Címerhatározó/Posztókészítő céhek címere

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a posztókészítő, kelmekészítő, posztónyíró és lenszövőcéhek címerével foglalkozik.

Győri német kelmekészítő- és lenszövőmesterek

A győri német kelmekészítő- és lenszövőmesterek zászlója, 1798, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A leltárkönyvi adatok a győrszigeti takácsok céhzászlójaként kezelik, de a felfestett mesternevek (Ignatz Müller — 1788, Sebastian Masag — 1792, Leopold Einttelstrasser — 1793) a győri céh mesterkönyvében találhatóak, tehát a győri céh zászlójának kell tekintenünk. Pontos felirata: A oldalon: kép felett: „Zunft fahn dern Deutschen Bürgerlichen / Zeugmacher und Leinweber Meistern”; képtől jobbra: „Ignatz Milner / Christian Hartel / der zeit zechmeister / Phillib Tietrieh / Johann Hoffman / Georg Püschiger / Atam Hoffelner”; kép alatt: „17. H(eiliger): Severinus. 98.”; B oldalán: kép felett: „Zunft fahn dern Deutschen Bürgerlichen / Zeugmacher und Leinweber Meistern”; képtől balra: „Mathis Joseph / Sebastian Masag / Lebolt Einttelstrasser / Johan(n) Bauer / Georg Einttelstrasser / Francz Keÿser”; kép alatt: „17 H(eilige): Veranika 98.”. Zászlójuk meggypiros, félselyem damaszt, felső, hosszanti szélén a szervezet megnevezését keretes birodalmi és magyar címer fogja közre. Az A oldali zászlókép Szent Severinust ábrázolja ornátusban, pásztorbottal, fején fehér mitra, feje két oldalán egy-egy szárnyas angyalfej. A takácsok védőszentje valaha a ravennai takácsmesterből püspökké lett Severus volt, akinek alakja a névbeli hasonlóság miatt a 18. században már teljesen összefonódott a kölni püspök Severinus személyével. Ilyen néven került a hazai céhek köztudatába is. A zászló B oldalának képe a bibliai passiótörténetből ismert Szent Veronikát ábrázolja, kezében a Krisztus arcvonásait őrző kendővel, amely a takácsok számára a szent zászlóra helyezését motiválta. A zászló származási adatai zavarosak. Lovas Elemér a céhanyag feldolgozásához készített jegyzeteiben — beszerzési adatokra hivatkozva — utal egy 1874/75-ben szerzett takácszászlóra, de azt 1769-re datálta. A győri múzeum nyilvántartásában szerepel is ilyen évszámú takács céhzászló, de a leltárkönyv rovataiban semmiféle adat nem szerepel ezzel kapcsolatban. Feltehetően az évszám elírása okozhatta azt a zavart, amely a nem létező zászló leltárba vételéhez és a meglévő kihagyásához vezetett. Ezt az 1798-as zászlót végül az 1965-ös leltározáskor vették nyilvántartásba.

[1]

Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Győri posztóslegények

A győri posztóslegények pecsétje, 1719, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A pecsét sárgarézből készült. Nyele a nyomólapra átmérő irányában helyezett lapos, karéjosan kivágott, csúcsban végződő átfúrt tagozat. A nyomólap levélkoszorús és gyöngykerettel határolt körirata német nyelvű: „INSI(e)GEL DER TVCHKNAPPEN IN RAAB”. A készítés évszáma a mezőbe került: „1719”. A ,,Tvchknappen” megjelölés nyers fordítás szerint a legénytársaságra értelmezhető. A címer a belső pecsétmezőbe került. Oroszlánok tartják a koronás pajzsot, amelyen a posztósjelvényt a keresztbe tett íjfák és ezek szögleteibe helyezett bolyhosító szerszámok képezik.

[2]

Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Győrszigeti posztókészítő-céh

A Győrszigeti posztókészítő-céh pecsétje, 1747, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Kovácsoltvas nyélre szerelt sárgaréz nyomólap. A nyél vágott élű hasáb, alsó harmadában gyűrűzéssel elfűzött profillal. A nyomólap levélkoszorús kerete alatt német nyelvű körirat fut: „KÖ(nigliche): PRIV(ilegierte): HOCH(e): BISCHOFFL(iche): TVCHMACHER: MEISTER: RABER SIGIT”. A címerkép ovális pajzsra, kartusra került, melyet oroszlános címertartók fognak közre. A címerábra alul keresztbe tett íjfákból, kétoldalt a posztószövet bolyhosítását szolgáló ún. bogáncskeresztek (takácsmácsonyából készített horgas-szálkás eszközök) rajzából áll, középre a posztónyíró olló hangsúlyos méretű ábráját vésték. Az évszám — „17 47” — az ovális kartus fölött kapott helyet. A szigetiek tipáriuma ezek szerint megelőzte az ismert, 1745-ben kelt kiváltságlevelük kibocsátását. (Éri István – Nagy Lajos – Nagybákay Péter 1975–1976, II./148.)

[3]

Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Modori és szakolcai posztónyíró céh

Modor és Szakolca posztónyíróinak címere. Adományozta I. Lipót király Pozsonyban, 1659. nov. 30-án

Nem hagyható említés nélkül az sem, hogy ismeretesek - jóllehet igen csekély számban - uralkodótól adományozott céhcímerek is. Ilyen pl. a prágai szűcsöknek 1473-ban Ulászló királytól nyert címere. Továbbá III. Ferdinánd király 1650 körüli címereslevele a magyarországi posztónyírók részére. Valamint a Modor és Szakolca városok posztónyírói által, Pozsonyban, 1659. november 30-án, I. Lipót királytól nyert címereslevél. Ez utóbbi címer kék mezőben, jobbra lépő arany griffet ábrázol. A pajzsony [sic!] lévő koronás sisak sisakdísze arannyal fegyverzett, fekete, kétfejű sas, mellén arany posztónyíró ollóval. Címertakaró: kék-arany. (475. lap)

RAINER Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból (Függelék: A magyarországi szabó céhpecsétek lajstroma). VMMK 19-20 (1994) 475–486. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei)

[4]