Címerhatározó/Marsinay címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Marsinay (olv. Marszinai) család címerével foglalkozik.


marsinai Marsinay[szerkesztés]

Marsinay (marsinai).jpg

Krassó vármegye kihalt nemes család, mely azon megyei Marsinai helységtől vette nevét, s mely még a karánsebesi vagy sebesi, halmosi és miháldi kerületekben birtokos és több azon vidéki előkelő családokkal rokon, elé fordul a XVI. század végén is. Neve gyakran Morsinay-nak is íratik. E családból volt Marsinay Sándor, kinek leánya Erzsébet Hunyadi Voyk Butinak hitvese és a halhatatlan Hunyadi János Magyarország kormányzójának pedig édes anyja volt. Sándornak atyafi, vagy unoka testvérei voltak Marsinay Ferencz, Sándor és Gáspár. Ezen három testvérek közül valószínűleg Ferencz volt az, kinek neje Gerlistyei Katalin vala, kitől született - s ez már bizonyos - Marsinay Ferencz, ennek fia György, ennek fia ismét Ferencz ki 1566. és 1569-ben hiteles okiratban mint fölperes említetik. Későbbi időkben nevezetesen a XVIII. század elején is találunk még marsinai Marsinay családra, melyből Marsinay Menyhért (élt 1640-ben) magát saját jegyzetei szerint az erdélyi (jobban krassói) Marsinay családból eredezteté. Ezen említett jegyzetek szerint ezen ágnak története és leágazása következő: Marsinay István Erdélyben élt, s ott halt meg, fia Bertalan, ki még Erdélyben Gyula-Fejérvár körül harcolt a törökkel, Magyarországra költözött, és itt nősült meg. Ugyan is a Zala megyében hét faluval bíró Ormándy Bálintnak árva leánya Anna Kaboldon egy Lisztinek gyámsága alatt növeltetvén, utóbb Balassa Istvánnak neje lett, majd megözvegyülvén Ormándy Anna, Malaczkára vonult, hol őt Marsinay Bertalan vette nőül, mivel pedig Marsinay Bertalan a Balassáknak hasznos és hűséges szolgálatokat tett, ezektől Detrekőn inscriptionalis birtokrészt nyert, melyre Rudolf király kir. beleegyezést adott. M. Bertalan meghalván, Detrekeőn a Sz.-Miklós egyház alá temettetett, neje pedig Ormándi Anna Nagy-Tapolcsányban a nagyoltár előtti sírboltban nyugszik. Bertalannak fia volt. Menyhért, ki 1615-ben adatott tanulásra, mire nagy kedve nem lévén, 1618-ban Balassa Zsuzsánnához adatott, hol másfél évig volt, midőn Balassa Zsuzsánna Pethe Györgyhöz férjhez menvén, Marsinay Menyhért is Pethe udvarába állott, és midőn Pethe a Bethlen pártiak által elfogatván, Szatmárra, Ecsedre, és Szamos-Ujvárra beljebbeztetett, oda is követé őt Menyhért; miután pedig Pethe megszabadult, Menyhért is oda hagyván e szolgálatát, Tornára Móricz Márton szolgálatába, innen nem sokára Szuhára Pálffy Jánoshoz állott, majd innen is Balassa Péter özvegyéhez, és innen is végre Becsbe utazott. 1623-ban Morvaországban Grőding védelmében vett részt. Utóbb Gutibona német ezredbe állott, és ezredével Komáromban, Szögyénben, Érsek-Ujvárott állomásozott. Végre II. Ferdinánd király hadseregébe állván, 1624-ben négy lóval szolgált, 1626-ban zászlótartó lett Radics őrnagy zászlóaljában, 1628-ban Lozi ezredben kapitány 1633. őrnagy, ugyan ez évben alezredes, 1636-ban a berlini csata után honnan 28 zászlót szolgáltatott át II. Ferdinandnak, és Major Koszta Svéd tábornokot is elfogta, - ezredessé emeltetett. Ezután Morvaországban szerzé a nezdeniczi uradalmat, s ott lakott 1639-ben, majd egy ideig Szakolczában, és ismét Nezdeniczén 1640. január 20-án II. Ferdinand király őt római sz. birodalmi és az örökös tartományokbéli nemességre emelte; és címerét is megbővíté, mi következő lett; t. i. négyfelé osztott pajzs az 1. és 4. osztály jobbról balra rézsútosan kétfelé oszlik, (az 1-ben jobbról ezüst udvarban két vízirányos szelemen látszik, a 4-ikben a bal oldalon vannak a szelemenek); az 1-ső osztályban balról és a 4-ikban jobbról arany udvarban félig kinyúló koronás egyfejű fekete sas látszik. A 2. és 3. osztály kék udvarában zöld halmon oroszlán ágaskodik, első jobb lábával zöld gallyat tartva. A pajzs fölötti jobb oldali sisak koronáján egyfejű koronás sas áll, a baloldali sisak koronájából a leírt oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös. Menyhértnek fia Ferencz 1676. nov. 18-án I. Leopold királytól csehországi honfiusítást (incolatust) nyert.

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs