Címerhatározó/Molnárcéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a különféle települések molnárcéheinek címerével foglalkozik.
Győri molnárcéh
[szerkesztés].png)
A Győri molnárcéh pecsétje, 1631, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Sárgarézből készült nyomólappal és keskenyedő szárú, nyolcszög alapú hasáb alakú nyéllel rendelkezik. A nyomólap köriratát egyszerű vonalgyűrű keretezi. A pecsétmezőben széttárt szárnyú angyalfej, oltalma alatt két kerektalpú pajzsból álló összetett címer. Az ívelő vonalakkal kísért pajzsok közül a bal oldali a hagyományos molnárcímert viseli a nagy fogaskerék fölé helyezett malomkő-guzsallyal. A jobb pajzson ívelt szárú kereszt, vízszintes tagja fölött két karika, alatta vizet jelző vonalkázás. Ez utóbbi címerben a város védőszentjének — Szent István első vértanúnak — a városcímerben szereplő attribútumát, és így a város ősi címerét véljük felfedezni. A címerőrző kerub melletti „B. O.” monogram feltehetően a pecsétvéső nevének kezdőbetűi. A pajzsok felett látható évszám: „1631”. Körirata latin nyelvű: „SIGIL(l)VM MOLITORVM CIVIT(tat)IS IAVRIENSIS”.
.png)
A győri molnárcéh pecsétje, 1852, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A kor divatjának megfelelően klasszicizáló elemeket mutat. A rézből esztergált nyomólap és a vele egy anyagból készített, csonka gúla alakúra reszelt nyélnyúlvány a fafogantyúba foglalást szolgálta. A pecsétlőlap sima felületén gyöngy keret alatt fut a szabályosan szerkesztett körirat és évszám: „N(emes) GYŐRVÁROSI MOLNÁR CZÉH PECSÉTJE 1852”. A molnárcímert füzérdíszes, lebegő talpazaton álló oroszlánok tartják. A pajzs nélkül rajzolt jelvény hagyományos felépítésű: alul a nagykerék (szakmai szempontból hitelesen ábrázolt oldalsó fogazással), fölötte a malomvas a szokott rend szerint. A korábbi pecsétnyomóhoz (lásd 43.) képest új elem a malomvas fölött álló, nyitott szárú íves körző. A molnárcímereken látható szerkezeti elemek és a faragómesterségre utaló körző képe a molnármesterség malomépítő tevékenységét jelzi. A remekfeladatokból is kitűnik, hogy az őrlés mellett a faipari tevékenység a molnármesterségnek lényeges részét jelentette. Az 1632-től érvényben lévő szabályzat remeklési előírása az őrlési feladatok előtt megfogalmazza a ,,faragómolnári” teendőket: ,,Az Mester Remekek avagy darabok penigh ezek, Egy Nagy Kereket fogazzon megh, Egy Nagy Korongot Orsózzon megh, Egy gombra való Keresztfát Kalacsfátul chinallyon megh.. .”( XJM céh. 54.2.1. pag. 1.). Az 1744-es szabályzat hasonló műszaki feladatokat jelöl meg az őrlés mellett: ,,… egy hetes Kiskorongát orsojával edgyűt helyesen meg csinalon és aszt helyre föl álittsa, az Köröszt vasat az malomkűben helyessen belé vágja …” (XJM céh. 54.2.2. pag. 2.)
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
A győri molnárcéh üvegpohara, 19. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Formába fújt üvegpohár. Felületén a gravírozás a molnárok mindennapi életét mutatja be. A képen feltűnik a céh babérkoszorúval övezett, angyal tartotta címere, és a koszorúba foglalt monogram. A fedőt és a pohár alsó harmadát rocaille motívumokból és füzérekből álló ornamentika tölti ki.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Hódmezővásárhelyi molnárok és faragók
[szerkesztés]
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Körmendi molnár céh
[szerkesztés]
A körmendi molnár céh pecsétje, 1789
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Nagybajcsi molnárcéh
[szerkesztés]
A nagybajcsi molnárcéh pecsétje, 19. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Egy kései alakulású szervezet emléke, modern megjelenésű darab, esztergált, fényezett fafogantyúval, melybe sárgarézből készített dúc ékelődik. A nyomólap primitív vésetű, sima vonalkerete alatt szálkás betűkből rótt folyóírással készült a körirat: „Nemes Nagy Bajcsi Molnár czéh”. A mezőben nagyküllőjű malomkerék a hangsúlyos címerábra. Nem tudni, hogy sugárirányban a kerület külső élén rajzolt fogazás a vízikerékre utal, vagy kellő szakismeret hiányában így sikerült az oldalfogazott nagykerék képe. A malomvas ezúttal is szokott helyén, a kerék felett van. A céhjelvényt sapkaszerű korona zárja. Az egész pecsétkép rajzába „jól” illeszkednek a címertartó oroszlánok aránytalanul kisméretű, vázlatszerű alakjai. Az évszám nélküli darabot feltehetően 1862-ben vésették, amikor önálló szervezet létrehozását határozták el. Korábban ugyanis az ún. ,,szigetközi” — több település molnárait tömörítő — céh tagjai voltak a nagybajcsiak.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Nyitrai molnárcéh
[szerkesztés]
A nyitrai molnárcéh címere, 18. sz. vége
- Irodalom:
NOVÁK, Jozef – ŠVEC, Ján: Cechové znaky. Bratislava: Mladé letá, 1975
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Rábai molnárcéhek
[szerkesztés]
A XV–XVII. században – mikor még a mesterségek kevésbé specializálódtak – megesett, hogy az ács és a molnár szó ugyanazt jelentette. Ez a kettősség a céhekbe tömörült molnárok céhtárgyain és iratain való ábrázolásokon is feltűnik. Malomalkatrészeket és ácsszerszámokat tanulmányozhatunk egy 1777-ben kézi festéssel díszített bizonyságlevélen. A négy talpas küllővel ellátott malomkeréken kívül malomkőguzsalyt, keresztvasat, talpvasat és a malomkő vágásához használt molnárcsákányt láthatunk, de ott van mellette az íves körző, az ácsderékszög és a vonalzó képe is. Egy díszes, 1810. évben kiadott felszabadító levélen pedig a már megszokott íves ácskörzőn kívül megjelenik a keretes fűrész, a vonókés és a rövid nyelű ács-, más néven molnárszekerce is. Ha a molnár a tanuló- és vándorévek letöltését követően mesterré akart válni, akkor remeket kellett készítenie, aminek szigorú előírása egy XIX. századi molnár céhszabályzatban így szerepel: „Remeket úgymint egy hetes kis korongot orsójával együtt helyben megcsináljon és azt helyre fölállítsa, az keresztvasát a malom köven helyesen belé vágjon, és az malomkövét feltévén, lisztnek eressze, ez azon egy mérő búzát kenyérnek emberül és becsületesen megőröljön. Úgy mindazonáltal, hogy mind addig, valameddig ez Remek csináltatik, hat czehbeli mesterember jelen legyen, az kinek is elegendő becsületes étellel és itallal gazdálkodni, az Remeknek bemutatásakor a Remek csináláshoz 10 forintokat adni köteles. Ha pedig semmit sem értene a Remek csinálláshoz, ez ollyatén Molnár tanulni küldessék, és mind addig bé nem vétessék, valameddig elegendő tudománya nem lészen.”
Vas és Győr, továbbá Sopron megyében a Rába folyót is lefedve lényegében három regionális céh alakult az idők során. 1576-ban a németújvár–szalonok–rohonc–körmendi a folyó felső folyását, az 1639. évben megalakult sárvári céh a középső részét, míg az 1632-ben a „Rába alsó vize mellett” alakult szervezet az alsó folyószakasz körüli malmok és a bennük foglalatoskodó molnárok tucatjait foglalta magába.13
A Vas megyei molnárok céhszabályzata 1613-ból fennmaradt, mely 17 articulusból állt. Többek között megtudhatjuk belőle, hogy a céhmestert három évre választották, 12 esküdtjének „különb bizonyos és magán való pecsétjek” van. Malombérleti szerződést kötni csak a céhmester és az esküdtek előtt lehet. A mesterek tartoznak egymás segítségére lenni „ez szükséges gátlásra, mely avagy elvágatott vagy elsüllyedt és megromlott”. Vasárnap „jó reggeltül fogva 12 óráig ne légyen szabad egy malomba is őrölni” – áll a szabályzatban azon kívül, hogy az őrlési díj 10% kása vagy törőmolnár esetében egy köböl köles után fél köböl tiszta kását adni tartozik. A molnár inasok „rendi szerint: az inas 3 évig szolgál, szegődéskor kap mesterétől morvai dolmányt és nadrágot, szűrt és elégséges fehérruházatot. Tanulóideje elteltével levelet kap az ő mesterétől az Czéhmester és Esküttek előtt és az mellé az ő mesterségéhez való fejszét.”14
Hagyományos városi céhközpontjaik nem alakultak ki, gyakorta váltogatták céhgyűléseiket évnegyedenként a különböző malmokban. Sok esetben a céhmester is elhagyatott, forgalomtól félreeső malomban székelve próbálta összefogni a szerteágazó érdekcsoportokat. Életük mindazonáltal nem különbözött sokban a többi céhekétől, csupán abban, hogy védszentjük Nepomuki Szent János, a vízen járók patrónusa névünnepét, május 16-án, mindig ünnepi külsőségek között megtartották. A molnárok tekintélyét többek között a közösségi alkalmak biztosításán kívül az is megalapozta, hogy amellett, hogy a népesség alapszükségletének ellátásán dolgoztak, olyan mérnöki mű készítéséhez is értettek, mely a tudatlanok számára nehezen áttekinthető, ördöngös szerkezet volt, így a kovácsokéhoz hasonló tisztelet is megillette őket.
A földesúri fennhatóságú városok, egyházi gyülekezetek, közbirtokossági testületek, vagyonos jobbágyok és iparosok is tartottak fenn malmokat. Valójában ők voltak a malmok tulajdonosai, de a malomtartás, az őrletés és a vámszedés jogáért a földesúrnak árendát – bérleti díjat – kellett fizetniük. A bérbe adott malmokba vámos molnárokat alkalmaztak. A malomjövedelem a vámból származott, melynek mértékét mindig a hatóság szabályozta. Többnyire a gabonafélékből ⅒ rész, a darálnivalóból 1⁄12 rész, kásából ⅐ rész illette a malomgazdát. Ebből adta meg a molnárnak a részesedést. A vámos molnárok a malom vámkeresetének ¼ részét, a hajómolnárok ⅓-át kapták. A molnárok „hites emberek” voltak, vagyis esküt kellett tenniük, amiben az is szerepelt, hogy a vámmal tisztességesen elszámolnak.
A különböző, XIX. század első felében készült összeírások alapján biztosan mondhatjuk, hogy a Rába partjával határos falvakban legalább egy, két-három kőre járó malom üzemelt. A. Szölnök, Rábatótfalu, Rábakeresztúr, Szentgotthárd, Rábaszentmihály, Csörötnek, Rábagyarmat, Csákány, Horvátnádalja, Körmend, Magyarszecsőd, Molnaszecsőd, Hidashollós, Rábahidvég, Molnári, Rum, Ikervár, Sárvár, Ostffyasszonyfa, Csönge, Kecskéd, Pápóc, Páli, Vág, Rábasebes, Sobor, Árpás, Babót, Rábapatona, Vitnyéd helységekben vagy azok határában gátas vízimalmok munkálkodtak, melyek közül ma már egy sem üzemel.
Amíg bőven volt őrölnivaló, a molnár és családja megélt a vámszedésből és a malmokban adódó mellékkeresetből. A malompor, vagyis a szétporladó liszt- és darahulladék legalább fele, vagy többnyire egésze az alku szerint az ő tulajdonát képezte – lehetővé tette, hogy annyi disznót hizlaljon, amiből eladásra is jutott. De a Rábán az átlagosnál több libát, kacsát is neveltek. A jó és tisztességes molnároknak ősszel, mikor sok volt az őrölnivaló, bort, pálinkát, tojást, szűzdohányt is vittek az őrletők, melyek jól kiegészítették a keresetet.
A vámolás módját és mértékét, valamint az őrlés szabályait, az ezért járó fizetséget, a vízimalmok karbantartását, a hiteles mértékek használatát a vármegye szigorúan szabályozta.
Egy Vas vármegyei limitáció 1813-ban imígyen rendelkezett:15
„A MOLNÁROKRA NÉZVE”
Minekutánna ezen Megyében tapasztalásban jött volna az, hogy a Molnárok, nem csak a szokott Malom vámot felesleg veszik, hanem ezen kívül más többféle külömb külömb szin alatt pénzbéli fizetéseket is vesznek, azért a Midőn a Molnár négy féle Lisztet csinál, minden Pozsonyi mérő Gabonátul szita pénzül fizettessék a Vámon kívül 1 ½ kr. Fél hordó pénzül pedig ½ kr. Ha pedig egy vagy kétféle Lisztet csinál, akkor szita pénzül 1 kr. Fél hordó pénzül pedig ½ kr. Ellenben a Molnárok a Zsákot lisztel jól feszessen meg tömjék, és azon fellül a Korpát is vissza adni tartoznak. Égett Borhoz, Pálinkához, vagy Sörhez való daráltatástul az egy vámon kívül semminémű szin alatt kész pénzt nem lesz szabad venni. Ugy Kukoritza, vagy más egyébb daráltatástul is tsak egyedül a Vám vétessék ki valamint hogy Midőn Kukoritza, vagy más egyébb Gabona Lisztnek a paraszt Malmon öröltetik, akkor is a Vámon kívül semmi sem jár a Molnárnak. Egy Pozsonyi Mérő Árpa, vagy is apró Kása készittésétül ugyan a Vám ki vételén kívűl fizettessék a Molnárnak kész pénz a munkájáért 15 kr. Alább való, vagy is egy mérő közönséges Árpa Kása készéttésétül ugyan a Vámon fellül 12 kr. Egy Pozsonyi Mérő köles Kása el készéttésétül ugyan a Vám ki vételén kívül fizettessék a Molnárnak kész pénz 15 kr. A kik éjjel vagy magok őrölnek; vagy a Molnár által őröltetnek, mindenkor a Gyertyát természetben, vagy annak árát meg adni tartoznak. A Vám alatt pedig mindenkor a Vármegye által el rendelt mértze ki vételén, és a meg irtt, kész pénzbeli fizetésen kívül akár melly szin alatt is a Molnárok valami adózásokat venni ne merészeljenek.”
Sok vízimalom az őrletők kívánságára – akik a saját gabonájukat a megszokott módon kívánták megkapni – még az 1890-es években is, „egy tallóra őrte meg a búzát”, vagyis nem választotta el a búzát a korpától. A gazdák úgy gondolták, hogy ha szükség lesz rá, az asszonyok otthon majd megszitálják a lisztet. Egyébként pedig szerették a korpás lisztből sütött kenyeret.
A jobbágygazdaságokat kiszolgáló malmok általában a kisebb vizeken telepedtek le, de az uradalmak a Rábán jelentősebb, 6–7 kerékre működtetett vízimalmokat is építtettek.16 A jobbágyszolgáltatásokból beszedett gabonát: búzát, rozsot, árpát, zabot, kölest és hajdinát őrölték itt meg. A malomtartás a feudalizmusban királyi kisebb haszonélvezeti jog – regálé – így a földesúri, nemesi haszonvételek közé tartozik éppúgy, mint a „korcsmáltatás”, a halászat és a mészárszéktartás. Mint már említettük, a Rába partjával határos falvakban legalább egy, két-három kőre járó malom üzemelt. A. Szölnök, Rábatótfalu, Rábakeresztúr, Szentgotthárd, Rábaszentmihály, Csörötnek, Rábagyarmat, Csákány, Horvátnádalja, Körmend stb. határában. A többi malomcsatornáról üzemelő, többnyire egy-két kőpárt hajtó vízimalom volt a Kerka vizén keresztül a Zalán át a Vörös-patakig.17 Az Alsó-Rába vizén lévő molnár céhek 1810-ben készült kézzel festett kiváltságlevelén molnár legények is szerepelnek, éppen a garatot töltik meg őrölni valóval. A kackiás bajszú, hosszú hajat eresztett molnárokat keményszárú csizmában, zsinórdíszes kék posztóruhában, fejükön süveggel ábrázolják. Ebből arra következtethetünk, hogy kialakult viseletük volt, melyhez a régebben divatozó süveget kedvelték.18
A szentgotthárdi uradalom urbáriumában 1570-ben említést tesznek „Csörötneki Rába malomról”, aminek 6 kereke volt, a hetedik pedig „köleshántó”. 1732-ből átépített változatát ismerhetjük meg. Ekkor az uradalomnak 5 kerekű malma volt itt, ami egyúttal fűrészmalom is volt, „Pretl Müll.” – ahogy akkor írták.19 Csaknem száz évvel később, 1824-ben, ugyancsak a szentgotthárdi uradalom leírásában Michael von Kunits megemlítette, hogy „Cseretneken új malom épült 1200 öl malomcsatornával, melynek 6 őrlököve van, 1 fűrészmalma. Szalay vármegyei főmérnök tervezte, 1820-ban Csákányi, Körmendi és az összes Pinkán lévő malom nem üzemelt az árvizek miatt, kivéve a Csörötnekit”. „A régi Rábára épült 16. századi malom az emlékezetben és a mai romos épület falai most is látható” – írják 1814-ben.
Az 1690. évi urbárium szerint „Szölnök patakon 1 kerekű malom van”. A Kerka vizén minden időben működtek vízimalmok. A XVII. században, noha az őrletés joga mindig földesúri kiváltság volt, mégis Hodoson és Kapornakon rendre paraszti malmok őröltek csakúgy, mint Dávidházán és Senyeházán, ahol kétkerekű malmok voltak, de utánuk censust nem fizettek – áll a németújvári uradalom 1666–1678 között készült urbáriumában. Kercán, a Kerca vizén álló malomban 1828-ban csak maga a molnár dolgozik. Velemérnek a XVII. században két malma is volt, mivel az összeírásban az szerepel, hogy „A másik malomtulajdonos molnárnak évi jövedelme szintén 7 köböl ½ sessiót bíró Tenessi Péternek, amihez 9–9 köböl szántó, 1 ½ köböl irtásföld, 3 kaszásnyi rét van birtokában a malom körül.” Az 1828. évi összeírásban már csak egy malomról van szó, melyről megjegyzik, hogy „Az árendás molnár legényt nem alkalmaz.” Gödörházán 1828-ban egy malom van: „Egy molnár dolgozik a malomban, legény nélkül.”20
A molnárok vagyoni helyzetére példát szolgáltat az „1752-ben Istenben boldogult Pamper Mátyás Csörötneki Helységben levő Molnár Mester Embernek ingó és ingatlan jószágainak” számbavétele.21
A leltárkészítők 200 forint készpénzt találtak a háznál, amit a farkasfai Lukácsnál lévő 50 forint egészített ki. Két kert is tartozott hozzá és még külön egy kert, pajta, pajtafi, pince. Négy lova volt a molnárnak. A részletezés szerint egyik gesztenye, a második fakó, a harmadik is fakó, s a negyedik szürke színű. Két jó „Vasas Szekér, két eke, két bránna” képezte a gazdasági felszerelést. Volt ezeken kívül két tehene, két tulokja és egy tinója. Bútorzatként dívó diófa olmáriumot, cseresznyefából készült új ágyat, továbbá vasfazekat, öntöző korsót és rézmozsarat írtak össze. A „Fúrók, vésők, vonyó kések, fűrészek és az egész Mesterséghez való szerszámok” lettek felsorolva. Az ingatlan és ingó vagyon összértéke 649 forint 30 dénárt tett ki.
A hagyatéki leltárban külön felsorolták a levonandó összegeket, így misére 10 forintot, s mivel „aprólékos adosságok is voltak a Cselédek és Szolgák között”, meg az „Asszony kévánt magának egy Mentét tsináltatni”, ezért a három kiadásra 49 forintot 30 dénárt vettek számításba, de még így is fönnmarad az osztályosok között kereken 600 forint, mely summából „egy tieglára épített cserépsindellyel fedett ház telkével együtt” megszerezhető lett volna.
A malomba járás férfimunkának számított. A gabona, majd a lisztes zsákok emelgetésén túl az a körülmény is férfi feladattá tette ezt a tevékenységet, hogy az őröltetőnek néha éjjel is a malomban kellett tartózkodnia. A jelenlét egyébként azért volt kívánatos, mert a vámolás, a garatra felöntés, a liszt mennyiségi és minőségi kivétele során komoly károsodás érhette az oda nem figyelőket.[6]
- Irodalom:
NAGY ZOLTÁN: KÉZMŰVESEK A FALVAK MAGÁNYÁBAN. CÉHEK, KÉZMŰVES MESTEREK A SZENTGOTTHÁRDI, CSÁKÁNYI, KÖRMENDI URADALOM FALVAIBAN A XVII–XIX. SZÁZADBAN. II. RÉSZ. Vasi Szemle 2016/2. 215-243.[7]
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Szigeti molnárcéh
[szerkesztés]
A (győr)szigeti molnárcéh zászlója, 1782, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A győri zászlóanyagban meghatározó doppel-stander típusnak egy sajátos változata a molnárok zászlója. Az eltérés forrása a függőleges — körmeneti zászlókhoz hasonló — függesztés, mely a zászló dekorációjának átrendezését megkövetelte. A zászlókép a rúdra merőleges tengelyű, ehhez szerkesztették a feliratok és jelek irányát is. Bár a keresztrúd nem került gyűjteményünkbe, a hordozórúd zászlócsúcsának keresztirányú tüskéje igazolja a zászló felfüggesztésének módját. A zászlócsúcs sajátossága a céhjelvényekből — hetesorsó és malomvas — kialakított forma, amely eltér az általánosan használt kereszt- és levélidomoktól. Felirata A oldalon képtől balra: „ATYA MES(ter). SZILBER GYÖRGY / CSOLLAN IMRE / SZIGET. BÖCSÜLETES. / CZEH”; képtől jobbra: SZORAD ISTVÁN / MORKRAITER IOSEF. / MOLNÁROK / ZASZLOIA. 1782.”. B oldalon: „CEH MES: KUCSAR:FERENCZ: / HEGYI. MIKLÓS. / SZIGET BÖCSÜLETES / MOLNÁROK”; képtől jobbra: KRAIER. JÁNOS. / GÖNCZÖ FERENCZ / CZEH / ZASZLOIA”. Mindkét oldalon a kép felett évszám szerepel: „1 7. 8 2.”. Az egylapos zászló mindkét oldalának díszítése azonos szerkezetű. A sárgult — hajdan feltehetően fehér — damaszt rövidebb oldalánál ovális kartusba helyezett magyar koronás címer és a Habsburg-család genealógiai címerét mellén hordozó kétfejű sasos birodalmi jelvény fogja közre a zászlókép ovális keretét. Fölül, a keresztrúddal párhuzamosan a zászlókészítés évszáma húzódik. A zászlómező közepét kitöltő, felül füzérdíszes aranykeretbe foglalt zászlóképek mellett kétoldalt a céhmagisztrátus névsora és a szervezet nevének két részre tagolt szövege olvasható. A fecskefarok csúcsainak kezdetén malomvas, illetve az oldalfogazott nagykerék céhjelvényül alkalmazott képe kapott helyet. Az ezüstszálas rojtszegély mellett arany- és (megfeketedett) ezüstszínnel festett keretdísz dekorálja a zászló széleit. A felerősítésre a rövidebb oldalra varrt piros, fehér, zöld, valamint nemzetiszínű szalagok szolgálnak. A zászlóképek az eredeti céhlevél előírásainak megfelelően egyik oldalon „aranyos Monstrantia”, másikon „Szent Joseph képe és ábrázattya”. (XJM céh. 54.2.1.) A monstrancia — mely az érett barokk típust követi — az úrnapi körmenetek főszereplője, a Szentostya hordozásának eszköze. A zászlón való megjelenítése közvetlenül utal a céhzászló körmeneti funkciójára. A molnárok patrónusát megörökítő zászlókép (A oldalon) abban az ikonográfiai gyakorlatban gyökerezik, amely a hívek félreértésétől tartva Szent József személyét inkább a Szent Család együttesében való ábrázolásban tartotta ildomosnak. A védőszent választását József ácsmesteri foglalkozása indokolta, hiszen a korabeli molnármesterség meghatározó része volt a malomépítő, faipari munka, amint ez a remeklési előírásokból is kitűnik. Bár a szakma jellege a későbbiekben sem változott, a Győr környéki — elsősorban hajómalmokkal dolgozó — molnárság a későbbiekben Nepomuki Szent János patronátusát választotta, miként az a nagybajcsi és gönyűi céhek hagyományából ismert. A zászlókép vázlatszerű könnyedséggel ábrázolt jelenet, a szürke ruhába öltözött József egy ládán ül, mellette áll a hagyományos piros ruhába öltözött Mária, karján a kék köpenybe burkolt, dicsfénnyel övezett Kisjézussal. Az alakokat az egymásra fordított tekintet és összekulcsolt kezük fogja össze. A kvalitásos kép mestere az ekkoriban Győrött működő festők közül kerülhetett ki.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Váci molnárcéh
[szerkesztés]
A váci molnár céh pecsétje, 1771
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprém megyei molnárcéh
[szerkesztés]
A Veszprém megyei molnárcéh pecsétnyomója 1708-ból
Mivel a molnároknak a mezőgazdasági lakosság igényeit kellett kielégíteniük, nagyrészük nem a városokban, hanem szétszórva a falvakban telepedett meg és ezért gyakori a molnárcéhek között a megyei szervezkedés. Jó példa erre a Veszprém megyei molnárok 1708. évi pecsétnyomója, amely a „SIG(illum) MOLITOR(um) IN COMITATU VESPR(em)" köriratot viseli. Középen a molnárcéhek általánosságban használt jelvénye: a malomkerék (fogaskerék), fölötte az ú. n. malomvas (Mühleisen, Obereisen, malomorsó, malomkőguzsaly).
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi külső molnárcéh
[szerkesztés]
A veszprémi külső molnárcéh pecsétnyomója 1836-ból
Pontotosan ugyanilyen a veszprémi „külső" molnárcéh 1836. évi ovális pecsétje, az előzőnek pontos megújítása.
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Zirci pék- és molnárcéh
[szerkesztés]
A zirci pék- és molnárcéh pecsétnyomója (XVIII. sz. vége?)
Ez a XVIII. század végéről való német köriratú pecsét a zirci pékek és molnárok közös pecsétje. Közepén primitív ábrázolásban a Madonna képe látható a holdsarló és a földgömb felett, feje fölött csillagkoszorúval, jobbján virággal, jobbra tőle a kifli és a kenyér, balra pedig a molnárok jelvénye, a malomkerék és a malomvas (181. kép). A bécsi pékek 1626. évi pecsétjén is a Madonna szerepel, a legtöbb magyarországi pékcéhpecséten is a Madonna egész vagy fél alakja látható a süteményeket ábrázoló pajzs fölött.
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
A. B. molnármester
[szerkesztés]
A. B. molnármester pecsétje, 19. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Sérült, szabálytalan hasáb alakú sárgaréz nyélre forrasztott bronz nyomólappal rendelkezik. Kétoldalt ívelő levélkoszorúban a szakma ismert jelvényét, a malomkerék – malomvas – körző együttest vésték, fölül a Szent Korona vázlatos képével. A pecséttulajdonos nevének kezdőbetűi a címer felső harmadában kétoldalt, elosztva kaptak helyet: „A. B.” Ennek feloldását a molnárcéh iratanyagából nem lehet elvégezni. A tárgy származási adatai alapján (a Komárom megyei Kecskédről való) feltehetően nem győri illetőségű molnármesteré lehetett.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: