Címerhatározó/Marczali címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Marczali család címerével foglalkozik.
Nagy Iván:
Marczali család. (Marczali †.)
Történelmi kihalt sarjadék. Eredetét azon Péch vagy Pécz nemzetségből veszi, mely a XIII. században már Győr, Veszprém, Zala, Somogy, Nyitra megyékben terjedelmes és egy részben első foglalású földbirtokkal volt ellátva, és melyből Móriczhidai, Péczi, Berzenczei, Marczali és Gusztáni kihalt család ágakon kivűl, a most is élő Csúzy és Apponyi családok is eredetüket veszik.
A XIII. században II. András és IV. Béla király alatt élt Móricz Ispán (Comec Mauritius) ki Győr vármegyében Rába és Marczal folyók mentében, Téth szomszédságában fekvő erdős bírtokában a Rába vizen egy hídat és mellette egy falut épített, mely nevéről Móriczhidá-nak neveztetett.Gyurikovits Gy. a Tudományos gyüjt. 1836. XI. 3–29. l.*
E Móricznak két fia volt, az egyik Móricz, kitől a Móriczhidai család eredt, (lásd Móriczhidai cs.) a másik volt Márk Ispán (Comes), ki Győr és más vármegyében széles hatalmas birtokú és nagy tekintetű vala, élt 1251. 1263-ban, mint oklevelek mutatják. Négy fia maradt, kik közűl mindenik külön, de már kihalt család alapítója lőn. Közűlök Gergely lett törzse a Marczali családnak; a többi háromról annak helyén leszen emlékezet, ezért itt csak Gergely utódai, mint a Marczali család tagjai adatnak elé:
A nemzékrend következőleg mutatja a származást:
Móricz Ispán.; Móricz 1251. 1263. nyitrai főispán. Lásd Móriczhidai család.; Márk 1251. 1263.; Opur a Péczi cs. törzse.; Légh István a Berzenczei cs. törzse.; Gergely 1283. machói bán a Marczali cs. törzse.; id. Lukács a Gusztáni cs. törzse.; Lukács mester 1322.; Ivakou. Marczeli de Hosszufalu. Folyt a köv. lapon.
Ivakou, ki az előbbi lapon. Marczely de Hosszúfalu.; Echius 1374. mester.; István de Marchely 1341. bán. (Bethlen N.); János de Marchely; György 1404.; ifj. Lukács.; László.; Dienes 1404–1417. de Marczali bán, Székelyek és Somogy v. főisp.; Miklós de Marczal 1403–1412. erdélyi vajda.; Borbála (Báthori István.); Péter mester de Marczal 1404.; György 1436. (Báthory Kata 1461.); István.; István.; László püspök.; Imre 1435–40. kir. ajtónálló somogyi s verőczei főisp.; János kir. ajtón. somogyi főispán 1449.; Ádám 1457.; László 1474. somogyi főispán.
Gergely, kitől a Marczaly család származik, IV. Béla király alatt machói bán volt, V. István király alatt a bolgárok ellen küldött sereg főkapitánya, a midőn Vrchov várát elfoglalta, és a bolgárokat legyőzte. IV. László alatt jelen volt Győr vára visszavételénél, midőn ezt Ottokár cseh király 1273-ban ostrommal maga alá hódította, mely alkalommal Gergely a cseh fejedelem ellen vitézűl vívott, pusztító seregeinek verésében tetemes részt vett, számos németet a maga kezével elfogott, és a királynak bemutatá, mint ezt IV. László király 1283-ban kiadott oklevélben dicsérőleg elismeri,Fejér, Cod. dip. tom. V. vol. 3. p 175. * Gergelynek két fia maradt Lukács és Ivakov.
Lukács mester Károly király alatt mint vitéz bajnok több ütközetben vett részt, nevezetesen Maghvár ostromlásánál a király szeme láttára és Erdélyben Dósa erdélyi vajda vezérlete alatt a pártütő Kopasz s annak czimborái ellen történt csatában veszélyes sebeket kapott. E hadi s egyéb számos érdemeiért Károly királytól Szabolcs megyében a Tisza mentében fekvő Egyházas, Ibrány, Ub, Zoth nevű egész helységeknek és Falu- Opa- tavaknak bírtokairól, melyeket Gergely atyja bírt vala, új adomány levéllel 1322-ben megajándékoztatott, és a váradi káptalan által beiktattatott.Fejér, Cod. dipl. tom. VIII. vol. 2. p. 324.*
Ivakov vagy tán helyesebben Ivánka, elhagyva az ős nemzetségi „degenere Pecz“ nevet, magát „Ivakou Marczely de Hoszszúfalu“ íratá, ivadéka pedig a Somogy megyében fekvő, akkor nyert birtokról következetesen Marchely – Marchali s végre Marczali-nak íratott. Fia három maradt: Echius, János és István.
Echius vagy Ek mester élt 1374-ben, a midőn közte mint Marczali helységnek földes ura és PéterDomokosnak fia, mint szomszéd Beryegh falu birtokosa közt fent forgó határ villongások a sümeghi convent előtt békességesen elintéztettek.
János (Ivakounak második fia) nemzé Györgyöt, kiről egy 1404-ki okmány emlékezik. Utódairól semmi sem tudatik.
Ivakounak harmadik fia István, nagyatyja hívatalában örökösödött, miután 1341-ki oklevélben őt bánnak olvassuk. Nejétől Bethlen János leányától négy gyermekét ismerjük: Dienest, Miklóst, Borbálát Báthori István országbírónét, és Pétert.
Dienes 1402-ben mint erdélyi vajda, 1414-ben mint székelyek bírája és bán tündöklött, 1417-ben Somogy vármegyének főispánja volt, mint ezt és érdemeit Zsigmond király 1417-ben kelt okmányában említi,Katona. Hist. Critic. XII. p. 272.* mely szerint testvérével Miklóssal az erdélyi vajdával s az ország több nagyával Temes vármegyében, Somlyó mváros táján, Nyárad folyó mentében, Tóth-Chak falu mezején és Maraz mezőváros előtt a törökökkel viselt négy véres csatában vett részt, és 1417-ben Zsigmond királyt a kosztniczi egyházi zsinatra fényes seregével elkisérte. Roppant jószágait két fiának Györgynek és Istvánnak hagyá, kikről az 1436-ki oklevelek emlékeznek. Györgynek neje Báthori Katalin volt 1461-ben, s valószínűleg utódai is maradtak, de ismeretlenek.
Miklóst, Marczali István bánnak második fiát az 1403–1412. évi időszakban erdélyi vajdáúl talájuk. Temes megyében testvérével – mint említők – négyszer harczolt a török ellen, utóbb Istriában és Friaulban a Velenczések ellen mint a magyar hadseregnek fővezére, midőn Velencze alatt nyert sebe folytán életét is veszté.Katona. Hist. Critic. XII. p. 272.* Ő építé Babocsa és Szegesd várát Somogy vármegyében, Szegesd mvárosban s hozzá tartozó uradalomban, melyet Dienes és Péter testvéreivel együtt Zsigmond királytól, kinek Sárfeneki Fridrik kezéből 8020 arany forintért kiváltott Tatika várát és Keszthely mezővárost, több faluval együtt visszaeresztette, csereképen ugyanazon összegben zálogba kapott. Miklósnak négy fia maradt: László püspök, István, Imre és János. Ezek közűl.
Imre 1434-ben kir. főajtónálló mester, 1440-ben kir. főasztalnok mester lett. 1437-ben sept. 15-én Prágában kelt adomány levélnél fogva Zsigmond királytól hűséges szolgálatai jutalmául János testvérével nyerte Verőcze várát és a hozzá tartozó uradalmat örökösen, s egyszersmind azon megyének főispánjává neveztetett; később 1440-ben már Somogy vármegye főispánja volt. Élt még 1447-ben is, a midőn mint kir. főajtónálló mester vett részt a budai országgyűlésen.Kovachich Vestigia Comit. p. 265.* Testvére
János v. Janko, testvére halála után a somogyi főispánságban örökösödött, és 1449-ben már szintén fő ajtónálló mesternek is olvassuk. 1457-ben V. László király halálával az ideiglenes kormányt alkotó országnagyok sorában látjuk.Kaprinai Hist. dipl. II. 110. és Kaprinai Mss. B. tom. V. p. 126.*
Istvánnak harmadik fia Péter mester volt; ez nemzé Ádámot, kinek fia volt László 1474-ben Somogy vármegye főispánja.
Marczali Imre és János magvaszakadtával Babocsa és Segesd várakat I. Mátyás király Báthori Istvánnak ajándékozta volt. De azért még 1526-ban emlékét találjuk Marczali Albertnak, ki a mohácsi csatában Sámboki kéziratainak tanúsága szerint vitézül harczolt; s valjon az egész család végképen kihalt-e? – arról okleveles bizonyságaink eddig még nincsenek.Lehotzky Stemmat. II. 238.*
Csoma József:
Marczali.
A Pécz nemzetségből származott ősrégi kihalt Marczali-családon kívül Nógrádmegyében is élt egy hasonnevű család, mely nevét valószínűleg az ezen megyében fekvő Marczal falutól vette.
Ezen család, mely Szászfán volt birtokos, sokáig a megye kötelékéhez tartozott, s leszármazását a szentbenedeki és váczi káptalanok kiadványai alapján összeállítva, a következőkben adjuk:
Marczali Péter 1459-ben atyja özvegyét, özvegyi jogára nézve Szászfából kielégítette, ugyanő Szászfán Uza Bereczknek 6 jobbágyot elzálogosított. Fiai Miklós, András és János 1490. és 1494-ben összes szászfai illetőségüket elzálogosították Varsándi Gábornak, radványi Ispán Mihálynak és Uza Bernátnak.
A megyében Miklós volt az utolsó, kinek leányát: Zsófiát, Hamvai János vette el. Hamvai János leánya: Mária, a szintén nógrád- vagy gömörinegyei Básthi János neje lett. Ez uton lépett a Básthi-család Abauj vármegye kötelékébe. 1 Ez adatokat a Jakabfalvai ltárból vettük.
A család a XVII. század közepe táján kihalt. Zsófia testvérjének: Pálnak vagyonát a Dersffiek kapták adományba, György fiai után az Uzsovicsok örököltek. 2 Nagy Iván. VII. 292.
Siebmacher:
Wappen: Geschmälerter Schrägbalken. – Kleinod: Flügel. (Siegel d. d. 1441 des Emerich Marczali, nach Rajcsányi, Siegelcopien in R. A. BPesth. – Nikolaus Marczali, Vice Wajwode v. Siebenbürgen, siegelt sub. d. 1403 mit einem gleichen Schilde.) Hervorragendes, historisches, wie es scheint im XVI. Jh. erloschenes Geschlecht, gemeinsam mit den Moriczhidai, Péczi, Berzenczey, Gusztányi, Apponyi u. Csúzi, – von Moricz Ispán de Genere Péch (Pécz), seine Abstammung herleitend, – welches das ursprüngliche Wappen, bis zu seinem Erlöschen unverändert beibehalten hat. (Vergl. das Wappen „Pécz” in diesem Werke).
Nicolaus Marczali, tritt v. 1403–1412 als Wajwode v. Siebenbürgen auf. Donation v. König Sigismund, d. d. Prag, 15. Sptbr 1437 auf Burg Veröcze ec., für Emerich u. Johann Marczali.
(N. J. VII. 289–292. – Reichenau, Siebb. Adel).,
Siebmacher, Supplement:
Wappen: Geschmälerter Schräglinksbalken. – Kleinod: Mit dem Balken des Schildes belegter Flügel. (Siegel d. d. 1457 des Johann Sohn des Vojvoden de Marczali. – Kaschauer Stadt-Archiv). So viel, als Ergänzung des gleichnamigen Artikels, auf Pag. 396. Taf. 296.
Siebmacher, horvát:
Wappen: Geschmälerter Schrägrechtsbalken. Kleinod: Flügel. (Siegel d. d. 1441 des Emerich Marczali, nach Rajcsányi, Siegelcopien im R.-A. BPest. – Nikolaus Marczali, Vice-Vojvode v. Siebenbürgen, siegelt sub d. 1403 mit einem gleichen Schilde.)
Hervorragendes, historisches, wie es scheint im XVI. Jahrh. erloschenes Geschlecht, gemeinsam mit den Moriczhidai, Péczi, Berzenczey, Gusztányi, Apponyi u. Csúzi, von Comes Mauritius de Genere Peech (Pecs) seine Abstammung herleitend, welches das ursprüngliche Wappen bis zu seinem Erlöschen unverändert beibehalten hat. Nicolaus Marczali tritt von 1403–1412 als Wojwode von Siebenbürgen auf. Dionysius Marczali war 1432 Ban von Slavonien. Gregor M. war 1283 und Stefan M. 1341 Ban v. Macsva. Donation von König Sigismund, d. d. Prag, 15, Sptbr. 1437 auf Burg Veröcze für emerich und Johann Marczali. (Nagy J. VII. 289–292. – Reichenau, Siebb. Adel.)
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: