Címerhatározó/Pok nemzetség címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Pok nemzetség címerével foglalkozik.
A nemzetségből származik a meggyesaljai Móricz vagy Morócz és a Puky család.
A Pók nemzetség - Győr vármegyének egyik legrégibb birtokosa - a XIII. század második felében telepszik le Szatmár vármegyében. E nemzetség móriczhidai ágából származott I. Miklós (1270-1319), a ki a IV. Béla és István 572 ifjabb király között támadt versengés közepett, házassága révén az utóbbinak táborában volt, éveken át száműzve lévén szülőföldjétől, megkedvelte a Szamos mellékét, a hol otthonra talált.
1280-ban apósától Aranyosmeggyest nyerte, melyhez csakhamar újabb birtokokat szerzett, mint Sárközt, Avasfalut, Vámfalut, Pallagot, Ujvárost; 1297-ben zálogba vette Romándfalut, mely 1347-ben végleg utódainak birtokába került.
Miklósnak fiai Móricz (1319.) (a ki visszatért a Dunántúlra s a bakonyi ispánságot viselte) és István voltak. Ezeknek fiai Simon és II. István, kik közül az 1331-39 között történt osztály alkalmával az utóbbi nyerte a szatmár-vármegyei birtokokat, a melyekhez csere útján 1339-ben Görbedet, Miklóstelkét és Hagymást is megszerezték. Simontól származik a vármegyének a XV. században egyik leggazdagabb birtokos családja: a Meggyesaljai Móricz vagy Morócz család.[1]
_nemzets%C3%A9g_csal%C3%A1df%C3%A1ja,_1933.jpg)
A Pók-nemzetség első történeti nyomát Karácsonyi János 1209-ben találja meg Móricnál, aki „II. Endrének igen kedves embere volt és az okiratokban mint de Puk szerepel”. Egy 1220-ban keletkezett irat szerint Márton, nádori rendelet folytán, az árpási besenyők és ezek főbírája közti egyenetlenség elintézésében bíráskodott. Utóda az 1234-ben élt Comes Farkasius de Puk, aki II. Andrástól Győr vármegyében Kába, más néven Szent-Mihály jószágot kapta szolgálatai fejében. A tatárjáráskor IV. Bélát egy tatár lándzsájától Pók-nembeli Móric mentette meg, és ezt IV. Béla pazar adományokkal jutalmazta. A [ Puky ] család birtokába került számos Győr, Sopron, Somogy, Zala, Nyitra, Nógrád, Gömör, Szatmár, Alsófehér, Kolozs és Szilágy megyei, valamint szlavóniai uradalom.
A nemzetség a 13. századtól három fő, a meggyesaljai, mérgesi és bizáki ágra szakadt. A bizáki ág abaúji család, mely Borsod, Nógrád, Zemplén és Heves vármegyékben is elterjedt. (Varga Zsolt: A Bizáki és Mérgesi Puky (Póky) nemzetség családfája. 2015.12.18.[2])
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pok_nemzets%C3%A9g
Lásd még: