Címerhatározó/Ludányhalászi címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Ludányhalászi címerével foglalkozik.
Címer: Pajzs alakú arany szegélyû, 2/3 része zöld, 1/3 része kék színû. Ezüst zöld mezõben egyszarvú ló (unikornis a Ludányhalásziban élõ Rádayak címerében is megtalálható) A zöld és kék mezõt ezüst csík – Ipoly folyó – választja el. A kék mezõben egy ezüst színû hal található. A kék mezõ és a hal azt jelzi, hogy a település állóvizekben gazdag. A zöld mezõ a jó termõföldek és a település mezõgazdasági jellegét tükrözi, jelképezi.
Zászló: A zászlólap fekvõ formátumú, 90 x 150 cm-es – zöld, fehér, kék zászlóselyem, körben aranyrojt díszítéssel. Az önkormányzat címere a zászlólap felsõ ½ részének alján – színes megjelenítéssel, hímzéssel – foglal helyet, mely alatt a község neve arany szalagon ívelten jelenik meg.
Több kis település fuzionálásával jött létre Ludányhalászi. A történelem IV. Béla óta õriz emléket a késõbb összevont településekrõl.
Halászi: A Balassák õseinek birtoka volt 1250 körül. Török hódoltság 1500-ban, 1700-ban pedig Ráday birtok. 1800-ban Gyürky és Pejacsovich grófok az urai. A halászi lakosok 1802-ben egy barokk jellegû kõkeresztet állítanak a falu központjában. 1820-ban feljegyzik: „a falut körülvevõ tó halban, de fõleg csukában bõvelkedik”
Nógrád-Ludány: Itt is a Balassák õsei az urak 1250 körül. 1301-ben már a meglévõ Szentlélek templomról és plébánia házról írnak. Ez a templom 1688-ban már romos és 1760-1761-ben építik újjá. A települést 1820-ban Alsóludány és Felsõludányként emlegeti a történelem. Alsóludány Ráday, Felsõludány Balassa birtok. A Vármegyék Monográfiája így jegyzi: „ Ludány 1934-ben Magyar kis község, körjegyzõi székhellyel, postája, távírója, vasút állomása, Valent Lajosnak pedig gõzmalma van.” Az 1900-as évek elején kezdett kiépülni a falu Horka elnevezésû településrésze.
Horka: az Ipoly áradásaitól nem veszélyeztetett magaslaton létesült. Kezdetben gazdasági épületek, vagy gazdaságot mûködtetõ zsellérek nyári, majd állandó lakhelye. Késõbb a község fejlõdésének vonzó színterévé vált. Szívesen építettek itt a fiatalok korszerû családi házakat. Ma Horka a legfiatalabb falurész, teljes közmûellátással. 1948-ban az említett települések fuzionáltak. Az új név: Ludányhalászi. A falu 1995. évi közigazgatási besorolása: Nógrád megyében független polgármesterrel és független képviselõtestülettel rendelkezõ község.[1]
Ludányhalászi, mint egységes falu története mindössze az elmúlt hatvan évre nyúlik vissza. „Közép Európa leghosszabb faluja” mai formájában, 1947-ben jött létre. Előtte két (egy időben pedig három) falu tűrte itt a történelem viszontagságait. A jelenlegi falu déli (Szécsény felőli) részén feküdt az egykori Szécsény Halászi, míg a Nógrádszakál irányából megközelíthető északi részén, az egykori Ludány terült el. Egy időben Ludány is két községre tagolódott, egyrészt a nagyobb területű Felső Ludányra, másrészt pedig, a Halászi és Felső Ludány közt mintegy hidat képező, kis területű Alsó Ludányra Ma már, talán csak az idősebbek tudják, hol is voltak az egykori települések határai, melyek sok száz évig különítették el egymástól az 1947-ben frigyre lépett településeket: Halászi és Alsó Ludány határa az iskola előtt található „Kishíd” volt, míg Alsó- és Felső Ludány a mai faluközpontban vált ketté; a volt Ráday-féle kastély még Alsó Ludányban, viszont a templom és a plébánia már Felső Ludányban volt. Alsó- és Felső Ludány 1894-ben Nógrád Ludány név alatt egyesült, majd pedig 1905-től Ludányként tartják számon egészen az 1947-es egyesülésig.
Mind Ludány, mind Szécsény Halászi Árpád-kori gyökerű település. Bár az írott forrásokban mindkét község csak a XIII. század első felében jelenik meg, ugyanakkor a régészeti leletek arra utalnak, hogy már a honfoglalás idején benépesült ez a vidék (sőt már 3000 évvel korábban is népes terület lehetett az Ipoly völgyének ezen része). Halászi az írott forrásokban először az 1222-es évnél jelenik meg a Váradi Regestrumban. Ludány 28 évvel később 1250-ben, egy jogügylet révén lép fel az írott történelem színpadára. Ekkor Pál királyi káplán ludányi és halászi birtokrészeit adta el a Balassák őseinek A következő évszázadokban a Werbőczy, Libercsey, a ludányi Bay (mely előnevét a községről vette), és Deméndi családok voltak jelentősebb földesurai.
1552 nyarán szűkebb hazánkat is elérte a török vész, ez év nyarán az oszmán csapatok ellenállás nélkül foglalták el Szécsény várát és vele együtt a környékbeli településeket is. Ludányban és Halásziban is kettős birtoklás jött létre. Mindez 1593-ig – a tizenöt éves háború kitöréséig – tartott, mely évben Szécsény és környéke – egy időre – felszabadult. A két falu történetében fontos évszám 1596, melytől a Ráday család falubeli jelenléte számítható. A XVIII. század elejére, a Rádayak Alsó Ludányt már teljes egészében, Felső Ludány részben, Halászit pedig negyedrészt bírták. Alsó Ludány központtal egy ispánság is létrejött, melyhez összesen 11 település tartozott. Nem véletlen hogy épp ide kezdte el 1700-ban építeni Ráday Pál kastélyát, mely Nógrádban egyike volt az elsők között épített úrilakoknak a török kiűzése után. Mielőtt azonban a katély felépülhetett volna mindkét falu válságos helyzetbe került. 1683 őszén (miután 1663-ban ismét török hódoltság alá került a vidék), Sobieski János lengyel király csapataival visszafoglalta az oszmánoktól az Ipoly völgyét. A harcok, majd az 1684-86 közt dühöngő pestis járvány következtében mind Ludány, mind Halászi néhány évre teljesen lakatlan faluvá vált. A vész elmúltával nagyrészt a korábbi lakosság tért vissza a falvakba és a Ráday családnak köszönhetően megkezdődött a község gazdasági életének felpezsdülése. A Ráday családon kívül továbbra is birtokosok voltak a Balassák, valamint új névként jelent meg a Zichy família, mely a XVII. század végén szerzett itt birtokrészeket.
A Ráday család ludány-halászi birtoklásának története az 1840-es évek elején zárult le. Ekkor a Gyürki család szerzi meg a korábbi Ráday területeket. 1848 változásait a két falu népe is lelkesen fogadta. Az események közvetlenül is érintették a települést, hiszen Görgey Artúr 1849. július 18-án serege egy részét Ludányban szállásolta el. A XIX. század második felében a délvidékről származó Pejacsevich-Mikó család szerzi meg a Gyürki tulajdonban levő részeket. Az 1930-as években, a Pajcsevich család eladott birtokainak egy részén alakult ki a legifjabb településrész: Horka.[2]
- Irodalom:
A falu címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: