Címerhatározó/Nagybörzsöny címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Nagybörzsöny címerével foglalkozik.


Nagybörzsöny helytelenül címernek nevezett pecsétje
Börzsöny mezőváros pecsétje (1601–1686)
Börzsöny mezőváros pecsétje (1680-as évektől 1708-ig)
Börzsöny mezőváros pecsétje (1708)
Börzsöny mezőváros pecsétje (XIX. század)
Börzsöny mezőváros pecsétje (XIX. század)
Nagybörzsönyi pecsétlenyomat (1907)
Nagybörzsönyi pecsétlenyomat (1950)
A nagybörzsönyi katolikus plébánia pecsétjei (XIX–XX. század)
A Nagybörzsönyi Levente Egyesület pecsétje (1925)

Nagybörzsöny község

(Pest megye)

Az önkormányzat címere: külső 35 mm és belső 25 mm átmérőjű, fehér színű körgyűrűben foglalt "SIGILLVM. OPIDI. BORSONY." körirat által határolt kerek mélykék színű mezőben talajon álló - a körgyűrűbe benyúló - aranysárga színű glóriás, bíbor színű süveges, aranysárga színű köpenyes Szent Adalbert, mellén aranysárga kereszt, jobbjában aranysárga pásztorbotot tart függőlegesen. A belső körgyűrű középtáján kétoldalt aranysárga színű, bal oldalán S, jobb oldalán A betű. Szent Adalbert köpenyéből kinyúló keze, a süveg és köpeny közötti fejrésze és ruházata fehér színű, fekete árnyalatokkal kihangsúlyozva, derekán bíbor színű övvel. A körgyűrűben lévő felirat középkék színű. [1]

A címer egy-egy közösség – ország, város, község, testület, egyesület, vagy család, magánszemély – azonosító, egyedi jelvénye, mely települések esetében leggyakrabban és legáltalánosabban pecsét formájában jelent meg, s a település által kibocsátott iratok hitelesítésének – az aláírás(ok) melletti – eszközeként szolgált.

A városi, községi pecsétek sok mindent elárulhatnak tulajdonosukról. Habár ezek állandósult jelképek, mégis előfordul, hogy a történelem viharaiban változnak, nemcsak egyes részleteikben, hanem egy-egy rendszerváltozás során teljes tartalmukban is.

Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, a nagybörzsönyi közösségek által használt pecséteket mutatjuk be, ily sajátos tükörben is végignézve a település történelmi múltját.

Az első ismert nagybörzsönyi pecsét az 1601–1686 között keltezett iratokon fordul elő. A szélén körbefutó szalagon a felirat – melyet stilizált virág (rózsa?) zárt le a szöveg kezdetén és a végén – ma már olvashatatlan. Csak a gót betűs szöveg első szava – „sigil(lum)” (= pecsét) – sejthető. A szalag által határolt kerek mezőben egy trónszéken ülő koronás királyi alakot figyelhetünk meg, aki jobb kezében jogart, bal kezében országalmát tart, s köntöse rálóg a szalagra. Van, aki a királyi alakot Zsigmond királlyal azonosította, míg más vélemény szerint a pecséten Szent István látható, a plébániatemplom védőszentje. Eldönteni e kérdést biztonsággal nem lehet, de egy-egy plébániatemplom védőszentjének ilyen funkciójú megjelenítése gyakoribb volt, így hát valószínűbbnek tartjuk a második feltevést. Mindenesetre e rendkívül szép kivitelű pecsét formája és a gótikus betűk valószínűsítik, hogy ezt, vagy egy hasonló pecsétnyomó korábbi változatát használták a középkorban, tehát 1526 előtt.

A második legrégibb pecsétet nagyjából a XVII. század nyolcvanas éveitől 1708-ig használták, melynek SIGILLUM * OPPIDI * BERSENIENSIS (Bersen mezőváros pecsétje) felirata a körpecsét kettősvonalú szélét határolja. A szöveget az elején és a végén itt már jól láthatóan egy-egy stilizált virágfej (rózsa?) zárta le. A szöveg által határolt kerek mezőben trónszéken királyi alakot láthatunk, aki jobbjában liliomos jogart, baljában – egyenes kereszttel – országalmát tart. E királyi alakról ugyanazt mondhatjuk el, mint az első ismert pecsét esetében, tehát valószínűleg Szent Istvánt ábrázolja. Kivitele már valamivel egyszerűbb, mondhatnánk, hogy kevésbé míves.

Az időben következő pecsét a kuruc korban, az ellenreformáció idején készülhetett, 1708-tól kezdte használni Börzsöny. Ekkor élesedett ki leginkább az evangélikusok és a katolikusok közötti vallásháború, s az év végén űzték el székhelyéről kuruc segítséggel a katolikus papot. Ezt megelőzően vésethette Börzsöny új pecsétnyomóját, melynek középpontjában már nem a királyi alak trónol, hanem Szent Adalbert, az esztergomi érseki főegyházmegye patrónusának alakja áll.

Vajon azzal, hogy Börzsöny megváltoztatta pecsétjét, a régi hit megerősítését is ki akarta-e fejezni, vagy csak utalni arra a feudális függőségre, ami a város és az érseki földesúr között fennállt, nem tudhatjuk bizonyosan. De mindezek motiválhatták a település vezetőit. E pecsét felirata: OPIDO * BORSENIENSE (Borsen mezővárosa). Az ovális keret és szöveg által határolt mező közepén áll Szent Adalbert glóriás, köpenyes alakja, két oldalán egy-egy növő rózsaág.

Érdemes itt röviden ismertetnünk Szent Adalbert életrajzát. A cseh származású Adalbert (eredeti nevén Vojte×ch) 956 körül született Libice várában a Szlavnik nemzetség tagjaként. A sokat betegeskedő gyermeket szülei Istennek ajánlották, ha meggyógyítja, s így került egyházi pályára. 983-ban lett Prága püspöke, de feladva főpásztori feladatát, 988-ban Rómába ment, s itt megismerkedett a szerzetesi élettel. Visszatérve Prágába, 993-ban Brevnovban Szent Benedek–Bonifác–Elek hármas titulusú monostort alapított. Magyarországon 988 óta többször is megfordult Géza fejedelem udvarában, és István trónörököst a bérmálás szentségében részesítette. Adalbert bencés társai 995-ben Magyarországra jöttek, és Szent Márton hegyén, vagyis Pannonhalmán monostort építettek. Adalbert 997-ben porosz földre, Gdanskba ment, és az ott tartott miseáldozat után a poroszok lándzsával megölték, fejét levágták, majd felnyársalták. A vértanút 1036-ban temették el Prágában.

A XIX. században új pecsétnyomót vésetett a település, melynek babérkoszorúba foglalt körirata a következő: SIGILLVM * OPPIDI * BORSONY * S[anctus] A[dalbertus]. A felirat által határolt kerek mezőben áll a glóriás, püspöksüveges (mitra), palástos Szent Adalbert, mellén kereszttel, jobbjában pásztorbotot tart, válla felett az S és A betűvel. Ez az ábrázolás már hasonlít a XVI. századra kialakult Szent Adalbert megjelenítésekhez, kivéve, hogy nem szakállasan ábrázolja a szentet.

A XX. század pecséthasználata elszürkült, a községek nagy része ábra nélküli pecsétnyomót, majd gumibélyegzőt készíttetett. Erre az útra tért Börzsöny mezővárosa is, mely a XIX. század végén, a hetvenes, nyolcvanas években még használta a mezőváros elnevezést, községként először az 1907-es dátumú pecséten jelenik meg. A XX. század első felében, attól függően, hogy körjegyzői, vagy csak nagyközségi ügyben hitelesítette iratait, kétféle bélyegzőt használt. Nagybörzsönyt 1950. február 1-jével csatolták Hont megyétől Pest megyéhez, így még a tanácsi korszak előtt pár hónapon át használt a Pest megyéhez tartozást jelölő bélyegzőt is.

Az 1945 előtti időszakból ismert a Nagybörzsönyi Levente Egyesület (1925), a Nagybörzsönyi római katolikus plébánia és az iskolaszék bélyegzőjének lenyomata.

1945 után a koalíciós időszakban községi szinten új „népi” szervek jöttek különleges feladatok elvégzésére, vagy alakultak meg- vagy újjá politikai pártok helyi szervezetei. Ilyen volt a Nagybörzsönyi Nemzeti Bizottság, mely közigazgatási teendői mellett a lakosság igazolását is végezte, az Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetségének nagybörzsönyi csoportja (UFOSZ), a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége nagybörzsönyi helyi csoportja (DÉFOSZ), az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ), a Magyar Függetlenségi Népfront Nagybörzsöny Községi Népi Bizottsága, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP), a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ). Ezek a szervezetek mind készíttettek bélyegzőt.

A szocialista, tanácsi korszak tovább egységesítette és szegényítette a pecséthasználatot is. A bélyegzőkön szereplő címer az 50-as években egységesen a „Rákosi-címer” lett – ezt vágták ki 1956-ban a pecsétnyomó közepéről –, majd 1957-től 1990-ig az országcímert jelenítette meg minden település a pecsétjén, csak a felirat, pontosabban a közigazgatási beosztás jelölése és a település neve változott.

Külön pecsétet használtak a községi intézmények is, az általános iskola, a napközi otthonos iskola és a községi kultúrotthon.

A heraldika hagyományos elemei az egyházi bélyegzőkön napjainkig és megszűnésükig a katolikus iskolaszék és a plébánia pecsétjein folyamatosan szerepeltek.

A rendszerváltozás a címerhasználat területén is radikális változást hozott. A települések ismét választhattak maguknak címert és zászlót. Nagybörzsöny nem alkotott heraldikailag szabályos címert, nem is legelső pecsétcímeréhez tért vissza, hanem a XVIII–XIX. században használt Szent Adalbertes pecsétlenyomat színezett változatát használja. Leírása a következő: a kettős arany vonalkeretben levő felirat: SIGILLUM * OPPIDI * BORSONY, a vonalkeret által határolt kerek kék mezőben álló, a kettős vonalkeret külső vonaláig érő, arany glóriás, vörös püspöksüveges, arany palástos, ezüst (fehér) ruhás Szent Adalbert, mellén kereszttel, jobbjában arany pásztorbottal, derekánál S és A betűvel. [2]

  • Irodalom:

HORVÁTH M. FERENC: Nagybörzsöny. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [3]

A település címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[4]

[5]

Rövidítések

Lásd még: