Címerhatározó/Széchényi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Szécsényi, Széchényi családok címerével foglalkozik.


széchényi Szécsényi[szerkesztés]

A Kacsics nemzetségből származó család.

Jobbra dőlt háromszögü pajzsban, mely sárkányhoz hasonló állat [helyesen: oroszlán] mellső testéhez támaszkodik, egy vagy két pólya; a pajzs jobb sarkán sisak, tollforgóval.

Az erdélyi vajdai méltóságot Károly király halálakor még SZÉCSÉNYI TAMÁS viselte.

Tamás, Farkas nógrádi vármegye-ispán fia, a Kachich-nemzetség azon ellenzékies ágából származott, melynek Gertrud királyné halálában része volt. Tamás azonban szakított e hagyománynyal és ifjúsága egész hevével a trónkövetelő Károly királyhoz szegődött, s őt híven és szerencsésen szolgálta. A rozgonyi győzelem, Visegrád visszavétele és Erdély pacifikációja az ő nevéhez fűződik. Mindhalálig híven szolgálta az Anjou házat, mely őt dúsan jutalmazta és melyhez – második házassága által – sógorsági viszonyba jutott.

Fia MIKLÓS, másként KONYA már szintén udvari hivatalt viselt Lajos trónraléptekor, utóbb fölvitte a szlavon bánságig, míg testvére MIHÁLY, mint érintők, a váczi, aztán az egri püspöki székben űlt.

Szécsényinek már Tamás vajda nevezte magát; hanem az általa alapított család nem volt hosszú életű: kihalt a XV. század derekán.(Pór Antal[1])

Irodalom:

Wertner Mór: Szécsényi Tamás erdélyi vajda (1299-1354). Erdélyi Múzeum X(1893). 119−134.

PÓR ANTAL: NAGY LAJOS 1326-1382. MAGYAR TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK. BUDAPEST, 1892

Külső hivatkozások:

[2]


sárvári és felső-vidéki Széchényi[szerkesztés]

Gróf Széchényi György címere a pozsonyi ferences konvent protocollumából, 1710-1763
Széchényi György győri püspök és esztergomi érsek

Széchényi címer.PNG

Széchényi György 1629. november 26. Bécs II. Ferdinánd nemesség és címer általa: anyja Baán Sára és testvére Lőrinc

P 623 Széchenyi cs. lt. I. k. 2. sz. I. cs. 2. sz.

---

"A Nógrád vármegyéből származó család tekintélyét és vagyonát az egyházi pályán tevékenykedő György alapozta meg. Ő és testvére, Lőrinc 1629-ben kapott nemességet. A ma is élő család Lőrinctől származik le, akinek fiát II. György várkapitányt a török elleni háborúkban tanúsított vitézségéért I. Lipót király 1697-ben grófi rangra emelte.

A nemeslevél a Magyar Országos Levéltárban örök letétként elhelyezett Széchényi család levéltárában található. Jelzete: P 623 (Törzslevéltár) I. kötet. (Nevezetesebb családi iratok) 2. szám (Acta decorem familiae C Széchenyi concernentia) I. csomó No. 2.

1629. november 26. Bécs
II. Ferdinánd magyar király Széchényi Györgynek, és általa anyjának, Bán Sárának, valamint testvérének, Lőrincnek nemességet és címert adományoz

Széchényi György és Lőrinc címeres levele, 1629.JPG

Nos Ferdinandus secundus Dei gratia electus Romanorum imperator semper Augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Galitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque etc. rex. Archidux Austriae, dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, Marchio Moraviae, dux Lucemburgae, ac superioris et inferioris Silesiae, Wierthembergae et Thekae, princeps Sveviae, comes Habspurgi, Tirolis, Ferreti, Kyburgi, et Goritiae, Landtgravius Alsatiae, Marchio Sacri Romani imperii supra Anasum Burgoviae, ac superioris et inferioris Lusatiae, dominus Marchiae Sclavonicae, portus Naonis et Salinarum etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, quod nos cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostrae propterea factam Maiestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri Georgii Szecheni, artium liberalium et philosophiae doctoris, quae ipse sacrae primum regni nostri Hungariae coronae et deinde Maiestati nostrae pro locorum et temporum varietate fideliter exhibuit et impendit, ac imposterum quoque; se exhibere et impendere velle pollicetur. Cum igitur ob id, tum vero ex gratia et munificentia nostra regia, qua quosque de Nobis et Republica Christiana benemeritos, virtutisque colendae studiosos, antecessorum nostrorum divorum quondam Hungariae regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum monimenta, quae ad maiora quaequae praestanda, eos incitare possent, decernere cosuevimus. Eundem itaque Georgium Szecheny, ac per ipsum matrem suam Saaram Baan, necnon fratrem germanum Laurentium Szechenj alias Sartoris, e statu et conditione ignobili in qua hactenus perstitisse dicuntur, de regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali eximentes, in coetum et numerum verorum atque indubitatorum regni nostri Hungariae et partium ei annexarum nobilium duximus cooptandum, annumerandos et adscribendos. Annuentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris et perpetuis semper temporibus, omnibus illis gratiis, honoribus, indultis, privilegiis, libertatibus, iuribus, praerogativis et immunitatibus, quibus ceteri, veri, antiqui et indubitati regni nostri Hungariae et partium ei annexarum nobiles, hactenus quomodolibet de iure vel consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possint ac valeant haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint. In cuius quidem nostrae erga ipsos exhibitae gratiae et clementiae ac liberalitatis testimonium, veraeque et indubitatae nobilitatis signum haec arma seu nobilitatis insignia. Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum illius praealta rupe interoccupante, in cuius vertice integra candida columba alis expansis naturaliter effigiata utrisque pedibus insistere, rostroque coronam sive sertum laureum premens gestare, inque dextram scutilatus tendere cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate alteram columbam corona insistentem sinistro pede, dextro vero viridem lauri ramum gestantem, alioquin inferiori similem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc et illinc candidis et rubris, in scuti extremitates sese passim diffundentibus scutumque ipsum decenter exornantibus, quemadmodum haec omnia in principio seu capite praesentium litterarum nostrarum pictoris manu et artificio propriis suis coloribus depicta esse conspiciuntur, eidem Georgio Szecheny, ac per ipsum superius nominatim specificatis personis, ipsarumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose danda duximus et conferenda. Decernentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris et perpetuis semper temporibus, eadem arma seu nobilitatis insignia more aliorum regni nostri Hungariae et partium ei subiectarum nobilium, sub iisdem iuribus, praerogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus ipsi vel natura vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi utunturque et gaudent, ubique in praeliis, certaminibus, pugnis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, aliisque omnibus et singulis ac quibusvis exercitiis, militaribus et nobilitaribus, necnon sigillis, velis, cortinis, auleis, annulis, vexillis, clipeis, tentoriis, domibus et sepulchris, generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae vetustae ac sincerae nobilitatis titulo, quo eos ac haeredes ipsorum utriusque sexus universos ab omnibus cuiuscunque status, dignitatis, conditionis et praeeminentiae homines existant, insignitos et ornatos dici, nominari, haberique et reputari volumus et mandamus ferre, gestare, illisque in aevum uti, frui et gaudere possint ac valeant h[aeredes et ] posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint. Immo nobilitamus, damus et concedimus praesentium per vigorem. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungariae utimur impen [denti communit]as, eidem Georgio Szecheny ac per ipsum supradictis, matri et fratri germani eiusdem, ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, iam natis et deinceps nascituris, gratiose dandas duximus et concedendas. Datum [per man]us fidelis [nostri nobis dilecti] reverendi Stephani Senniey de kis Sennie, confirmati et electi episcopi Vesprimiensis locique eiusdem comitis perpetui, consiliarii nostri, et aulae nostrae per Hungariam cancellarii, in civitate nostra Vienna Austriae die vigesima sexta mensis novembris anno [domini millesimo] sexcentesimo vigesimo nono, regnorum nostrorum Romani undecimo, Hungariae et reliquorum duodecimo, Bohemiae vero anno decimo tertio. Reverendissimis ac venerabilibus in Christo patribus dominis Petro Pazmany, Metropolitanae Strigoniensis et Joanne Theleg[dy Colocensis] et Bachensis ecclesiarum canonice unitarum archiepiscopis, Joanne Pyber electo Agriensis, Francisco Ergelio Zagrabiensis, Stephano Szentandrasy de Chikamadeffalva electo Transylvaniensis, Emerico Lossy electo Varadiensies, Paulo David electo Vaciensis, antelato Stephano Senniey Vespremiensis, Nicolao Dallos electo Jauriensis, dicto Joanne Thelegdy administratore Nittriensis, Georgio Draskovith electo Quinqueecclesiensis, Gregorio Nagyffaluy electo Sirmiensis, Joanne Ivanczy electo Tininiensis, Joanne Posgay electo Bosznensis, Georgio Dub[ovsky] Chianadiensis, Comite Vincentio Zucconi Rosonensis, fratre Joanne Baptista Agatich Segniensis et Modrusiensis, ecclesiarum episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus. Item spectabilibus et magnificis comite Nicolao Eszterhassy de Galantha praefati regni nostri [Hungariae] palatino, M[elchiore] Alaghy de Bekény iudice curiae nostrae regiae, comite Sigismundo Erdődy de Moniorokerek dictorum regnorum nostrorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae bano, comite Christophoro Banffi de alsó Lindua Tavernicorum, comite Paulo de Nad[asd cub]iculariorum, [com]ite Nicolao a Zrinio agazonum, Paulo Rakoczy de felseő Vadasz ianitorum, Thoma Bosniak de Magyarbel dapiferorum, Paulo Palffy de Erdeőd pincernarum, Emerico Czobor de Czoborszentmihaly curiae nostrorum regalium magistris ac [Steph]ano Palffy de dicta Erdeőd comite Posoniensi, ceterisque quam plurimis regni nostri Hungariae comitatus tenentibus et honores.

Ferdinandus

Stephanus Sennyey
episcopus Vesprimiensis
Laurentius Ferencffy

Külzeten:
Anno Millesimo Sexcentesimo Tricesimo, feria tertia proxima post Dominicam quintam Sacro Sanctae Trinitatis, id est tertia die mensis Julii in praesidio Filekiensi, tempore sedis judiciariae Comitatus Hevesiensis, praesentes Armales publicatae et proclamatae ex concessu domini vice comitis, et totius Universitatis Nobilium, absente jurato notario sedis judiciariae, per me Georgium Kecskemethi eiusdem sedis jurato assessorem.

Georgius Kecskemethi m[anu] p[ropria]


Mi, II. Ferdinánd Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumania, Bulgária stb. királya. Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja Luxemburg, Felső — és Alsó Szilézia, Würtemberg és Théka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferret, Kyburg, Goricia és Elzász tartomány grófja, a római szent birodalom, Burgovia, Felső -és Alsó Lausitz őrgrófja, a szláv őrgrófság, Naon kikötő és Szalina ura stb.

Adjuk emlékezetül jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Mi néhány hívünknek Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérelmére, továbbá pedig meggondolván és figyelembe vévén hívünknek Széchényi Györgynek a szabadművészetek és a filozófia doktorának hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket Ő először Magyar Királyságunk Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyen és időben híven teljesített és a jövőben is tenni és teljesíteni ígérkezik. Mivel tehát Mi, azoknak, akik Nekünk és a kereszténységnek érdemeket és tiszteletet szereztek, királyi kegyelmünk és bőkezűségünk folytán elődeinknek Magyarország néhai dicső királyainak példáját követvén, erényeiknek jutalmát, — mely őket még nagyobbak teljesítésére buzdíthatja — meg szoktuk adni. Ezért tehát ugyan ezt a Széchényi Györgyöt és általa anyját Bán Sárát, valamint testvérét Széchényi másképp Szabó Lőrincet a nem nemesi állapotból és helyzetből, melyben eddig voltak, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel kivévén elhatároztuk, hogy Magyarországnak és kapcsolt Részeinek igazi és kétségtelen nemeseinek rendjébe felvesszük, befogadjuk és soroljuk. Megengedvén és megfontolt elhatározásból beleegyezvén, hogy ők mostantól fogva a jövőben örökidőkig mindazon kegyekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel Magyarországunk és a kapcsolt Részek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül ezt a nemesi címert, avagy jelvényt adományozzuk: tudniillik egyenesen álló kékszínű katonai pajzsot, amelynek alját egy magas szikla foglalja el, a szikla tetején a pajzs jobb oldala felé forduló, szárnyait kiterjesztő, mindkét lábán álló, csőrében babérkoszorút vagy fűzért tartó természetes fehér galamb látható. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak királyi koronával, amelyen, bal lábán álló, jobbjában pedig zöld babér ágat tartó, másik, az alsóhoz mindenben hasonló galamb látható. A sisak csúcsáról innen és onnan körüs-körül fehér és vörös szalagok és foszlányok omlanak alá, amelyek a pajzsot megfelelően ékesítik. Miként mindez jelen oklevelünk elején a festő keze által művészien saját színekkel megfestve is látható. Ennek a Széchényi Györgynek és ő általa a fent névszerint felsorolt személyeknek és mindkétnembeli örököseiknek és utódaiknak ezt a címert kegyesen adtuk és ajándékoztuk. Elhatározván, eltökélt szándékkal és megfontolt lélekkel megengedvén, hogy ők ettől fogva örökidőkig mindig ezt a címert, avagy nemesi jelvényt Magyarország és az alávetett Részek igazi, és kétségtelen nemeseinek a szokása szerint ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal és kiváltságokkal, amelyekkel azok akár természetnél, akár régi szokásnál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, élnek és örvendenek mindenütt: csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, bajvívásokon, párviadalokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírhalmokon, és általában bárminemű tárgyon és bármiféle vállalkozás során a régi és hamisítatlan nemesség címén, amellyel őket és valamennyi mindkétnembeli örökösüket bármely rangú, rendű, állapotú és méltóságú férfiú részéről felékesítettnek és felruházottnak mondatni, neveztetni, elismertetni és tartatni akarjuk- és a címert hordani és viselni megparancsoljuk, valamint, hogy azt örökké használhassák, élvezhessék és annak örvendhessenek. Sőt, őket jelen oklevelünk által megnemesítjük és nekik nemességet adunk és adományozunk. Ennek az emlékére és örök erősségére titkos függőpecsétünkkel —- melyet, mint Magyarország királya használunk — megerősített nemesi kiváltságlevelünket ugyanennek a Széchényi Györgynek, és általa a fent már megnevezett anyjának és testvérének, és azok mindkétnemű összes már megszületett és ezután születendő örököseinek, és utódainak kegyesen adtuk és átengedtük.

Kiadatott a Mi őszintén kedvelt hívünk, Főtisztelendő kissenyei Sennyey István megerősített és választott veszprémi püspök, és ugyanannak a vármegyének az örökös főispánja, tanácsosunk és magyarországi kancellárunk által Bécsben, az Úr 1629. esztendejében november havának 26. napján, római birodalombeli uralkodásunk 11., a Magyarországinak a 12., a Csehországinak pedig a 13. évében. Főtisztelendő és tisztelendő atyák a Krisztusban, Pázmány Péter esztergomi érsek, Thelegdy János a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyházak érseke, Pyber János választott egri, Ergelio Ferenc zágrábi, csikmádéfalvai Szentandrássy István választott erdélyi, Lóssy Imre választott váradi, Dávid Pál választott váci, az előbb említett Sennyey István veszprémi, Dallos Miklós választott győri, a már mondott Thelegdy János nyitrai adminisztrátor, Draskovich György választott pécsi, Nagyfaluy Gergely választott szerémi, Ivánczy János választott tinnini, Posgay János választott boszniai, Dubovszky György csanádi, gróf Zucconi Vince rosznói, frater Agatich Kersztelő János zenggi és modruszi püspökök Isten egyházát szerencsésen kormányozván. Továbbá, tekintetes és nagyságos gróf galántai Esterházy Miklós az előbb mondott Magyarországunk nádora, gróf bekényi Alaghy Menyhért országbíró, gróf monyorókereki Erdődy Zsigmond horvát-szlavón bán, gróf alsólendvai Bánffy Kristóf tárnokmester, gróf Nádasdy Pál főkomornyik, Zrínyi Miklós főlovászmester, felsővadászi Rákóczi Pál főajtónálló, magyarbeli Bosnyák Tamás főétekfogó, gróf erdődi Pálffy Pál főpohárnok, coborszentmihályi Czobor Imre főudvarmester, gróf erdődi Pálffy István Pozsony vármegye főispánja, valamint a többiek Magyarország vármegyéit igazgatván.

Ferdinánd

Sennyey István
veszprémi püspök
Ferenczffy Lőrinc

Az 1630. esztendőben, a Szentháromság napot követő ötödik vasárnap után való kedden, azaz július havának 3. napján [1630. július 2.!] Heves vármegyének Fülek várában tartott törvényszékén jelen címeres levél, az alispán és a megye nemeseinek egyetértésével, felolvastatott és kihirdettetett, a hites jegyző távollétében Kecskeméth György törvényszéki esküdt által.

Kecskeméthi György s. k.

Az oklevelet KÜNSTLERNÉ VIRÁG ÉVA fordította"

Melléklet a Levéltári Szemle 200/4. számához[3]


  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[4]

Széchenyi István gróf czímere.jpg

Széchenyi István gróf címere

Megjegyzés: A Széchényi család szabályzata szerint a cslád nevének írásmódja Széchényi, annak az ágnak viszont, amelyik gróf Széchenyi Istvántól származik, Széchenyi (olv. Szécsényi), de a kiejtése ugyanaz.

Rövidítések


Széchényi gróf[szerkesztés]

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN (1791-1860) halotti címere.png
Halotti címer, Aloysia Clam-Gallas, Széchényi

Széchényi György.JPG Sárvárfelsővidéki Széchényi címer.png

Széchényi György 1697. március 30., Bécs I. Lipót grófi rang és címer általa: felesége Morocz Ilona, gyermekei Zsigmond, Júlia, Judit

P 623 Széchenyi cs. lt. I. k. 2. sz. 1. cs. No. 31

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[5]

sárvár-felsővidéki Széchényi (Széchényi alias Szabó)[szerkesztés]

Széchényi György győri püspök (1658-1685) címere, Fertőrákos

Sárvár-felsővidéki Széchényi György, (született Szabó) csanádi, pécsi, veszprémi, majd győri püspök; kalocsai, később esztergomi érsek, prímás, katolikus egyházi író. Köznemesi végvári vitézcsalád sarja volt, édesapja Szabó (avagy Széchényi) Márton (1560–1629 előtt) a szécsényi várban teljesített katonai szolgálatot, édesanyja inárcsi Bán Sára (?–1653 után). Anyai nagyszülei inárcsi Bán Bálint és nemes Szalai Gáspár lánya voltak.[6]

Irodalom:


Külső hivatkozások:

Rövidítések




Lásd még:


A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs