Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/Müller címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Müller családok címerével foglalkozik.


Müller 1629

[szerkesztés]

Müller György 1629. március 9., Bécs II. Ferdinánd nemesség és címer általa: fiai György, Ágoston

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[1]


Müller 1851

[szerkesztés]
Christian von Müller őrnagy halotti címere, 1851

Christian von Müller őrnagy származásának, identitásának és életútjának felderítése széleskörű tudományos kutatást igényel. Jelenleg nem tudjuk, hol élt hol működött, hol és milyen körülmények között hunyt el az őrnagy, annyi azonban bizonyos, hogy halotti címerét 1966-ban az érsekújvári múzeum gyűjteményébe ajándékozták. A halotti címer német nyelvű szövege elárulja, hogy Christian von Müller magas katonai ran got - őrnagyi címet - viselt, és életének 76. évében 1851 -ben hunyt el. A halotti címerek a gyászszertartás alkalmából, a nemes családjának megren delésére készültek. Elsődleges funkciójuk a rokonság tájékoztatása és a gyászszertartások színhelyeinek díszítése volt. Ezenkívül a sokszor nagy számban készített címereket kiosztották a gyászmenet tagjai között. A magasabb rangúak vagy az elhunythoz közel állók nagyobb méretű vagy selyem címert kaptak, az alacsonyabb rangúak viszont kisebb méretűt vagy papírra festett címert. A halotti címert csak férfi ak vihették a gyászmenetben. A szokás a középkorra vezethető vissza, amikor a lovagi temetésen felvonultatták az elhunyt fegyvereit és zászlaját is. A szokással a 17. századi Magyarország vitézi temetéseinél még rendszeresen találkozunk, bár a fegyvereket egyre inkább a halotti címerek helyettesítették. A címer szimbolikája felettébb érdekes. A halotti címer az evilági lét, az evilági dicsőség jelképe, amelynek a halál szabott határt. A címerekkel együtt hordozott fáklyák és gyertyák az örök világosságot és Krisztust jelképezték, aki halálával hozta el az embereknek a megváltást, ahogy a gyertya is megsemmisülésével ad világosságot. A szimbólumok tehát a halál két aspektusát, a földi élet végét és az örök élet kezdetét helyezték egymás mellé. A halotti címerek fő feladata a tájékozatatás volt, ennélfogva a manapság használt gyászjelentések elődjeinek tekinthetők. A rajtuk levő szöveg tartalmazta az elhunyt teljes nevét, rangját, tisztségeit, kitüntetéseit, születési adatait. A halotti címerek használata a 19. században egyre szélesebb körben terjedt el. Anyaguk selyem vagy papír, melyre a címert és a feliratokat temperával festették. Később a szöveget nyomtatták is. A halotti címer központi motívumát azonban az elhunyt címere képezte. Reméljük, hogy Müller őrnagy rejtélyes alakjára egy jövőbeni kutatás során fény derül és hamarosan új ismereteket közölhetünk róla. Addig leljük örömünket ebben a szép alkotásban, melyet 2006. évi restaurálásának köszönhetően eredeti pompájában mutathatunk be. (Császár Zsuzsa, Thain János Múzeum Érsekújvár) [2]

  • Irodalom:

Császár Zsuzsa: Halotti címer 1851-ből. Castrum Novum. AZ ÉRSEKÚJVÁRI POLGÁROK HETILAPJA XIX. évfolyam 16. szám, 2009. április 25., 6. l.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]

Rövidítések

Lásd még: