Címerhatározó/Lulla címere

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Lulla címerével foglalkozik.

A községi címer heraldikai leírása: háromszögű pajzs, ezüst mezejében kék pajzsfő. A kék mezőben középütt lebegő helyzetű Luther-rózsa; zöld levelű, öt szirmú fehér virág, közepén latin kereszttel ékített vörös szívvel. A rózsát jobbról ívesen szélesedő szárú és aljában szegvégű arany apostoli kettős kereszt, balról nyolcágú arany csillag kíséri. Az ezüst mezőben zöld hármashalom középsőjén álló zöld szőlőtő négy levéllel és két fürttel. A szőlőtövet két oldalról egy-egy lebegő helyzetű vörös szarvasagancs kíséri. A címerpajzsot két oldalról egy-egy, szárukon egymáson keresztbetett, arany makkterméssel ékített zöld tölgyfaág kíséri, aljában hármas tagolású, fecskefarok-végződésű íves arany szalaggal. A szalagon feketével nagybetűs LULLA felirat. A településnév előtt és után egy-egy díszpont.

A címerképek magyarázata: a szarvas és a szőlő a település környezeti adottságaira utal. A címerben helyet kapott a lakosságra jellemző háromféle vallás jelképe. A vallásos hit a legerősebb közösségteremtő és megtartó erő. A szimbólumok jelentéstartalma a következő: a szőlőt, egyik legrégebbi kultúrnövényünket évezredek óta szent és isteni növénynek tekintették. Már a sumerok írása is az „élet" szót a szőlőlevél alakú írásjellel jelölte. A szőlő tehát keresztény ikonográfiái jelkép is, jelöli Krisztust és Szűz Máriát egyaránt. Krisztus önmagát szőlőtőhöz hasonlította: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz." (Jn. 1 5,1 skk.) A későközépkori felfogásnak megfelelően Krisztus misztikus szőlőképzete segítette a misztikus szőlőprés ikonográfiái típusának a kialakulását. A szőlőtő és a hegy kapcsolatát is értelmezhetjük úgy, hogy a hegy sajátos misztikájához társítjuk a Krisztust idéző szőlőtövet: a hegynek égbetörő látványából, valamint központi helyéből adódóan Ég és Föld találkozási pontjaként Isten lakhelye. Ennek a mitikus felfogásnak az eredményeként alakult ki minden népnél a Szent Hegy mítosza, mint a kereszténység Golgotája is. Az egyházatyák Máriát is szőlőtőhöz hasonlították, amely mint gyümölcsöt érlelte Krisztust. Máriára vonatkoztatták Sirák fia egyik mondását: „Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek." A késő középkortól számos olyan ábrázolás maradt fenn, amelyen a Madonna vagy gyermeke szőlőfürtöt tart a kezében.

A szarvas alakja szintén kapcsolódik a vallásos hithez. „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik hozzád a lelkem, Istenem." - a zsoltár szövegét már az őskereszténység idején a kereszt-ségre vonatkoztatták, és már az ókori mozaikokon találkozunk olyan ábrázolásokkal, ahol a szarvasok a paradicsomi folyó vizénél frissítik fel magukat. Később más értelmezést is kapott a szarvas, mivel jelképezte Krisztust, aki a kígyót - a sátánt - megsemmisíti. Ez továbbörö-kítése annak az ókorban elterjedt hitnek, mely szerint a szarvas a mérges kígyók ellensége, irhája pedig a kígyómarás elleni amulett, az agancsából őrölt por pedig megóvja a gabonavetést az ártó varázslattól. A Physiológus szerint a szarvas vizet okád a föld minden hasadékába, ahol a sárkányok rejtőznek, és miután előbújnak, széttapossa őket: „A mi Urunk is így pusztította el a nagy sárkányt (sátánt) az égi vizekkel, azaz a benne, mint Isten igéjében rejlő bölcsességgel, mert nem állhatja a sárkány a vizet, s a sátán sem a mennyei igét." A középkori állatkönyv, a Bestiárium hozzáteszi: „a szarvasok felfedezték a diptam nevű gyógynövény csodatevő erejét, mert ha a testükbe fúró-dik a vadász nyila, esznek a növényből, mire az kihajtja belőlük, sebükből a nyilat, és meggyógyítja őket. Ha folyóvízen úsznak keresztül, az előttük úszó hátára támasztják fejüket, és ily módon csökkentik súlyukat. Ha pedig mocskos helyre érnek, gyors iramban átugranak felette. Ekképpen cselekedjenek a keresztények is... segítsenek egymáson és támogassák egymást; a mocskos bűn helyeit pedig ugorják át. Ha az ördög kígyómérge beléjük hatolt, siessenek Krisztushoz, az igazi forráshoz, és gyónjanak, hogy visszanyerjék fiatalságukat." (Unterkircher) A továbbiakban szó esik arról, hogy a szarvasagancs hatékony gyógyszer. A világi szimbolikában a szarvas a gyors, hatékony cselekvés jelképe a késő reneszánsz óta. A heraldikában jelent még szelídséget és lágy természetet is az említettek mellett, abból adódóan, hogy nincs epéje. Agancsa az erőnek is szimbóluma. A középkori keresztény művészetben a szarvast esetenként szőlőt ropogtatva is ábrázolták, ami szimbolikus utalás arra, hogy az ember már a földön részesülhet a mennyei kegyelem áldásaiban.

Szólnom kell még a hármas számról, mely gyakorta szembetűnő a heraldikában, akár a hármashalom formájában, akár három jelkép egymásmellettiségében is. Gyakori címerekben egy jelképnek háromszori ismétlődése is. Mindez nem véletlen, hiszen a szám-misztikához kapcsolódik. A három a legfontosabb szakrális szám. Ég és Föld találkozásából létrejött az Ember, ezzel válva teljessé az Isteni megnyilvánulás. A három tehát a totalitást, az Isteni Rendet, az Isten-Ember-Világmindenség hármas rendjét szimbolizálja. A legismertebb hármasok: múlt-jelen-jövő; a napszakok; anya-apa-gyermek; a Szentháromság; a 3 isteni erény; Krisztus mint Király-Pap-Tanító; Krisztus harmadnapi feltámadása; a Háromkirályok. A mítoszoknak, mágikus népi eljárásoknak, népmeséknek is alapszáma a három, így van 3 testvér, 3 élet, 3 halál, 3 próba, 3 kívánság és a köznyelvben is három a magyar igazság. Mindezeket a mögöttes jelentéstartalmakat is hordozzák a heraldika hármasai, mint államcímerünk hármashalma is.

A címerben jelen van a tölgy, mely a legkedveltebb, legrangosabb címernövény. Már a kereszténység előtti időkben is szent faként tisztelték. A kultikus tisztelettel övezett tölgy adta a latinok győzelmi koszorúját is, de Krisztus és Mária tiszteletére szentelve a tölgyek zarándokhellyé is váltak. Romolhatatlannak vélt fája miatt lett az erő, a halhatatlanság, a kitartás szimbóluma, a rendíthetetlenség jelképe.

A heraldikai mázak - fémek és színek - a címerben. Mint minden kultúra, a heraldika is a kozmikus világhoz kapcsolta a színeket. Ennek megfelelően a címerben a színek szimbolikus jelentéstartalma a következő: Fémek:

arany (Nap) -értelem, ész, hit, tekintély, fenség, erény, erkölcsösség, ezüst (Hold) - bölcsesség, tisztaság, ártatlanság, szemérmesség.

Színek:

vörös (Mars) - hazaszeretet, önfeláldozás, tenni akarás, nagylelkűség, kék (Jupiter) - elvhűség, állhatatosság, ellenálló képesség, bizalom, zöld (Vénusz) - szeretet, szabadság, remény, boldogság, szépség, halhatatlanság.

A községi pecsét leírása: kör alakú pecsétlap, szélén peremmel. A pecsétmező középvonalában Lulla címerének kontúrrajza. A címert felülről nagybetűs körirat övezi: LULLA KÖZSÉG PECSÉTJE. A felirat előtt, után és a szavak közt egy-egy díszpont. A községi lobogó és zászló leírása: Lobogó: álló téglalap alakú, 2:1 méretarányú fehér textillap, aljában arany, felette zöld vízszintes pólyával. Egy pólyaszélesség a lobogó hosszának 1/10 része. A színes címer a lobogó hosszanti szimmetriatengelyén, annak felülről mért 1/3-os osztásvonalán helyezkedik el. A lobogó kétoldalas.

Zászló: a lobogó 90 fokkal történő elforgatásával jön létre. A színes címer szimmetriatengelye a zászló hosszának rúdtól mért 1/3-os osztásvonalával esik egybe. A zászló kétoldalas.

A községi címer, pecsét, lobogó és zászló tervét Kovács Ferenc komlói grafikus készítette el 1998 áprilisában.(NAGY ERNŐ: Lulla község története.[1])

Irodalom:

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

Címerhatározó