Címerhatározó/Szerém vármegye címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Szerém vármegye címerével foglalkozik.
.svg)
Szerém vármegye az egyetlen a szlavóniai vármegyék között, mely nem tartotta meg középkori nevét. A középkorban, Szerém vármegye nagyobbik részét Valkó (Vukov jelenleg Vukovar) vára után Valkó vármegyének nevezték, csak a keleti, kisebb részét (Nészttől, Zimányig) nevezték Szerém vármegyének. Valkó vármegye, melyet először 1220-ban említettek meg, területileg nagy volt: északon a Dráváig és a Dunáig nyúlt, délen a Száváig, nyugaton a határa Bród közelében haladt, északnyugaton Csepénig és Eszékig ért, keleten magába foglalta a Fruska hegységet és a Száva mentén, Laćarka és Martinaca falvakig terjedt. A 13. századtól a 15. századig, Valkó megye sűrűn lakott volt. A 15. században a területén, 33 erősség (várkastély) [26], 34 mezőváros (város), továbbá 1.182 falu és kisebb helyiség volt megtalálható. Valkó vármegye legnagyobb birtokosai, az alábbi főúri családok voltak: a Marótiak, a Garaiak, a Kórógyiak, az Alsániak, az Újlakiak, stb.
Szerém vármegyét, mint a többi szlavóniai vármegyét1745-ben, szervezték újjá. A vármegye nagyobb részének a székhelye Valkóváron volt, az alispánságé először Újlakon, majd utóbb Valkóváron volt, amikor is ott felépítették a vármegyeházát. Szerém vármegye abban az időben a legkisebb területtel megalapított vármegye volt, a szlavóniai vármegyék között. A nagyobbik része a Katonai határőrvidékhez tartozott (a Bródi és a Péterváradi ezredekhez). A vármegyét két körzetre osztották: a valkóváriara és az iregire. A valkóvári körzet magába foglalta nyugat és észak (a Duna mentét) Szerémet, ahol a Vukovár, Monostor (Nutar), Újlak és Karlóca székhelyű uradalmak voltak. Az iregi körzet székhelye Iregen (Irig) volt és a zimányi, a szávaszentdemeteri (mitrovicai), vagy rumai uradalmakat foglalta magába. A Katonai határőrvidék megszüntetése után, a Száva menti területeken, három új uradalmat alapítottak: a sidit, a csalmánit és a cserögit [27].
A megalapítása utáni fő probléma Szerém vármegyében, az úrbéri kérdés volt, ugyanis a földeket mind a parasztság, mind a földesurak maguknak akarták megszerezni. A számos adó miatt a parasztok gyakran a Katonai határőrvidékre, vagy Törökországba szöktek Szerémből, ahol a parasztok terhei kisebbek voltak. Amíg az 1755-ös, Keglevich urbárium elnevezés alatt ismert ideiglenes urbáriumot, amit Mária Terézia is megerősített, különösebb ellenállás nélkül elfogadták Szlavóniában, addig Szerémben elutasították és annak hat pontja szabályos felkelést okozott, mely újabb adókat jelentettek. Az urbárium ellen harcoló parasztságot segítette és uszította a pravoszláv metropolita, Nenedovich Pál is. Az 1756-ban, Mária Terézia által aláírt Szlavón urbárium, könnyebbséget hozott a szerémi parasztoknak is, mivel megengedték nekik azon kívánságukat, hogy eldönthették, hogy munkával teljesítik a földesúr irányában végrehajtandó kötelezettségeiket, vagy megfizetik azokat. Szlavónia többi parasztjának nem voltak ilyen kedvezményei. A munkajáradék megváltása az uradalmak ellehetetlenülésével járt, mivel a munkaerő elégtelen volt, ezért a földek műveletlenek maradtak, vagy a tulajdonosai árendába adták a parasztoknak [28]. [1]
- Irodalom:
A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: