Címerhatározó/Okolicsányi címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Okolicsányi család címerével foglalkozik.

---

okolicsnai Okolicsányi

Okolicsányi címer, Medzihradsky Adolfnak (1835-1919) az árvai nemesi családok címereit ábrázoló 1910-11-es címerrajzaiból

Liptó vármegyei eredetű család. Őse, Szerafil 1250-ben IV. Béla királytól kapta Okolicsno birtokot.[1]

++++

Liptó vármegyei eredetű család, ahol már a 13. század végén szerepel. A család neve a régebbi iratokban előfordul Okoliczianszky, Okolichnay alakban is.

Címer: Kék alapon aranykorona fölött jobbra fordult páncélos kar kardot tart, melyre török fej van szúrva. A pajzs jobb felső sarkában arany csillag, a bal felsőben ezüst félhold látható. A sisakdísz a pajzsbeli kép, a sisaktakaró kék-arany.

A szakirodalmból ennek a címernek ismertek különféle változatai is, ahol a korona zöld téren áll, a sisaktakaró kék-arany és vörös-ezüst, illetve az égitestek sorrendje megfordul.

Federmayernek ezen kívül a címer eredeti, régebbi változatait is sikerült felkutatnia, mely során 43 pecsétet dolgozott fel. Feltételezése szerint a család a 14. század közepén maga vette fel a címerét, amikor több tagja szolgált az udvarban királyi lovagként. 1347-ben Okolicsányi János részt vett Nagy Lajos király nápolyi hadjáratában. Márk nevű testvére 1355-ben a királyi bandérium tagja volt. A szakirodalom egy része szerint 1364-ben a családot Nagy Lajos király a címerviselés jogával ruházta fel. Ezen címer ábrája nem ismert. A régebbi szakirodalom a család ősi címerének az égitesteket: a csillagot és a félholdat tartja. Ezen szimbólumok láthatók az okolicsnai kolostortemplom kő patrónusi padjainak címerén. Az okolicsnai kolostort azonban régebbi alapokon csak a 15. század végén építették.

Az első pecsétek a 16. századelső feléből maradtak fenn. Ezek Bernát (1512) és János (1541) pecsétei. Bernát már 1494-ben is felnőttként szerepel. Sérült pecsétje akár 1490-1500 körüli is lehet. Ebben későgótikus pajzson kardot tartó kézfej emberi fejet vág ketté. A bal felső sarokban csillag, a jobb felsőben valószínűleg félhold volt. János pecsétje ezzel szemben kitűnő állapotban maradt fenn. Ezen a korareneszánsz pajzs közepére helyezett emberi fejre harántos kard van helyezve, a jobb alsó sarokban csillag, a bal alsóban félhold látható. A fej megjelenése a címerben Húščava szerint János egy hőstettére utalhat, aki bátran harcolt a nápolyi hadjáratban és a harcok során az egyik szemét is elvesztette. A címer ábrázolásmódja ezenkívül szerinte a család nevére utaló beszélő címer is, mert a kard a szemet (szlovákul oko) és az ajkat (szlovák líce) sebesíti meg.

A 16. század utolsó harmadában a címer alapvető változáson ment át, amikor a korabeli divatot követve a címer korábbi ábrái a törökellenes harcra utaló jelképekké váltak. Török fej és páncélos kar látható Okolicsányi János, liptói alispán 1604-es és 1612-es pecsétjén. (Kék alapon balra forduló ezüst páncélos kar ezüst kardot tart melynek lapján természetes színű török fej látható. A pajzs felső sarkaiban arany csillag, illetve ezüst félhold van.) Testvére, Ferenc 1628-as pecsétjén egy másik címerváltozatot használt, ahol hiányzik a török fej és az égitestek fordított sorrendben együtt szerepelnek a pajzs bal felső sarkában.

A 17-18. században a páncélos kar mindig jobbra fordul. A 17. század második felétől a pecséteken mindig van sisak, sisaktakaró és sisakísz is, mely általában az égitestekkel együtt szereplő pajzsbeli kép, néha többször is megismételve. A barokk korban a páncélos kar alatt megjelenik a korona. Ezt a változatot haználta pl. Okolicsányi Jónás 1782-ben. Hasonló volt Okolicsányi Kristóf, turóci alispán pecsétje is 1706-ban, röviddel ónodi halála előtt, de a sisakdíszből hiányoznak az égitestek. A turóci ág címere szerepel Kovács János egyik metszetén is, melyet Bél Mátyás művéhez készített. Ebben a mező aranyként van jelölve, de ez valószínűleg tévedés.

A 18. század elején megjelenik a címer négyelt változata. Első viselője Okolicsányi János († 1736), váradi püspök volt, aki 1726-ban még a címer eredeti, egyszerű változatát használta. Pál címerein a jelképek sorrendje megfordul: az első és negyedik mezőben van a kar, a második és harmadik mezőben az égitestek. A pecséteken a pajzs fölött leveles korona van, sisakdísz nélkül. Ez a közőpkori címer egyfajta megújítása, de használata nem volt gyakori. Itt fordul elő elsőként a hármas halom, mely a későbbi címerváltozatokban gyakran szerepel. Ilyen például Okolicsányi János 1824-es pecsétje.

Az árvai ág címere a sisakdíszben mutat eltérést. Okolicsányi György 1724-es pecsétjén jbbra fordult páncélos kar kardot tart, melyre török fej van szúrva. A pajzs felső sarkaiban félhold, illetve csillag látható. A sisakdísz koronából kinövő péncélos vitéz sisakkal. Jobb kezében kardot tart, melyre török fej van szúrva. Oldalról félhold, illetve csillag kíséri.[2]

• 
  Okolicsányi Bernát sérült címere
• 
  Okolicsányi János címere
• 
  Okolicsányi János pecsétje, 1612
• 
  Okolicsányi Ferenc pecsétje, 1628
• 
  Okolicsányi Pál címere 1690
• 
  Okolicsányi Jónás pecsétje, 1782
• 
  Okolicsányi címer Kovács János metszetén
• 
  Okolicsányi négyelt címer
• 
  Okolicsányi János címere, 1824
• 
  Okolicsányi György címere 1724

• Irodalom:

NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VIII. Pest, 1861, 208. l.

SZLUHA M.: Liptó vármegye nemes családjai. Budapest, 2000, 456. l.

CSERGHEÖ G. J.: Siebmachers Wappenbuch des Adels von Ungarn sammt den Nebenländern der St. Stephans Krone. Nürnberg, 1885 – 1892, 462. l.

FORGON M.: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Somorja, 1997 (reprint), 493. l.

NOVÁK, J.: Rodové erby na Slovensku II. Martin, 1986, 106 – 107. l.

VITEK, P.: Lexikón erbov šľachty na Slovensku II., Liptovská stolica. Bratislava, 2004, 89 – 91. l.

Frederik Federmayer: KRIŠTOF OKOLICSÁNYI (†1707), NÁČRT HERALDICKÉHO VÝVOJA JEHO RODOVÉHO ERBU[3]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Jegyzetek:

Külső hivatkozások:

[4]

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó

---