Címerhatározó/Szíjgyártócéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a szíjgyártócéhek címerével foglalkozik.
A bőripar két legősibb formája a varga és szűcs mesterség. Mindkettő egyesíti mind a bőrkikészítés, mind pedig a bőrfeldolgozás műveleteit, de míg a varga a lábbelikhez, való sima bőröket készítette ki és egyszerű lábbeliket varrt, addig a szűcs a felső ruházkodásra szolgáló szőrrel borított bőröket tartósította és ezekből varrt ruházati cikkeket. A varga tehát eredetileg timár és lábbelikészítő volt egy személyben. Később a varga mesterség kettéválik, a cserzovargákra, akik már csak a bőr kikészítésével foglalkoznak és a sarus vargákra, akik a lábbeliket varrják. Az előbbieket nevezik később timároknak, az utóbbiakból alakul ki a magyar vargák és német vargák iparága, más néven a csizmadiák és a cipészek szakmája. A tímárok szakmája is tagolódik. A marhabőrök cserzésével az u. n. vöröstimárok (Rothgerber) foglalkoznak, míg a bárány és kecskebőr kikészítésével a fehértimárok (Weissgerber) és ennek egyik speciális magyar változata az u. n. tobakipar. Egész külön iparágként jelentkezik a szíjgyártók és nyergesek szakmája, akik rendszerint közös céhszervezetben működnek a csiszárokkal és a hadi felszerelések előállítóival, az íj-, pajzs- és kopjagyártókkal, vagy a sarkantyút, zablát és kengyelt készítő lakatosokkal. (189. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219. [1] [2]
Devecseri kovács- és szíjgyártócéh
[szerkesztés]
A devecseri kovács- és szíjgyártócéh pecsétnyomója 1829-ből
A devecseri kovácsok és szíjgyártók 1826. évi pecsétjén a patkó és patamező alatt a kötőfék jelzi a szíjgyártókat, a két egymással keresztbe rakott görbe szablya és a hatalmas gombostű pedig arra utal, hogy a céh keretében csiszárok és tűkészítők is tevékenykedtek (216. kép). (198. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri szíjgyártó-, lakatos-, csiszár- és nyergescéh
[szerkesztés]
A győri szíjgyártó-, lakatos-, csiszár- és nyergescéh pecsétje, 1613, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Ennek a nyélnek csak a golyós nyakrésze maradt meg, mely eredetileg kerekített szárú kovácsoltvas lehetett. A nyomólap ezüst, levélkoszorús kerete alatt latin nyelvű körirat sorolja fel a társult szíjgyártó, lakatos, csiszár és nyereggyártó szakmákat: „CZHÆ IAVRIEN(sis) CORIGIATOR(um) SERARI(orum) POLITOR(um) SELARI(orum)”. A sima, kör alakú pecsétmezőben pajzskeret nélkül az említett mesterségek jellemző termékei képezik a társulati címert. Álló kopja osztja két félre a mezőt, melytől balra hüvelyes szablya, íj, nyílvessző, bőrtarisznya, jobbra kötőfék és nyereg vésett képe látható. A körirat szerint a pecsét „1613”-ban készült.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri szíjgyártó legények
[szerkesztés]
A győri szíjgyártó legények korsója, 1777, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Egyfülű, zöldmázas cserépkorsó. Elején két leveles margarétához hasonló virágszál között két ágaskodó, kétfarkú oroszlán, közöttük nyitott körző szárai között gömbvégű ár, alatta barokk keretes mezőben karcolt felirat: „FODOR / FERENCZ / ATYAMES(ter) / 1777”. A keret mellett bőrvágó kés és ár. Minden díszítés rátétes.
A győri magyar szíjgyártócéh zászlója, 1852, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A céh gyűjteményünkbe került 19. századi zászlója fakó rozsdavörös félselyem damaszt. Eredeti színe a rojtozás árnyalatából sejthető. A szíjgyártók céhzászlójának sajátossága a zászlóanyagra festett dekoráció, a — 15. századi hadizászlókon gyakori — lángnyelvek. Ezek eredete, jelentése pontosan nem tisztázott. A kéz alakú figurák a zászlóoldalak hosszanti szélein sorakoznak, illetve négy-négy a zászlóképek mellé került. A feliratokba nyúló alakjuk feltételezi ennek a díszítésnek a zászlószövegek megkopása után történt felfestését. A zászlószövegek már-már olvashatatlanok. A felső szegély mentén húzódó betűk a szervezetet és a zászlóanyát nevezik meg. A zászlókép alá festett mesternévsor aranybetűi teljesen felszívódtak a zászlóanyagba, azonosíthatatlanul megkoptak. A oldalon a kép felett: „GALAUNER BORBÁLA / SZÜ(letett?): SZÁNTÓ.”; B oldalon felül: „MAGYAR SZIJGYÁRTÓK ZÁSZLÓJA /1852.”. A zászlóképek nagyméretű, vaskos kartusban kaptak helyet, melyet ötágú levélkorona zár. Az ovális képmezőkbe az A oldalon Szent György hagyományos sárkányölő jelenete, a B oldalra koronás Madonna naiv megfogalmazású alakja került. Máriát a széles körben tisztelt passaui Mariahilf / Segítő Mária ikonográfiai típusában ábrázolták. Szent György dekoratív foltja a páncélos harcos teste előtt lebegő élénkvörös köpeny drapériája, a lovagszent kezében kard, a lándzsa a földön hever. A zászlódíszítés igénytelenségét jól érzékelteti, hogy a zászlóanyagra felhordott vastag festékréteg terhét a textília nem bírta, a festékanyag súlya és kémiai hatása miatt a zászló behasadozott, a megkeményedett foltok mentén megtöredezett, hiányossá vált.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Peremartoni egyesült kovács-, lakatos-, csiszár- és szíjgyártócéh
[szerkesztés]
A peremartoni egyesült kovács-, lakatos-, csiszár- és szíjgyártócéh pecsétje 1699-ből
Kisebb helyeken egy céhben találjuk az összes vasipari szakmákat a szíjgyártókkal. Ilyen a peremartoni kovács, lakatos, csiszár és szíjgyártó céh 1699-ből való kiemelkedően szép, nagy réz pecsétnyomója. A latin köriratú pecsét hatalmas kerek pecsétmezejében szabadon lebegve sűrűn egymás mellett, ízléses elrendezésben láthatjuk a mesterségek legjellegzetesebb szerszámait és termékeit. A kovácsokat a díszes patkolókalapács, három patkószeg, egy széles lópatkó és a patametsző képviseli. A lakatosipar nagy kosáralakú függőlakattal, kulccsal, fúróval és díszes ajtóvasalással szerepel. A csiszárok mesterségét két egymással keresztbe rakott görbe keresztmarkolatú szablya jelképezi, és ehhez a mesterséghez csatlakoznak az íj-, pajzs- és kopjagyártók termékei: a díszes íj, nyílvesszővel, a jellegzetes XVII. századi huszárpajzs és a kopja. A szíjgyártók jelenlétét a nyereg és kopjatok jelzi. Ezenkívül még egy ismeretlen tárgy egészíti ki a gazdag együttest, amely egyik legszebb és legérdekesebb példája annak, hogy egy-egy céhpecsét milyen művészien és szemléletesen tudja magába sűríteni korának kultúrhistóriai emlékeit (214. kép).
A pecsét kompozíciója és kivitele erősen emlékeztet a győri szíjgyártók, lakatosok, csiszárok és nyergesek 1613. évi érdekes, díszes pecsétnyomójára, amelyen ugyancsak szablya, íj, kopja és huszár tárcsapajzs látható nyereg és kötőfék társaságában. Ez a két pecsét híven megörökíti a XVII. századbeli dunántúli lovaskatona teljes hadi felszerelését és fegyverzetét. (197-198. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Székelyudvarhelyi szíjgyártó céh
[szerkesztés]
A székelyudvarhelyi szíjgyártó céh pecsétnyomója. Mellette: székelyudvarhelyi szíjgyártó céh vagy mester pecsétnyomója, 1779
SZÍJGYÁRTÓ CÉH. Egy vasból készült pecsétnyomója maradt fenn. A kör alakú pecsét átmérője 29 mm, az egy darabból készült tárgy magassága 79 mm. A pecsétmezőben a szíjgyártó céhek jellegzetes szimbóluma, a fejhám kantárral van vésve. Ezt jobb oldalon ágaskodó oroszlán tartja, mindkét első lábával. A pecsét peremén két koncentrikus kör között helyezkedik el a körbefutó, magyar nyelvű felirat: UDVARH[ELY] * VAR[OS] * SZIGYARTO * CZEH[E] : 1719 * A szavakat többágú csillagok választják el. A nyolcszögű nyél egy körbefutó kiemelkedésből indul, majd oszlopot utánzó formában folytatódik. Fele magasságban az elszűkülő nyelet két körbefutó kiemelkedés díszíti. Ugyanez ismétlődik a nyél végén, melyen ütésnyomok figyelhetők meg.
A második szíjgyártó pecsétnyomó mesterpecsét Szakáts Gyula adománya. A pecsétmező központi részén egy hasonló, de sokkal ügyetlenebbül vésett fejhám van elhelyezve. Tőle jobbra .S.W. monogram, balra 1779-es évszám látható. A hám vésetét rézzel korrigálták. A pecsét peremén stilizált koszorú van elhelyezve. Négyszögletű nyelével együtt 88 mm hosszú. Három, egy pontból kiinduló, hidegvágóval bemélyített rovat figyelmezteti a használót a pecsétrajz álló helyzetére.
Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Várpalotai kovács-, szíjgyártó- és csiszárcéh
[szerkesztés]
A várpalotai kovács-, szíjgyártó- és csiszárcéh pecsétnyomója 1725-ből
Ugyancsak érdekes a palotai kovácsok, szíjgyártók és csiszárok 1725. évi pecsétnyomója, amelyen patkolókalapács, patkó és patkolófogó fölött két zászlócskával díszített hegyes sisakú vártorony látható, valószínűleg Palota primitív, jelképes ábrázolása. A tornyok között keresztmarkolatú, görbe szablya és két egymással keresztbe rakott díszes kulcs. A kulcsok a köriratban nem jelzett lakatosokat képviselik, de a köriratban szereplő szíjgyártókra az ábrán semmi sem utal (215. kép). (198. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi szíjgyártó-, nyereggyártó- és csiszárcéh
[szerkesztés]
A veszprémi szíjgyártó-, nyereggyártó- és csiszárcéh pecsétnyomója 1727-ből
A veszprémi csiszárok a szíjgyártókkal és nyergesekkel voltak közös céhben. 1722. évi nagypecsétjük gazdag indadíszítés között három ovális cartouche pajzsot ábrázol, az egyikben nyereg, a másikban szíjból készült kötőfék, a harmadikban két egymással keresztbe rakott kard (212. kép). (196. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi szíjgyártó legénycéh
[szerkesztés]
A veszprémi szíjgyártó legénycéh pecsétnyomója 1840-ből
A veszprémi szíjgyártó legénycéh primitív rajzolatú pecsétjén két ágaskodó oroszlán tartja ötágú korona alatt a kötőféket (1840. 213. kép). (197. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
N. C. szíjgyártómester
[szerkesztés]
N. C. szíjgyártómester pecsétje (Győr?), 19. század, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Sárgarézből készült, ovális nyomólapján oroszlánok által tartott kötőfék jelzi a tulajdonos szakmai hovatartozását. A címerképet rovátkolt keret szegélyezi, felül ötágú leveles korona zárja. A címertartók rovátkázott alapon állnak, mely alatt magyaros szablya fekszik. Ez utóbbi is szakmai jelkép, hiszen a főképp lószerszámot készítő mesterek munkái között a kardmarkolat és hüvely borítása is szerepelt. A pecsétlő nagyobb mérete és az oroszlános címertartók alkalmazása alapján 18–19. századi lehet. Pontos azonosítását, és az „N C” monogram feloldását nem lehet elvégezni a céhiratok alapján.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: