Címerhatározó/Szentiványi címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szentiványi, Szentivány (olv. Szentiványi) családok címerével foglalkozik.
szentiványi Szentiványi[szerkesztés]
_varm-szatmar-196-6.jpg)
Szent-Ivány. (Liptószentiváni).
E család eredetét a Bars, Gömör és Zemplén vármegyét tárgyaló kötetekben is ismertettük. Egyik ága az újabb korban Szatmár vármegyében is letelepedett. Ez ág tagjai közül Tamás 1848-49-ben honvédkapitány. - András, (†1904.) megyei várnagy. - Vendel, (†1848. után) katonatiszt. Imre (†1860,) a család közbirtokossági felügyelője. Fia Gyula volt orsz. képviselő, jelenleg Apa községben birtokos és a bikszádi fürdő tulajdonosa. - Pál, († 1880) ügyvéd. - Gyula fiai: László (Mh.1904.) jogtudor, II. Gyula, gazd. akadémiai hallgató, Géza, keresk. ak. hallgató.[1]
Szentiványi Szentiványi Zoltán 1907. november 18., Bécs Ferenc József örökbe fogadja, nevét és címerét adja Hidaskürthi Nagy Blankának, Leonának, Tibornak, az utóbbinak Liptószentiványi előnevet is általa: felesége gyermekei
P 632 Szentiványi cs. lt. Pecsétes ir.
A liptószentiváni Szentiványi család őse II. Endre király uralkodása alatt
Csehországból származó Lőrinc comes volt,aki 1241-ben részt vett a Muhi csatában. Fia Bogomér diplomáciai érdemeiért 1263-ban
IV. Béla királytól adományt kap a Liptó megyei Vezveres földjére, ahol a hagyomány szerint Keresztelő Szt. János tiszteletére kápolna épül. 1286 július 8-án Szepesen IV. László király Bogomért és fiait ( Bodó, Miklós, Bogomér, János , Lőrinc, Dénes) valamint bátyjának ( Szerefel) fiait ( András és Miklós) kiemeli a "vendégek" sorából és magyar nemességet kapnak.
Bogomér fiai a birtokon megosztoznak és ekkor válik a család öt ágra. A Szentiványi ( a legidősebb fiú Bodó leszármazottai), a Szmrecsányi (Miklós leszármazottai), Baán ( ifj. Bogomér leszármazottai)családok. Továbbá Szerefel fiainak ágai ( azaz Andrástól ) a Pongrácz és ( Miklóstól) a Pottornyay családok.
A családok közös eredetére utal, hogy mindegyik család címerében ott van a nyitott koronából kiemelkedő kar a kürttel és a csillaggal.
A családnak ősi osztatlan birtoka Liptó megyében a Szent-Iványi uradalom, mely Bocza bánya mezővároson kívül hat helységből állt.
Ősi váruk, a (castrum sancti Joannis bapt.) a körülötte alakuló település „Szent-Ivány”-nak neveztetett, a Hradeki hegyen volt található.
Tolmácson Szentiványi Márk szerzett birtokot. Gyümölcsfaiskolája országos hírnévnek örvendett. Testvére, János, Nógrád vármegye első alispánja, ennek fia Anzelm vármegyei
főszolgabíró, 1832-36-ban és 1839-ben országgyűlési követ volt. A család építette a falu
közepén ma is álló kastély ősét. Szentiványi Anzelm 1854-ben bekövetkezett halála után a
birtok a ghymesi és gácsi, gróf Forgách családra szállt. [2]
A családi birtok gyöngyszeme a Csorba tó, melynek partján Szent-Iványi József nyaralókat építtetett melyből a későbbi klimatikus gyógyhely és turista paradicsom Csorba-fürdő fejlődött ki.1896-tól Csorba vasútállomástól fogaskerekű vitte az utasokat a tóhoz. 1903-ban a család 3 millió koronáért a magyar államnak eladta a tavat és környékén lévő telepet, azóta Szent-Iványi Csorba tó néven fürdő-nyaralóhely épült.
E család II. Endre király uralkodása alatt Csehországból származott be és férfitagjai hadvezérekként szerepeltek. 1286-ban IV. László király - az oklevél szövege szerint - mint cseh nemeseket, a magyar nemesek közé soroltatni rendelte. Első ismert őse Lőrincz, kit az 1263-ban kelt oklevél említ és kinek fia Bogomér, a hagyomány szerint, mint jeles hadvezér, 1241 június 24-én a beözönlő tatárok egy veszedelmes csoportját, az ú. n. Wesweres völgyébe csalta és ott annyira szétverte hogy egy időre további előnyomulásukat megakadályozta, miért is e nap emlékére IV. Béla király ugyanott kápolnát emeltetett Keresztelő Szent János tiszteletére. Azóta Weswerest a kápolna után Szent-Jánosnak, Szent-Ivánnak nevezték el és midőn azt Bogomér adományul nyerte, őt Szent-Iván urának nevezték, utódai pedig e nevet családnévnek tartották meg. A család Nógrád vármegyei ágának őse Farkas (1690.), kinek fiai közül Mihály terjesztette tovább ez ágat. Mihály (1790.) fiai: 1. József (1787. kincstári ügyész. 2. István (1760.) jezsuita. 3. Farkas Liptó vármegyei szolgabíró, kinek fia Farkas (szül. 1795, †1855.) Uhorszkán (Ipolymagyari) volt birtokos. 4. Ferencz (szül. 1731, †1823.) 1757-ben Nógrád vármegye tb. aljegyzője, 1763-ban főjegyzővé 1765-ban másod és 1769-ben első alispánná választották, 1772-ben személynöki ítélőmester, 1779-ben helytartói ítélőmester, 1785-ben kassai kerületi biztos és Sáros vármegye főispánja, 1798-ban főtárnokmester, 1802-ben országbíró és v. b. t. t., †1823 április 12-én Ipolyvarbón, a hol birtokos is volt. Fiai: 1. Márk (†1848.) Tolmácson volt birtokos. 2. János (szül. 1760, †1818.) 1802-ben helyettes és 1806-1818-ig első alispán, fia Anzelm 1818-1828-ig Nógrád vármegyében főszolgabíró, 1832-36-ban és 1839-ben orsz. követ, cs. és kir. kamarás. 3. Bonaventura a hétszemélyes tábla titkára, majd a m. kir. helytartótanács tanácsosa, cs. és kir. kamarás és aranysarkantyús vitéz, (†1811.) 4. Medárd (†1823.) cs. és kir. kamarás; fiai: Károly Nógrádmarczaliban, László Ipolyvarbón, Ferencz 1848-ig esküdt, Szécsénykovácsiban volt birtokos. Fia Farkas (szül. 1830.) Apczon birtokos; fiai: Farkas (szül. 1861, Losoncz) cs. és kir. kamarás, birtokai Apcz, Ipolymagyari és Jobbágyi, Gomba; József (szül. 1867, †1901.) Apczon volt birtokos. Címer: kékben liliomos korona fölött cölöpös páncélos kar és kürt között hatágú aranycsillag. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: kékezüst, vörös-arany. Pajzstartók: két bányász.
- Irodalom:
Szluha Márton: Liptó vármegye nemes családjai. Heraldika kiadó 2000. 666.o.
Révai Nagy Lexikona 1912 V. kötet Csorba tó címszó.
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
sepsiszentiváni Szent-Ivány[szerkesztés]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: