Címerhatározó/Somkereki címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Somkereki család címerével foglalkozik.



Somkereki [alias] Erdélyi[szerkesztés]

Somkereki címeres levél 1415.png
Somkereki 1415.jpg

Somkereki címer.jpg Somkereki (1415).jpg

Somkereki Antal 1415. január 26-án Konstanzban Zsigmond császártól kapott birodalmi nemességet és címert.

megj.: a címer a szövegben nincs leírva DL 104.871


Az 1415. évi birodalmi címeradomány nem új címert ad a Somkerekieknek, hanem az oklevél szerint a már viselt családi címert „nemességöknek nagyobb dicsőségére” megerősíti. A Somkereki-család a Becse-Gregor nemzetség ivadéka; ugyanabból a genusból ered, amelyből a bethleni Bethlenek és az Apaffyak. E nemzedékrendi kapcsolaton kívül van még egy közös címerkép, mely legalább a nemzetség két családjának címerében azonos. A Bethlenek címerében főalakként megtaláljuk a kígyót; az mellékes, korona van-e a fején és tart-e szájában valamit. Kígyó van a Somkereki-címerben is; igaz, a főalak nem ez, hanem a gólya, a mely a kígyót tartja. É közös vonás az ugyanazon nemzetségből eredő és már a XIII. század folyamán teljesen szétvált két család címerében arra mutat, hogy a nemzetség ősi címerképe a kígyó, mely csak a magyar heraldika naturalisztikus irányzata miatt vált a Somkereki-címerben mellékalakká az által, hogy valami tartja.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

  • Irodalom:

WEISZ SZIDÓNIA: „... NOBILI ANTHONIO … HIC DEPINCTA ARMA… CONCEDIMUS” SOMKEREKI ANTAL CÍMERE 1415-BŐL. Levéltári Szemle 2008/4. 71-77. l.[1]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

WEISZ SZIDÓNIA

„... NOBILI ANTHONIO … HIC DEPINCTA ARMA… CONCEDIMUS”

SOMKEREKI ANTAL CÍMERE 1415-BŐL

A címerek, mint „nemességjavító ékesség”, egész Európában fontos szerepet játszottak, hiszen szerepük volt a nemesi reprezentációban, valamint hozzájárultak a családok azonosságtudatának alakulásához is. Magyarországon Luxemburgi Zsigmond uralma idején terjedt el a címerek jogi donációra alapuló használata, ugyanis a király kitűnő politikai érzékkel ismerte fel a címeradományozásban rejlő lehetőségeket. A Zsigmond által nagy számban kiadott címereslevelek magyarázata abban rejlik, hogy ez a fajta donáció az adományozónak és a kedvezményezettnek is megérte, mivel kevés anyagi ráfordítással jelentős értékű fizetséget jelentett.

Az első, és legjelentősebb címeradománycsoport Konstanzhoz köthető, ugyanis a zsinaton résztvevő király huszonkilenc armálist állíttatott ki ezen a helyen. A második konstanzi címereslevél — az összes adományt figyelembevéve tizenegyedik — Somkereki Antalnak és családjának engedélyezi a címerhasználatot.

A Somkereki Erdélyiek jelentős szerepet játszottak Erdély késő középkori és kora újkori történetben. A család nevét és gazdagságát megalapozója Somkereki Antal,1[1] Luxemburgi Zsigmond hű udvari embere alapozza meg, aki Garai nádor familiárisaként jelen volt Zsigmond király uralmának fontosabb eseményeinél. Részt vett a nikápolyi csatában, az aacheni koronázáson, elkísérte a királyt Németországba, Csehországba, a konstanzi zsinatra, stb. A királyi udvartól távol is hűen szolgálta Zsigmondot, 1401-ben Knin várát védi Hervoja ostromától, többször várnagy, valamint alispáni és alnádori funkciókat is visel. Hűségéért Zsigmond király többször megjutalmazta, birtokadományok mellett pallosjogot, vásártartási és várépítési jogot is a magáénak tudhatott. A címeradomány az utolsó az amúgy is jelentős adománylistán.

A címereslevél elemzése

Az armális 1415-ös kiállításától kezdődően 1643-ig (a család kihalásáig) feltételezhetően a Somkereki Erdélyiek tulajdonában volt. További történetéről nincs adatunk, azonban valószínű, hogy a család birtokaival együtt a Teleki család tulajdonába került. Ezt a feltételezést az is alátámasztja, hogy egy ideig a Teleki család marosvásárhelyi levéltárában őrizték, jelzete 7247 volt.2[2] Jelenleg a Magyar Országos Levéltár címereslevél gyűjteményében, a DL104871-es jelzet alatt található.

Az oklevél3[3] hártyára íródott, függő pecséttel van ellátva. Szerkezeti szempontból a magyar diplomatikában frissen meghonosult modellt4[4] követi, miszerint a címerkép az oklevél bal felső sarkában van elhelyezve. Érdekes az, hogy Somkereki Antal birodalmi címert kap, azonban az armálist mégsem a birodalmi adománylevelek mintájára5[5] (címerkép az oklevél közepén) festik meg.

A protocollum tartalmazza az intitulatiót, az inscriptiót és a salutatiót; az invocatio hiányzik. Mivel Magyarországon a címeradományozás a király hatáskörébe tartozott, az intitulatio Luxemburgi Zsigmondnak az éppen aktuális méltóságlistáját tünteti fel.6[6] Annak ellenére, hogy Somkereki Antal magyar nemes, Zsigmond német királyként adja a címert. Ez azzal magyarázható, hogy Antal birodalmi címert kap, valamint hogy a címereslevél szövege is a birodalomnak tett szolgalatokat említ.

A következő szerkezeti egység az inscriptio, vagyis az adományozott megszólítása. Eltérően a magyarországi címereslevelekben általában használt omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentium notitiam habituris bevezetéstől,7[7] a Somkereki címereslevél közvetlenül megszólítja Antal nemest, a néhai Somkereki Miklós fiát, a király és a birodalom hűséges és kedvelt hívét.8[8] A salutatio nem a gyakran használt salutem in eo qui dat regibus regnare et victoriose triumphare, hanem az inscriptióhoz hasonlóan személyesebb (gratiam regiam et omne bonum).

A megszólítás és üdvözlés után következik a contextus, amely az oklevélbe foglalt jogi intézkedést, jelen esetben a címeradományozást tartalmazza. Az arengával kezdődik, amely nagy gonddal van megszerkesztve, és erős királyi propagandát sugall, nagy hangsúlyt fektetve a királynak azon előjogára, miszerint csak ő adományozhat címert. Ennek megfelelően a nemesi státus, összes szimbólumával együtt úgy függ és ered a királyi kegytől, mint ahogy a sugarak a naptól.9[9]

A narratio sajnálatos módon szűkszavú, csak a multiplicia merita kifejezés utal az adományozás okára. Hogy Somkereki Antal esetében konkrétan milyen szolgálatokról is van szó, nem tudhatjuk pontosan. Kelemen Lajos szerint a nikápolyi csatában tanúsított vitézségével bizonyult méltónak erre a királyi kegyre,10[10] amiért azonban már korábban megkapta jutalmul a gernyeszegi doméniumot.11[11] Mivel az Antal által szerzett összes többi privilégium (birtokadományok, pallosjog, várépítési engedély, vásártartási jog stb.) esetében az adománylevél megemlíti az adományozás konkrét okát, valószínűbbnek tekinthető, hogy a címereslevélben feltüntetett multiplicia merita azt a körülbelül húsz éves karriert jelenti, amely alatt hűséggel szolgálta Zsigmondot. Az armális kihangsúlyozza, hogy az adomány megérdemelt, és hogy „nem tévedésből, sem meggondolatlanságból, hanem szent birodalmi fejedelmeinek, grófjainak, báróinak és főurainak bölcs tanácsa hozzájárulásával és a király tudtával”,12[12] Garai nádor13[13] ajánlására kapja Somkereki Antal a címert.

A címer fő előnye az volt, hogy Antal, rokonai és valamennyi törvényes örököse katonai hadviseléseken, lovagi tornákon és más eseményeken is viselhette.14[14] Azonban a címer nem csak ezért jelentett fontos privilégiumot a Somkerekieknek. Mivel az armális megengedte, hogy a címert valamennyi jelentős társadalmi eseményen használják, ezzel a nemesi státusuk fényét is emelte, ugyanakkor hozzájárulhatott egyfajta családi identitástudat kialakulásához is. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a király is nyert ebből az adományból, ugyanis gazdagon felszerelt kísérete az ő tekintélyét is növelte külföldi útjai során.

Az oklevél záró részén található sanctio kifejti, hogy az adományozás végleges és megtámadhatatlan, valamint kilátásba helyezi azt is, hogy mi vár a kételkedőkre. Konkrét büntetésről ugyan nincs szó (mint például a Mindszenti címereslevélben15[15]), azonban a király legsúlyosabb haragja sújtja a „kételkedőket”.16[16] Ez a „legsúlyosabb harag” pedig jól ellensúlyozza, ugyanakkor hangsúlyozza is a korábban már többször említett királyi kegyet, ezzel is kiemelve az adomány értékét.

Az adományozás helye és időpontja Konstanz, 1415 január 26. A keltezés nem az egyházi naptárnak megfelelő formulákkal van feltüntetve, hanem a hónap és nap, valamint Zsigmond király uralkodása évfordulóinak megnevezésével.17[17]

A Somkereki család a Becse-Gergely nemzetségből származott, amelynek esetleges címerére való utalás rá nem maradt fenn. Csoma József feltételezi, hogy a nemzetségnek létezett, ha nem is konkrétan címere, de címer jellegű emléke, amelynek bizonyos elemeire lehet következtetni összehasonlítva a leszármazottak (jelen esetben a Somkereki Erdélyiek és a Bethlenek) címereit.26 Mindkét címeren megjelenik a koronás kígyó, ami Csoma szerint nem lehet véletlen egybeesés, ez a motívum nem lévén nagyon elterjedt. Mivel két rokon család címerében jelenik meg ugyanaz a ritka motívum, ez lehetett akár a nemzetségi jelkép is.27

A címer leírása

A Somkereki címer festőjét név szerint nem ismerjük, de figyelembe véve a többi konstanzi — főleg a Liptai, Hótvafői és Tamásfalvi — címerrel való stilisztikai hasonlóságokat, megállapítható, hogy az úgynevezett „első konstanzi címerfestő” munkája.18[18] A címereslevélből hiányzik a címerleírás, a szöveg csak az oklevél elején lefestett képre utal. Mivel ez a címerkép egy kiváló állapotban fennmaradt és művészeti szempontból is kiváló munka, ezért leírás nélkül is pontosan tudjuk, hogy Zsigmond király milyen címert adományozott hívének, Somkereki Antalnak.

A címer késői gótikus típusú, stilisztikai és szerkezeti szempontból is megfelel a kor valamint a magyar heraldika szabályainak. Balra dőlt, kék színű kerek pajzson kiterjesztett szárnyú19[19] ezüst gólyát ábrázol, fején liliomdíszes aranykoronával, csőrével a nyaka köré tekeredő arany kígyó fejét készül leharapni.20[20] A szintén balra dőlő ezüst csőrsisakon található három ágú arany koronából emelkedik ki a sisakdísz, amely azonos a címeralakkal, annyi eltérésel, hogy a sisakdíszen a gólya lábai nem láthatók. A sisaktakaró kék és ezüst. A címerképet négykaréjos aranykeret21[21] övezi, ezt pedig egy külső, négyszögletes keret veszi körül. A belső, arany keret mezője vörös, a kereté pedig kék. A kék négyszög sarkait négy angyal22[22] díszíti. A négykaréjos arany keret és a színek23[23] a Konstanzban kiadott címerek sajátossága.

Somkereki Antal címerének elemzésekor nem hagyhatók figyelmen kívül a heraldikai szakirodalomban felmerülő kérdések és állítások. Az egyik ilyen érdekes kérdés az, hogy használt-e a család már korábban is címert? A Somkereki Erdélyiek nyilvánvalóan az Antal által szerzettet használták, azonban mi történt korábban? R. Kiss István állítása szerint Somkereki Antal már korábban is használt címert és az 1415-ös adomány ezt a címert erősíti meg. Ezt a teóriát magyarázva idéz a címereslevélből (... arma tua ... concedimus).24[24] Azonban az R. Kiss által felhasznált idézetből kimaradt a „hic” névmás, ami teljesen megváltoztatja az említett idézet értelmét. A szöveg pontosan úgy hangzik, hogy „arma tua hic depincta25[25] concedimus”, tehát a Zsigmond által kiadott armális az ott lefestett címert engedélyezi, nem egy korábbi használatát teszi törvényessé.

A Somkereki család a Becse-Gergely nemzetségből származott, amelynek esetleges címerére való utalás rá nem maradt fenn. Csoma József feltételezi, hogy a nemzetségnek létezett, ha nem is konkrétan címere, de címer jellegű emléke, amelynek bizonyos elemeire lehet következtetni összehasonlítva a leszármazottak (jelen esetben a Somkereki Erdélyiek és a Bethlenek) címereit.26[26] Mindkét címeren megjelenik a koronás kígyó, ami Csoma szerint nem lehet véletlen egybeesés, ez a motívum nem lévén nagyon elterjedt. Mivel két rokon család címerében jelenik meg ugyanaz a ritka motívum, ez lehetett akár a nemzetségi jelkép is.27[27]

Ha ez a feltevés helytálló, akkor érthető a kígyó jelenléte a Somkereki címeren. A gólyamotívum felhasználásának oka nem annyira nyilvánvaló, azonban van egy lehetséges magyarázata. A címeradományozás előtt tíz évvel Somkereki Antal birtokába került a gernyeszegi domínium. Az ehhez tartozó Sáromberke településén a mai napig jelentős számú fehér gólya állomány található, amelynek a Maros folyó közelsége jó életteret biztosít. Ha ez a gólyaállomány már a középkorban is ott élt, akkor ez egy lehetséges magyarázat lehet a gólya jelenlétére a Somkereki címeren.

Zsigmond király nem az ősi címer használatát engedélyezi, hanem nagyon valószínű, hogy annak egy motívumát ötvözi egy új címeralakkal, és így alakíttat ki egy saját címert hívének, Somkereki Antalnak. Ezért a két állat közösen tekinthető címeralaknak. Egyrészt, mivel a nemesi társadalomban nagy jelentőséget tulajdonítottak az ősi jellegnek (ebben az esetben a kígyómotívumnak), másrészt azonban Erdélyi Antal már egy új családot képvisel, ezért a címerében ugyanolyan fontos pozíciót foglal el az új elem (a gólya) is.

R. Kiss István szerint példátlan az ősi címeralak „felfalatása” nem jellemző a magyar heraldikára.28[28] A Somkereki címer esetében azonban nem erről van szó. A régi címerképből nem lesz mellékalak, hanem inkább egy új, összetett címerképről beszélhetünk. Ez a kettős címerkép pedig már az új család identitását fejezi ki, egyfelől megjelölve az eredetet, másrészt pedig utalva az új elemre is. Érdekes a koronának a gólya fejére való helyezése, mivel a koronát általában a vékony nyakú állatoknál a nyakon szokták ábrázolni.29[29] Valószínű, hogy a korona áthelyezésével teremtettek helyet a kígyónak, de szimbolikus értelemben a korona áthelyezésével a hangsúly is átkerült a Becse-Gergely nemzetségről a Somkereki családra.

A Somkereki armális adományozásának több oka is volt. Az elsődleges cél Somkereki Antal húsz éves hűségének megfizetése — Zsigmond ezt a célját el is érte —, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a címerrel ellátott nemes úgy Garai nádor, mint a király kíséretének a fényét és tekintélyét is emelte. Ez azonban már kevésbé valósult meg, mivel Antal 1415 után már nem tűnik fel a király kíséretben, nevével inkább helyi iratokban (főleg birtokviták és zálogügyek) találkozunk. A címereslevél azt is leszögezi, hogy az adományozott és családja továbbra is hűséggel kell szolgálja a királyt, ami azonban ebben az esetben nem történt meg. Erdélyi István (Somkereki Antal fia) büszkén vésette az általa építtetett gernyeszegi templom bejárata fölé a családi címert, és mégis részt vesz a Mátyás király elleni összeesküvésben, nem törődve a királyi haraggal, amely a címereslevél utasításainak be nem tartásából következhetett.

*

Függetlenül attól, hogy az adományozás mennyire érte vagy nem érte el céljait, a címereslevél semmit sem veszít értékéből. Művészeti szempontból tekintve kitűnő alkotás, olyan címer, amelyre a Somkereki Erdélyiek méltán lehettek büszkék.

Somkereki Erdélyi.PNG

A címer. (Fényképezte: Czikkelyné Nagy Erika.) MOL DL 104871/4

Melléklet

Somkereki Antal címereslevele (MOL DL 104871)

Sigismundus dei gratia romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex nobili Anthonio quondam Nicolai de Somkerek nostro et sacri imperii fideli dilecto gratiam regiam et omne bonum. A claro lumine throni cesaree, velud e sole radii, nobilitates alie legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insigna ab imperatoria maiestate dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insignie quod a gremio non prouenet cesaree claritatis: Sane attendentes multiplicia merita probitatis, ac experte constantie fideique merita, quibus progenitores tui ac tu similiter apud nos adque sacrum romanum imperium diligentibus studiis ac indefessis hactennus claruisti, cottidie clares et mantea eoquidem studiosius clarere potetis quo te singularibus honororum gratiissenties decorarum, animo deliberato, non per errorem aut improvide, sed sano principium,comitum, baronum et procerum nostrorum et sacri imperii fidelium dilectorum attedente consilio, ac de certa nostra scientia tibi et omnibus fratribus, consanguineis ac heredibus tuis legittimis hic depincta arma tua nobilitatis insignia virtute presentium concedimus, necnon de habundantiori plenitudine specialis gratie nostre ad maiorem gloriam tue nobilitatis motu proprio confirmamus ac presentibus elargimur, ut tu et iidem heredes tui arma hic depincta, sicud in presentibus figuris oculis subiecta visibilibus pictoris magisterio distinctius sunt depincta, in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercito militari gestare valeatis pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio ac de tanto singularis gratie antidoto tua progenies merito exsultet, tantoque fideliori studio ad honorem sacri romani imperii earum in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum.

Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre concessionis, elargitionis et confirmatinis paginam infringere aut et quuis ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit, indignationem nostram gravissimam se noverit incursurum, presentium sub nostre maiestatis sigilli appen testimonio literatum. Datum Constantie, anno domini Millesimo quadringentesimo quinto decimo, vicesimo sexto die mensis Ianuarii, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vicesimo octavo, romanorum electionis quinto, coronationis vero primo.


Ad mandatum domini regis Iohannes prepositus de Strigonio vicecancellarius, per dominum Nicolaum palatinum

[2]



WEISZ SZIDÓNIA: „... NOBILI ANTHONIO … HIC DEPINCTA ARMA… CONCEDIMUS” SOMKEREKI ANTAL CÍMERE 1415-BŐL. Levéltári Szemle, 2008/4. 71-77.

Somkereki Antal címereslevele (MOL DL 104871)

Sigismundus dei gratia romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex nobili Anthonio quondam Nicolai de Somkerek nostro et sacri imperii fideli dilecto gratiam regiam et omne bonum. A claro lumine throni cesaree, velud e sole radii, nobilitates alie legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insigna ab imperatoria maiestate dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insignie quod a gremio non prouenet cesaree claritatis: Sane attendentes multiplicia merita probitatis, ac experte constantie fideique merita, quibus progenitores tui ac tu similiter apud nos adque sacrum romanum imperium diligentibus studiis ac indefessis hactennus claruisti, cottidie clares et mantea eoquidem studiosius clarere potetis quo te singularibus honororum gratiissenties decorarum, animo deliberato, non per errorem aut improvide, sed sano principium,comitum, baronum et procerum nostrorum et sacri imperii fidelium dilectorum attedente consilio, ac de certa nostra scientia tibi et omnibus fratribus, consanguineis ac heredibus tuis legittimis hic depincta arma tua nobilitatis insignia virtute presentium concedimus, necnon de habundantiori plenitudine specialis gratie nostre ad maiorem gloriam tue nobilitatis motu proprio confirmamus ac presentibus elargimur, ut tu et iidem heredes tui arma hic depincta, sicud in presentibus figuris oculis subiecta visibilibus pictoris magisterio distinctius sunt depincta, in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercito militari gestare valeatis pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio ac de tanto singularis gratie antidoto tua progenies merito exsultet, tantoque fideliori studio ad honorem sacri romani imperii earum in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum.

Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre concessionis, elargitionis et confirmatinis paginam infringere aut et quuis ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit, indignationem nostram gravissimam se noverit incursurum, presentium sub nostre maiestatis sigilli appen testimonio literatum. Datum Constantie, anno domini Millesimo quadringentesimo quinto decimo, vicesimo sexto die mensis Ianuarii, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vicesimo octavo, romanorum electionis quinto, coronationis vero primo. Ad mandatum domini regis Iohannes prepositus de Strigonio vicecancellarius, per dominum Nicolaum palatinum

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Somkereki Antal életpályájáról bővebben ld. WEISZ SZIDÓNIA: Somkereki Antal, egy erdélyi nemes Luxemburgi Zsigmond szolgálatában. Kézirat.
  2. JÉKELY ZSOMBOR: A Zsigmond kori magyar arisztokrácia művészeti reprezentációja. In.: Sigismundus Rex et Imperator – Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában. Szerk. TAKÁCS IMRE Budapest, 2006. 409. (A továbbiakban: JÉKELY, Arisztokrácia)
  3. A Zsigmond-kori erdélyi címereslevelek szerkezeti elemzéséről ld. WEISZ SZIDÓNIA: Armoriale transilvănene din epoca lui Sigismund de Luxemburg (Zsigmond-kori erdélyi címereslevelek), Libraria Marosvásárhely, 2008.
  4. Az első ilyen szerkezetű címereslevél az Eresztvényi Ferencé (1414, Speyer), míg a Somkereki a negyedik a Bocskai (1414, Aachen) és Liptói (1415, Konstanz) armálisok után.
  5. NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA: Címereslevelek jegyzéke, Budapest, 2000. 6.
  6. „Sigismundus dei gratia romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. Rex......” Somkereki címereslevél, MOL DL 104871. (A továbbiakban: MOL DL 104871)
  7. DÉCSÉNYI GYULA: A somkeréki Erdélyi család 1415-ös címeres levele és nemzedékrendje. Turul, 1892/3, 106.
  8. MOL DL 104871. „nobili Anthonio quondam Nicolai de Somkerek nostro et sacri imperii fideli dilecto”.
  9. „A claro lumine throni cesaree, velud e sole radii, nobilitates alie legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insigna ab imperatoria maiestate dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insignie quod a gremio non prouenet cesaree claritatis”. Vö. MOL DL 104871.
  10. KELEMEN LAJOS: Magyar emlékek – Gernyeszeg, Magyar Nép III. Évf., 42. szám, 1923 okt. 20, Kolozsvár. 2. A nikápolyi csatában való részvétel említése gyakori motívum a Zsigmond-kori címereslevelekben. Érdekes módon többször akár tizenöt-húsz év is eltelt a csata és az adományozás között. Mivel a nikápolyi csata az egyik legnagyobb magyar veresség volt a középkor folyamán, érthető, hogy a kortársak hosszú ideig emlékeztek rá. Aki részt vett benne és túl is élte, nem felejtette el megemlíteni a királyi kegy kérésekor.
  11. A Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki család oklevéltára Szerk. BARABÁS SAMU Budapest, 1895. (A továbbiakban: TOkl).301.
  12. „Non per erorem aut improvide, sed sano principium, comitum, baronum et procerum nostrorum et sacri imperii fidelium dilectorum accedente consilio, ac de nostra scientia”. (Décsényi Gyula fordítása) MOL DL 104871
  13. Antal 1414-től Garai nádor familiárisa és udvari főembere. JÉKELY, Arisztokrácia. 409.
  14. MOL DL 104871 „in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercito militari gestare valeatis pariter et deferre”.
  15. A Mindszenti címereslevél 20 aranymárka büntetést ró ki a „kételkedőkre”, amelyből tízet a királyi kincstár, tízet pedig a sértett fél kap meg. „… indignationem gravissimam et penam viginti marcae aure puri se noverit tociens quociens contra factum fuerit incursurum…” Mindszenti címereslevél, MOL DF 281415, fol. 274b-275b.
  16. MOL DL 104871 „Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre concessionis, elargitionis et confirmatinis paginam infringere aut ex quovis ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit, indignationem nostram gravissimam se noverit incursurum...”.
  17. MOL DL 104871 „Datum Constantie, anno domini Millesimo quadringentesimo quinto decimo, vicesimo sexto die mensis Ianuarii, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vicesimo octavo, romanorum electionis quinto, coronationis vero primo”.
  18. Áldássy Antal a hasonlóságokra alapozva az összes konstanzi címert egy festő munkájának tartotta (Vö. ÁLDÁSSY ANTAL: Cimertan. Budapest, 1923. 48.), Ezt az állítását a művészettörténeti kutatások cáfoljak, ugyanis a szakirodalom egy lényegesen árnyaltabb helyzetről számol be. Radocsay Dénes már több konstanzi címerfestőt említ Vö. RADOCSAY DÉNES: Gótikus magyar címereslevelek Művészettörténeti Értesítő 1957, 274-276. (A továbbiakban: RADOCSAY), míg a legújabb kutatások már a geronai Martyrologium műhelyéhez kötik ezeket a festőket. Vö. JÉKELY, Arisztokrácia, 299.
  19. A gólyát leggyakrabban zárt szárnyakkal ábrázolják a címereken, FOX-DAVIES—ARTHUR CHARLES: A Complete Guide to Heraldry. New York, 1993, 247. A gázlómadarak felemelt szárnyakkal nyelik le táplálékukat, így a Somkeréki címer gólyája jó példa a magyar heraldikában nagy szerepet kapó természetességre.
  20. BÁRCZAY OSZKÁR: A heraldika kézikönyve Budapest, 1897. 149. Bárczay szerint a kígyó jelenléte azzal magyarázható, hogy a címertani ábrázolásokon így különböztetik meg a gólyát a darutól. Vö. 26. jegyzetpont!
  21. A négykaréjos keret gótikus sajátosság, francia hatásra került a konstanzi címerekre. Ld. RADOCSAY 274.
  22. Az angyalok ilyen ábrázolása ritka a Zsigmond-kori címereken, a Keszői címer két felső sarkában található még hasonló.
  23. Az arany, ezüst, kék és vörös színezés az első konstanzi címercsoport jellemzője, a későbbi címereken már más színek is feltűnnek.
  24. R. KISS ISTVÁN: Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar czímerekben Turul, 1903/3. (Továbbiakban: R. KISS)
  25. A szerző kiemelése.
  26. Azért csak ezt a kettőt, mert a többi leszármazott esetleges címeréről nincs adatunk.
  27. Vö. CSOMA JÓZSEF: A Dorozsmai és Becse-Gergely nemzetség czimere Turul 1902/1. 9-10. (A továbbiakban CSOMA), Így Bárczay Oszkár állítása, miszerint a kígyó csak azért jelenik meg, hogy megkülönböztesse a gólyát a darutól, nem állja meg a helyét.
  28. Vö. R. KISS.
  29. CSOMA, 10.


Külső hivatkozások:

[3] [4]

Lásd még[szerkesztés]