Címerhatározó/Mártély címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Mártély címerével foglalkozik.


Mártély COA.jpg

Mártély község

(Csongrád megye)

Mártély Csongrád megye egyik legősibb települése: a legkorábbi neolitból ugyanúgy találhatók emlékek területén, mint a réz- vagy bronzkorból. Különleges kelta és germán leletek csakúgy előkerültek földjéből, mint elgondolkodtató avar és honfoglaló magyar régészeti anyag. Bár első okleveles említései kétes hitelű diplomákban fordulnak elő, annyi mégis bizonyos, hogy még Szent István életében nyerte el halászatával együtt birtokul a zalavári bencés apátság, melynek patrónusáról, Szent Hadrianus ókeresztény mártírról nyerte nevét a falu, mivel templomát ugyanezen vértanúk szentelték (Zenth Adrian martyr). Első név szerint ismert papja (1335-ben) János, bírája pedig (1450-ben) Bertalan.

A falu a tatárjárás, a kunok önkényeskedései, a szomszédos birtokosok (pl. szeri Pósa-fiak) hatalmaskodásai ellenére fennmaradt és virágzott. Az apát 1439-ben itt révállítási jogot is nyert a Tiszán. A török időkben a szegedi szandzsák alá tartozó vásárhelyi náhije adófizető falva, ugyanakkor az apátság itteni érdekei védelmét végvári kapitányokra bízza. Már a török alatt megkezdődik a dús ártéri legelők bérbe adása, amiből aztán sok határhasználati vita származik. A XVIII. század közepétől halászóvizeit is szegedi halászok bérlik. Birtokosai, a Károlyiak ösztönzésére lakói a dohánytermesztéssel is megpróbálkoztak.

A település jellege a Tisza szabályozása után változott meg, amikor elvágták az élővíztől, ám a holt ág a horgászok paradicsomává vált és mára vonzó üdülőteleppé fejlődött, nevezetes művészteleppel és értékes élővilágát óvó tájvédelmi körzetével.

Címeralkotásra kínálkozó motívumok tehát: 1). az egykori bencés birtoklás; 2). Szent Adorján mártír emléke; 3). a vízi világ halászatával, révvel, halászóvíz-bérlettel, stb.; 4). az ártéri dús, vízjárta rét és legelőterület; 5). a tájvédelmi körzet.

Erdős Péter festőművész e variációkból jó érzékkel válogatott. Érezte, hogy az egykori bencés birtoklás nem jellemző, hiszen a rend a középkorban több száz hazai birtokkal rendelkezett. Valamivel több jogosultsága lett volna annak, hogy a Szent Hadrián-legenda egy-két epizódját felhasználja (pl. a szent mártíriumának eszközét, attributumát, az üllőt stb.), de e nevet a helység csak ősbirtokosa révén nyerte, s magának e szentnek a kultusza sem volt általánosan elterjedt, így következhetett be éppen Mártély esetében az eredetileg háromelemű névnek (Szent Adorján mártír) az utolsó tagra szűkülése. Ünnepe egyébként március 4-én van, de nem jegyzi a hazai irodalom (vö. Bálint S.: Ünnepi kalendárium. I. Bp. 1977.) Maradt tehát a további három jellemző elem, melyet a művész ki is aknázott.

Mártély címere: egyenesen álló csücskös talpú pajzs (écu pointé par le bas), melynek kék mezőjét a pajzsderékon átfutó hullámos ezüst pólya (riviére), utalva a Tiszára, osztja ketté. A felső mezőben, a cölöp helye vonalában (Pfalstelle) zöld virágcsészéből három lehajló sárga lepelcimpával, s felmeredő, ugyancsak sárga, szirom alakú bibeszállal növekvő sásnőszirom (Iris pseudacorus) áll. A pólya alatt természetes színű (itt ezüsttel demonstrált), veressel uszonyozott, stilizált hal (Rutilus rutilus) úszik balra.

A pajzsot heroldalakként felülről kiterjesztett szárnyú, jobbra néző, zárt csőrű, természetes színű rétisas (Haliaëtus albicilla) tartja a karmaiban. Lábaitól jobbra (az orrjelet pótolva) fűzgallyak (Salix alba) balra pedig kocsányos tölgyág (Quercus robur) levelei között makkterméssel, indul ki, hajlik le a pajzsderék és -talp találkozásának magasságáig.

(A sásnőszirom, a fehér fűz és a mocsári tölgy ezredév óta legjellemzőbb növényei a vízjárta tájnak, amint a folyami szegélyerdőkben hajdan szívesen fészkelő rétisas vagy a veresszárnyú keszegnek is nevezett, koncér is állatvilágának legismertebb reprezentánsai). [1]

  • Irodalom:

A falu címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

[3]

Rövidítések

Lásd még: