggyesi Szondi család gyökerei. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2010/2. 195-196.

  • Irodalom:

Fodor László: A nyírmeggyesi Szondi család gyökerei. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2010/2. 182-197. [5]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még: