Címerhatározó/Nagyvázsony címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Nagyvázsony címerével foglalkozik.


Coa Hungary Town Nagyvázsony.svg

Nagyvázsony község (Veszprém megye)

Nagyvázsony község neve összeforrt Kinizsi Pál legendás alakjával. Ennek egyik természetes megnyilvánulásaként a község már az 1800-as években is a „Kinizsi címert” használta a községi pecséteken. 1994-ben a községi címerről szóló rendelet megalkotásakor a település ismételten Kinizsi Pál ismert címerét emelte a községi címer rangjára.

A címer alakja domborpajzs, mely a pajzstalp közepénél kissé hegyes. A címerpajzs színe kék, benne egy behajlított páncélos kéz egyenes kardot tart. A kard előtt félhold, a kard és a kéz között hatágú csillag látható. A félhold a pajzsfő jobb oldalán, a csillag a pajzsderék közepén van

Már a rómaiak idején is lakott környék volt, amit bizonyít, hogy az itt elvezető hadi út mentén településre utaló jeleket találtak. Ezt számos lelet és kőfelirat is bizonyítja.

A község első említése csak a tatárjárás korából származik, az 1950-ben vele egyesített Nemesleányfalu már 1082-ben is ismert, lakott hely volt.

A község nevét első birtokosáról a Váson nemzetségtől kapta, amelynek első ismert tagja Ákos a XIII. század elején több megye főispánja, majd 1216-tól a királyné udvarbírója volt.

A XIV. század végén Vázsonyt a Vezseny család kezén találjuk, amely családnévben az ősi Váson nemzetség neve rejtőzködik. A Vezsenyiek utolsó sarját Lászlót, Mátyás király 1462-ben Rómába, majd Ferrarába küldi követül. Halála után a Szent koronára visszaszállott várát Mátyás Kinizsi Pálnak adományozta.

Nagyvázsony jelentőségét a vára adta, amely a XV. században épült. Ennek köszönhetően a forgalmas út menti település hamar felvirágzott. 1488-ban 49 Ft adóval a megye nagy falvai közé tartozott.

A török időkben felváltva volt hol török, hol magyar kézen Vázsony vára. Véglegesen 1598-ban foglalták vissza a török megszállóktól. Szerepet játszott a vár Bocskai és Bethlen Gábor harcaiban is, majd 1649-ben a király a Zichy családnak adományozta. 1663-ban még egyszer szenvedett a vár a törököktől. Kürpülü Ahmed nagyvezér seregei felgyújtották.

Támaszpontja volt Nagyvázsony Vak Bottyán dunántúli hadműveleteinek is. A Rákóczi szabadságharc után a vár hadi jelentőségét elvesztette.

E vár árnyékában fejlődött a község is, amely 1651-ben már város néven szerepelt, de jogállása nem érte el a mezővárosokét. A tulajdonképpeni falu a török időkben sokat szenvedett, de a várkatonaság szállásai, házai fokozatosan egy új települést hoztak létre a vár alján. 1580. óta tulajdonképpen városról beszélnek az írások, de az újkor végére már csak a szóhasználat és néhány közvetett bizonyíték tanúskodik a korábbi (mező)városi jog meglétéről. Ilyenek az iparosok viszonylag nagy száma, a jelentős heti vásárok, a keresztény templomok mellett a zsinagóga megléte is. A XVIII. század idején Zichy Imre német telepeseket hozatott az elnéptelenedett faluba.

A múlt század végére aztán végleg legendává halványul a jelentős központi szerep, a postakocsi állomás megléte a vasút idején (és vasút hiányában) már inkább negatívumnak számít, de a korábbi piacok is elveszítették jelentőségüket, sőt helyüket is. A község benőtte piacterét. Székhely jellegét már csak a körjegyzőség (Nemesleányfalu és Úrkút) őrzi. 1890-től a népessége is egyre csökken.

A korábbi évtizedek népesség fogyása az utóbbi években már megállt, ami a környező községekből ide irányuló beköltözéseknek, részben a közlekedési szokások átalakulásának tudható be.

[1]

  • Irodalom:

A település címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: