Címerhatározó/Méhes címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Méhes családok címerével foglalkozik.
nyéki Méhes
[szerkesztés]
Pozsony megyei csalóköz egyik legrégebbi nemesi családja Méhes (nyéki). (VII. K. 144.) Kiváltságlevelét III. István királytól 1165-ben kapta, amelynek eredetije jelenleg a nyéki nemesek levéltárában őrzik a pozsonymegyei Nyéken, fényképmásolata pedig a Magyar Nemzeti Muzeum levéltárában. A kiváltságlevél megerősíttetett 1284-ben László király, 1298. febr. 24. III. András király, 1311-ben és 1394-ben I. (Nagy) Lajos, 1609. aug. 14-én II. Mátyás király által, végre 1715-ben a pozsonyi káptalan is átírá eme régiséget, Méhes Balásnak, Kósa máskép Zeke Gáspárnak, Vígh máskép Frölich Ferencznek és Nagy Mátyásnak részökre. 1805-ben ez eredeti III. István királytól nyert nemes levelet Csalló-közben Nyéken mint közös nemzetségi leveles conservator őrizte, melynél fogva e négy család bir legrégiebb hiteles oklevelet hazánkban nemességéről.
Királyi adományból származó címere a Méhes családnak nincs, de régtől fogva a következő címert használja: kék mezőben zöld földön álló arany méhkas, melyet 22 term. szinű méh röpköd körül; zárt sisak: takaró: arany-ezüst, kék-arany. A címer u. n. beszélő címer s a 22 méh arra a huszonkét várjobbágyra utal, akik egy törzsből származva III. István királytól az adománylevelet kapták. Nagyfödémes község címerében vissza találhatóak az emlitett jellegzetes motivumok ahol a család számos tagja is élt.
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Méhes 1617
[szerkesztés]
Méhes Péter 1617. március 8., Prága II. Mátyás címer általa: fia Pál, atyafiai János, András
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Méhes 1629
[szerkesztés]
Reiszig:
Méhes. A család jászkún eredetű és Szabadszállásról származik, honnan előbb Pozsony vármegyébe telepedett és ott Nyék helységre nyert adományt. az 1754-55. évi országos összeírásban István, Imre, Zsigmond, Gáspár, Ferencz, János és József szerepelnek Pozsony vármegye nemesei sorában. Később Bihar vármegyében telepedett le a család, a hol 1776-ban és 1815-ben hirdették ki a nemességét. 1836-ban Hont vármegyébe költözött József 1867-1872. években vármegyei tisztviselő, jelenleg vármegyei bizottsági tag és nagycsalomjai birtokos. Ennek testvére, Sándor, ez idő szerint Kőkeszin birtokos, kinek fia, Mózes, joghallgató. Sámuel (született 1785-ban, meghalt 1852-ben.) a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Czímer: kékben, zöld alapon természetes szinű párducz. Sisakdisz: világoskék dolmányos, fekete kucsmás, kócsagtollas, kinövő magyar vitéz, mindkét kezében hegyére állított és a sisak koronáját érintő kardot tartva. Takarók: mindkét felől kékarany.[3]
Szálkay:
Méhes Ferenc általa felesége Dorny Sára, gyermekeik Péter és Anna, valamint testvérei György, László, János részére 1629. június 14-én Bécsben adományozott címereslevelet II. Ferdinánd, amit 1630. augusztus 9-én Szabolcs vármegye közgyűlésén hirdettek ki.* [* MUO 131. Régi jelzet: Bihar megyei törzsanyag sz. n.]
Az oklevélen* [* 575x630/95/130x105 mm.] – amelyet II. Ferdinánd király, Sennyei István veszprémi püspök, valamint Ferenczffy Lőrinc hitelesített – függő egykori pecsét mára sajnos elveszett.
Arany keretben két szürke oszlop zöld boltívet tart, a kupola belül damaszkolt lila. A keret sarkaiban jobbra felül Magyarország, balra felül Csehország, jobbra alul Dalmácia, balra alul Horvátország címere látszik, illetve középen felül aranyban fekete kétfejű sas. A leírásban szereplő címer: „Álló vörös színű katonai pajzs, melynek alját zöldellő hegyecske foglalja el, ezen egész[alakos] leopárd saját természetes színében ábrázolva, szétterpesztett hátsó lábain egyenesen állva lefestett, és farka a hátára visszahajolva, szája nyitva, vöröslő nyelve kinyújtva, mellső lábait támadásra kinyújtva, a pajzs jobb része felé fordulva látható. A pajzsra rostélyos vagy nyílt … sisak van helyezve, királyi koronával, katona férfi, ifjú alak … fején magyar kalapot visel, zöld ruhába vagy viseletbe öltözve, egy-egy kezében egy-egy kardot vagy meztelen szablyát tart hegyükkel … [lefelé] fordítva, térdig kiemelkedve … szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy csúcsáról pedig innen fehér és kék, onnan pedig szintén kék és sárga takarók vagyis foszlányok hullanak alá és a pajzs széleire ráomolnak, és a pajzsot illően ékítik.”* [* „scutum videlicet militare erectum rubri coloris, cuius fundum viridis monticulus occupat, in quo integer leopardus naturali suo colore effigiatus, divaricatis posterioribus pedibus erecte stare, ac cauda ad tergum reflexa, et ora hianti, lingvaque rubicunda exerta depictus, anterioribus pedibus ad rapiendum protensis et gradienti similis, ad dextram scuti partem conversus esse cernitur. Scuto incumbentem galeam … craticulatam sive apertam regio diademate, virum militarem iuvenili forma conspicuum capite quoque pileo Hungarico tecto, viridi veste seu tunica indutum singulis manibus singulos gladios sive acynaces nudos, ac cuspidibus … sive conversos tenentem, genibus tenus eminentem ac intuenti … proferente ornatam. A summitate vero, sive cono galeae, laciniis et lemniscis, hinc candidis et caeruleis, illinc autem itidem caeruleis et flavis, in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus…”]
Az armális Schönherr listájának tanúsága szerint 1888-ban már Bihar vármegye levéltárában volt.* [* Schönherr Gyula: Bihar vármegye levéltárában ırzött czímeres nemeslevelek. Turul, 1888/4. 179.][4]
- Irodalom:
Hont vármegye nemes családjai. Irta ifj. Reiszig Ede dr. In: Borovszky: Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város.[5]
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 69-70. (PhD értekezés) [6]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: