Címerhatározó/Nádasd nemzetség címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Nádasd nemzetség címerével foglalkozik.


A Nádasd nemzetségbeli: Nádasdy és Darabos családoknak. Közös vonás czímereikben a rucza. (Bárczay 14. l.)

Nádasd nem.PNG

Nádasd nemzetség címere.jpg

A Nádasd nemzetség címere egy XIV. századi sírkövön (szentgotthárdi apátság)

A Nádasd a Hegyhát legkiterjedtebb nemesi rokonsága volt a középkorban, közös birtokaik szinte kizárólag ezen a területen helyezkedtek el, ami egyértelműen utal a kistáj történetéhez fűződő szoros kapcsolatukra. Amikor a XIII. század elején a nemzetség tagjai sorra tűnnek fel az oklevelekben, a család már annyira szerteágazó, hogy közvetlen kapcsolatot nem lehet felfedezni az egyes ágak között.

A nemzetség tagjai a XIII. században még közösen birtokolták szinte valamennyi földjüket, a birtokrészek egymás közti cseréje és felvásárlása csak a század végére jutott el odáig, hogy az egyes családok lakóhely szerint is elkülönültek egymástól. Ilyen folyamat során alakult ki a nemzetség négy főága. Közülük háromból jelentős nemesi családok váltak, ezek a Nádasdy, a Darabos és Gersei Pethő család. A negyedik éppen az Oszkói lett volna, ha ez az ág nem hal ki már a XIV. század közepén.

A birtokok másik, kisebbik tömbje távolabb, a megye és egyben az ország délnyugati határán, Muraszombat környékén (ma: Murska Sobota, Szlovénia) volt található. A jelentősebbek a következők: Dolina (Dolina), Bokrács (Bokraci), Ivanóc (Ivanovci) és Petánc (Petanjci).

A birtokok egyik csoportja tehát a Vasvári sánc előterében helyezkedett el, a másik pedig az ország határán, a külső gyepűvonal mentén, ami feltehetően arra utal, hogy a nemzetség eredete a határvédelmet ellátó katonai népesség körében kereshető. A népesség tömegét az úgynevezett őrök adták, akik a várispánság joghatósága alá tartoztak, közvetlen irányításukat pedig a várnépek vezető rétegéből, a várjobbágyok közül kikerülő tisztek látták el.

Amikor ennek a nemzetségnek az első tagjai a XIII. század elején feltűnnek az oklevelekben, már kivétel nélkül szabad birtokosként szerepelnek, sőt idővel a királyi udvarban szolgálatot teljesítő személyeket is találunk közöttük. Mindez arra utal, hogy a várjobbágyok sorából való kiemelés korábban, de legkésőbb a XII. század végéig megtörténhetett. A legvalószínűbb időpontnak III. Béla király (1172–1196) uralkodásának időszaka tűnik, amikor a határvédelem rendszere jelentősen átalakult.

Azok a várjobbágyok, akik ekkor adományként elnyerve az általuk használt várföldeket a szabad birtokosok sorába léptek, nem feltétlenül alkottak a szó szoros értelmében vett családot, sokkal inkább egy több szálon összefonódó közösséget. Az illetők kapcsolatát a közös erőfeszítéssel elért társadalmi helyzet és az ezzel összefüggő birtokadomány fűzte még szorosabbá, szervezte a továbbiakban vérségi alapon számon tartott rokonsággá, nemzetséggé. Erre utal az a tény is, hogy a nemzetséget nem egy közös ősről (esetleg az adományszerzőről), hanem a nemzetség központi birtokáról, a Vasi-Hegyhát közepe táján elhelyezkedő Nádasd faluról nevezték el.

A nemzetségi összetartozás tudata hosszú évszázadokig fennállt, még a XV. század folyamán is találunk olyan adatokat, amikor különböző ágak távoli rokonságban álló tagjai lépnek fel jogigénnyel az egykori nemzetségi birtokok ügyében.

A középkorban az összetartozás-tudat egyik leglátványosabb megnyilvánulása a címerhasználat volt, az egyazon nemzetségből leszármazó családok az egykori nemzetségi címer fő motívumát családi címereikben tovább használták. Így volt ez a Nádasd nemzetség esetében is: a nádszálak között álló vadkacsa képe megtalálható a Nádasdy, a Darabos és a Gersei Pethő család címerében. Maga a címer, amelynek ma ismert legkorábbi ábrázolása egy XIV. századi sírkövön maradt fenn, úgynevezett beszélő címer, a vadvízi világra utaló kép a nemzetségnek nevet adó helynevet jeleníti meg.[1]

A nemzetség valamennyi ágának címerében megtalálható a nádszál, bár a címer központi alakja a vadkacsa. Csoma József szerint ez azonban csak később került a címerbe, mint a nádas legtipikusabb lakója.

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: