Címerhatározó/Szekeres címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szekeres családok címerével foglalkozik.


kisunyomi Szekeres[szerkesztés]

Szekeres Márton címere, 1587



  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


mezőmadarasi Szekeres[szerkesztés]

Mezőmadarasi Szekeres címer, 1607.jpg

Mezőmadarasi Szekeres.PNG

Mi, Rákóczi Zsigmond, Isten kegyelméből Erdély fejedelme, a Magyar Királyság Részeinek ura és a székelyek ispánja stb. jelen iratunk tartalmával adjuk emlékezetére mindenkinek, akit illet, hogy egyrészt néhány hűséges tanácsadónk ez ügyben történt egyedi közbenjárására, másrészt pedig előkelő kegyelmünkből és bőkezűségünkből a rá igazán méltó nemes mezőmadarasi Szekeres Gergelyt, aki erényével, valamint emlékezetes cselekedeteivel bizonyította érdemességét szent emlékezetű erdélyi fejedelmi elődeink előtt háborús esetekben, a hazánk szükségétől indíttatott megbízatásokban, és végül előttünk is bizonyságot tett törődéséről és hűségéről és a jövőben is bizonyítani és tanúsítani fog. Ugyanezt a Szekeres Gergelyt a népi és nem nemes állapotából kivesszük és Erdély országunk és a Magyar Királyság részeinek igaz nemesi közösségébe és sorába besoroljuk, bevesszük, befogadjuk és beírjuk. Határozottan elrendeljük, hogy Szekeres Gergelyt és mindkét nembeli utódait és leszármazottait azonnal valódi és kétségtelen nemesekként fogadják és ismerjék el. Eme igaz és teljes nemességnek a jelei avagy a nemesi címer pedig a következő: égszínkék mezejű háromszögű pajzs, melynek telkén míniumvörös ruházatú, aranysárga magas sarkú cipővel ellátott ép katonát aranyos kardot felfele lendítve vehetünk észre. A pajzs fölé zárt katonasisak van helyezve, ezt ékkövekkel és igazgyöngyökkel díszített királyi fejék fed, amelynek közepéből hasonlóképpen búzakalászokat tartó ember vagy katona tűnik elő, a sisak csúcsáról pedig különféle színű pántlikák futnak le, igen szépen övezve és díszítve a pajzs mindkét oldalát, ahogy mindez jelen oklevelünk tetején vagy inkább elején a festő tanult kezével és tehetségével ékesen kifejezve és megmintázva látható. Nyugodt lélekkel, biztos szándékkal és szabadsággal adjuk, adományozzuk és juttatjuk kegyesen a fent említett Szekeres Gergelynek, leszármazottainak és mindkét nembéli utódainak. Egyetértvén és hozzájárulván, hogy ők maguk a fent leírt címert avagy nemesi jelvényt, más igaz és jelvénnyel rendelkező, címert használó nemesek szokása szerint, minden pusztító hadjáratban, lovagi játékban, párbajokban, párviadalokban és bármilyen nemesi és hadi gyakorlatozás során, valamint pecséteken, zászlókon, kárpitokon, lobogókon, szőnyegeken, házakon, pajzsokon, sátrakon, síremlékeken és általában mindenféle dolgon és alkalmatosságon, a tiszta nemesség címén, amellyel őket a közösség és külön-külön mindenféle rendű, rangú, állapotú, méltóságú és magasabb méltóságú emberek szólítsák, hívják és nevezzék, akarjuk, hogy viseljék és hordják, továbbá egyenként ruháztassanak fel azokkal a szabadságot és mentességet adó tisztségekkel, kegyekkel, előjogokkal, amelyeket Erdély országunk és a Magyar Királyság részeinek többi igaz, született és vitathatatlan nemesei és vitézei a vonatkozó törvények és a szokásjog szerint használnak, és folyamatosan élvezik használatát, javait, és akarják és képesek is élni azokkal. Igencsak jóindulatunk megnyilvánulásaként, mezőmadarasi birtokán levő házát, amelyhez már tőszomszédságánál fogva egykor hozzácsatoltatott az ágilis Pethő Mihály igen tiszteletre méltó dél-ausztriai ágból származó feleségének, Rletae Katalinnak a Marosi Székely Széken királyi eljárás folytán elkobozott háza és birtoka, továbbá birtokait a rendes és rendkívüli vagyonbecslések, illetékek, kincstárunk részére történő adók alól, nemkülönben a közmunkák teljesítése alól kivesszük, nemkülönben a szőlőket, vetéseket és azok tartozékait a tizedek, kilencedek és járandóságok fizetése alól örökre kivesszük és felmentettnek nyilvánítjuk, valamint mindenféle kötelezettségek alól kivettként tartjuk nyilván a jelen oklevelünkben megfogalmazott igen erős érvénnyel. Másodsorban nektek, fennkölt lelkű, jeles nemeseknek és tisztviselőknek, főbírónak, királyi albíráknak, tizedszedőknek, királyi számvevőknek és végrehajtóknak, akiket érdekel, egyenként és általában határozottan meghagyjuk, hogy a Marosi Székely Szék által kiszabott bárminemű adót, a kormányzat részére kiszabott illetékeket, természetesen azokat is, amelyeket a jövőben megszabnak, megnevezett Szekeres Gergelytől, örököseitől, utódaitól, bármilyen neműek is legyenek, a bírák és esküdt polgárok által feljegyzett mezőmadarasi birtokát, bárhol lévő házaikat, szőlőiket, vetéseiket, csatolt területeiket úgy rendes, mint rendkívüli vagyonbecslésünk, illetékeink, megítélt járandóságok fizetésére, kincstárunk megsegítésére és közmunkálatok megtételére, a népnek és polgároknak kiszabott bárminemű szolgálatokra, a tizedek, kilencedek és járandóságok fizetésére kényszeríteni, erőszakolni, vagy ezekért őt, örököseit vagy utódait, bármineműek legyenek is, általában zavarni vagy bármilyen módon elítélni ne kezdjétek. Ne merészeljétek az ő hazait vagy bármilyen más bejelentett örökségeit bántalmazni, mert nemesi rangra emelvén ezek kivételezettek, hanem azok birtoklását engedélyezni és védelmezni tartoztok. Másképpen nem cselekedhettek. Miután a jelenlévőknek felolvastuk, örökre szóló bizonyságul elrendeljük, hogy jelen, hiteles és érvényes függőpecsétünkkel megerősített oklevelünket az említett Szekeres Gergelynek magának, bárminemű örököseinek és utódainak kegyesen átadjuk és adományozzuk. Kelt Kolozsvár városunkban, az Úrnak 1607. esztendeje október havának 29. napján.

Rákóczi Zsigmond s. k. Pettky János kancellár


A nemeslevelet kétszer is kihirdették és megerősítették, mindkét alkalommal Székelyudvarhelyen, először 1608-ban, másodszor 1609-ben.

Mezőmadarasi Szekeres első konkrét írásos említését már 1600-ból ismerjük. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal című monumentális munkájában írja, hogy mezőmadarasi Szekeres Gergely elesett Miriszlónál a Mihály vajda elleni csatában. Minden bizonnyal a nemességet szerzett Gergely apjáról van szó. Ennek a Gergelynek a neje Gálfi Ilona volt, írja Nagy Iván. A Mihai Viteazul elleni miriszlói csatát 1600. szeptember 18-án vívták.

De térjünk csak vissza 1607-re! A nemeslevélben többek között az áll, hogy Szekeres Gergelyt kiveszik a népi és nem nemes állapotból és a nemesek számba vett soraiba írják. Más nemesi levelek úgy fogalmaznak, hogy az adományozottat kiemelik a jobbágysorból. Tehát Gergely nem lehetett jobbágy, hanem inkább lófő (pirimpili). Annál is inkább, hogy Mezőmadarason birtoka volt, szőlője, vetése és két háza. S vegyük csak hozzá, első Gergely csatában esett el. A jobbágyokat meg nem hívták be háborúba.

A Magyar Királyság idején az egész székely nemzet kollektív nemességet élvezett, írja Werbőczi István híres Hármaskönyvében, a Tripartitumban, mely megfelel az ország akkori alkotmányának. Ám az Erdélyi Fejedelenség idején fokozatosan megnyirbálták a székelyek jogait. Előbb Izabella királyné, majd János Zsigmond, aki 1562-ben jobbágysorsra juttatta a közszékelyeket, vagy gyalogokat (pixidáriusokat) és a lófők közül a szegényebbeket. Nemesekként csak az úgynevezett főnépeket (primorokat) és a tehetősebb lófőket ismerték el.

Tehát 1607 előtt a Szekeresek amolyan köztes állapotban lehettek. [1]

  • Irodalom:

Szekeres Attila István: A mezőmadarasi Szekeres család története.[2]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[3]


Rövidítések


Lásd még:


A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs