Címerhatározó/Sebők címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Sebők család címerével foglalkozik.
Sebők 1611[szerkesztés]
A Sebők család Borsodban élt a 17. század első harmadában.
"Az oklevél mérete (a gyűrődések miatt +/– 1 cm pontossággal) 66x62 cm. A majdnem négyzet alakú ívet a tárolás során vízszintesen három-, függőlegesen ötrét hajtogatták. (...) Az oklevél alsó, felhajtott széle (plicája) volt hivatott a függőpecsét rögzítésére, amely a hiányzó részek között van. A nem kellően elővigyázatos kezelés miatt a pecsét súlyát az oklevél nem bírhatta, és az valamikor leszakadt.
Az oklevél szövege
Nos Matthias secundus Dei Gratia HUNGARIÆ, DALMATIÆ, CROATIÆ, SCLAVONIÆ, RAMÆ, SERVIÆ, GALLITIÆ, LODOMERIÆ, CUMANIÆ, BULGARIÆQUE REX, Designatus in Regem BohemiÆ, ARCHIDUX AUSTRIÆ, DUX BURGUNDIÆ, STYRIÆ, CARINTIÆ, CARNIOLÆ & WIeRThEMBERGÆ, Marchio Moraviæ, Comes Habspurgy, Tyrolis et Goritiæ etc. Memoriæ commendamus tenore præsentium significantes quibus expedit universis. Quod nos cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam Supplicationem nostræ p[ropt]erea factam Maiestaty, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitys fidelis nostri Agilis GREGORII SEBEOK quae ipse sacrae primum Regni nostri Hungariæ Coronæ et deinde Maiestati nostræ pro [locorum et temporum var]ietate fideliter exhibuit et impendit, ac deinceps quoque exhibere [et] impen[dere velle] pollicetur. Cum igitur ob id tum vero ex gratia et munificentia nostra quae [quosque de’ Nobis ac Republica] Christiana benemeritos et virtutisque colendæ studiosos, [antecessorum] nostrorum D[ivorum] quon[dam Hungariae] Regem exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum [monimenta], quae ad maiora quaequae præstanda eos incitare possent, decernere [cons]uevimus. Eundem itaque Gregorium Sebeok, ac per ipsum coniugem eiusdem Elisabetham Zabo filiosque Petrum, Stephanum et Martinum item filias Elisabetham, Catherinam ac fratros germanos Lucem, Joannem, Michaelem et Matthiam similiter Sebeok suos e statu et conditione ignobili, in qua hactenus perstitisse dicuntur de Regiae nostræ potestatis plenitudine et gratia speciali, in coetum et numerum verorum [atque indubitatorum] Regni nostri Hungariæ, partiumquæ et provinciarum ei subiectarum Nobilium duximus cooptandos, [an]numerandos et adscribendos. Annuentes et animoque deliberato [concedentes, ut ipsi] a modo imposterum futuris et [perpetuis] semper temporibus, omnibus illis gratys, honoribus, indultis, privilegis li[bertati]bus, iuribus, prærogativis et im[munitati]bus quibus [coeteri,veri, antiqui et] indubitati regni nostri Hungar[iæ] et partium ei subiectarum Nobiles hactenus quomodilibet de iure [vel consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possint ac valeant] haeredes[que et poster]itates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint]. In cuius quidem nostrae [erga ipsos exhibitae gratiae et clementiae ac liberalitatis testimonium, veraeque et indubitatæ nobilitatis signum haec arma seu nobilitatis insignia.] SCUTUM videlicet militare erectum rubri coloris [fundum illius] viridis campus occupat, in quo integer Leopard[us naturalis suo] colore [effigiatus, divaricat]is posterioribus pedibus [ore] hianti et lingua exerta anteriorum pedum [sinistro] ad rapiendum protenso, dextro vero [nu]dam frameam supra caput [intertenere ad] dextram scuti latus conversus erecte stare visitur. Scuto incumbentem galeam militarem clausam Regio [diademate] alterium Leopardum inferiori [per omnia] similem medio[tenus] proferente ornatam. A summitate [vero] sive cono galeæ laciniis seu lemniscis, hinc argentis et rubris, illinc autem aureis et coeruleis, in scuti oram dif[fundentibus scutumque] ipsum decenter exornantibus, quemadmodum haec omnia in principio seu [capite] præsentium littera[rum] nostrarum Pictoris [manu] et artificio proprys suis coloribus clarius depicta et ob oculos capito esse cons[piciuntur]. [Eidem] Gregorio Sebeok ac per ipsum superius [nomi]natim specificatis personis, [ipsarumque hæredi]bus et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose danda duximus et conferenda. Decernentes animoque deliberato [con]cedentes, ut ip[si a m]odo deinceps futuris semper et perpetuis [tempo]ribus, eadem arma seu Nobi[litatis in]signia more [aliorum] Regni Hungariae [et par]tiumque ei provinciarum et annexarum nobilium, sub iisdem iuribus, pr[ærogativ]is, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus ipsi vel natura vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi utunturq[ue et g]audent, ubique in praeliis, [certam]inibus, hastiludys, torneamentis, duellis, monomachiis, aliisque omnibus [et singul]is ac quibusvis exercitys, militaribus et nobilitaribus, necnon sigillis, veliis, cortinis, aulæis, annulis, vexillis, clypeis,tentorys, domibus et sepulchris, [generaliter] vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae ac sincere Nobilitatis titulo, quo eos ac hæredes ipsorum utriusque sexus universos ab omnibus cuiuscunque status, [dignitatis, conditionis et præminen[tiae homines] existant, insignitos et ornatos dici, nominari, haberique et reputari [volu]mus et mandamus ferre, gestare, illisque uti, frui et gaudere poss[int atquæ] valeant hæredesquæ et posteritates ipsorum utriusque sexus universae [valeant atque possint]. IMO damus et concedimus præsentium per vigorem. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras Secreto Sigillo nostro, quo ut Rex Hungariæ utimur impendenti communitas. Eidem GREGORIO SEBEOK et per ipsum superdictis person[is depingi nimirum] filiis, filiabus atque fratribus suis germanis, ipsorumque hæredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose dandas duximus et concedendas. DATUM per manibus fidelis nostri nobis dilecti Reverendi Valentini Leepes Episcopi Ecclesiæ Nittriensis, lociquæ eiusdem Comitis perpetui, Consiliarii et per Hungariam Aulæ Cancellary in Civitate Prag[ensi] duodecimo die Mensis May Anno Domini Millesimo Sexcentesimo ungesimo regnorum nostrorum Hungariæ et reliquorum anno tertio. Reverendissimis et Venerabilibus in Christo Patribus Dominis Francisco Forgach de Gh[imes] S. R. E.[8] Presbitero Cardinale Strigoniesnis et [Demet]rio Napragy Colocensis et Bachensis Ecclesiarum canonice unitarum Archiepiscopis, Nicolao M[icatio] Varadiensis, Petro Domitrovith electo Quinqueecclesiensis, eidem De[me]trio Napragy A[dministratore] Iauriensis, [Francisco Ergeli]o Vesprimiensis, Ministro Ecclesiæ [Paolo] Almassi electo Vaciensis, […] Valentino Leepes Nittriensis, Fausto Vera[ntio Chanadiensis], Ladislao Maythiny [electo Sirmiensis], Joanne Th[elegdino] electo Boznensis et fratre Alphonso de Requesens [Rosonensis Ecclesiarum Episcopis ecclesias DEI foeliciter gubernantibus, Agriensis, Transsylvaniensis, Zagrabiensis et Modrusiensis ca]thedralibus sedibus vacantibus. ITEM Spectabilibus ac Magnificis Comite Georgio Thu[rzo de Bethlenfalwa regni nostri Hungariæ Palatino, Comite Sigismundo Forgach de Ghimes] Judice Curiæ nostræ, Comite Thoma Erdeody de Moniokerek dictorum Regnorum nostrorum Dalmatiæ, Croatiæ et Sclavoniæ Bano, [Francisco de Batthyany agazonum,] Andrea [Doczy] de Nagy Luchie Cubiculariorum, Thoma Zeechy de Rimazeech Dapiferorum, Georgio Drugeth de Homonna Pincernarum, Petro de Rewa Cu[riæ nostræ et Nicolao Isthvanfi de Kisazzonfalwa ianitorum re]galium Magi[stris], Stephano Palffy de Erdeod Comite Posoniensis coeterisque quam plurimis supradicti Regni nostri Hungariae Comitatus tenentibus [et HONORES].
Matthias
Valentinus Leepes, Eppus’ Nittriensis
Laurentius Ferenczffy
Mi, II. Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Ladoméria, Kunország és Bulgária királya, cseh királyjelölt, Ausztria főhercege, Burgundia, Stájerország, Karintia, Krajna és Württemberg hercege, Morvaország őrgrófja, Habsburg, Tirol és Görcz grófja, stb. emlékezetül adjuk jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet. Hogy mi, néhány hűséges emberünknek felségünk elé terjesztett alázatos kérelmére, továbbá mérlegelve és figyelembe véve agilis hívünk, Sebők Gergely hűségét és hűséges szolgálatait, amelyeket személyesen először a Magyar Királyság Szent Koronájának, azután felségünknek különböző helyeken és időkben híven tanúsított és teljesített, és ezután is tanúsítani és teljesíteni ígér. Minél fogva királyi kegyelmünkből és bőkezűségünkből azoknak, akik Előttünk és a Kereszténység előtt érdemesek és szorgalmasak az erények gyakorlásában, elődeinknek, Magyarország néhai dicső királyainak példáját követve, erényeiknek elismerését, amely őket még nagyobbak teljesítésére buzdíthatja, el szoktuk határozni. Ezért tehát ugyanezt a Sebők Gergelyt és általa hitvesét, Szabó Erzsébetet, fiait Pétert, Istvánt és Mártont, ugyancsak lányait, Erzsébetet és Katalint, és unokafivéreit, Lukácsot, Jánost, Mihályt és Mátyást, hasonlóan Sebők nevűeket, nemtelen állapotukból és helyzetükből, amelyben mostanáig voltak, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünk által Magyarországnak és az annak alá rendelt részeknek és tartományoknak igazi és kétségtelen nemesei rendjébe felvesszük, befogadjuk és soroljuk. Megengedve és beleegyezve, hogy ők mostantól fogva a jövőben örök időkig mindazon kegyekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel Magyarországunk és a hozzá tartozó Részek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül a következő címert, avagy nemesi jelvényt adományozzuk.
Tudni illik álló, vörös színű katonai pajzsot, amelynek alját zöld mező foglalja el, amelyen természetes színű leopárd látható, széttartott hátsó lábain állva, nyitott szájjal és kieresztett nyelvvel, bal mellső lábát ragadozásra tartva, míg a jobbikban kivont kardot tartva a feje felett, a pajzs jobb oldala felé fordulva. A pajzsra helyezve zárt katonai sisakot királyi koronával, másik leopárdot, mindenben az alsóhoz hasonlót, amely a törzsétől látszik. A sisak csúcsáról innen ezüst és vörös, onnan pedig arany és kék szalagok és foszlányok ereszkednek alá a pajzs széléig, amelyek mindenüvé kiterjedve magát a pajzsot megfelelően ékesítik, miként mindez jelen oklevelünk elején, a festőnk keze és művészete által saját színekkel világosan megfestve, szemünkkel is látható. Ennek a Sebők Gergelynek és ő általa a fent név szerint megjelölt személyeknek és mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak (ezt a címert) kegyesen adtuk és ajándékoztuk. Elhatározva, eltökélt szándékkal megengedve, hogy ők mostantól fogva a jövőben mindig és örök időkig ezt a címert, mint a nemesség jelvényét Magyarország, csatolt részei és tartományai igazi, és kétségtelen nemeseinek a szokása szerint, ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal és kiváltságokkal, amelyekkel azok akár természetnél, akár régi hagyománynál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, élnek és örvendenek mindenütt, úgymint csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, bajvívásokon, párviadalokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírokon, és általában bárminemű tárgyon és bármiféle vállalkozás során, a hamisítatlan nemesség címén, őket és valamennyi mindkét nembeli örökösüket bármely rangú, rendű, állapotú és méltóságú ember részéről felékesítettnek és felruházottnak mondatni, neveztetni, elismertetni és tartatni akarjuk, és a címert hordani és viselni megparancsoljuk, valamint, hogy ők maguk és utánuk következő mindkét nembeli örököseik azt használhassák, élvezhessék és annak örvendhessenek.
Sőt, nekik jelen oklevelünk által nemességet adunk és adományozunk. Ennek a dolognak az emlékére és örök erősségére titkos függőpecsétünkkel, amelyet mint Magyarország királya használunk, megerősített nemesi kiváltságlevelünket ugyanennek a Sebők Gergelynek, és általa a fent már leírt személyeknek, úgymint fiainak, lányainak és fivéreinek, és azok mindkét nemű örököseinek, és utódainak kegyesen adtuk és átengedtük. Kiadatott a Mi kedvelt hívünk, a Tisztelendő Lépes Bálint nyitrai püspök, ugyanazon vármegye örökös főispánja, tanácsos (-unk), magyarországi udvari kancellár kezei által, Prága városában, május havának tizenkettedik napján, az Úr ezerhatszáztizenegyedik esztendejében, magyarországi és egyéb országainkbéli uralkodásunknak a harmadik évében. Az Isten egyházát szerencsésen kormányzó Főtisztelendő és tisztelendő atyákkal a Krisztusban, (úgymint) Ghimesi Forgách Ferenc a Római Szentegyház presbiter bíborosa, az esztergomi, és Náprágyi Demeter a kalocsai és bácsi egyesített egyházak érsekei, Migazzi Miklós váradi, Domitrovics Péter pécsi választott, (a már említett) Náprágyi Demeter győri helytartó, Ergely Ferenc veszprémi, Almássy Pál váci miniszter, választott, Lépes Bálint nyitrai, Verancsics Fausztusz csanádi, Majthényi László választott szerémi, Thelegdy János választott boszniai és de Requesens Alfonz atya, Rozsnyói püspökök – (míg) az erdélyi, a zágrábi, a zenggi és a modruszi katedrák üresedésben lévén. Továbbá a tekintetes és nagyságos (urakkal, úgymint) gróf Bethlenfalvi Thurzó György, Magyarországunk nádora, gróf Ghimesi Forgách Zsigmond országbíró, gróf Monyorókeréki Erdődy Tamás, Dalmát, Horvát és Szlavón országaink bánja, Batthyány Ferenc lovász, Nagylucsei Dóczy András kamarás, Rimaszécsi Széchy Tamás asztalnok, Homonnai Drugeth György pohárnok, Révay Péter udvarnok, Kisasszonyfalvi Istvánffy Miklós ajtónálló mesterek, erdődi Pálffy István pozsonyi ispán, valamint a többi MÉLTÓSÁG, akik Magyarország vármegyéit kormányozzák.
Mátyás
Lépes Bálint, nyitrai püspök
Ferenczffy Lőrincz (Fodor László fordítása)
A címer
Az oklevél bal felső sarkában elhelyezett címerkép kerete 10,3x12,7 cm, míg maga a címerpajzs 3,7x4,7 cm. A címer leírása a következő: álló, háromszögű tárcsapajzs vörös mezejében, zöld halmon ágaskodó, jobbra fordult leopárd, felemelt jobbjában karddal. Sisak: jobbra fordult csőrsisak koronával. Sisakdísz: a pajzsbeli kép. Takarók: vörös–ezüst, kék–arany.
A címerrajz két, aranyozott oszlop között helyezkedik el, amelyekre a magyar és a cseh címert helyezte a festő. Az oszlopok és a címer közötti teret lilára festette, a pajzs lábánál pedig török és keresztény lovagi fegyverzetet (jobbról félholdas pajzsot, lándzsákat, tegezt, íjat és kardot, balról pedig tollas sisakot, páncélzatot, kardot és lándzsákat) helyezett el. A használt színek élénkek, többnyire ma is élvezhetők. Több tekintetben is a Thaly család 1602-ben, szintén Prágában kelt nemeslevelének[9] címerképére hasonlító ábrázolásról van szó, talán ugyanazon piktor munkáját dicséri ez is.
Az ábrázolás nem tartozik a ritka beszélő címerek közé, vagyis az adományos érdemeiről, illetve a kitüntetés és a címer motívuma közötti kapcsolatról közelebbit nem árul el. A katonai jelvények alapján esetleg a korszakban korántsem ritka hadi érdemek egyikének elismeréséről volt szó. A címerrajzon látható két aprócska, aranyszínű petty egyértelműen árulkodik viszont valami másról, mégpedig, hogy a címerállatnak – egy néhány éve teret nyert, prűd állásponttal szemben – igenis lehetett nemi szerve. Leopárdunk kétséget kizárólag hím.
Az oklevél kelte
Keltezése szerint az oklevél kiadására 1611. május 12-én, Prágában került sor. Az uralkodó és környezete számára várakozásteljes időszakról volt szó, hiszen II. Mátyást – 1608 óta magyar királyt – április 12-én választották meg cseh királlyá, a még életben lévő Rudolf helyett. A koronázásra várt mindenki, amire egyébként némi csapatmozgást követően május 23-dikán került sor, addig az udvar Prágában tartózkodott."
Fodor László[1]: Sebők Gergely nemeslevele 1611-ből. Debreceni Jogi Műhely XI. évfolyam 1-2. szám [1]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: