Címerhatározó/Szabócéhek címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a szabócéhek, szűrszabócéhek és ruhakészítő céhek címerével foglalkozik.


A textilipar két alapvető mestersége a gyapjútakácsok és a lentakácsok iparága. A gyapjútakácsok, másnéven gyapjúművesek (lanifices), posztókészítők (Tuchmacher), szűrvégszövők, vagy szűrcsapók a felső ruházat céljára szolgáló sima szűrposztót, szűrvéget, az abaposztót készítették és a gyapjúmosás, csapás, tépés, fonás és szövés műveletei után a kallás segítségével (posztóabárolás) adták meg a posztó, illetve szűrvég sűrű, szinte vízhatlan tartós minőségét. A csapók által készített posztó további finomításával külön mesterség foglalkozott, a nyirők mestersége. A nyirők végezték a posztó csinozását, azaz borotválását, kefélését, a takácsmácsonya útján történő felborzolását és végül ollóval való simára nyirását. Mesterségük legtöbbször egybefolyik a szabókéval, akik a posztóból a felső ruhákat szabták és varrták és akik közül a XVIII. és XIX. század fordulóján a speciális szűrszabó céhek váltak ki. Technikájában a csapók mesterségével rokon a süveggyártók, illetve kalaposok szakmája.

A textilipar másik alapvető ága, a lentakácsság, főleg az alsóruházat és az ágyneműk vásznait szőtte. Speciális magyar textiliparág volt a gombkötők mestersége, amely a magyar ruhaviselet paszományait készítette. Ezzel szemben a német öltözködési divatot szolgálta a harisnyakötők (kapcások) iparága. Végül a kötélverők, szita-, kefekötők és kelmefestők mestersége egészíti ki a céhes textil és textilfeldolgozóipar szakmáinak sorozatát. (198-199.)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[1] [2]

A szabóolló az újkorban gyakori eleme a szabócéhek rekvizitumainak (pecsét, behívótábla, kancsó, stb.). Ezeken a céhpecséteken a korai (XVI. század végi - XVIII. század eleji) példányok között akad néhány igen szép, „heraldikus" ábrázolás, s egyes esetekben még egy vagy több angyalt is alkalmaztak címertartóként. A XVIII. századtól kezdve azonban az ábrázolások egyre inkább „antiheraldikussá" váltak. Általában eltűnt a címerpajzs alkalmazása, az ollót többnyire egyszerűen magára a pecsét középmezejére helyezve ábrázolták. (Kivételek persze akadnak, pl. a Győr-szigeti szabócéh pecsétjén még 1861-ben is jó, bár kissé sablonos, heraldikus jellegű ábrázolást találunk, nevezetesen két oroszlán által tartott, koronás, szabóollót ábrázoló pajzsot.) Az újabb pecséteken egyre jobban eltűnt az ollóábrázolás kizárólagossága, mellette más szabószerszámok (gombostű, férchúzó, mérőrúd, vasaló, szabókés, stb.) is megjelentek. Eléggé gyakorivá lett az a forma, amikor két oroszlán tartja az ollót, anélkül azonban, hogy az ábrázolást pajzsba helyezték volna. Előfordulnak mesterábrázolások is. Ilyen az egyik legkorábbi magyarországi szabócéh pecsétnyomó, a sárospataki szabóké is 1555-ből. (479. lap)

RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[3]


Debreceni szabócéh[szerkesztés]

Debreceni szabócéh pecsétje, 1587.png

A debreceni szabócéh pecsétje, 1587


RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[4]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Csákvári szabók és szűrszabók[szerkesztés]

A csákvári szabók és szűrszabók egyesült céhének pecsétje (XIX. század) .jpg

A csákvári szabók és szűrszabók egyesült céhének pecsétje (XIX. század)

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[5]


Győri szabócéh[szerkesztés]

Győri szabócéh pecsétje, 1576.png

A győri szabócéh pecsétje, 1576, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A gyűjtemény legrégibb darabja, a 16. századi céhalakulások első tárgyi emléke. A szervezetten működő magyar mesterek 1567-ben vésették — egy évvel a káptalan által kiállított működési szabályzatuk előtt. A kovácsoltvas nyél ívesen homorú oldallapokkal formált, vágott éllel, végén csapozással készült. Az ezüst nyomólapon levélkoszorús keret alatt latin nyelvű körirat nevezi meg a mesterek szervezetét: „SIGILLVM SARTORVM CIVITATIS IAVRI(ensis) 1567”. A kör alakú pecsétmezőben kerektalpú pajzsra helyezték a mesterség címerét, a felálló hegyű, nyitott szárú ollót. A szerszám mellett hold és csillag látható. A pajzsfő három pólyája a város későbbi címerképében visszatérő folyókat jelképezheti. A győri szabók itt bemutatott bélyegzője a céh fennállása alatt végig használatban maradt, amint azt egy 1828-ban kiállított bizonyságlevél is tanúsítja, melyen az 1567-es tipárium papírfelzetes lenyomata szerepel. Ugyanezen a bizonyítványon B. Kiss Lőrinc fő-céhmester pecsétje is látható, amely nem más, mint a céhpecsét címere levélkoszorúval övezve, a hagyománytisztelet szép példájaként. (XJM céh. 56.56.3.) Ez az ajánlólevél azért is érdekes, mert rajta, a kereten kívül megtalálható a szigeti céh elöljáróinak igazolása és 1808-as, helynév nélkül készült pecsétje is. (lásd 62.)

[6]

A győri szabócéh korsója 1758.png

A győri szabócéh korsója, 1758, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Egyfülű, nyúlánk alkatú fehér ónmázas, színes díszítésű habán korsó. Elején két leveles virágág közötti mezőben nyitott olló, nyílásában koronás gomblyukazó ár kapott helyet. Az olló középrészénél keresztben fekvő rőf, alatta két oldalra írva „17 58” és egy-egy vasaló. A korsó nyakán kék szélű címke található, mely hasonlít a bencés múzeumba került tárgyakra ragasztottak címkéhez. Ezen a felirat: „N(umer)o 9 Győri szabó / céhkorsója / Győri muzeu /mé”. Domonkos Ottó megjegyzése szerint valószínűleg a szűrszabókhoz sorolandó, mert a jobb módú mesterek engedhették meg maguknak a drágább habán edényt. (Domonkos O. szóbeli közlése)

[7]

Győri magyar szabócéh zászlója 1762.png

A győri magyar szabócéh zászlója, 1762, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A győri magyar szabók céhzászlója apró virá-gokkal és rózsacsokrokkal mintázott sötétzöld selyemdamaszt. A használatból kikerülve zászlóképét kivágták, rojtozását lefejtették. Két oldalán azonos, egymásba fonódó ívekből álló, aranyfestésű keretdísz van. A zászlókép körte alakú körvonalát arany festésű rocaille keret övezi, hasonlóképp a zászlókép két oldalához fölül csatlakozó állami, illetve városcímer csücskös talpú, ívelt oldalú pajzsait. A céh hagyományos címerét (álló, nyitott szárú olló szembehelyezett körzővel) a kivágott kép alá középre helyezték. Ennek két oldalára tördelték a céh nevének és a zászlószentelés évszámának aranybetűs szövegét. A oldalon: „AZ B(ecsületes). MAGYAR SZA(bó) / ZEH ZÁSZLÓJA / 1.7 6.2”; B oldalon: „AZ B(ecsületes). MAGYAR SZABÓ / ZEH ZÁSZLÓJA, / 1707”. A zászló korának meghatározásánál némi zavart okoz, hogy a B oldalon az 1762-es dátum helyett 1707 olvasható. A zászlón szereplő — 1743-ban adományozott — városcímer azonban egyértelművé teszi, hogy a készülés 1762., a másik évszám megfejtése még várat magára. A kivágott zászlóképek tárgyát a fölötte olvasható feliratok őrizték meg. A oldalon: felül félkörívben: „S(ancte) . ST(eph). ANE. ET. EMERIC(e). O(rate). P(ro). N(obis).”; bal oldalon: „KOVÁCS ISTVÁN, ICS MIHÁLY STER ISTVÁN”; jobb oldalon: „TÓT MÁRTON A(tya):M(ester): /. STANGLICS ANDRÁS / HOFMAN LEOPOLD”; B oldalon: felül: „PAT(ro).NA. HU(nga).RIÆ.”; alatta két részletre bontva: „ORA P(ro). N(obis)”; bal oldalon: „SZALAI MIHÁL”; jobb oldalon: „BIVARICS FERENC”; bal oldalon: „CSEKE JÁNOS”; jobb oldalon: „TEMBERI TAM(ás) / PAVONICS PÁL”. Eszerint A oldalon Szent István királyt és Szent Imre herceget, a B oldalon Szűz Máriát, Magyarország védasszonyát ábrázolták. Mivel a céh 19. századi zászlójának (lásd 154.) és ezen zászlónak képei azonos témájúak, Lovas Elemér feltételezte, hogy a képek erről a zászlóról kerültek át az újra. Azonban az ezen a zászlón szereplő képkivágás mérete és alakja jóval nagyobb az új ovális zászlóképeknél.

[8]


Győri magyar szabócéh zászlója 1828.png

A győri magyar szabócéh zászlója, 1828, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A meggypiros damasztra varrt ovális képek egyike — a zászló A oldalán — a Szent Korona felajánlásának jelenetét ábrázolja. Hagyományos elrendezésében Szent István, Szent Imre és a felhőkön trónoló Patrona Hungariae figurájával. A Szent Korona, az országalma és a jogar bojtos párnán Szent Imre herceg kezében láthatók, Szent István jobb kezével csak rámutat az uralkodói ékszerekre. A hermelinpalástos szentek zsinórgombos ruhája emlékeztet a szabószakma sajátosságaira. A zászló B oldali képén a földgömbön és holdsarlón álló, lábával a kígyó fején taposó Immaculata ábrázolása szerepel ovális dicsfényben angyalfejektől körülvéve. A címerábrák a zászlóképek fölé helyezett, alul csúcsban végződő, egyenes oldalú, vágott sarkú pajzsra festett magyar koronás címer és a város címere. Ezek nem együtt, hanem a zászlólap két oldalán elosztva kaptak helyet, mindkettőt rokokó keretdísz övezi, levélkorona zárja. A pajzsokat a zászlókészítés évszámának két részre tagolt számjegyei fogják közre: „1828”. A zászló mindkét oldalán a kép alatt olvasható a szakmai társulat neve: „AZ. ÉR(demes). MAGYAR / SZABÓ. TZÉ ZÁSZ. / LOJA”. A zászlókép alá szerkesztett, leveles koszorúval keretezett szabócímer álló olló, nyitott élei közé helyezett körzővel. A szakmai emblémát a céh nevének kétsoros szövegsávja fogja közre. A népes céh 24 mesterének neve kapott helyet a zászló alsó és felső csúcsaiban. A oldalon: „KUTASŸ IOSEF / KITTLER IGNÁTZ / KOVÁCS GÁBOR / SZILASŸ IÁNOS / HORVÁTH ISTVÁN / SZUBORITS GYÖRGY / KISS LÖRINTZ TZÉ MES(ter) / BORDÁS ISTVÁN ALTZÉ MES(ter) / KATONA FERENTZ / SCHMIDT IOSEF / BRIBITZKY ISTVÁN / LAKATOS IOSEF”. B oldalon: „NOGAL MÁTYÁS / LÖRINTZ ISTVÁN / KUTASŸ FERENTZ / MOTSONAKY IMRE, TZE. IEDZŐ / SZÁVAŸ IÁNOS / SPÁNYOVITS ISTVÁN / FEHIR IÁNOS / MAROKY MIHÁLY / HERMÁN IÁNOS / HOLLÓSŸ IÁNOS / EGRŸ IOSEF / GONDOS IOSEF”. A zászló említésre méltó tartozéka a Jézus és Mária monogramját, illetve nevének betűit hordozó levél alakú zászlócsúcs.

[9]


  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Győri német szabócéh[szerkesztés]

Győri német szabócéh pecsétje, 1696.png

A győrszigeti szabócéh pecsétje, 1696, Xántus János Múzeum, Győr


Leírás

Meglepően kisméretű és igénytelen vésetű darab. Csorbult, hasáb alakú nyelén elhelyezett vékony nyomólapja az ütésektől kidomborodott, eltorzult. A kis nyomólapon levélkoszorús szegélydísz alatt német nyelvű körirat van évszámmal: „D(ie) ERS(amen) DEIZE SCHNEIDER MEISTER IN RAP 16 96”. A kör alakú belső mezőben hagyományos szabójelvény kapott helyet: nyitott olló (mellettük egy-egy csillag), szárai közt két varrótű és egy gomblyukszúró ár. Az igénytelen bélyegző megjelenése feltételezi, hogy a céh kis tipáriumával van dolgunk.

[10]


Győri német szabócéh pecsétje 1696.png

A győri német szabócéh pecsétje, 1696, Xántus János Múzeum, Győr


Leírás

Ovális nyomólappal, sárgarézből készült. Karéjosan ívelő szárának felső része letörött, hiányos. A pecsétlapon gyöngykeret alatt német nyelvű köriratot olvashatunk, amely a szakmai jelleget nem határozza meg, csupán az egyesült szervezetre utal. A mesterséget a kerek talpú pajzsra helyezett, nyitott olló — szárai közt gomblyukár — szimbolizálja. A pajzsot kétoldalt oroszlánok tartják, fölül ötágú levélkorona borítja. A pecsétlő az 1754-ben kiadott, Mária Teréziától kapott privilégium korában készülhetett, évszámot nem véstek rá. (XJM céh. 56.11.6.) Felirata: „SIG(el): DES ERSAM(en) HANT W(erks) NEBST R(aab) INS SIGET”.

[11]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Győri szűrszabócéh[szerkesztés]

Győri szűrszabócéh pecsétje (a) 18. sz..png

A győri szűrszabócéh pecsétje, 18. század, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Sárgarézből készült. Az esztergályozott dúc szárát hasáb alakúra reszelték. A nyomólap vésete erőteljes. A belső címermezőt két egymásra helyezett karéjos talpú pajzs tölti ki, S és C vonalakból rótt díszítéssel körülvéve. A felső pajzs négy mezőjében a magyar és cseh királyság, a burgund hercegség és a tiroli grófság hangsúlyos címerelemei találhatóak, a boglárpajzson pedig Ausztria címere látható. Ez az uralkodói jelvény fedezhető fel a Mária Terézia kori tallérok averséjén is. Az alsó pajzson a szűrszabóknak a szabókéval megegyező ollós-gombostűs címerét helyezték el. A körirat magyar nyelvű, két helyen megszakítja a felső címer koronája, illetve az alsó pajzs talpkaréja. Felirata: „N(emes) GYÖRI NEMES SZ/ÜR SZABO CZEH”.

[12]

Győri szűrszabócéh pecsétje (b) 1743-1746.png

A győri szűrszabócéh pecsétje, 1743–1746 között, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Nem sok idővel az előző pecsét (lásd 68.) után készülhetett. Címerábrázolása, szerkezete teljesen megegyezik a korábbiéval. A felső pajzs négy mezőjében a magyar és cseh királyság, a burgund hercegség és a tiroli grófság hangsúlyos címerelemeit találjuk, a boglárpajzson pedig Ausztria címere látható. Az alsó pajzson a szűrszabóknak a szabókéval megegyező ollós-gombostűs címerét helyezték el. Különbséget első látásra a tölcsérszerű kovácsoltvas nyélben és a nagyobb méretben fedezhetünk fel. Valamint eltérés van abban is, hogy ezen pecsétnek körirata latin nyelvű és utal Győr „szabad királyi” státusára is, mely magyarázatot ad az új pecsétnyomó készítésére. Körirata: „SIG(illum): SZABAD KŸRALI GŸÖRI SZÜR SZABO C(é)HE:”. Az 1742. március 27-i céhgyűlésen felmerült a szűrszabóknak a vásári és váltómíves szabóktól való elválása, de ekkor még a maradás mellett döntött a mesterek nagyobb része. A szűkszavú jegyzőkönyv ezután már csak egy 1758-as bejegyzésben említi — befejezett tényként — a szűrszabók kiválását. (XJM céh. 56.6.2.) Valóban, 1746-ban már a Mária Teréziától kapott szabályzat szerint működtek, de valószínű ezt megelőzően kiváltak a szabók társulatából.(XJM céh. 54.12.5.) A két pecsétnyomó készítése közötti időben — 1743-ban — vált Győr szabad királyi jogú várossá, amint a későbbi pecsétnyomón ezt a szűrszabók is feltüntették.

[13]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Győri német ruhakészítő legénytársaság[szerkesztés]

Győri német ruhakészítő legénytársaság pecsétje 18. század.png

A győri német ruhakészítő legénytársaság pecsétje, 18. század, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Szerény megjelenésű példány. A sárgaréz szerszám vésete rendkívül primitív. A körirat német nyelvű, betűi szegély nélkül, egyenetlenül húzódnak a külső, rovátkázott keret alatt. A címermezőt egy egyenes vonal választja el, amely egyben talaja a címerollót tartó oroszlánoknak is. Az olló nyitott szárai fölött lebegő kétfejű sas birodalmi címerelem, amely a kötélverők 1670-es bélyegzőjén (lásd 32.) jelent meg először. Felirata: „DER EHRSAMEN KLEIDERMACHER BRUDERSCHAFT”; címer alatt: „IN RAAB”.

[14]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Győrszigeti szabócéh[szerkesztés]

Győrszigeti szabócéh pecsétje 1808.png

A győrszigeti szabócéh pecsétje, 1808, Xántus János Múzeum, Győr


Leírás

Kerek nyomólappal, rézből készült és gyűrűzött fanyéllel látták el. A körirat magyar szövege, kissé általánosan, „SZABO CEH GYOLEKEZET.”-ként nevezi a céhet, csupán lenyomatát őrző dokumentumokból szerezhető információ a pecsétlő hovatartozásáról. Az „1808”-as évszám a korábbi közös, magyar és német szabókat (gombkötőket, vásármíves és izraelita mestereket, valamint a filiálisokat is) magába foglaló szervezet különválásakor készült. Ennek a bélyegzőnek a lenyomatát láthatjuk a német mestereknek adott nyugta hitelesítőjeként, melyben a vagyon felosztását igazolták. (XJM céh. 56.11.8.) A pecsétképen a Feltámadás Máriája látható, alatta pedig a jól ismert ollós-gombostűs szabójelvény kisméretű képét helyezték el.

[15]

Győrszigeti szabócéh pecsétje 1861.png

A győrszigeti szabócéh pecsétje, 1861, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A vágott élű, hasáb alakú nyél sárgarézből készült, vele egy darabból esztergályozták a pecsétlőfejet, melynek lapjába a pecsétképet és szöveget vésték. A nyomólap egyszerű gyöngykerete sima, áttekinthető pecsétképet szegélyez, amelynek elrendezése már a hivatali pecsétek világos szerkezetére emlékeztet. A körirat magyar nyelvű, betűi szabályosan vésettek: „GYŐR SZIGETI SZABÓ CZÉH”. Hasonlóan szép munka a kisméretű lap arányos címerpajzsa is, melyen a mesterségjelvény ezúttal is nyitott olló. A címerpajzson ötágú nyitott korona látható. A dúc „1861”-es évszám a győrszigeti magyar-német céhegyesülés dátumával azonos, nyilván ez alkalomból készült. Az egyesületi szerződés jegyzőkönyvben rögzített szövege „Melly Győrszigetben 1861-dik évi September 8-án az itteni kétfelekezetü érdemes szabó czéhnek eggyé alakulása tárgyában tétetett.”, meghatározta, hogy a „pecsétnyomók; miután azok átalakitása egyszerüen nem történhetne, mínd a két részről az egyesült czéh ládába megőrzés végett félretétetnek, egy uj pecsétnyomó készitése pedig megrendeltetik, mellyen a’ czím az előbbi szerint lészen vésendő ezen körirattal »Győrszigeti szabó czéh 1861.«”( XJM céh. 56.11.2. pag. 1.)

[16]


  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Hódmezővásárhelyi szabócéh[szerkesztés]

Hódmezővásárhelyi szabó céh pecsétje 1714.jpg

A hódmezővásárhelyi szabó céh pecsétje 1714

A pecsétnyomó felső része 6 cm. hosszan kemény fa, legfelül vaskarikával megerősítve. Ezen alól 4 1/2 cm. hosszú vörös-réz henger következik, oldalán e felirattal: Szabó István és Szabó László V. készíttették. Legalsó része, melyre a címert metszették, vas.[17]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[18]


Kőszegi szabócéh[szerkesztés]

Kőszegi szabócéh pecsétje, XVII. század.png

A kőszegi szabócéh pecsétje, XVII. század.


RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[19]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Mezőszilasi szabócéh[szerkesztés]

Mezőszilasi szabócéh pecsétnyomója 1839.png

A mezőszilasi (szilasbalhási) szabócéh pecsétnyomója 1839-ből

Ugyanilyen motívumú [mint a veszprémieké] a szilasbalhási szabók 1839. évi pecsétje (234. kép) és a palotai szűrszabóké is 1832-ből (235. kép) (205. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[20] [21]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Pécsi szabócéh[szerkesztés]

Pécsi szabó céh 1710.jpg

A pécsi szabó céh pecsétje 1710

A pécsi szabó céh pecsétje kör alakú, anyaga viasz, színe vörös, átmérője 4 cm. Körirata SIGILL AR SARTO. CIVIS 5. ECCLE. ST. A szabómesterek céhének pecsétjeHOMO BONUS NOSTER PATRON, vagyis a pécsi városi szabómesterség pecsétje, jó ember a mi patrónusunk. A pecsétmezőben alul kerektalpú pajzsban egy kinyitott olló, két szára között egy nagy gombostű látható. A pajzs körül barokkos díszítő motívumokat helyeztek el. Pajzs felett deréktól felfelé ábrázolt glóriás és koronás szent látható, valószínű első királyunk, Szent István, aki magyaros öltözetet visel. Két keze mellett, amelyek a pajzs felső részét fogják, a pecsét keletkezési ideje, 1710 olvasható.

Dr. Erdődy Gyula: NÉHÁNY PÉCSI CÉHPECSÉT A XVIII. SZÁZADBAN I. rész In: Baranya História. Sorozatszerkesztő Dr. Erdődy Gyula

[22]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Rohonci szabócéh[szerkesztés]

Rohonci szabócéh pecsétje, 1681.png

A rohonci szabócéh pecsétje, 1681.

RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[23]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Sepsiszentgyörgyi szabócéh[szerkesztés]

Sepsiszentgyörgyi szabó címer 1836.png

A sepsiszentgyörgyi szabó címer az 1836. évi céhszabályzaton

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Székelyudvarhelyi szabócéh[szerkesztés]

Székelyudvarhelyi szabó céh 1803.png

A székelyudvarhelyi szabó céh pecsétnyomója 1803

SZABÓ CÉH pecsétnyomója. Anyaga vörös- és sárgaréz, ólom. A kerek pecsét átmérője 41 mm, magassága 22 mm. Nyél nélküli. Pecsétrajzát vörösréz lemezbe vésték, amelyet egy sárgaréz hengerhez forrasztottak. Az így keletkezett üreget ólommal töltötték ki. Az ólom hátlapon ütésnyomok vannak, a sárgaréz köpeny az ütésektől megrepedt. A gondos, jó minőségű véset címerszerű elrendezésben egy talapzaton álló, félig nyitott szabóollót ábrázol, élei között egy tűvel vagy árral. Az ollófülek kígyó alakúak és nyitottak, a 18. századig használt középkori formára készültek. Az ollót két stilizált oroszlán tartja, fölötte ötágú, nyitott korona lebeg. Két pontkör között körkörösen elhelyezett latin felirata: SIGIL[L]UM . SARTORUM . IN . SEDE . SICULI[CALIS] . OPPIDO . UDVARHELI . 1803 . A szavakat pontok választják el. Az évszám a pecsétnyomó készítésének idejét jelzi.

A szabó céh 1860-ban készült szabályzatának - Alapszabály. A Sz- Udvarhely Városábani Szabó Társaság számára – 78. pontjában emlékeznek meg a pecsétnyomóról: „Céh pecsét. A czéhnek egy petsétye van ezen körirattal »Sigillum Sartorum in sede siculi opido Udvarhely 1803«”.

A szabó céh – az egyik legerősebb székelyudvarhelyi céh – természetesen 1803 előtt is használt pecsétnyomót a fontosabb okiratok hitelesítésére. 1794. május 15-én a viták elkerülése végett elhatározták, hogy „modo in posterum” a pecsételés díja a „Becsületes, Nemes Czéhé legyen”.

Egy korábbi pecsét lenyomatát egy szabályzaton találtuk meg, mely Mária Terézia által kiadott minta alapján készült. Az első hat pont a legények céhbe fogadásának feltételeit szabályozza, a hetedik pont a szabómunkák árjegyzéke. A papírfelzetes lenyomat átmérője 22 mm. A pecsétkép egy kerek talpú pajzsra helyezett, felfele néző szabóolló, amely az egész teret kitölti. A nyitott olló élei között egy többágú csillag van, ugyanilyen csillag látható az ollótól balra. Kiolvasható felirattöredéke kiegészítve: SIGILLUM CEH SARTORUM lehetett. A lenyomatot két koncentrikus kör közé vésett babérkoszorú zárja le.

Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.

[24]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Szentgáli takács- és szabócéh[szerkesztés]

Szentgáli takács- és szabócéh pecsétnyomója 1816.png

A szentgáli takács- és szabócéh pecsétnyomója 1816-ból


A szentgáli takácsok második pecsétje 1816-ból már közös a szabókkal. A vízszintesen elhelyezett vetélő alatt nyitott olló látható, a szabók közismert jelvénye (230. kép). (204. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[25] [26]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Szentpéteri Váltó Míves Szűr és Vékony Szabó czéh[szerkesztés]

A szabó céhről a későbbiekben csupán csak annyit tudunk, hogy céhlevelüket – kérésükre – Mária Terézia 1780. szeptember 29-én megújította. A díszes kötésű, pergamenre írt articulusokhoz fatokba zárt, vörös viaszba nyomott királyi pecsét is tartozik.

  • Irodalom:

NAGY ZOLTÁN: KÉZMŰVESEK A FALVAK MAGÁNYÁBAN. CÉHEK, KÉZMŰVES MESTEREK A SZENTGOTTHÁRDI, CSÁKÁNYI, KÖRMENDI URADALOM FALVAIBAN A XVII–XIX. SZÁZADBAN. III. RÉSZ. Vasi Szemle 2016/3. [27]

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Szombathelyi szabócéh[szerkesztés]

Szombathelyi szabócéh pecsétje, 1646.png

A szombathelyi szabócéh pecsétje, 1646.

RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[28]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Varoshidvégi szabócéh[szerkesztés]

Varoshidvégi szabócéh 1714.png

A varoshidvégi szabócéh 1714-es pecsétjének lenyomata 1857-ból


RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[29]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Városlődi szabócéh[szerkesztés]

Városlődi szabócéh 1865. vagy 1868.png

A városlődi szabócéh 1865. vagy 1868. évi pecsétjének lenyomata 1873-ból


RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[30]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Várpalotai szabócéh[szerkesztés]

Várpalotai szűrszabócéh pecsétnyomója 1832.png

A várpalotai szűrszabócéh pecsétnyomója 1832-ből

Ugyanilyen motívumú [mint a veszprémieké] a szilasbalhási szabók 1839. évi pecsétje (234. kép) és a palotai szűrszabóké is 1832-ből (235. kép) (205. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[31] [32]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Veszprémi szabócéh[szerkesztés]

A veszprémi szabócéh pecsétnyomója 1706-ból.png

A veszprémi szabócéh pecsétnyomója 1706-ból

1706-ból maradt fenn a veszprémi szabók céhpecsétje. Közepén nyitott olló, élei között hatalmas gombostű, jobbról görbenyelű szabókés és egy hosszúkás szerszám, balról, téglaalakú szerszám, bizonyára vasaló. A nyitott olló mellett, amely a szabócéhek ősi általános jelvénye, jóval ritkábban találkozunk a szabókés ábrázolásával. A több mint negyven ismert magyarországi szabó céhpecsét közül csak a jászóbányaiak 1695. évi és a lévaiak 1706-ból való pecsétjén szerepel és a vasaló is csak néhány céhpecséten fordul elő (231. kép). 1829-es évszámot visel a veszprémi szabók másik pecsétnyomója, lapján régi formájú nyitott olló élei között gombostűvel (232. kép). Külön céhük volt Veszprémben a német szabóknak. 1768-ból származó német köriratú, kezdetleges vésetű pecsétjükön két oroszlán tartja a nyitott ollót, élei között a gombostűvel (233. kép). (204-205. lap)

Veszprémi szabócéh pecsétnyomója 1829.png Veszprémi szabócéh pecsétje, 1829.png

A veszprémi szabócéh pecsétnyomója 1829-ből

Veszprémi német szabócéh pecsétnyomója 1768.png

A veszprémi német szabócéh pecsétnyomója 1768-ból

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[33] [34]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


H. S. szabómester[szerkesztés]

H. S. szabómester pecsétnyomója a veszprémi várból, a 15-16. század fordulója.png

H. S. szabómester pecsétnyomójának rajza a veszprémi várból, a 16. század

H. S. szabómester pecsétnyomója a veszprémi várból, a 15-16. század fordulója, restaurált.png

H. S. szabómester restaurált pecsétnyomója

A typárium sárgarézből készült, magassága: 2,3 cm, fogantyújának és pecsétlófelületének vastagsága egyaránt: 3 mm. Fogantyúján egy 3,5 mm átmérőjű furat található. Egykori tulajdonosa feltehetően a nyakába akasztott zsinórra fűzve viselte. Nyomófelülete ovális alakú, 1,5 cm magas, 1,4 cm széles. A nyomófelület ábrája tárcsapajzsban egy hegyével felfelé elhelyezkedő, nyitott ollót mutat. A címerpajzs felett H. S betűk olvashatóak. A címerben az olló két oldalán és az olló élei között, a címer felett pedig a H és az S betűk két oldalán és a két betű között - összesen tehát hat helyen - kis, ötszirmú rozetta látható. A címert és a betűket keretelés szegélyezi. A pecsétnyomót hosszabb ideig használhatták, mert a fogantyú és a nyomófelület találkozásánál egykorú törésre utaló forrasztás nyomát találjuk.

Visszatérve pecsétnyomónkhoz az azon látható pajzsforma (ún. reneszánsz pajzs) a XV/XVI. század fordulóján, illetve a XVI. század derekán volt divatos. A római írást utánzó antikva betűk alapján sem keltezhetünk a XV. század 70-es éveinél korábbra.

Fentiek alapján a veszprémi pecsétnyomót a XVI. századra keltezem, s talán inkább a század első felére, esetleg derekára.

Szabócéh működéséről Veszprém városában 1688 óta vannak adataink. ... Így az első pillantásra meglehetősen szerény pecsétnyomónk jelentőségét az a tény biztosítja, hogy az okleveles adatok mellett ez a legkorábbi (XVI. századi) tárgyi emléke a szabómesterségnek Veszprémben. (475., 477., 479., 481. lap)


RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei) [35]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

Rövidítések


Lásd még: