Címerhatározó/Sey címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Sey (olv. Sei, Séji) család címerével foglalkozik. (A név néha Sye alakban szerepel.)


kis- és nagyseei Sey[szerkesztés]

2450 [1418.] Okt. 24-nov. 9.1 (in nostra imperiali Ratisponensi civitate, [...] pontificis et confess.) Zs. a Sye-i János fia: Mihály által neki és a szent koronának teljesített hűséges szolgálatai fejében neki, Bertalan fia: Jánosnak, Loránd fiainak: Domokosnak és Györgynek, Miklós fia: Miklósnak és [...]as fia Berecknek az oklevél élén megfestett címert adományozza. Címer: balra fordult kerek talpú pajzs mezejében lebegő három ágú korona, melynek jobb oldali ágából egyenes kard nyúlik a pajzs bal csücske felé, a kard két oldalán egy-egy hatágú csillag. Sisakdísz mint a címerkép csillagok nélkül, de a kard két oldalán vércseppekkel.

Hártyán, darabokra szakadt állapotban és kopott írással. VAML 114, Vas vm. It., Címeres levelek. (DF 261635.)

1 Zs. ekkor tartózkodott Regensburgban.

(Mályusz Elemér - Borsa Iván szerk.: Zsigmondkori oklevéltár (1417-1418). Budapest, VI. 1999. 601. 2450. szám[1])

A Sey nemzetség a horkák törzséből származtatja magát, mint Kálnak és Bulcsúnak ivadékai. A Sye, másképpen Sey nemzetség ősei Bulcsú leszármazói, a Lád vagy Vlád nemzetség tagjai lehettek. A Lád nemzetség másik ága Óvadi néven szintén Vas megyében terjedt el. (Lád - Ólád - Olad).

Zsigmond magyar bárói, lovagjai alig-alig rendelkeztek címerrel. A király felismervén az ezen a téren való lemaradást, kedvelt híveit igyekezett címerrel ellátni. Uralkodása alatt az 1405-1437-ig terjedő időszakból 66 olyan festett címereslevélről tudunk, mely eredetiben fenn is maradt. E sorban a 22. a Regensburgban 1418-ban Sye Mihály részére kiállított címereslevél. Eredetije a Vas Megyei Levéltárban DL 114. szám alatt található, fényképmásolata pedig DF 261 635 számon a Magyar Országos Levéltárban.

Sye Mihály, a fő címerszerző szegényebb sorsú nemesemberként szolgálhatott a király testőrségében. Az adományt vele együtt testvérei, azok fiai, valamint leszármazottaik kapták. A királyi kegyet Mihály fegyveres szolgálatért, valószínűleg a lovagi tornán aratott győzelemért kapta. A király arra is jogot adott Mihálynak, hogy ha címerét más viselné - aki nem tartozik az adományozottak vagy családjuk körébe - azt annak letételére kötelezheti akár fegyverrel is.

A címereslevél szövege:

Zsigmond Isten kegyelméből Német-Római Császár, Magyarország, Dalmácia, Horvátország és a többi királya, kit uralkodásában a jövőben bízva köszöntenek nemesei, az igaz ügy bajnokai, kiknek - akik megérdemelték az udvarban - címert adományoz királyi kegyből, miképpen az általa ismert, láthatóan nemesi származású, hírnévnek elébe néző, a tornára páncélba öltözött, hűséges és figyelmet érdemlő Sye János, Mihály fiának, ki hűségesen szolgálatunkban áll, valamint szolgálatai elismeréséül fiainak és atyafiainak címert adományozunk, amely hatalmi fejék (korona) s az elfogadott fegyver, ami a levélben le is festetett, s legyen ez nemessége ékes jelvénye önmagának s rajta keresztül Jánosnak, Bertalan fiának; Briciusnak, Domonkosnak és Györgynek, Lóránd fiainak; Miklósnak, Miklós fiának, kik igazi Sye-k és rajtuk kívül Briciusnak, János fiának, valamint örököseiknek, kik csatlakoztak hozzánk a csüggedtség minden jele nélkül; Mihály, János fia körültekintő, fáradhatatlan irányunkban a napi gondok leküzdésében, s aki magának és övéinek megbecsülést szerez a harcban, ahol ugyancsak Mihály, János fia harcban edzett ugyanúgy, mint János, Bertalan fia és Bricius, Domonkos és György, Lóránd fiai, Miklós, Miklós fia, valamint János, Bricius fia; Mihály, János fia az itt leírt címert viselni mindenkivel szemben elsődlegesként jogosult, s az azt jogtalanul viselőket kártérítésre kötelezheti, Mihály, mint a címer viselésére leginkább jogosult fő címerszerző a festett címerhez még színeiben hasonló címert se engedjen másnak viselni, azt ha kell fegyverrel kényszerítse a címer letételére, amire mi tanúk előtt feljogosítjuk, emlékeztetőül szolgálataira;

Zsigmond, mint Magyarország királya Mihálynak, János fiának, császári hívünknek, további szolgálatai reményében, Regensburg ...egyházi ünnepen, az Úr ezernégyszáztizennyolcadik, magyarországi uralkodásának harmincegyedik évében.

Az adományozott címer a következő: balra dűlt kék paizs-udvar alján balra dűlő három gombú korona, ennek középső gombján a markolattal egy két élű egyenes kard akként fekszik, hogy hegye a címer paizs felső bal sarkának, s a markolat gombos vége a korona jobb szélső gombjának irányát veszi föl; a kardról vércseppek hullanak alá. A paizs felső jobb sarkán balra hajló zárt sisak, fölötte jobbról oldalvást a foszladék egy része s ezen kissé jobbra hajolva ismét egy háromgombos korona; a korona középső gombján a markolat gombjával egy két élű kard fekszik, az alsóval hasonló irányban, s mindkét oldaláról vércseppek hullanak alá.

Foszladék: jobbról is, balról is arany-kék. (Balogh Gyula i. m.)

A Sey-ek címere az idők során eltűnt, feledésbe merült. Ma már tudjuk, hogy az 1738-as nemesi igazoláskor leadott címereslevélre volt festve, s a család tagjai nem fordítottak gondot arra, hogy a címer rajzolatát tárgyaikon, pecsétgyűrűiken megőrizzék. Önkényesen alkottak ezután címert, melyet még Nagy Iván címertani szakíró is eredetinek tart. Az osztrák nemesi ág (Schey) új, de nem hiteles címerének leírása: "Négy felé osztott pajzs, az 1. és 4. osztály kék udvarában piros heraldikai rózsa látható, a 2. és 3. osztály ezüst udvarában hátulsó lábain griff ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva. A pajzs fölötti sisak koronáján férfi kar könyököl, kivont karral. A pajzsot két oldalról foszladék veszi körül."[2]

A leírt címer tökéletesen eltér attól a hadi drámát ábrázoló címerképtől, melyet Zsigmond király adományozott a nemzetségnek, az alkotás heraldikai szempontból sem tökéletes.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

  • Irodalom:

Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1857. 168-170. l.

Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, 1901. 184. l.

Kis- és Nagyseei Sey Gábor: A Kis- és Nagyseei Sey nemzetség története a XIV. század végétől napjainkig. Pécs, 1986. 11.

Sey Gábor: Címerek Pécsett. Pécs, 1995


Külső hivatkozások:

[3]


Rövidítések


Lásd még: