Címerhatározó/Szepesi városok címere

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a szepesi városok címerével foglalkozik.

A szepesi városok czimere. Az 1778-iki királyi oklevél eredeti czimerképe. A két griff által tartott, nyilt koronával fedett vágott pajzs felső kék mezejében ezüst sziklák, jobbról naptól, balról csillagtól kisérve, az alsó vörös mezőben két párhuzamos hullámos ezüst pólya, a szivpajzs arany mezejében I(osephus) II. M(aria). T(heresia). betük láthatók. A czimerkép pecsét jellegü keretbe van helyezve, melynek körirata: SIGILLVM SEDECIM OPPIDORVM SCEPVSIENSIVM. 1774. Az okirat eredetije Szepes vármegye levéltárában.[1]

Az egyik területi szervezet Szepes területén a szepesi szászok közössége (provincia) volt. 1271-ben V. istván király megerősítette széleskörű önkormányzati és bírói kiváltságaikat. A szász gróf székhelye Lőcse volt. A korábbi, több mint 40 településből a 14. században jött létre a 24 szepesi város szövetsége (Provincia viginti quatuor civitatum terrrae Scepusiensis). Lőcse és Késmárk kimaradt belőle, mert szabad királyi városokká váltak és a szövetség védelmére már nem volt szükségük. 1412-ben a szövetség felbomlott, mivel Zsigmond király közülük 13 várost elzálogosított a lengyel királynak (Szepesváralja, Szepesolaszi, Igló, Ménhárd, Duránd, Ruszkin, Poprád, Felka, Mateóc, Szepesszombat, Tátraalja, Leibic, Szepesbéla). Ezek 1772-ig a 13 szepesi város proviciájára (Provincia tredecim civitatum terre Scepusiensis), különültek el, miközben a fennmaradó 11 város az eredeti szövetség folytatója lett, melyek szintén saját szövetséget hoztak létre (Csütörtökhely, Illésfalva, Izsákfalva, Káposztafalva, Kiskerény, Malompatak, Nagyszalók, Szepesedelény, Pálmafalva, Ágostháza, Szepessümeg). A zálog kiváltása után Mária Terézia a 13 városhoz csatolta még Ólublót, Podolint és Gnézdát, létrehozva a 16 szepesi város provinciáját. Megerősítette régi kiváltságait és autonómiáját Szepes vármegyével szemben. Szabályzattal és címeres pecséttel látta el. Székhelye Igló lett. Kis megszakításokkal 15876-ig állt fenn, amikor Szepes vármegyéhez csatolták.

Irodalom:

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE * SZERKESZTI SZILÁGYI SÁNDOR, BUDAPEST, VIII. 1898 [2]

Rövidítések

Lásd még:

Címerhatározó