Címerhatározó/Spilenberger címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Spilenberger család címerével foglalkozik.


Spilenberger címer.png

A Spilenbergerek címere oroszlán, nyaka körül tekerődző kígyóval.


"Lipót császár udvari képírója, a kassai származású Spillenberger János emlékét művein kívül, Kassa városa levéltára őrizte meg; róla és családjáról a városi jegyzőkönyvek gyakrabban szólanak. Ez adatok közlése fel fogja költeni személye iránt érdeklődésünket s ezért közreadjuk őket időrendben. Az 1663-ik évben említett Spillenberger uram keresztneve Sámuel; szintén képíró s néhai Bog dáni halotti ravatalára írt címerekért perli az örökösöket; ugyan ő róla szói az 1668 június hó 27-én kelt s a következő évbeli jegyzőkönyv is. Az 1665-ben említett Spillenberger Pál a gombkötők céhmestere volt s Kassáról Sárospatakra költözött.

Spillenberger János, akit ő felsége udvari képírójának mond jegyzőkönyvünk, ez időtájban — 1668 körül - hagyta el Bajorországot s telepedett meg Bécsben. Spikhard Henriken valószínűen Forgách-utcai eladott házának árát kereste; a ház ugyanis egy évvel előbb az adólajstromok szerint idegen kézen van.

A jegyzőkönyvi kivonatok itt következnek: 1663. Eodem die (t. i. 19. Januarii) Spillenberger uram teszen tilalmat néhai Bogdani István javaira az czímerekért, úgymint fl. 25 d. 30.

1665. Die l4 Április. Az becsületes gombkötő czé sulemniter protestálván azon, hogy Spillenberger gombkötő Pál czéhmesterré választatván mind az nemes tanács, mind pedig az becsületes czé híre és consensusa nélkül Patakra ment lakni s ott immár esztendőt töltvén meg se találta az becsületes czéhet czébeli állapotja felől, azért az becsületes ezé többé nem akarja tagjának ismerni és eltiltja mesterségének ezen városban való űzesétől. 1668. Die 1. Februarii. Spilnberger János ő felsége udvari képírója teszen tilalmat Henrich Spikhard javaira usque ad talleros 35.

1668. 27. Junii. Spilenberger uram is néhai Káplánné Tugendtlieb atyafia képében ugyan Her-tel János javaira usque ad fl. 15.

1669. Die 14. Maii. Spilenberger Sámuel uram teszen tilalmat Henrich Spikhard patikabeli marhájára usque ad talleros 8.

Kassa város levéltára őrzi egy lőcsei kereskedőnek Soll und Haben könyvét. Fedelének belső borítéklapjain "Lewtschawer Schuldt Register" és az 1640 ik évszám olvasható. A kereskedő kiléte a lapokból ki nem derül; adósai közt azonban felemlíti apósát Láng Jánost és sógorait: Brewer Lőrincet, a kiváló lőcsei könyvnyomtatót és Kramer Pált.

A Spillenbergerek állandó vevői voltak, úgymint Spillenberger Jónás "apotheker", Spillenberger Sámuel az orvos, Spillenberger Pál gombkötő és Spillenberger Sámuel, az akkor Lőcsén tartózkodó képíró, aki 4 frt 80 dénárra rugó adósságát az 1641-ik évben törlesztette "mit Arbeit", tehát ecsetjével.

A Spilenbergerek címere oroszlán, nyaka körül tekerődző kígyóval. — 349."


(Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, IX. évfolyam, 1910, 2. szám, p. 79-96.)[1]


Spillenberger az 1649-ik évben huga, Katalin nevében eladja ennek kassai szántóföldjét hatvan magyar forinton.53.


Spillenberger János képíró az 1621-ik évben nyert Kr.ssán polgárjogot. Ezzel a joggal oly egyént ruháztak lel, aki bemutatta nemzetséglevelét s egyúttal házzal bírt a falakon belül s ha nem volt nõs, úgy köteles volt egy éven belül megházasodni. Aki a feltételeknek meg nem felelhetett, jótállókat állított. Spillenbergernek háza a Forgács-, ma Kossuth Lajos-utcán volt, a városi fürdõház keleti szomszédságában; a fürdõház pedig a Forgács- és Szegfû-utca sarkán állt. Az 1631-ik évi adólajstrom szerint: Képíró János, ló numero 2. Fürdõház, ló nr. 1.; az 1630-ik évi lajstromban a sorrend: Spilinberger János. Fürdõs János.

Képírónk munkásságáról a Mezõszegedi Szegedy György javainak elosztásáról szóló 1646-ik évi okiratban ez áll: Item Képíró Jánosnak munkájáért fizettünk kész pénzt fl. 14.

Spillenberger Sámuel képíró háza (1053) szintén a város "Folgácz nevû utczájában Paticarius János árvái és Kassay István uram házok között szituáltatott." Ez a Spillenberger Sámuel az 1654-ik év október hó 6-án elhunyt Reviczky János kassai fõbíró javaira tilalmat tett: "13. Octobris. Spillenberger Sámuel uram tilalmat tett Kevicki uram javaira temetésekrõl való pénzre fl. 36." A halott fõbiró ravatalára festett címerekért vagy epitaphiuma elkészítéseért járt-e neki az összeg? vagy pedig mint a sz. Erzsébet egyház gondnoka tett tilalmat a temetésért járó fizetésre? az okiratból nem tûnik ki.

(Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912, Nyolcadik szám, p. 321-328.)[2]

A XVII. század közepén élt Zahler Jób lőcsei lelkész rézmetszetű mellképén levő felirat szerint a kép festője a kassai származású Spillenberger János volt. A babér-lombos keretben bajuszos, szakálas férfiút látunk a lutheránus papok viseletében; felette e felirat: Aeternitati; lent: Pietatis et humanitatis cultori. AI. (austro) Hiobo Zabelero E(cclesiae) L.(eutscho-viensis) aet.(atis) XXX. Johan.(es) Spilenberger Cassov.(iensis) Pic:(tor) b:(ene) m:(eritus) — vagy beatae memoriae? — Leutscho:(viae) fe:(cit). Zabler Jób 1628-ban született Lőcsén s ugyanitt 1650-ben iskolaigazgató, 1652-ben lelkész lett s az 1664-ik évben meghalt. A kép tehát 1658-ban Lőcsén készült, amikor úgy Zabler, mint a művész 30 éves volt. A rézmetszet, ha a felirat b: m: betűi beatae memoriae-t jelentenek, Spillenbergernek 1679-ben történt elhalálozása után készült.

Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912. Ötödik szám p. 196-208. [3]

Lipót király udvari képírójának arcvonásait Kilián Fülöp rézmetszete őrizte meg. A mellképeket övező kereten ez a felirat van, mely a művész életrajzi adatainak meghatározására is fontos: Johannes Spillenberger aetatis suae XLIII. Anno MDCLXXI. A rézmetszet tehát a művészt 43-ik évében ábrázolja. A kereten a Spillenbergerek ismert címere látható. Alul a következő distichonok:

Spillenbergeri vultum dat parva tabella, qui famae exauget Nominis atque decus. Quem Leo-poldus amat Moderator Maximus orbis Et praesens aetas posteritasque canet. Tempora prisca suum coluerunt Zeuxin, Apellen, Huius nostra capit gratia mira manus. Naturan (így!) valeat plus an Spillenbergius arte.

Quaeris? responsum diva Minerva dedit: Dives matériám, dico, Natura ministrai, Docta sed ars format, quae data materiam.

Honoris affectus et officii in Nobilissimum Ex-cellentissimum Dominum Janum Spillenberg publiée etiam contestandi M. H. L. M. Q. P. D. D. D. D. Philippus Kilián Chalcographus.

A mellkép képírónkat allonge-parókával, akkori nyugateurópai viseletben ábrázolja.

Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, Tizedik évfolyam, 1911 Első szám p. 38-48. [4]

Ősrégi szokás, hogy az elhunyt ravatalát címerével is felékesítik. Erről a szokásról Kassa városa jegyzőkönyvében gyakrabban van emlékezet. Az 1634-ik évi jegyzőkönyv szerint: Dravecki György suplikát, hogy az Istenben elnyugodt Kalmár Tamás urunk az maga írása szerint legyen tisztességesen eltemetése. Delibera-tum: Megengedtetik ilyen okkal, hogy szegény Kun Pál posztója és czímerek fennmaradjanak, ahol vannak.

Ily címerek íratásáról szól az 1662-ik évi december hó 14-én kelt jegyzőkönyv is: Biró uram jelentette, hogy Bárczi uram fia halva feküdvén, az lengyel képíróval akart címereket iratni, kit megértvén Spillenberger uram, hátra vitette (t. i. a lengyel képírót a város börtönébe), írt nekem Bárczi uram, hogy bocsátatnám ki, Spillenberger uram penig ellenzi, állatván concivisi szabadságát; ő készebb maga véghez vinni, aminthogy kezéhez is vette Bárczi uram címerét, illendőképpen alkudván ő kegyelmével. A jegyzőkönyvben említett lengyel képíró neve Spangowszky János, peres fele Spillenberger Sámuel volt.

Kemény Lajos: HALOTTAS CÍMEREK. Művészet. Kilencedik évfolyam, 1910 | Kilencedik szám | p. 392-396. [5]

SPIELBERGER JÁNOS 1628—1679. Ezen magyar származású festõre a Tudományos Gyûjtemény GRTS. jegyû cikkírója (1828. IV. k.) tereli a közfigyelmet Winkelmann Malerlexikon-ja (Augsburg 1796.) alapján. E Lexikon szerinte két Spielberger Jánosról emlékezik, kik közül az egyik düsseldorfi, a másik magyar eredetû volt.* E kettõ közül a magyar az, aki mind tehetségét, mind tekintélyét illetõleg a nagyobb figyelmet érdemli meg, mert mellképeken kívül történeti és „nedves falképeket" is készített. Sajnos, ezen mûvészünk származásáról se tudunk bizonyosat, de a képein használt következõ fölirat: „Spielberger nobilis hungarus" szerintünk nemcsak magyar és nemes származását mutatja, de azt is, hogy büszke volt: magyar és nemes származására.

A képírás kedvéért Német- és Olaszországban, fõleg Velencében több esztendõt töltött. Visszatérvén Bécsben, Nürnbergben és Augsburgban tartózkodott. Munkás életének Bajorországban a halál 1679-ben vetett véget.

E rövid életpályán belül nem tudott az elsõrangú festõk közé jutni. Mûveinek semmi különös ismertetõ jele nincs „hanem ha az érdekelt hungarus" jelzés. Cikkírónkat a hazafias buzgalom vezetvén, azt kérdi: vajjon miért nem jegyezte Spielberger a képeit magyarul? „Nyilván csak azon igen természetes okból — feleli, " - mivel õ is, mint sok más hazánkfiai, idegen szüléktõl származott, vagy pedig, ha az úgy nem volt is, az akkori idõ tónusa szerint inkább kedveiette a deák szót a magyarnál."

Cikkírónk meg nem állhatja, hogy ennek ötletébõl meg ne vádolja a modern Magyarország deákos divatját: „De mit mondjunk — kérdi -ezen felvilágosodott századunknak azon magyarjairól, kik tudatlanságból és elõítéletbõl nyelvünket bárdolatlansággal és kellemetlenséggel irgalmatlanul vádolván, annak még csak megtanulására is kevés, vagy éppen semmi idõt se fordítanak és magukat a föld egyik csudájának vélik, ha életüknek legszebb részét, egy kihalt nemzet, századok óta kegyetlenül rontott és még a lengyelek által is közelebbrõl számkivetett nyelv gagyogásával töltik...... Újat nem mondottunk, de a jót többször mondani nem hiba." Ezt a szemrehányást hazája „boldogságát és gyarapodását tiszta szívbõl kívánó indulatnak" kívánja tulajdonítani, mert ha csak attól félt volna, hogyha még egy XVII. évszázadi magyar festõt is a deák nyelv használójának tüntet föl, ezzel azok kezébe ad fegyvert, kik még mindig szégyenlik a deák nyelv - - nem tudását.

Megemlíti, hogy Spielberger képeinek tárgyait különös kedvvel Ovidius Metamorphozisaiból vette. De festett szent képeket is. Ezzel szerinte Spielberger megkívánta czáfolni azt a felfogást, hogy a görög-római világ testkultusza a képfaragásnak, késõbb a keresztény világ különösen a festésnek elõmozdítója lett légyen. Hogy ezen igyekezete „csupa kívánság maradott", azt éppen munkássága mutatja, mert Spielberger festményei „többnyire szent személyeket ábrázolnak."

Mûvei közül megemlíti l. a regensburgi sz. Emerán-templomban (helyesebben: Szent Emmeram) Sz. Benedek kimúlását; 2. a bécsi Sz. Istvántemplomban a Szent Szûz mennybemenetelét ábrázoló oltárképeit. El nem hallgathatja 3. a Hg. De Ligne gyûjteményében található „azon különös szépségû ülõembert, ki térdeire könyökölve mély gondolatokba merül és egy festett angyalra néz." Ezen képen ott van a Spielberger Hungarus jelzése és a kép keletkezési éve: 1660. is.

Kemény Lajos igen becses levéltári kutatásai alapján (Mûvészet, 1903. év 2. sz. 145—147. 1.) a Spielenberger képíró család nyomai Kassára vezetnek. Nagyon valószínû, hogy a Tudományos Gyûjtemény cikkírójának Spielberger Jánosa egy és ugyanazon személy a kassai Spilenberger Jánossal. Az õ kutatásai szerint van egy Spielenberg II. János Kassán, kinek két fia van, ú. m. Pál és II. János. Ez a II. János egyazon személy lehet a mi Spielberger Jánosunkkal, ki atyja halála éveiben: 1652-ben külföldön jár mint 23 — 24 éves ifjú. Kemény Lajos forrása szerint ez a II. János 1629—1679. közt él. Winkelmann idézett Lexikona szerint 1628 —1679 közt. A személyazonosság kérdése kétségtelen.

Tudományos Gyûjteményben' cikkírónk szerint „nobilis Hungarusnak" jelezte volna magát a képein. Ha igaz ez az állítás (mit képei ismerete nélkül bajos eldönteni), némi kétség merül föl mégis nemességét illetõleg. Ugyanis Magyarország-Monográfiája L kötetében (Abauj-Torna Vármegye cs Kassa. Budapest, 1896. 533—558. lap) hasztalan keressük e családot a megye és Kassa városa nemesi családai sorában. A további kutatásnak elsõ sorban a név kérdését kell tisztázni,, mert a düsseldorfi Spielberg János, nem miként a fönt idézett Wolf-féle Lexikon írja 1640-ben, hanem — egy más forrásunk szerint** - - 1691-ben (Füszli szerint 1690-ben) halt meg, tehát jóval késõbben, mint a mi „nobilis Hungarus"-unk. Azt hisszük, hogy a mi kassai eredetû festõnk tudomással bírt düsseldorfi névrokonának létezésérõl s nehogy képeiket összezavarják a „nobilis Hungarus" vagy a csak „Hungarus" jelzéssel akarta minden tévedésnek elejét venni. Azt gondoljuk, hogy elsõ sorban Kemény Lajosnak, másodsorban jelen cikkünknek adatai elegendõ kiinduló pontul fognak a további kutatásnak szolgálni s az adatok hitelességének alapos megrostálása után teljes joggal fogunk egy új nevet a XVII. évszázadi magyar mûvészet szerény történetének lapjaira följegyezhetni. Ez alapon aztán Kupeczky, Mányoky, Orient nevei mellé odailleszthetjük majd a Spielenberger vagy Spielberger János nevét is.

Spielberg Jánosról,mint magyarországi születésû festõrõl, legelõször Joachim von Sandrart (1606—1688) tesz említést ily címû munkájában: Teutsche Academie der Bau-, Bild- und Mahler-Kunst. Nürnberg 1675 (I. k. 338. lap). Szerinte 1628-ban született és 1670 körül a bécsi császári udvarnál mint hírneves arcképfestõ foglalatoskodott. Forrásunk: Füszli Allgemeines Künstlerlexiconja (Zürich, 1779, 623. lap) azt írja, hogy nehéz eldönteni, vajjon egy és ugyanazon vagy két külön személy a düsseldorfi és a magyar Spielberg János. A magyarról írja Stetten nyomán (Erläuterungen der in Kupfer gestochenen Vorstellungen aus der Geschichte der Reichsstadt Augsburg in X Briefen, Wien 1765, 8-ik levél), hogy a magyar Spielenberg Ausgsburg-ban is tartózkodott s ott a Szent Keresztrõl és Szent Annáról elnevezett templomokban értékes históriai képeket találunk tõle. Midõn a pestis kiütött, Spielberg a családjával 1679-ben Bécsbõl Bajorország felé menekült. Célját nem érhette el, mert családjával együtt Felsõ-Ausztria egyik járvány-kórházában meghalt.

Spielberg életére vonatkozó forrásmunkák között Füszli még Descamps János ily címû mûvét is használta: Vie des Peintres flamads, allemands et hollandois. Paris 1753. (II. k., 271. lap.)

Tájékoztatóul megjegyezzük, hogy a Nouveau dictionnaire fönt említett Irene de Spilenbergue-je Füszlinél mint Irene di Spilimbergo szerepel. Hogy az 1576-ban 99 éves korában meghalt Tiziannak mely idõpontban volt tanítványa, ezt egyik forrásunk se említi s így csak annyit mondhatunk róla, hogy a XVI-ik században élt. Füszli adatai szerint Spilimbergo Irén 17 éves korában halt meg. A halála alkalmára írott latin és olasz verseket egyik legnagyobb csodálója, Gradenigo György adta ki, tán ezek közt származására vonatkozólag is bõvebb adatokat lehetne találni.

Képeit kellene tehát fölkutatni, hogy necsak teljes és hiteles jegyzékét bírjuk alkotásainak, hanem hogy tisztába jöjjünk nevének helyesírásával is. Ezt képtáraink õrei a legkönnyebben elvégezhetnék.

—209. BAYER JÓZSEF (Művészet, Művészet, Hatodik évfolyam, 1907. Harmadik szám p. 194-216. [6])

SPILLENBERGER JÁNOS. A hasonnevû kassai képírónak fia, Sandrart szerint Kassán született az 1628-ik évben. Anyai nagyatyja, Kurzweil Kristóf, szintén kassai festõ volt. A városi jegyzõkönyvek apja halála évében (1652.) emlékeznek meg róla, mint Hans Spillenbergernek árvájáról, akinek Forgács-utcai — ma Deák Ferenc-utca -háza romlott állapotban van. A fiatal Spillenberger az 1660-ik évben Velencében járt, amint arról egy De Ligne herceg képtárában volt tussrajzán levõ felirat tanúskodott: J.(oannes) Spielnberger Hung.(arus) fe.(cit) Venet.(iis) 1660. Majd Münchenbe került, ahol 1663-ban a bajor választó megbízásából ennek a starnbergi tavon levõ Bucen-taurus nevû hajóját ékesítette ecsetjével. A hajó födélzetén azt a mythologiai jelenetet festette meg, amint Boreas elragadja Oreithiát; a hajó oldalaira pedig szirének, najádok és tritonok csoportjait. Ez idõtájból való egyik augsburgi lutheránus templomban levõ oltárképe, a prédikáló Péter apostol s a regensburgi sz. Emmerán egyházban sz. Benedek halála. Az 1672-ik évben festette a bibliai Zsuzsannát a fürdõben, melynek aláírása: J. Spillenberger, 1672. Ez a képe a pommersfeldi képtárba került a Mózes feltalálását ábrázoló képpel együtt. Ez évben a bécsi császári udvar festõje s megfesti I. Lipót császár arcképét, mely Küsell rézmetszetében ismeretes. Ekkor - - 1672-ben — festette a bécsi sz. István templomban levõ oltárképét, Mária mennybemenetelét; majd ugyancsak a bécsi ágoston-rendûek temploma számára Krisztus születését; a s. Mária Rotonda templomban levõ A bethlehemi pásztorok imádását és sz. Katalin vértanúságát; a sz. Orsolya Himmelspforte számára sz. Orsolya vértanúságát, a szeplõtlen Szûz fogantatását és sz. Szaniszló áldozását; a göttweihi kolostor sz. Háromság képét s az 1675-ik évben az újtesta-mentomi halászatot, továbbá Péter és János apostolokat; a brünni dóm fõoltárképét, Péter és Pál apostolokat; majd a kitzbüchli (Tirol) parochialis templom föoltárképét. Megfestette a római Lucretiát, melyet Spillenberger Márton metszett rézbe, a rajta levõ feliratok: J. Spilb.(erger) inv.(enit) et pinx.(it)" és „M. Spilb." szerint. Az epedõ Nárciszt ábrázoló képét a bécsi Schwab J. G. metszette rézbe, míg Küsell a már említett arcképen kívül az elemek és az erények allegóriáit. Nagler szerint a rézmetszésben is járatos volt; enemû mûvei Vertumnus és Pomona, melynek aláírása: J. Spiln. Ung. f., továbbá a Herkules monda egyik jelenete. A mûvész a pestis elõl menekülvén, vesztegzár alá került s ott egész családjával.együtt az 1679-ik évben a járvány áldozatául esett. Mellképét Kilián metszette az 1671-ik évben.

E rövid életrajzi vázlatból erõsen kidomborodik, hogy Spillenberger magyar származásával, legalább mûködése elsõ szakában, szinte hivalkodni látszott; már ez okból sem volna szabad róla megfeledkeznünk s mulasztást követtünk el, hogy élete történetét nem kutattuk s mûveirõl mûtörténet-irodalmunk alig emlékezett meg eddigelé. Legalább is annyi, ha nem nagyobb joggal, mint Kupetzkyt és Má-nyokyt s annyi jelesünket, kik életük javát külföldön töltötték, Spillenberget is a magunkénak mondhatjuk. Ha Sandrart adata - mûvészünk évérõl — hiteles, úgy serdülõ korában, amelyre tanuló évei estek, még Kassán tartózkodott s atyja vezethette be a libera ars titkaiba; ezeknek az éveknek a hatása pedig kitörülhetetlen a gyermekifjú leikébõl s mûveinek tanulmányozása már ez okból is halaszthatatlan kötelességünk, mert a magyar géniusz múltjába vet világot.

Egyik mûvét, Lukrétiát, Ráth György reprodukálta az Iparmûvészet Könyvében, a rézmetszetrõl szóló fejezetben. —210. KEMÉNY LAJOS (Művészet, Hatodik évfolyam, 1907. Harmadik szám p. 194-216. [7])

SPILLENBERGER SÁMUEL. Az 1662-ik évi Kassa városi jegyzőkönyv szerint: Biró uram jelentette, hogy Bárczi uram fia halva feküdvén,.az lengyel képíróval akart címereket Íratni ; kit megértvén Spillenberger uram, hátra vitette (� tudniilik a lengyel képírót a börtönbej. Irt nekem Bárczi uram, hogy bocsátanám ki, Spillenberg uram pedig ellenzi, állatván concivisi szabadságát. ; ő készebb maga véghez vinni, aminthogy kezéhez is vette Bárczi uram címerét, illendőképpen alkudván ő kegyelmével.

A jegyzőkönyvben említett lengyel képíró.Spangowszky János, peres fele Spillenberger Sámuel volt.

KEMÉNY LAJOS. (Művészet, Tizenharmadik évfolyam, 1914 | Hetedik szám | p. 377-380. [8])

  • Irodalom:

Jankovics József: WESSELÉNYI FERENC NÁDOR ÉS A FESTÔ SPILLENBERGER JÁNOS- Egy főrangú temetés művészeti vonatkozásai és utóélete. Ars Hungarica - 35. évf. (2007.) 2. szám. 239-254. [9]


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[10]

[11]

[12]

Rövidítések

Jankovics József: WESSELÉNYI FERENC NÁDOR ÉS A FESTÔ SPILLENBERGER JÁNOS Egy főrangú temetés művészeti vonatkozásai és utóélete [13]

Spillenberger János kassai (s elôtte lôcsei) festô emlékezetét a művészettörténetben legerôsebben két momentum tartja fenn. Az egyik a gyulafehérvári fejedelem meghívása, amellyel – mint levéltári adatokból tudjuk – Bethlen Gábor palotájának kifestésére kapott megbízást, a másik, hogy fia, ifjabb Spillenberger János, aki pályája kezdetén apja mellett sajátította el a festészet alapjait, késôbb német földön, Nürnbergben, Bécsben, Regensburgban ismert festô lett, nagy számú festményt, sok metszetet és rajzot hagyva maga után. Az apáról, idôsebb Spillenberger Jánosról, gazdag levéltári adat áll rendelkezésre, publikáltan is, műveket, műalkotásokat azonban mind ez ideig nem tudunk nevéhez kötni. Ezzel tanulmányunk sem szolgálhat, de árnyaltabbá teheti a képet a 17. századi festô, festôcsalád tevékenységérôl, megrendelôi körérôl, kapcsolatrendszerérôl, benne egy eddig ismeretlen magyarországi szobrász önmagában is érdekes alakjáról.

Spillenberger János személye a reneszánsz év alkalmából a Magyar Nemzeti Galériában rendezett „Mátyás király öröksége. Késô reneszánsz művészet Magyarországon. (16–17. század)” című kiállításon ismét elôtérbe került. Testvérének, Spillenberger Sámuel lôcsei orvosnak kiállított arcképe (1638) kapcsán is, amelyet – mint a katalógustétel szerzôje, Buzási Enikô írja – akár testvére, Spillenberger János művének is tulajdoníthatnánk, ha tôle egyetlen portrét is ismernénk, és fiának, ifjabb Spillenberger Jánosnak a kiállításon bemutatott, a Magyar Nemzeti Galéria új szerzeményei közé tartozó mitológiai festménye kapcsán is, amelynél a kommentár összefoglalja és rendszerezi az apa festôi tevékenységérôl szóló adatokat.1 Az alábbi írás témája egy fôúri temetés elôkészületeirôl, ebben festôi és szobrászi alkotások készíttetésérôl szól, ahol Magyarország nádorának, Wesselényi Ferencnek az egyik fiát, Wesselényi Ádámot temetik, s a család rangjához méltó temetés látványának képzôművészeti kialakítására maga a nádor adott megbízást.

Hadadi Wesselényi Ferenc füleki kapitánynak, a késôbbi nádornak (1. kép), Gömör fôispánjának és a Széchy Mária kezével elnyert Murány vára urának két fia született elsô feleségétôl, a „szentemlékű” Bosnyák Zsófiától. László, a majdani szendrôi kapitány, akit Pauler Gyula, a Wesselényi-összeesküvés monográfusa „bárgyú, esetlen” fiúként jellemez, s akit apjának az ôsi jószágok mellett a lengyelországi birtokokkal kellett megelégítenie, hogy távol tartsa ôt mostohaanyjától, s hogy a súlyosan beteg palatinus halála esetén az özvegyet ne háborgassa.2 Apa és László fia közt máskor is voltak ellentétek.3

A másik fiú, Ádám (2. kép), akire az apa a füleki kapitányság tisztét örökítette, 1656. január 7-én hunyt el. Tanulmányunk az ô temetésének levéltári do ku mentumait teszi közzé. Wesselényi Ferenc mindkét fiát iskoláztatta. Lász ló a szepeshelyi jezsuita gimnázium principistájaként 1650. szeptember 4-én lépett fel egy Gellért csanádi püspök magyarországi tevékenységét és mártírhalálát felidézô iskoladrámában, majd 1651. január elsején ugyanott grammatistaként egy Szent István elsô vértanú életét és halálát megjelenítô darabban.4 Valami testi hibája is lehetett késôbb, mert naplójában Rá kóczi László 1657-ben mint „megnyomorodott”-at említi.5 Ádám fiuknak jobb is ko láz tatást szántak: apja egykori alma materébe járt a nagyszombati jezsu i ták hoz. Ugyanakkor, amikor Esterházy Pál. Közösen léptek fel ab ban a Ju dit-drámában, amelybeli alakítására Esterházy Pál oly büszke volt, hogy vissza em lékezésébe is feljegyezte: „Judit képit én viseltem”, amely produkció já ért három jutalmat is kapott.6 Gabriel Dietenshamer re to rikatanár Patrona Hungariae in caelos assumpta sub schemata vitricis, triumphatricis Judith… című drámáját Lippay Györgynek ajánlotta, s az esz tergomi érsek jelenlétében is adták elô, mint Knapp Éva megállapította, a nagyszombati egyetemes papi szeminárium, a Collegium Generale, a Colle gium Rubrorum megnyitása alkalmából, 1649. szeptember 1-jén.7 A soksze replôs játékban „comes Adamus Vesseleni de Hadad, poeta”-ként szerepel, vagy is a két „humán” tudomány, a poétika és a retorika, a két legfel sô osz tály tan anyagát végezte, amelyet két, néha három év alatt fejeztek be. 1650 folyamán hagyhatta el Nagyszombatot, a metafizikai osztályba már nem iratkozott be. Esterházy Lász lónak 1651. június 17-én (Érsek)Újvárról ír levelet.8 Apja bevezette a tár sa sági életbe, több összejövetelre is magával vitte. Rákóczi László 1653. ok tóber 25-én jegyzi be naplójába, hogy Ónodból érkezett hozzá a nádor a fiával látogatásra, majd legközelebb 1654. június 21-én voltak együtt Perényi Gábor lakodalmán Lápispatakon, ahol „koszorút üzettünk”, azaz lovakat fut tattak.9

Hogy a füleki fôkapitányságot apja mikor hagyta rá, pontosan nem tudjuk, mindenesetre ugyanebbôl az évbôl ismert az az adat, hogy Nádasi János Maria Agonizatium mater, exemplis declarata című munkájának ne gye dik, 1654-es kölni kiadását a Mária-Sodalitas tagjai Wesselényi Ádám füleki kapitánynak ajánlották az év januárjában.10 (A Mária-kongregáció Magyarországon Pázmány Péter kezdeményezésére szervezôdött, vallásos, apostolkodó társulat, a Mária-tisztelet hangsúlyozott gyakorlásával az ön meg szentelés magasabb fokára nevelt, a társadalmat Isten országának ké pé re igyekezett alakítani. Wesselényi Ádám apja és anyja is támogatott kong re gációs kiadványokat. Ádám mecenatúrája jól mutatja a család reprezen tációs igényeinek folytonosságát.) 1655. április 8-án Fülekrôl már olyan tónusban fogalmazza levelét, mint aki magas beosztású katonai ve zetô. 11 Nagy Ivánnak azon adata, miszerint 1677-ben füleki kapitány volt, az alábbiak értelmében természetesen téves.12


Kép a Bellenville címerkönyvből:
1. Elias Widemann metszete, saját rajza után: Wesselényi Ferenc nádor képmása, 1649 (Icones Illustrium Heroum Hungariae, 1652)

Kép a Bellenville címerkönyvből:
2. Elias Widemann metszete, saját rajza után: Wesselényi Ádám füleki főkapitány képmása, 1649 (Icones Illustrium Heroum Hungariae, 1652)



















Koháry István ugyanis a következôket írta Fülekrôl 1656. január 7-én Lip pay Györgynek: „Nagyságodnak alázatosan csak ezt akarám értésére ad nom, hogy én ide eljôvén Filekre, Nagyságodtul megtérésem után, nehéz betegségben találtam gróf Wesseléni Ádám uramat, kit Isten ez éjjel egy óra tájban szép csendesen kiszólíta ez világbul, s ím, szegény, halva fekszik.”13 Rá kóczi László utazása közben, január 13-án kapta a hírt, s jegyezte fel naplójába: „…hozák palatinus szegény Wesselényi Ádám halála felôl való le ve lét, melyet nagy keservesen ír az palatinus…”14 A nádor Jolsváról 1656. február 2-án kelt levelében értesítette fia elhunytáról Batthyány Ádámot: „Írhatom kegyelmednek nagy keservesen engem megszomorító fiam halálát, és kegyelmed jó szolgájának, szegény Wesselény Ádám fiam halálát, de úgy tetszett az Istennek, s úgy lett, mindnyájan tartozunk ezzel a zsolddal.”15 A gyászoló apa január 23-án és 26-án tudósította Lippay érseket a temetés elôkészületeirôl, Jolsváról. „megnyugodtam már azon, hogy Fileken legyen az te metés”, illetve „az szegény fiam temetése is felette forog elôttem, az cí me rek s egyéb eszközök elébb el nem készülhetnek, mint 12. Martii.”16 La tin nyelvű tudósítása febr. 11-i kelettel maradt fenn a Homonnai Drugeth csa lád levéltárában, Györgynek címezve.


Kép a Bellenville címerkönyvből:
3. Wesselényi Ferenc nádor családi címere (Nagy Iván után)

A füleki temetés eseményeit is Rákóczi László naplójából ismerjük, aki már ci us 21-én indult el a 26-i szertartásra. „Mivel az test az várban volt, hozták ki az külsô kapu eleibe. Praedicált felette pater Millei, jezsuita, ki igen szé pen és keservesen praedicállott. Voltanak urak: egri püspök uram, Ba lassa Imre uram, Koháry István uram, ô kegyelme volt a fôgazda, ifjú Csáky Ist ván uram, Pethô Zsigmond s Pethô János uramék, fôrendek igen felesen, az má so dik fôgazda volt Ladányi Miklós uram, az harmadik Esterházy Zsigmond uram. Az második praedicatio volt az szegény Wesselényi Ádám háza elôtt, holott praedicallott Hoffman püspök uram. Az kik az testet vitték: Csa ná di János, Pap János, Széki Péter, Luzsénszky Sámuel, Péchy Ádám és Fü ge Mihály urak. Az templomban voltak búcsúzó peroratiok, végzôdött az te me tés egy óra tájban. Ugyanazon nap lött szemben palatinus uram az vár megye s városok követeivel, és válaszok is volt.”17 Wesselényi Ádám te meté sé nek az elhunyt rangjához méltó pompáját azzal is biztosítani akarta a gyá szo ló palatinus, hogy ugyanazt a Hoffmann Pál pécsi püspököt és esztergomi kanonokot, királyi tanácsost kérte fel a halotti prédikációra, aki az 1652. augusztus 26-án Vezekénynél elesett és Semptén sírba helyezett négy Ester házy fiú felett tartott remek retorikai építményű orációt november 26-án a nagy szombati jezsuita templomban.18 Hoffmann minden bizonnyal gye rek ko rától ismerte a fiatalon elhunyt füleki kapitányt, jó viszonyban volt Wesse lényi nádorral. A másik prédikációt szintén kora jeles egyéniségétôl ren del te a palatinus. Millei István Jézus-társasági pap inkább hitszónoki ké pes sé geirôl lehetett híres, semmint irodalmi tevékenységérôl.19 Rákóczi László, naplója tanúsága szerint szoros kapcsolatban állt vele, többször hívta magá hoz.

Wesselényi Ferenc, aki gazdasági feljegyzések szerint többször is kapcsolatba került képírókkal,20 a temetés alkalmával nemcsak a szóbeli, hanem a kötelezô vizuális kommunikáció elemeirôl is körültekintô figyelemmel gondoskodott. A fennmaradt dokumentumok szerint a temetési pompához elengedhetetlen kellékek, a zászlók, az epitáfium és a halotti címerek – temetési zászlón az elhunyt családi címere (lásd 3. kép), a templom falára kifüggesztett feliratos zászló, címerrel ellátott, fából vagy kôbôl faragott, allegorikus ábrázolással, esetleg felirattal kiegészített halotti emlékmű – készíttetésére igyekezett az el ér he tô legjobb képírókat és képfaragókat, szobrászokat megnyerni. Január 24-érôl és 25-érôl áll rendelkezésünkre az erre vonatkozó, a nádor jolsvai kas té lyá ban készült feljegyzés, illetve szerzôdés.

I. Anno Domini 1656. die 24 Mensis Januarij

Szegottunk megh Spilenber [sic!] Janos [sic!] Cassay Képp Iro, és Tenfel [sic!] Janos ugian Cassay Képp faragho Uramekkal, Fiunknak Groff Wesseleny Adamnak temetésére valo bizonyos szukséghes dolgokért, ugy az mint következik rend szerint.
Legh elsôbenis Zaszlora válo huszon ket singh Kamukara,21 mindeniket computalvan per florenos Hungaricales 4; Igértunk mindenestül florenos 88. Az Czimerekre szaz singh Attlaczra,22 mindeniket per Talleros 3. computalvan; Igértünk Talleros numero 300.
Qui faciunt florenos Hungaricales 540.<r> Az Aranyas fekete roitokra az Zaszlora igértunk mindenestul florenos Hunga ri cales 100.


Summa facit florenos Hungaricales 728.

Az megh irt Képjronak szaz Attlacz Czimerek irasátűl igértunk florenos Hungaricales 300.
Az Zaszlo irasatul igertunk florenos Hungaricales 100.
Az Regalis papiroson23 válo két szász aranyas Czimerek irásátul edgyutt pa pyrosaval igértunk florenos 180.
Az négy szász kôz Czimerekért mindenestűl florenos Hungaricales 100.
Az Epitaphium irasatul florenos Hungaricales 80.


Totius summa facit florenos Hungaricales 760.

Az felôl megh emlitet Képp Faragonak penigh az Epitaphium csinalasátul igértunk Talleros 20 id est florenos 36.
Melly felôl megh irt minden munkakat, pro Festo Sancti Gregorii Papae, ugi mint pro 12 Mensis affuturum Martii24 mind éppen és fogiatkozás nélkul tisztességessen az felôl megh irt Képp faragho Vrak obligaltak magokat. Hogi az dologhban azért fogiatkozás ne legyen, az megh irt Képp Ironak, igéretunk szerint az Zaszlora valo kamukara, és ahoz tartozando Roytokra, an nak felette Czimerekre valo szasz singh Fejér Atlaczra ugian most mindgyárt Aranyul megh adtuk, ugy mint florenos Hungaricales 728.
Minthogy penigh azon megh irt Képp Ironak munkaja mindenestűl tészen florenos 760, Aureos vero 211.
Abban az munkaban attunk mindgyart Aureos 106. Restal még Aureos 105. Mellyeket attunk Hottmar Janos Déak szolgánk, és Jolsvaiak kezében pro conservatione mind addigh, mégh azon munka véghben megyen.
Az Képp faragonak penigh, felűl megh irt Epitaphiumnak csinalasatul igéretunk szerint válo husz Tallérban attunk Talleros Numero 12. Restal mégh Talleri Numero 8.
Az mellyeket hasonlóképpen Janos Déak szolgank, és Jolsvaiak kezénél valamégh azon munkat el végezi, hatuk. Actum in Castello Nostro Jolsva dje et Anno ut supra.

II.

Én szabad Kiraly Cassa Varosaban lako Képp Iro Spilenberger [Janos] Samuel vallom ez Levelemnek rendiben, Hogy én az méltosaghos Groff Vesseleny Ferencz, Magiar Orszaghi Palatinus etc. Uramtul eô Nagysaghatul huszon két singh Kamukara, és szasz singh fejér Atlaczra, annak fölötte Zaszlora valo aranyos Roitokra, mai napon ez Conventiom szerint vettem fel éppen, és egyszersmind hét szasz, és huszon nyolcz forintokat. Item mint hogy az én munkamért azon Conventiom szerint esik mindenestűl hét szasz, és hatvan forint, az melly tészen Aranyul két szasz és tizen egyet.
Azon megh irt ket szasz tizen egy Aranybul vettem fel eô Nagysaghatul Palatinus Uramtul azon munkamért Aranyul szász és hat Aranyakat, az mellyekrol eô Nagysaghat Palatinus Uramat ez kezem irasaval, és pecsétemmel megh erôsitet levelem altal qvietalom. Datum in Castello Jolsva, dje 25 Januarij Anno 1656.

Samuel Spielenberger
manu propria

A Wesselényi által foglalkoztatott művészek közül a Spillenberger (Spilenberger, Spielberger, Spielnberger) családból származó Sámuelrôl ismerhetünk több adatot, jóllehet a korban élt Sámuelek életrajzát nehéz szétválasztani. A Vesztfáliából Felsô-Magyarországra áttelepült család több tagja is értelmiségi foglalkozást választott (lelkész, nyomdász, patikárius, orvos, rézkarcoló), egyidejűleg többen is festôként keresték kenyerüket. Idôsebb Spielenberger János festô Kassán élt és működött, s 1652-ben, 58 éves korában halt meg lakóhelyén. Az ugyancsak képíró Kurzweiler Kristóf lányát vette feleségül 1619-ben; két évre rá polgárjogot is nyert a városban. 1625-ben a kassai kamara 80 forintot fizetett ki neki Bethlen Gábor utasítására. A következô évben Bethlen és Brandenburgi Katalin lakodalmára kifestette a kassai kamaraházat és a városházát, 1629-ben még kifizetetlen munkabér-hátralékáért folyamodott a városhoz. 1631-ben vashámort vett, 1638-ban kezdte el papírmalma beindításának szervezését, amire kölcsönt vett fel. 1650-ben a városháza felújításáért kapott pénzt.25 Fiának monográfusa, Ruth Baljöhr szerint az erdélyi fejedelem még gyulafehérvári palotáját is vele akarta freskókkal felékesíttetni, ám Bethlen 1629-ben bekövetkezett halála miatt a terv meghiúsult. János bátyja, az 1655-ben meghalt lôcsei fôorvos és orvosi író, Sámuel lehetett a szerzô szerint a közvetítô Bethlen és a festô között, mert egy idôben a fejedelem udvari orvosaként is működött.26 Nyilván jó referenciamunkának bizonyultak kassai falfestményei is.

Kassán született, Európában is ismertté vált fia, ugyancsak János (1628 k.–1679) 1658 folyamán Lôcsén festette meg Zabler Jób portréját, 1660-ban Velencében tartózkodott, ahonnan egy tusrajza maradt fenn. 1660 és 1664 között Augsburgban, majd Münchenben dolgozott, az utóbbi helyen a bajor vá lasz tó fejedelem hajóját díszítette mitológiai jelenetekkel. Oltárképeket is fes tett, amelyek Tintoretto hatását mutatják. I. Lipót udvari festôjeként 1671-tôl Bécsben lakott, 1672-ben a Stephansdom számára készített oltárképet. 1679-ben, a pestis elôl menekülôben érte a halál.27

A család Sámuel nevű tagjai közül többen is választották a festészetet megél he tési forrásul. Ismerjük Spillenberger Sámuelné Gatz Zsuzsánna 1645-ös vég rendeletét, amelyben megemlíti, hogy néhai férje, Sámuel is művelte a fes tést. Sógorára, ki szintén a Sámuel nevet viseli, hagyja könyveit, mostohafiá ra hagy 50 forintot, illetve „Idem die Karten Druckerey ist mir vor fl. 50 zugetheilt worden, die verlest sie auch Ihme.”28

Kemény Lajos szerint a „Képíró Spillenberger Sámuelt, aki 1636-ban tű nik fel, mint »jó képírót«” emlegetik 1646-ban; azonban a himpellér kontárok miatt, nagy kárát vallván művészetének, 1658. szept. 27-én a tanács elôtt „supplicál azon, hogy valami hempler képírók vadnak itt a városban, kik az ô mestersége ellen publice és bôven exerceálják a képíratást és mes tersé ge ket, azokat a nemes tanács inhibeálná vagy megfogatná, avagy az városról elküldené.”29 1647-ben a kassai Ispotály utcában 25 forintért kertet vett „der Kunstreiche herr Samuel Spillenberger mahler”,30 1650-ben a városi vá lasztott communitas tagja és egyben sörtiszt, 1650 és 1660 közt többször elôfordul neve Schirmer kassai kereskedô számadásaiban.31 1653-ban háza a város „Folgácz nevű” utcájában helyezkedett el Paticarius János árvái és Kassay István háza között. 1654. október 6-án az elhunyt Keviczky János kassai fôbíró javaira 36 forint értékben tilalmat tett.32 1660-ban egyházi kurátor, templomgondnok, s bebörtönözteti Spangorszky János lengyel képírót, mert nem váltotta ki kassai polgárjogát.33 Kassa város jegyzôkönyve szerint 1663. január 19-én Spillenberger Sámuel „teszen tilalmat néhai Bogdani István javaira a czímerekért, úgymint fl. 25. d. 30.”34 Utolsó adatunk 1669. május 4- érôl maradt fenn róla: „Spielenberger Sámuel uram teszen tilalmat Henrich Spikhard patikabeli marhájára usque ad talleros 8.”35

A szobrász Teufel Jánosról eleddig csak Aggházy Mária említését ismerjük, éppen a fentebb vállalt munkája kapcsán.36 Az alább közölt levele37 fontos és érdekes adalékokkal szolgál életútjához, melynek további része, külföldi vonatkozásai még feltárandók.

Den Edlen vnd festen Herrn Herrn;
Christoff Teüffll Bürger vnd
Stadt schreiber In der Königlichen freyen
Haubstadt Leitschaw Meinen Insonders
Hochgelehrten Herrn vnd Vatter zu Handen
Leitschau

Laus deo Semper

Edler Ehr vndt fester Nambhaftigen vnd wol weiser Herr Vatter Ich windsche dem Herren Vatter von Gott dem Almechtigen alle zeitliche vnd Ewige wolfahrt An Leib vndt seel Jder Zeit befohr


Hertz aller Liebste Herr Vatter Ich habe Nicht vnter Laßen können den Herrn Vötter zu schreiben wie das ich Mein sachen zu Königsperg Alß Nämlich das Altahr zimlicher Maßen abgefertig habe weiter aber wehre Es mir Ein hertzliche freide zu hören vnd zu Erfahren wan der Herr Vötter Noch bey guetter gesundheit wehre was aber mich anlangt Bin auch Noch gottlob bey guetter gesundheit, gott wolle Es auf beyden Teillen verlegen hier zeitlich vnd dort Ewiglich weiter aber so tuhe ich den Herrn Vötter zu wissen, das Mich Meine Herrn zu Königsperg Nicht wollen weg Laßen die weil Noch zimlich ahrbeit Mecht sein Alda So wollen Mich Meine herrn Alda sehr heyratten vnd mihr Ein Junges Mendsch geben von 19 Jahren wie sie Ein wacker vnd Anseliges Perschon ist von Neysol den wie Es zu Neysoll so sehr gestorben hatt so ist sie entnemhen von der sterb, vnd ist auf Königsperg komen, vnd sie keine Eltehrn Mehr hatt Als Noch Ein stif Vatter, welcher Mit Nahmen heist Jochium Tiedtriech den Ehr zu Neisol In der Käjserlichen Kamer Musicant vnd Kapel Mäjster Ist Wie woll Er auch In der Leitsch Rector gewesen ist vnd sie sein stieftochter ist, So ver Meine ich der Herr Vatter wirdt mihr solches Nit wehrn, oder dar wieder sein wie wol ich auch verfoffe An den Herrn Vatter den Ich beider warheit sagen kan das sie mich vor guet hatt Ja Es dierft sich auch Kein Landther Ihrer Nicht schämen vnd die weil Meine Herrn darzu wöllen zur Hochzeit So woll ich den Herrn Vatter zuer Hochzeit geladen haben, Wie wol ich weis das der Herr Vatter Nicht abkomen kan, Sondern wolle den Herrn Vatter durch dieses schreiben Angesprochen haben vmb Ein Hielf oder die schreinen oder zerpfönig In welchen sachen Ich den Herrn Vatter widerumb zu diensten sein wiel (verso) Wierd mier Gott Nach verrichter Sach Nach haus helfen, weiter aber thue ich den Herrn Vatter freindlich bieten der Herr Vatter wolle diesen boten mit seiner Eigne Handtschrift An den gantzen Ersahmen Rath auf Kaschau mit geben, den ich wegen gelt halben auf den Rath haus was ich Ligen hab, geschieckt habe damit das mir Mecht Etwan abgeschlagen werden, vnd bieten den Herrn Vatter wolle anders Nicht Thun den Es mier Jtzt den sehr bedierftig wird sein auf die Hochzeit, Jch wiels wiederumb An den Herrn Vatter verschulden vnd abdienen In Ibrigen sachen so wolle ich den Herrn Vatter gebötten haben als Einen Tutor vnd Vatter der Herr Vatter wolle auch schreiben An Haim damit das mein sach derheim beysamen Mecht bleiben So biette Jch den Herrn Vatter Noch Einmahl der Herr Vatter wolle Anders Nicht thun Jhn Jbrigen sachen wiel ich den Herrn Vötter Jn den schutz des allerhöchsten befohlen haben Auf dies mahl Nicht Mehr die Liebe des Vatters vnd des Sohnes vnd die gemeinschafft des Heyligen geistes der bleibe Jn des Herrn Vattern Sein Hertz Jmerdar Amen den 3. Lulius Anno 1646.

Des Herrn Vatter gehorsamster wasl Johannes Teüffll Vnd Erwahrte Ein gnödige Antwort von dem Herrn Vatter zu erh[alten]

A nemes és nemzetes úrnak, Christof Teüffel úrnak, aki polgár és városi ír nok Lôcse szabad királyi fôvárosban, az én különösen nagy tudományú uram nak és apámnak a kezébe (adassék) Lôcsén

Laus Deo semper

Nemes, tiszteletes és nemzetes, tekintetes és nagy tudományú apám uram, apám uramnak a mindenható Istentôl kívánok minden földi s mennyei jólétet testének és lelkének egyaránt.

Legszeretettebb apám, nem mulaszthatom el megírni apám uramnak, miképpen állnak az ügyeim Königsbergben, hogy ti. az oltárt már meglehetôs mér ték ben elkészítettem, a továbbiakban szívem nagy örömére szolgálna meg tudnom, hogy apám uram még jó egészségben van, ami engem illet, Isten segítségével még én is jó egészségben vagyok, legyen Isten akarata mind itt a földön, mind az örökkévalóságban. Tudatom apám urammal, hogy engem az én königsbergi uraim nem akarnak elengedni, mert még meglehetôsen sok munka van hátra, az uraim meg akarnak házasítani, egy 19 esztendôs fiatal teremtést akarnak nekem adni, aki egy derék és tekintélyes besztercebányai személy, mikor Besztercebányán oly sokan pusztultak el, ô megmenekedett a haláltól és Königsbergbe jött, nincsenek szülei, csak egy mostohaapja, név szerint a tiszteletre méltó Jochium Tiedtriech, aki Besztercebányán a királyi kamara zenésze és karmestere és rektor is volt Lôcsén, az ô mostohalányáról van szó. Úgy gondolom, apám uram nem óv ettôl a tervtôl és nem is ellenzi s remélem, hogy apám uramnak megmondhatom azt is, hogy ô is kedvel engem, miatta egyetlen nemes úr se szégyenkezhetne. Miként az uraimék, úgy én is meghívom apám uramat az esküvôre, de amiképpen tudom, apám uram nem tud eljönni, ezért apám uramtól jelen írásomban kérek segítséget akár zálogba (?), amely dologban aztán én viszontszolgálni fogok, ha Isten az elvégzett dolog után hazasegít. A továbbiakban azt kérem szeretettel apám uramtól, hogy azt a követet, akit én az ingatlanom ügyében a kassai városházához küldtem, a tiszteletreméltó kassai tanácshoz címzett saját kézírásával is lássa el arra az esetre, ha az enyémet visszautasítanák, s arra kérem apám uramat, ne tegyen mást, mert nekem most nagy szükségem lenne rá az esküvô miatt. Majd kiegyenlítem és megszolgálom, úgy kérem apám uramat mint tutort és apát, hogy az ügyemben apám uram is írjon oda, hogy dolgaim együtt maradhassanak, s megint csak arra kérem, egyebet ne tegyen. A továbbiakban apám uramat a mindenható oltalmába ajánlom, s többet nem mondok, minthogy az atya, fiú és a szentlélek szeretete maradjon meg apám uram szívében, amen.
1646. július 3.

Apám uram leghűségesebb fia, Johannes Teüffll És kegyes választ várok apám uramtól.

*

Wesselényi Ádám testét tehát az apai belenyugvás és Rákóczi László naplójának tudósítása szerint a füleki vártemplomban temették el. Végsô nyughelyének hollétérôl azon ban ellentmondásos adataink vannak, melyek jelenlegi lehetôségeink sze rint ellenôrizhetetlenek. P. Kônig Kelemen 20. századi füleki plébános vár tör té nete arról számol be, hogy a 17. század folyamán a várban levô fe rences templom többször is leégett. Véglegesen akkor semmisült meg, amikor Thököly Imre 1682-ben felrobbantotta az erôdítményt, s a templomon kí vül ebben a tűzben égett még el számos család és a vármegye iratanyaga a Kerek-toronyban.38 Nagy Iván életrajzi lexikonának közlése vi szont azt su gallja, hogy Wesselényi a murányi várkápolnába vitette át fia föl di ma radványait, ahova késôbb az ô testét is örök nyugalomba helyezték. Nagy Iván a Hevenesi-gyűjteményben fennmaradt 1688. augusztus 25-i ca no nica visitatióra hivatkozva az alábbiakat írja: „W. Fer. nádor Murányba te met tetett réz-koporsóba, ugyan oda Ádám fia is kô-koporsóba.”39

A visitatio szövege valóban említi Ádámot és feleségét, de nem tartalmaz semmiféle koporsóra való utalást. Az 1688-as chronostichont tartalmazó cím után az irat alcíme jelzi annak tartalmát és végrehajtóját: Facta est praesens Visitatio Ecclesiarum, et Parochorum in Inclyto Comitatu Gömöriensis, et Archidiaconatu ejusdem existentium, per me Adm. Rndum Dn. Joannem Miller Archidiacon. Gömöriensem, et Canonicum Strigoniensem út sequitur. „[…] visitatio facta fuit in Anno 1688. die 25. Augusti […] tunc egit Rndus Dnus Michael Maurovich Parochus Murány-váralliansis, quo praesenti in eadem Capella Muranensi (ubi praememorati Domini Palatini corpus in cuprea tumba sepultum jacet. Item existant aliae tres familiae pulchrae tumbae, in quibus corpora Filii Adami et consortis ejus deposita jacent) supra criptam … extat Altare parvum sculptum, et decoloratum. Habens tabernaculum in medio […]”40

Nagy Iván művének X. kötetében Széchy Györgyrôl (megh. 1625) azt állítja, hogy ugyanott nyugszik ónkoporsóban, a Wagner által közölt sírfelirat alatt, s feleségét 1643-ban szintén oda temették ifjan elhalt gyermekeivel. János, Péter, Sámuel, György és Magdolna haltak meg kisgyermekkorukban – Széchy Mária testvérei voltak.41

Ám egyéb gondok is támadnak a canonica visitatio szövegének, az állítólag látottak-tapasztaltak leírásának hitelességével kapcsolatban.

Ugyanis éppen ugyanezen 1688. év augusztus 20-án – vagyis öt nappal a fentebb idézett ún. „visitatio” elôtt – vették fel annak a helyszíni szemlének és tanúvallatásnak jegyzôkönyvét, amely a murányi várkápolna valamivel korábbi feldúlásáról készült. A Szepesi Kamara Murány várába küldte Bu dai Istvánt, Gömör vármegye egyik ordinárius szolgabíráját és a mellette le vô jurátus assessort, Czékus Mátyást, hogy derítsék ki, miként és ki ál tal történt a templom feltörése és a sírkamra kifosztása. S mit vittek el a go nosztevôk? A kamarai kiküldötteket Várnai György és Mersovicz János murányi tisztek vezették el a templomhoz. Szomorú látvány tárult elébük: a kápolna ajtaját feltörték, s ahol néhai Széchy György és Wesselényi Ferenc nádor (1605–1667) „temetô boltja” van, oda belépve konstatálták, hogy a bolt ajtaját is felfeszítették, s a négy rézkoporsót, amelyek egyike Széchy Györgyé volt, másika Széchy Györgyné Homonnai Drugeth Máriáé, a „harmadik ônagyságok fiaié”, vagyis minden bizonnyal a Széchy-gyermekeké, a negyedik pedig magáé a palatinusé – feldúlva találták. Wesselényi Ádám és felesége koporsójára semmiféle utalás nem történik.42

Adjuk át most a szót az ellenôrzést végzôknek s a tanúknak:

„Amely koporsókat láttunk, rút istentelenül, hallhatatlanképpen elvagdalták, feltörték, melyben azon urak töstök feküsznek, a testeknek porát és csont jait kikaparták, kiváltképpen az asszonyét ônagyságáét, hihetô va la mi clenodiumokat43 kerestek az töstnek pora között, mink ott egyebet nem láttunk, hanem az töstnek porát és csontjait az fölvert koporsókban, hanem azmint az emberek mondták, azmi szépség volt körülyöttek az[t] mind el vit ték volna.” Ezek után nekifogtak a tanúvallatásnak, arról, hogy kik vihet ték el a koporsóba való szépségeket. A kihallgatottaknak hat kérdésre kel lett válaszolni, amelyek arra vonatkoztak, hogy tudják-e, hogy Delaj Alexan der várparancsnok idejében 1688-ban a német katonák a murányi vár ban levô templomot feltörték, s a régi koporsókból (Széchy György és fe le sé ge Homonnai Mária, palatinus Wesselényi Ferenc méltóságos urak és urfiak koporsójából) sok clenodiumot, „aranypereceket, drágaköveket, s drá gakövekbôl álló gyűrôket, gyöngyöket, azonkévül is sok arany és drága eszközökbôl álló jókat elvittek”. Tudják-e, hogy Delaj úr két muskatélosát Késmárkon, ahova azért mentek, hogy eladják a kincseket, megárestálták, s ô maga ment a kiszabadításukra, de nem vitte ôket vissza Murányba, ha nem valahova elbujtatta ôket. Halották-e, hogy a Murány várában levô Feltavabelnénál, Szent Iván nap tájban aranypereceket, nyakba való gyöngyöket és egyéb más jókat láttak, amilyeneket korábban soha nem láttak nála. Tudják-e, hallották-e, hogy a késmárki lakosok közül az orgonista és Gandel Miklós is jártak a várban a kommendánsnál, hihetôleg a drága eszközök megvásárlása érdekében. Hallották-e, hogy a kommendáns nagyon titkos leveleket küldött Késmárkra Mikó nevű postájától, s tudatta vele, hogy a fejével játszik, ha nem Gandel Miklósnak és az orgonistának adja át a levelet, aminthogy a választ is csak a parancsnok kezébe hozhatja vissza. Tudják-e, hallották-e, hogy a kommendáns kiment Murány várából Tiszolc nevű városba, s ott meghálván, kérdezte Spurger János nevű commissariust, hogy mi hír van Murány várában. Azt mondta Spurger, hogy semmi hír. Azt válaszolta neki a várparancsnok, hogy „no, ha visszamégy, hallasz olyan hírt, hogy soha nem volt Murány várában olyan hír”.

Az elsô tanú, Spurger János nemes személy, a kb. 30 éves murányaljai vá mos azt vallotta, hogy amikor Delaj Sándor Murányból kiment, ôt küldték utána, hogy a szekereket hozza vissza. Tiszolcon szállt meg, ahol a murányi német katonák is. A németek „nevetkezve” hozták elô, ki mit lopott, az egyikük azt mondta, hogy csak egy kést, a másikuk pedig azt, hogy ô bizony eleget lopott. Ekkor kérdezte tôle Delaj, hogy mi hír van Murányban.

A második tanú, Lestak Mátyás, murányi jószágigazgató, 33 év körüli, a saját szemével látta, hogy feltörték a templomot, a koporsókban semmi sem maradt. A clenodiumokat elvitték. Hallotta a cajberttôl, hogy Delaj a katonáit elbujtatta valahova. Saját szemével látta, hogy Handel Miklós és a kés márki orgonista öt napig Murányban volt, de hogy mirôl traktáltak a pa rancs nokkal, nem tudja. A harmadik tanú, Hoffer Ádám, cajbert,44 37 év kö rüli, megnevezi a két tettest: Kitzinger és Essempcher muskatérosok egy káp lár ral mentek a javak eladására. A késmárkiak kételkedtek, hogy igaz mar hájukat árulják, állítólag megfogták ôket, de azt is beszélték, hogy megöl tek egy késmárkit és Delaj azért ment értük. A kommendáns szolgá ló já tól, Maruskától hallotta, hogy Föltbabelnének a nyakában gyöngyök vol tak, de befedte ôket, hogy ne lássák. Korábban nem voltak ilyen tárgyai. Hallotta, hogy Gandel és az orgonista 4-5 napig ott voltak. A mostani murányi kommendánstól (Christianus Franciscus Ocsenasek) hallotta, hogy az orgonista itt Murány alatt mutatott neki egy diamantos gyűrűt, amit az ottani katonáktól vett. A negyedik tanú, Brozman Tamás, kb. 34 éves, azt vallja, hogy ô is úgy tudja, hogy a németek feltörték és kirabolták a templomot. Azt is tudja, hogy Fölbavelnénak aranyperecei voltak. Az ötödik tanú, Kötöles Anna, Hoffer Ádám cajbert felesége, kb. 36 éves, a szepesszombati Rajsz nevű embertôl és Michel Mártontól hallotta, hogy két murányi katona Késmárkon drága eszközöket árult. Nem tudja, honnan vették ôket. A kommendáns szolgálójától értesült, hogy 8 szál gyöngyöt fűzött Felvabelné a nyakára, pedig elôtte neki ilyen nem volt. Egy hajdú felesége a csiga alatt talált vagy 6 olyan gyöngyöt, amelyen látszott, hogy földbôl való volt. Megvette a hajdú feleségétôl egy kevés lencséért. Maruska fűzte föl Felbavelnének a gyöngyöt, aki azt a nyakára kötötte, betekerte a nyakát s úgy ment el a kommendánshoz, akinek mondta, hogy én fölfűztem immár, a kommendáns mellett lakó Gottfred nevű német segítette felfűzni.

A hatodik tanú, néhai Michel Timmer özvegye, Judit asszony, 56 éves. A káplár szolgájától Késmárkon hallotta, hogy mennyi szép jókat vittek el a szökött németek: aranyláncokat, drágakövekkel rakott gyűrűket és egyetmásokat. A hetedik tanú, néhai Takács János leánya, Takács Maruska, a fen tebb megírt kommendáns szolgálója, kb. 25 éves. Ô is mindent úgy hallott, ahogy az eddigiek szóltak, de a saját szemével látta, hogy „az Fölbavel felesége egykor a konyhára jött, nyolc szál gyöngyet függesztett a nyakára, és gyicsekedett az Commendansnak véle, de mások elôtt befedte a nyakát kendôvel, hogy senki se lássa, tudja azt is, hogy ennek elôtte néki olyan nem volt.” Még a kilencedik tanú, Kernyák Miklós, a Murány várához tartozó egyik csigás mester, 40 év körüli, vallja, hogy ô is hasonlóképpen tudja az eddigieket, de ô úgy hallotta, hogy a késmárki kapuban a katonák nem mu rányinak, hanem a saját ügyükben járó pelsôcieknek mondták magukat. Tudja, hogy Gandel és az orgonista meghagyták, hogy levelüket senki kezébe ne adják, csak a kommendánsnak. Idôközben azonban megváltozott a tiszt és más volt a parancsnok, Joseph Maria Kampesi, zászlótartó. Neki adták át a levelet, de Delaj kikapta a kezébôl és a lompjába45 tette. Amikor ôt Delaj Késmárkra küldte, azt mondta neki, hogy csak annyit mondjon: a szállására megy.

A tizedik tanú, Tobiás Jakab kenyérsütô mester, 56 éves, azt vallja, hogy ô is Késmárkra ment akkor, és találkozott a két muskotérossal, utána a kommendáns azt mondta neki, hogy azokra ne süssön kenyeret, mert elszöktek tôle. A tizenkettedik tanú, a pék felesége, Suska asszony, húszegynéhány éves, semmit sem tud, de látott valami gyöngyöt Fölvabelné nyakán, de mi csoda gyöngy volt az, nem tudja.46

Wesselényi Ferenc nádornak és családtagjainak holtukban sem volt nyugodalmuk. A nádornak, második feleségének és további családtagjainak sír ját, mint láttuk, Murány várában német katonák fosztották ki, elsô fe le ségé nek, Bosnyák Zsófiának holttestét pedig 2009. áprilisának 1-én egy el meháborodott égette porrá. A már életében legendás jótevôként szá mon tartott Bosnyák Zsófia 1644-ben halt meg, de ôt nem a murányi vár kriptájában te mették el, hanem a sztrecsnói várkápolnába, ahol annakidején Wesselényi Fe renccel esküvôjét tartotta. 1689-ben, amikor koporsóját felnyitották, holt tes tét épségben, mumifikálódva találták és átszállították a vágtapolcai templomba. Itt üvegfedelű koporsóban helyezték el, és az évszázadok során szinte szentként tisztelték, s máig élô kultusza alakult ki. Alakját s különleges koporsóját, tiszteletét az útikönyvek is mind megemlítették. A faluban és környékén akkora tiszteletben állt, hogy éppen születésének 400 éves évfordulóját készültek megünnepelni. Az ott élôk érzéseit Adriana Brziaková, a zsolnai Vág Menti Múzeum munkatársa fogalmazta meg: „Az úrnô 35 évet élt itt a várban, s itt is halt meg. Egész életét a jótékonyságnak szentelte, mindig mindenkin segített, ahogy tudott. Szentnek tartották. A mi számunkra csak ma halt meg.”47

JEGYZETEK

01 „Mátyás király öröksége. Késô reneszánsz művészet Magyarországon. (16–17. század)” Ki állí táskatalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2008. Szerk. MIKÓ Árpád és VERÔ Mária, Kat. X-11, Spillenberger János lô csei orvos arcképe, 1638 és [ifjabb] Spillen ber ger János: Jupiter és Asterie, 1663 kö rül X-37. Mindkét katalógustétel szerzôje BUZÁSI Enikô.

02 PAULER Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1664–1671. Bp., 1876. I. 79.

03 Ezt bizonyítja az az 1666. július 26-án kelt levélfogalmazvány is, amely a kibékülé sükre szóló meghívó alapjául szolgált: „Mi nemô keseredést nemzett legyen vénségünk napjaiban kedvünket nem keresô s alat tomban ellenünk tusakodó fiunk, gróf Wes selényi László, nem kétljük, érthette kegyelmed. Melynek törvényes remediumát véle indult contractusunk szerint ítélô mes ter Csermei [?] Pál uram ôkegyelme úgymint bíró által adhibeálván, s ô is eszé ben vévén és recognoscálván fiúhoz il let len magaviselését és vétkét, némely úri s fôrendek által szeretetünkben és ke gyel münkben való fogadtatása végett ins tált elôttünk.” S kéri a címzetteket, hogy a békítô tárgyalásokra jöjjenek hozzá Murányaljára. MOL, E 199, IV/4t. 1074. Azt PAULER idézett műve (I. 89.) mellett Bethlen Miklós levelezésébôl is tudjuk, hogy az apa és fia összebékítésének alkalma más fontos, politikai célokat is szolgált: a magyarországi elégületlenek fôbbjei ennek örve alatt tudtak találkozni. Vö. Bethlen Miklós levelei. Összegyűjtötte, sajtó alá rendez te, a bevezetô tanulmányt és a tárgyi jegy zeteket írta JANKOVICS József. A latin nyelvű részeket fordította s az idegen szavak jegyzékét készítette Kulcsár Péter. A magyar nyelvi jegyzeteket és a szójegyzéket készítette Nényei Gáborné. Akadémiai Kiadó, Bp., 1987. I. 142, 148, 615, 618.

04 Régi Magyarországi Nyomtatványok III, 2328, 2329.

05 Rákóczi László naplója. Feltárta, közzéteszi és a jegyzeteket írta HORN Ildikó. Magvetô Könyvkiadó, Bp., 1990. 291.

06 ESTERHÁZY Pál: Mars Hungaricus. Sajtó alá rendezte és a latin szövegét magyarra for dította, a Visszaemlékezés és a levelek jegy zetét, valamint a kísérôtanulmányt írta IVÁNYI Emma. Bevezette és szerkesztette HAUSNER Gábor. Zrínyi Kiadó, Bp., 1989. 312. Esterházy még a kollégium portásához is beajánlotta Wesselényit, akitôl néhány fôúri gyermek reggeli- és uzsonna-kiegészítést kapott. (Uo. 314.)

07 RMNY III, 2280. Illetve: KNAPP Éva: »Judit képit én viseltem« Kora újkori színház- és drámatörténeti tanulmányok. Argumentum Kiadó, Bp., 2007. 40–67.

08 Az egyetem matrikulája, Esztergom, Prímási Levéltár, Batthyány-gyűjtemény, Ca. IX. Lit: Tit. I. d. 194–195. MOL, P 124, Esterházy László iratai, 6. cs. 1341.

09 Rákóczi László naplója, id. kiad., 7, 42.

10 Régi Magyar Könyvtár III 1885. Nádasi János 1644-tôl 1650-ig Nagyszombaton élt Esterházy Miklós udvarában. Az egyetemen a kazuisztika tanára volt, az egyetem prédikátora, a humaniórák karának dékánja. Innen ismerte a diák Ádámot, de megfordult a jezsuita misszió tagjaként Szendrôben és Mu rányban is. Gábor TÜSKÉS: Johannes Ná dasi. Europäische Verbindungen der geist lichen Erzälliteratur Ungarns im 17. Jahrhundert. Max Niemeyer Verlag, Tübingen, 2001, 128–129, 355.

11 Archiv v Banskej Bistrice, Gemerská upá, Wesselényi, 417.

12 NAGY Iván: Magyarország családai… XII, 162.

13 Prímási levéltár, Esztergom, Acta Radicalia, Mis si lis. Mikrofilm: MOL, 2656. f. 28–29. (Az adatot Vár konyi Gábornak köszönöm.)

14 Rákóczi László naplója, id. kiad., 192.

15 MOL, Batthyány család levéltára, P 1314, 51371. (Várkonyi Gábornak köszönöm az adatot.)

16 Prímási Levéltár, Esztergom, Acta Radicalia, 27. cs.; illetve MOL, P 1983, 1. cs.

17 Rákóczi László naplója, id. kiad., 212.

18 Hoffmann Pál (1617–1658) bécsi és római tanulmányok után 1642-tôl esztergomi ka no nok, 1648-tól pedig szenttamási és szentgyörgy mezei prépost. Pécsi püspökségében 1652-es kinevezése után csak 1655- ben erô sítette meg a pápa, s a követke zô év ben szentelték fel. Az Esterházy család négy tagja felett elmondott beszéde 1653- ban megjelent (RMK I. 868). 1653-ban zala vári apát, 1656-tól esztergomi nagyprépost, 1658-ban veszprémi püspök lett, de az év júliusában meghalt. (Vö.: Magyar nyel vű halotti beszédek a XVII. századból. A szöveget gondozta és a jegyzeteket írta KECSKEMÉTI Gábor. A bevezetôt írta KECSKEMÉTI Gábor és NOVÁKY Hajnalka. MTA Irodalomtudományi Intézete, Bp., 1988, 129–154, 393–402.)

19 Millei István (Vasvár, 1610–Sárospatak, 1677) hitszónok, református családban született. Katolizált, a gimnáziumot Grácban végezte, 1632-ben belépett a jezsuita rendbe. Több helyütt tanult, 1642-ben szentelték pappá. 1653-tól Nagyszombatban hitszónok és a kollégium igazgatója. 1656-tól Kassán hitszónok. II. Rákóczi György, aki üldözte a jezsuitákat, Szerencsre hívta. I. Rákóczi Ferenc udvarában volt pap, 1661- ben hitszónok, éveken át II. Rákóczi Ferenc nevelôje.

20 1663. Die 9. Dec. „Fizettem Beniczky Uram házánál lakozó képírónak zászlók csináltatásátúl Tall. 13. facit fl. 23. 40 Xr.”; 1664. ápr. 12. Fizetett a (zólyom)lipcsei vámos a „Besztercei képírónak Tepliczay Kápolnában való oltárnak festésétűl Tall. 12. facit fl. 21. 60 Xr.” (MOL, E 199, 12. cs. V./t. 38. 88b, 98.)

21 Kamuka: posztókelme.

22 Attlacz: nehéz, tömör, fényes szövet.

23 Regalis papiros: királyi, azaz jó minôségű, fényes.

24 Gergely pápa ünnepére, azaz a közelgô március 12-ére.

25 GARAS Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Akadémiai Kiadó, Bp., 1953, 141.

26 Ruth BALJÖHR: Johann von Spillenberger 1628–1679. Ein Maler des Barock. Anton H. Konrad Verlag, Weissenhorn, 2003, 12. (Galavics Gézának köszönöm, hogy e műre felhívta a figyelmemet.)

27 GARAS Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Akadémiai Kiadó, B p., 1953, 141.; PATAKY Dénes: A magyar rézmetszés története. Budapest, 1951, 222.

28 KEMÉNY Lajos: Újabb adatok Kassa műtörténetéhez. Archaelógiai Értesítô 20 (1900), 73.

29 KEMÉNY Lajos: Renaissance és roccoco Kassán. Archaeológiai Értesítô 19 (1899), 114.

30 KEMÉNY Lajos: Újabb adatok…, 74.

31 GARAS Klára: i. m., 141–142.

32 KEMÉNY Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet

11 (1912), 325–326.

33 GARAS Klára: uo.

34 KEMÉNY Lajos: Képíró Spillenberg. Mű vészet, 9 (1910), 87. 35 Uo.

36 AGGHÁZY Mária: A barokk szobrászat Magyar országon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1959, I. 286. (Az általa megadott jelzet: Or szá gos Levéltár. Ca. Hung. Limbus. Ser. I. fasc. I. No 209 (Kapossy).

37 Štatny Archív v Levoči (A német szöveg átírásáért és fordításáért Ötvös Pétert illeti köszönet.)

38 P. KÔNIG Kelemen: Fülek vára. Kiadja a Ferences rendház, Fülek, é. n. [1942], 13.

39 NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1865, XII. 161–162.

40 Egyetemi Könyvtár, Budapest, Collectio Hevesiana, Tomus 60. p. 7. (Knapp Évának köszönöm szíves segítségét.)

41 I. m., Pest, 1863, X. 533–534.

42 Wesselényi Ádám felesége (az 1645-ben elhunyt zempléni fôispán, országbíró Homonnai Drugeth X. János lánya, Krisztina (vagy – Nagy Iván szerint – Katalin Borbála) két év özvegység után Draskovich Miklóshoz, majd Csáky Miklóshoz ment feleségül. (Vö. Rákóczi László naplója, id. kiad. 342.: 1658. február 16. „Wesselényi Ádámné aszszonyom lakodalomra hívogató levelét hozták.”)

43 clenodium: drágaság, kincs, ereklye; Az 1688-ban feltört és kifosztott sírok valóságával szemben Borovszky a századfordulón tévesen írta, hogy „A vár sírboltjában találták meg a XVIII. században Wesswlényi Ferenc rézkoporsóját 1667-bôl, egy czinkoporsót, Hunfalvi szerint Széchi Mária tetemével, egy rézkoporsót, melyben 1643 óta bizonyos Troppen György pihent és egy rézkoporsót Széchi György Ferencz holttestével.” in: Gömör–Kishont vármegye. Szerk. BOROVSZKY Samu. Bp., é. n. 72. (Magyarország vármegyéi és városai)

44 cajbert: Zeugbert, tűzmester

45 lomp: zseb, zacskó vagy táska

46 MOL, E 199, Wesselényi cs. lt., 13. cs. VII/1. t. Pall. IX. B. 1703.

47 A holttest elégetésérôl szlovák és magyar napilapok, rádióadások, és internetes híradások számoltak be, s ez utóbbiak Bosnyák Zsófia üvegfedelű koporsójáról s az összeégett tetemrôl készült felvételeket is bemutatták. A zsolnai muzeológus idézett mondatát is az internetrôl idéztük.


Lásd még:


Stop hand.svg Ezen kép(ek) és/vagy dokumentum(ok) nem GFDL licencű(ek), kereskedelmi célokra nem használható(k) fel.

A jelen sablonnal ellátott képek, dokumentumok magántulajdonban vannak. Kereskedelmi felhasználásukat jogszabályok tiltják. Bármely módú felhasználásukra a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges!

The image(s) and/or document(s) on this page are not licensed under the GFDL. These are under a non-commercial-use only license.

Images under this license are in private property. The commercial use of these documents is prohibited by law. Every use needs a prior written permission of the copyright owners!