Címerhatározó/Pozsega vármegye címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Pozsega vármegye címerével foglalkozik.


Pozsega vármegye címere, 1748

Pozsega coatofarms.jpg Coa Hungary County Pozsega (history).svg

Az írásos forrásokban Pozsega vármegye, 1210-ben szerepel először, a pozsegai ispán, 1221-ben, Pozsega vára és városa, 1227-ben. II. András magyar király (1205-1235), 1225. körül, eladta Pozsegát, Ugrin kalocsai érseknek, akinek Pozsegát, a Boszniából terjedő bogumilizmus elleni küzdelem székhelyévé kellett átalakítani. András fia, IV. Béla, visszavette a pozsegai várat és birtokait úgy, hogy 1235-től, 1241-ig, az ispáni hatalmat, András horvát herceg viselte. Ezután, IV. Béla király, a pozsegai várat és a vármegyét feleségének, Mária királynénak ajándékozta, aki 1258-ben Budán, ki is adott egy határozatot a tulajdonáról. Ekkortól, a 15. század kezdetéig, Pozsega vármegye és a hozzá kapcsolódó uradalom a magyar királynék birtoka lett. A 15. századtól a király, a pozsegai ispánt, a főúri rendekből nevezte ki.

A középkori Pozsega vármegye területileg kicsiny volt, sokkal kisebb az akkor már nagy Körös vármegyétől. Délen a Száváig ért, a többi oldalát hegyek kerítették: a Pszunj, a Papuk, a Krndija és a Dilj. Magába foglalta a Pozsegai völgységet, és a Száva mentét, nyugaton a Szlobostine (valaha Ljesnice) folyótól, keleten Bródig. Pozsega vármegyében, a 15. század második felétől a 16. század elejéig, Pozsega várán és városán kívül, még tizenkét kisebb mezőváros, kb. 360 falu és falucska, harminc vár, várkastély és erősség, továbbá száz közép és kisebb nemesi birtok volt [22].

Pozsega vármegyében a 14. és 15. századi írásos források, nyolcvan nemesi családot említettek meg. A legtöbbjük kisnemes volt. A főnemesek közül a legismertebb szlavóniai nemesek: a grabarjai Beriszlók, a Garaiak, a Dessewffyek, a Treutulok, a Tamásiak, a Nevnóiak, a Kórógyiak, a Héderváriak, stb. voltak. Egyetlen más ősi vármegyében sem volt a nemességnek annyi várral rendelkező birtoka (ez esetben Pozsega kivétel), mint Pozsega vármegyében. A vármegye területének, kb. a 90 százaléka a nemességhez tartozott, csak 10 százaléka volt valamelyik városkörzeté. Az egyház földesúri birtokai, a 13. század első felében jöttek létre a vármegyében, amikor birtokokat kaptak itt a templomosok és a keresztesek, majd megalapították: a bencések apátságát Rudinán, a ciszterciták apátságát Kutyevón (Kutjevo) és a pozsegai Archidiakónus gazdaságát Kaptolban.

A középkori Pozsega vármegye, 1537-ig maradt fenn, amikor is török uralom alá került. Ezután Pozsega egy török szandzsák székhellyé lett, egészen 1688-as felszabadításáig. A törökök kitakarodása után, még fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy újjászervezzék a vármegyét. Pozsega vármegyét, 1745. november 21-én újították meg, és a többi horvát vármegyével együtt, újból a horvát bán fennhatósága alá helyezték. A vármegye határai akkoriban a következők voltak: a Dilj hegység, Csernek, a Pszunj hegység, Lipik és a Pakráci síkság délen; a Kuténya melletti Repunica és az Ilova folyó nyugaton; az Ilova forrása, a Papuk és a Krndija hegység északon, a Londzsica és az Imrevci folyók keleten. A vármegye, ezen határok közt maradt 1886-ig, amikor is a Katonai határőrvidék megszűntetésével, a területét megnövelték. Ekkor a déli határa a Száváig nyúlt el, nyugaton a Lonja folyóig, keleten a Svilaja folyóig. Pozsega vármegye szervezetébe ekkor került be, Novszka (Novska), Új Gradiska (Nova Gradiška) és Bród (Slavonski Brod), míg Kutényát ez alkalommal csatolták le és egyesítették Bélavár-Körös vármegyével.

A vármegye közigazgatási tagolása, az idők folyamán változott. Pozsega vármegyét sokáig két igazgatási körzetre osztották: felső, avagy Pakrácira és alsó, avagy Pozsegaira. A 19. század közepétől ezek a körzetek, alispánságok lettek. Pozsega vármegyét, 1886-tól megszüntetéséig, hat járásra osztották: Pozsega, Bród, Új Gradiska, Novszka, Pakrác és Daruvár. Városi státusza Pozsegának és Bródnak volt, ez mellett volt még nyolc mezővárosa is. Pozsega vármegye 2.379 km2 –nyi területén, 1848-ban, 64.467 főnyi, 1880-ban, 72.277 főnyi lakos élt. Horvátország legritkábban lakott térsége volt. A vármegye területe, a Katonai határőrvidék részeivel összekapcsolva, 4.928,56 km2 lett. A 20. század elején, Pozsega vármegye, 602 helyiségében, kb. 270.00 főnyi lakos élt. A vármegyéből, 1912-ben, több mint 2.000 ember távozott Amerikába, ami akkor igen nagy szám volt.

1745-től, amikor a vármegyét újjászervezték, 1923-ig, amikor megszüntették, számos tekintélyes személyiség viselte Pozsega vármegye főispáni címét: báró Vayai László, gróf Keglevich Péter, gróf Erdődy Lajos, nemes Csolnich József Antal, gróf daruvári Jankovich Antal, nemes Balassa Ferenc, gróf Erdődy József, gróf Pejácsevich Antal, gróf Patacsich Bertalan, gróf Erdődy Sándor, gróf Zichy Károly, gróf temerini Szécsény Miklós, gróf Szécsény Antal, gróf daruvári Jankovich Gyula, nemes Spun-Sztrizsich Miroszláv, nemes Kraljevich Miroszláv, nemes maljevac Péter, nemes Medunich Szilvió, Vardián Iván, Budiszavljevich Buda, nemes grabarjai Gvozdanovich Károly, nemes Jurkovich Miklós dr., nemes Junkovich Gyula, Ternszki Dragan, nemes Belosevich Vaszilij, Polovina Jovo, Szupilo Ivo dr., Grabarich Ernő, dr. Tomich Bogdanovich Mihály.

A 19. század közepére, Pozsega vármegye a horvát nacionalisták működésének gyűjtőpontja lett, akik Szlavónia nemzeti érzületének felszításán munkálkodtak, különbözve Verőce és Szerém vármegyéktől, ahol a magyarónok és a magyar nacionalisták működtek közre a hatalomban, és ahol a magyar hatások nagyon erősek voltak. A horvát vármegyék történelmében, Pozsega vármegye tisztviselői szólaltak fel először az anyanyelvükön. Az 1848. március 29-ei vármegyei ülésen határozták el, hogy Pozsega városában és Pozsega vármegyében a horvát nyelvet használják hivatalos nyelvként és nem a latint, sem a magyart. Ljudevit Gaj, a Dalmát-horvát-szlavón Újság, 1848. április 6. 31 számában írta: A hősies Pozsegaiak adták elsőként gyönyörű példáját hazaszeretetüknek. Látható, hogy a Pozsegaiak nem mondtak le ősi hősiességükről. Éljenek sokáig! A vármegye 1891-től saját újságot adott ki. Ez a Glasnik upanije poeke (Pozsega vármegyei hírlap), volt, melyben tanulságos cikkek jelentek meg a gazdálkodásról, az állami és a közéletről.

A török felszabadulás utáni Pozsega vármegyében, a 18. század elején jött létre az első uradalom: ez az 1701-ben megszervezett kaptoli uradalom volt, amit a Bosnyák-Szerémi püspökségnek adtak; az első nemesi jószág, 1702-ben, Bresztovác és Velika lett, majd Csernik 1707-ben, aztán Sztrázseman 1717-ben és Pleternica 1728-ban. Abban az évben, amikor az újjászervezett Pozsega vármegyét Horvátországhoz csatolták, azaz 1745-ben, a vármegyében 14 uradalom létezett: Blacko, Bresztovác, Csernik, Kaptol, Kuténya, Kutyevó, Pakrác, Plterenica, Podborje (Daruvár), Pozsega, Szircs (Sirač), Sztrázseman (Pürkovo), Sztrázseman (Vojkovićevo) és Velika. A 19. század második felében, Kutyevóban, Pleternicán, Velikában, Kaptolban, Bresztovácon, Pozsegán (városi uradalom), Balckóban, Sztrázsemanban és Vetovóban voltak a legnagyobb uradalmak.

Pozsega vármegyébe és Pozsega városába, a legrövidebb ideig uralkodó II. József császár kétszer is visszatért. Az elsőször 1768-ben volt itt, amikor még csak trónörökös volt, másodszorra 1783-ban, három évvel anyja, Mária Terézia halála után, amikor már három éve irányította a Monarchiát [23]. [1]

  • Irodalom:

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs

Stop hand.svg Ezen kép(ek) és/vagy dokumentum(ok) nem GFDL licencű(ek), kereskedelmi célokra nem használható(k) fel.

A jelen sablonnal ellátott képek, dokumentumok magántulajdonban vannak. Kereskedelmi felhasználásukat jogszabályok tiltják. Bármely módú felhasználásukra a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges!

The image(s) and/or document(s) on this page are not licensed under the GFDL. These are under a non-commercial-use only license.

Images under this license are in private property. The commercial use of these documents is prohibited by law. Every use needs a prior written permission of the copyright owners!