Címerhatározó/Laszberg címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Laszberg család címerével foglalkozik.
A LASZBERG GRÓFOK GENEALOGIÁJA. (Szombathy Ignácz, Turul 1886)
I. NEMESSÉGBEN.
Kevés grófi család képes leszármazását oly távolról és oly pontosan levezetni és Magyarországba költözését oly szépen indokolni, mint a Laszberg-család. A család első őse is Magyarországon tette nevét emlékezetessé, midőn Laszberg Jónás mint IV. Rudolf Ausztria uralkodó herczegének főkamarása (Cammermaister) 1362. évben Pozsonyban herczegének kiséretében megjelenvén, résztvett azon értekezletben, mely Nagy Lajos királyunkat szövetségre birta IV. Károly német-római császár és cseh király ellen Ausztria mellett. A szövetségi okmány pecsétei közt van Laszberg Jónásé is. Az okmány 1364-ben Bécsben az osztrák rendek által elfogadtatván, ő mint főkamarás újra hozzájárult pecsétjével annak megerősítéséhez.
Midőn III. Albrecht herczeg testvéröcscsével Leopolddal az osztrák tartományokon megosztozott III. Leopold herczeg elkülönített udvartartást vitt, és 1371-ben az elébbi főkamarás fiát: Laszberg Jánost udvari marsallá (Hof- Marschall) nevezte ki. Ennek czímeres pecséte is fönmaradt egy 1378-ban kiállított okmányon; czímere: szívalaku paizs, felül átmenő vörös sáv, alul fekete mezőben dárdacsúcs (spiculum).
Ezen vörös öv és dárdacsúcs a későbbi czímerek alapját képezi; különösen Laszberg várának jelzésére szolgál, melyet katonai vitézséggel (dárda) és erős harcz (véres öv) által kellett megérdemelnie az udvari marsallnak.
Laszberg vára egy ideig csak személyes adomány volt örökösödés joga nélkül; de ez nem sokáig maradt így. III. Albrecht Ausztria uralkodó herczege már 1385-ben adománylevelet állított ki Laszberg Ulrik számára, neki és utódainak örök időre biztosítván Felső-Ausztriában Laszberg várát és területét nemes földesuri jogokkal.
1. Ezen Laszberg Ulrik, az első «Herr von Laszberg», képviseli a leszármazó nemzedékrend első nemzedékét, kitől a család szakadatlan öszszefüggésben képes családfáját a jelenkorig lehozni. Ő a XV. század első felében halt meg, két fiút és egy leányt hagyván maga után.
A családot föntartá második fia:
2. Laszberg Leonard, ki nőül vette Venck Katalint, Leutzmansdorf (Loismannsdorf) úrnőjét és örökösét, és így Loismannsdorf birtoka utána a Laszberg-családra szállt 1454-ben. És ezzel kezdődött a család anyagi gyarapodása. Ezen Leonárdnak két fia maradt: Bernát, a család föntartója, és Mihály, a család birtokainak bővítője, ki Rennersdorf és Dippolsdorf falvakat szerezte; Vitus nevű fia pedig Ochsenburg urává lőn, de 182családja fiágon már unokájában kihalván, Ochsenburg is Bernát maradékaira szállt, kire most visszatérünk
3. Laszberg Bernát, Leonárd első fia, 1502 körül nőül vette özvegy Frey született Bschächl Annát; ennek halála után másodszor is nősült, de házassága gyermektelen maradt, és így első nejétől származott fia II. Leonárd folytatá a családot.
Laszberg Bernát czímeres pecséte 1490-ből fönmaradt, mely a birtokgyarapodást is világosan feltünteti. A pecsét alsó részében látjuk az előbbi czímert (Laszberg); de az átmenő véres övön fénylik az aranykereszt (Loismannsdorf); a paizsot sisak födi, melyből kiemelkedik a vörös sasszárny a rajta levő arany kereszttel (Ochsenburg).
Említettük, hogy csak egy maradt a család fentartására:
4. Laszberg II. Leonárd, Loismannsdorfban született 1506-ban; később nőül vette friedaui Sintzendorf Kristóf és Schadenwarter Erzsébet leányát Reginát, kitől 5 fia és 2 leánya született; de csak két fiú tartá fenn a családot: Bertalan a franzhausen-ochsenburg-ainzenhofi, János-Lipót pedig a laszberg-loismannsdorfi ágban, mely utóbbi minket közelebbről érdekel.
5. Laszberg János-Lipót Loismannsdorfban lakott, és nőül vette thurni Reicker Kristóf és Pelleuter Dorottya leányát Rozinát, kitől két fia született: Kristóf, a család föntartója, és Márton, ki a katonai pályán kitünt és utóbb Győr várparancsnokává lett; ámbár kétszer nősült és második nejétől, Turinger Máriától két fia és három leánya született, mégis utódok nélkül maradt.
A családot föntartá a győri főkapitány testvérbátyja
6. Laszberg Kristóf, ki Loismannsdorfban nőül vette dürnbachi Bayr György és Laszberg Ilona leányát Magdolnát, kitől 6 fia és 4 leánya született.
Laszberg Kristóf II. Miksa császártól 1571-ben hűbéradományt nyert maga, Márton és Farkas testvérei örökségeire is, Loismannsdorf határában, melyek Reicker Joakim sógoruktól származtak.
Ezen birtoknövekedések oly vagyon birtokába helyezték a családot, hogy eddigi nemesi és lovagi rangjuk már kevésnek látszott; különösen a harmadik fiú bárónővel élvén házasságban és csak leányörökösökkel birván, biztatta testvérbátyjait, hogy a bárói méltóság elnyerésére törekedjenek. Ez a családban új fordulatot idézett elő.
II. BÁRÓSÁGBAN.
7. Laszberg János-Szeifrid, loismannsdorfi Laszberg Kristóf és dürnbachi Bayr Magdolna első fia, Loismannsdorf és Carlstetten ura, kétszer nősült; első neje Gienger Erzsébet egy fiút szült, ki fiatal korában meghalt; második neje Bernhardin Dániel és Ernau Erzsébet leánya Erzsébet-Judit egy fiúval (a család föntartójával) és egy leánynyal örvendezteté meg őt. Különösen testvéröcscse: György-Rezső járt el a bárói oklevél megszerzésében, ki az akkori birodalmi kanczellár, nagybátyja Sinzendorff tanácsadása mellett czélt is ért. Így 1664. nov. 16-án I. Lipót császár által mindketten fi- és nőági utódaikkal és két unokaöcscsükkel együtt birodalmi bárói méltóságra emeltettek.
A Laszberg és Reicker családok czímerét egyesítve, az új bárói czímert itt közölt rajzunk feltünteti.
183 Ezen bárói czímer teljesen változatlanul ment át később a grófi családra is.
Laszberg János-Szeifrid 1676-ban meghalván, utódai grófi méltóságra jutának, ezekről alább lesz szó; a grófi méltóság fönmaradt Laszberg György-Rezső utódaiban; az előbbinek fia: György- Zsigmond, a bárói oklevélben azért nem neveztetett meg, mert protestáns érzülete miatt akkor száműzve élt Károly-Erazmus fiacskájával együtt, ki azután a bárói ágat Németországban föntartá.
III. GRÓFSÁGBAN.
A grófi ág leszármazása.
8. Laszberg György-Ehrenreich, a maga és rokonai érdemeiért, ú. m.: hogy atyjának fivére Bethlen Gábor által elfogatván, halálra gyötörtetett; atyja a török és svéd háborukban 16 évig katonáskodott, később pedig (1663) mint főbiztos kitüntette magát; két unokaöcscse: György-Frigyes és Endre-Rezső mint kapitányok, egyik a török ellen Magyarországban, a másik a francziák ellen harczolva, hősi halált szenvedtek, és ezek nyomdokain halad Laszberg György-Ehrenreich, harczban és békében egyaránt kitünvén I. József császár és király által a báróságból grófi méltóságra emeltetett Bécsben 1705. szept. 18-án. A grófi diploma megerősítvén az előbbi bárói czímer használatát, azt továbbra is föntartja a grófi család részére; annak színezett teljes rajzát a könyvalakú pergamen-diploma 13-ik lapján tartalmazza.
A grófi méltóság szerzője meghalt 1723. febr. 28-án St.-Pöltenben, eltemettetett Carlstettenben. Özvegye Kornfail-Weinfelden Éva-Judit grófnő a protestáns vallás szabadabb gyakorlása végett Magyarországba jött lakni, és Sopronban telepedett le, hol azután 1732. május 29-én meghalt és új családi sírboltjában eltemettetett. Ezen idő óta a Laszberg grófi család tagjai magyarosodni kezdettek és magyar hazafiakká lettek.
9. Két fia maradván, György-Reikard a katonaságnál ezredesi rangig vitte fel, de még anyja életében meghalt nőtlenül (1729). György-Frigyes tartá fenn a grófi családot, nőül vevén gróf Auersperg Farkas és Dietrichstein Margit bárónő leányát Anna grófnőt, kitől 6 fia és 7 leánya született, és a ki meghalt 1743. máj. 3-án St.-Pöltenben. Az özvegy férj, mint anyja, szintén Sopronba költözött át, és itt halt meg 1764. máj. 2 -én.
Tizenhárom gyermeke közül György-Ebrenreich mint cs. kapitány a poroszok ellen harczolva elesett 1745. jun. 4-én; György-Ferdinand-Engelbert mint kapitány az ellenség kezébe került, és 1747. jun. 22-én orvul agyonlövetett. A többiek is – egy híjján – gyermektelenűl húnytak el.
10. A tizenhárom gyermek közül Laszberg György gróf a család föntartója, ki 40 éves korában 184lépett házasságra Sopronban Karvinszky Máriával 1771-ben; meghalt mint nyugalmazott főhadnagy 1775. nov. 10-én Lőcsén, hol azután özvegye fiát és leányát magyar szellemben nevelte föl. Fia
11. Laszberg György gróf nőül vette Hirsch Friderika-Karolinát, és vele a bajorországi Randersackerben telepedett le; később Sopronban lakott, hol meg is halt 1828. febr. 5-én. Özvegye két fiát és három leányát Sopronban nevelte, és később a baranyamegyei Magyar-Bollyba költözött át.
Öt gyermeke közül: György-Rudolf katonai pályára lépett, 1848-ban az olaszok, 1849-ben a magyarok ellen harczolt; ezután Veronában térparancsnok lett, honnan Paduába helyeztetett át; végre 1862-ben mint ezredes nyugalomba lépett. Neje Beleznay Klára grófnő 1838-ban lépvén vele házasságra, két lánynyal ajándékozá meg: Berta irónő, ki utóbb katholikus vallásra tért át, és Emilia, Ebner Sándor ev. lelkész neje.
A család további leszármazását a közölt genealogiai táblázat tünteti föl.
A Laszberg grófi család itt előadott genealogiájára visszapillantva, láthatjuk, hogy ámbár annak tagjai kezdetben mint nemesek és lovagok Felső- és Alsó-Ausztriában laktak, később pedig mint bárók és grófok a német-római birodalom főurai közé tartoztak, mégis már korán érintkeztek Magyarországgal, néha itt is tartózkodtak és végül itt állandóan meg is telepedtek s hazánk jó és balsorsában mint honpolgárok velünk együtt osztoztak és teljesen megmagyarosodtak. Már 1362-ben IV. Rudolf Ausztria uralkodó herczegének főkamarása, Laszberg Jónás Pozsonyban jelen volt a diplomatiai tárgyalásoknál; később Laszberg Márton, kinek neve az 1569-iki ötpecsétes osztálylevélen is említtetik, Győrött mint kapitány a honvédelemnek hasznos szolgálatokat tett; de különösen midőn a család grófi rangra emeltetett, mindjárt készült Magyarországba áttelepedni, és e tervét már az első gróf Laszberg György özvegye, szül. Kornfail-Weinfelden Éva grófnő keresztülvitte, ki 1723-ban Sopronba költözött, hol 9 év mulva meghalt; fia gróf Laszberg György itt családi sírboltot alapított, melyben ő és gyermekei s unokái nyugosznak. Ez óta a Laszberg grófi család köztünk maradt és hazánkban elszéledve, teljesen megmagyarosodott. Leginkább a vallási és politikai szabadság vágya és a vitézség eszménye vezérelte a családot körünkbe, a szabadság hazájába, hol derék tagjai mint protestansok és katonák kivántak jó szolgálatokat tenni: ezt különösen bebizonyítá a mostani győrmegyei alispán atyja, ki az 1848–9-iki szabadságharczban tevékeny részt vett, és Aradon nehéz fogságot is szenvedett hazánkért; a fiú végre a katonai pálya helyett a politikait választá, és e téren szolgálja hazáját.
Látjuk tehát, hogy a Laszberg grófi család 1723. óta, tehát már 163 éve lakik Magyarországon, régebben a katonai, újabban a polgári pályán haladva; az indigenatust nem kérte ugyan, de azt másfélszáz év alatt érdemei által tettleg megszerezte.
(Dr. Szombathy Ignácz: A Laszberg grófok genealogiája (három czímerrajzzal). Turul 1886. 182-183.)[1]
LASZBERG GRÓF. [Magyar nemzetségi zsebkönyv]
Felső-Ausztriából eredő család, mely már századok óta összeköttetésben volt Magyarországgal. Első ismert őse LASZBERG JÓNÁS, ki mint IV. Rudolf osztrák herczeg kamarása 1362-ben urával együtt részt vett Pozsonyban azon tanácskozásban, mely a Rudolf herczeg és Nagy Lajos magyar király között a IV. Károly német császár elleni szövetség tárgyában tartatott. LASZBERG MÁRTON a XVI. század derekán a győri vár parancsnoka. A család grófi ágából LASZBERG GYÖRGY-Ehrenreich (szül. 1647. febr. 28., megh. 1723. febr. 28.), özvegye Kornfail-Weinfelden Éva Judit grófnő, költözött Magyarországba (megh. 1732. Sopronban); utódai állandóan itt telepedtek és honosultak meg. A család bárói ága Bajorországban lakik (V. ö. Turul 1886. és 1887.) – A grófi ág ág. hitv.
Rangemelések: JÁNOS Szeifrid és GYÖRGY Rudolf testvérek 1664. nov. 16. birod. bárói rangra emeltettek. Az előbbinek fia, GYÖRGY Ehrenreich, 1705. szept. 18. birod. grófi rangot nyert.
Grófi czímer a bárói oklevél leirása szerint (melyre a grófi diploma hivatkozik): Hasított pajzs. A jobboldali fél négyelt (Laszberg czímer): 1. és 4. fekete mezőben lebegő arany egyenszárú kereszt. 2. és 3. vágva; fönt üres vörös mező, lent ezüst mezőben alulról jövő vörös ék. A baloldali fél szintén négyelt (Reicker czímer): 1. és 4. vágva; fönt üres fekete mező, lent vörössel és ezüsttel hasítva. 2. és 3. földszínű hármas halomból kinövő arany (sárga) fácska, két leveles ággal. Négy sisak (a 2-ik korona nélkűl); sisakdíszek: 1. két fekete szárny a pajzsbeli arany kereszttel megrakva; takaró: arany-fekete. 2. vörös hegyes süveg, fehér feltűrt karimával, tetején hat fehér strucztoll; takaró: ezüst-vörös. 3. vörös hegyes süveg, fekete feltűrt karimával, tetején nyitott pávafark; takaró: ezüst-fekete, ezüst-vörös. 4. fehér zárt szárnypár, megrakva a pajzsbeli hármas halomból kinövő fácskával; takaró: ezüst-arany (fehér-sárga).
† GYÖRGY Ágost Ernő Keresztély (sz. 1771. decz. 14. Lőcsén, megh. 1828. febr. 5. Sopronban), cs. k. főhadnagy szolg. k.; neje HIRSCH Friderika Karolina (sz. 1772., megh. 1852. jún. 27. Magyar-Bollyban). Esküvő: 1801. máj. 28.
Gyermekeik:
I. † RUDOLF György (sz. 1806. jan. 14. Randersackerben, Bajorországban, meghalt 1870. júl. 20. Urfahrban, Linz mellett); cs. k. ezredes szolg. k.; neje gr. BELEZNAY Klára (szül. 1814. okt. 28. – Leányaik:
1. † BERTA (sz. 1840. jan. 28., megh. 1873. márcz. 23. Inárcson, Pestm. róm. kath.).
2. EMILIA (szül. 1842. máj. 17.); férje EBNER Sándor evang. lelkész Járfalván, Mosonm. Esküvő: 1873. jan. 8.
II. EMILIA (sz. 1808. jan. 14.); férje ROYKO Károly, ev. lelkész Magyar-Bollyban. Esküvő: 1837. febr. 23. Lakás: ugyanott.
III. † HENRIETTA (sz. 1810., megh. …).
IV. AUGUSZTA (sz. 1813. okt. 15.).
V. † KÁROLY György (sz. 1814. okt. 14. Randersackerben, megh. 1869. nov. 5. Bécsben), 1848/49. honvéd-őrnagy; neje HUTFLŐSZ Róza (sz. 1821., megh. 1878. máj. 13. Győrött), elv.
Fiaik:
1. REZSŐ György Károly (sz. 1843. okt. 29. Győrött), ügyvéd, Győrmegye alispánja; neje perlaki PERLAKY Malvin Katalin. Esküvő: 1876. márcz. 11. Hosztóthon, Zalam. Lakás: Győr.
Gyermekeik:
a) ERVIN György Rezső (sz. 1878. márcz. 10. Győrött).
b) OLGA Róza (sz. 1879. aug. 29. Győrött).
c) MARGIT (sz. 1881. jan. 12. Győrött).
d) ÁKOS György (sz. 1882. febr. 4. Győrött).
e) REZSŐ György Károly (sz. 1883. jún. 8.).
2. ARTHUR György Gusztáv (szül. 1845. ápr. 30.), gazdasági titkár Szent-Lőrinczen, Baranyam.
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: