Címerhatározó/Kraudy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kraudy család címerével foglalkozik.


Adam Kraudy címerkérő folyamodványának részlete, 1692.png

Adam Kraudy címere, 1692.png

A feltehetően németországi ősöktől származó Kraudyak már a 17. század közepén feltűnnek magyarországi német evangélikusok körében, Alexander Kraudy (Krauti) (†1679) a besztercebányai ötvös céh tagja volt 1651 – 1679 között, 1651-ben vették fel a városi tanács tagjai közé. Fia, Paul (Paulus Krauti) is ötvös lett, 1675-ben vették fel a helyi mesterek közé.2 Alexander Kraudy több ötvösremekét ma is őrzik különféle gyűjtemények, így a Magyar Nemzeti Múzemnak egy aranyozott ezüst ékszertálkája van a besztercebányai Kraudyak ötvösjegyével.

A Kraudyak a korabeli elit asztali ötvöstárgyai mellett a helyi egyházak megrendelésére is dolgoztak, s bár evangélikusok voltak, a katolikus egyház is megrendelőik közé tartozott. A Besztercebánya melletti bányavároska, Úrvölgy (németül: Herrengrund, ma: Špania Dolina, Szlovákia) Urunk Színeváltozása-plébániatemplomának tulajdonában van az ún. „bányászmonstrancia”, amelyet szintén Alexander Kraudy besztercebányai ötvös készített.

Az armális, 1693

A miskolci levéltárba került folyamodvány17 [17 BAZML IV. 516. 610/a f. 6.] és az armális18 [18 Kraudy Ádám címereslevele, I. Lipót, Linz, 1693. febr. 22. BAZML XV. 78. 30. (Régi szám: XV. 3. 30.)] tanúsága szerint a fő adományos Adam Kraudy, általa címert és nemességet kaptak és kértek még testvérei: Johann Georg, Dorothea, illetve Johann Georg fiai: Johann, Erasmus, Georg, Ulrich és Joachim, valamint lányai: Katherina és Anna.19 [19 Eundem Adamum Kraudi ac per ipsum Matrem Susannam, Eliam item Joannem Georgium Fratres et Dorotheam sororem carnales et uterinos, nec non Joannam Erasmum, Georgium, Ulricum et Joachi(mu)m, Catharinamque et Annam similiter Kraudi Filios et Filias suos. BAZML XV. 78. 30. (Régi szám: XV. 3. 30.) Az armálisban a gyermekek mint Ádám gyermekei szerepelnek!] A Kraudyak különleges címert kaptak 1693-ban, fehér (ezüst) balharántpólyás, vörössel és sárgával (arannyal) négyelt pajzsot, ennek első és negyedik mezejében zöld dombra helyezett három rutaágat, a szívpajzs zöld mezejébe pedig egy aranygyűrűt.20 [20 Scutum militare erectum in quatuor coaequalis diuisum partes, per mediumque eiusdem flaui coloris candida lamina oblique ducta, superiori vero dextra et inferiori sinistra partibus rubri coloris in viridi colle, ternos Rutae ramusculos locatos, in medio demum parvum scutum viridi coloris, ac in meditullio eiusdem aureus annulus positus esse conspicitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam seu apertam Regio Diademate aeque ternos ramusculos rutae in vertice eius proferente ornata.] (4. kép) Az aranygyűrű minden bizonnyal az ötvösségre utal, bár a címerszerzők között már nem volt ötvös, sőt a két fivér, Adam és Johann Georg apja, Erasmus Kraudy sem ezt a foglalkozást művelte, az armális azonban jelzi, hogy a család őrizte a mesterség és mesterek hagyományát.

Míg a Kraudy-címer szívpajzsában az aranygyűrű az ötvösségre utal, a négyelt pajzsba rakott ruta (kerti ruta – Ruta graveolens) már talányosabb. [Sz. L.: Egyszerű névre utaló címerképről van szó, a német Raute növénynév és a Kraudy család nevének hasonlósága alapján.] Ez a növény az antikvitás óta ismert erős illatú gyógynövény és fűszer, használták a népi varázslásban is, de a közép- és újkori heraldikában sem ismeretlen. A címertanban a legismertebb Szászország és a szász uralkodók jobbharánt, ívelt, zöld ún. rutakoszorúja (Rautenkranz). A Kraudycímerben azonban, jól láthatóan, nem a heraldikai forma, hanem a valóságból vett ábrázolás, azaz a lágyszárú rutabokor („rutafa”) három dús, leveles ága jelenik meg, jellegzetes háromkaréjos apró levelekkel. Hasonló, természethű ikonográfiát a korban nem címerkép, hanem címer és embléma tartozéka mutat, mégpedig Szászország numizmatikájában, így például I. János György szász választófejedelem és fia, Ágost kis tallércsegelyének (kleine Talerklippe) hátlapján a hercegi föveg alatt két keresztbe tett kardot rutaágak öveznek (1614).21 [21 CLAUSS, W. – KAHNT , H. 2006. № 7778; CLAUSS, Wieland – KAHNT, Helmut 2006. Die sächsisch-albertinischen Münzen 1611 – 1694. Battenberg. (Die Münzen Sachsens)] IV. János Györgynek a lipcsei pénzláb (Leipziger Fuß) alapján 1693-ban Drezdában vert tallércsegelyén (Talerklippe), hasonló embléma látható.22 [22 Dav. № 7649; Standard Price Guide to World Crowns and Talers 1484 – 1968 as Cataloged by Dr. John S. Davenport, ed. Frank Draskovic – Stuart Rubensfeld. Krause, Iola, 1982] (5. kép) A besztercebányai címer azonban még a szász rutaágak ábrázolásától is eltér, hiszen ezen a háromszoros rutaág nem jelvény díszeként, hanem földből kinövő kerti növényként látható.

A Kraudyak címereslevelével együtt őrzött supplicatio, amelyre 1693. február 22-ikén vezették rá a bécsi kancellárián az engedélyezést, a korabeli jogszokásnak megfelelően, visszakerült a címerkérőhöz, miután a magyar kancellár – ekkor Jaklin Balázs (1644 – 1695), 1690-től kancellár, majd 1691-ben nyitrai püspök – rávezette a királyi jóváhagyást:

Sacratissima Caesarea Regiaeque Maiestas, Domine Domine clementissime! Ea est Majestatis Vestrae Sacratissimae in Fideles suos Benignitas, ut nemo ad eam recurrens frustratus rediret, adeoque velut quoddam luminare praeluceret Orbis Christiani iniversis. Cuius benignitatis infinitis stimulatus exemplis, ego etiam demissimo poplite supplico, dignetur Majestas Vestra Sacratissima inutiut semper constantissime demonstratae erga Sacrum Caesareo-Regium ejusdem Majestatis Sacratissimae Diadema illibate fidelitatis et fidelium aeviterne in omni occurrenti necessitate alacriter majestati Vestrae Sacratissimae et Susannam Kraudin, Eliam, Joannem Georgium et Dorotheam Fratres et sororem carnales et uterinos, item Joannem Erasmum, Georgium, Ulricum et Joachimum, nec non Catharinam et Annam Kraudin, Filios et Filias praenominati Joannis Georgii Kraudin Fratris mei carnalis, haeredesque ac posteritates nostras jam natas ac Dei providentia nascituras utriusque e statu ignobili eximere, ac inter veros et indubitatos dilecti sui Regni Hungariae Partiumque eidem annexarum Nobiles annumerare inferiusque depicta in signum ejusdem Nobilitatis Insignia elargiri. Caeterum gloriosas super hostes suor victorias, longamque pro felicissimo populi sui gunernio vitam pro precando corde maneo Sacratissimae
Majestatis Vestrae
Humilliumus perpetuoque fidelis subditus et vazallus
Adamus Kraudi
Concessit sua M(aies)tas s(ac)r(atissi)ma die 22 Februarii) 1693, Vien(nae)
Blasius Jaklin ep(isco)p(u)s Nittr(iensis)
Humillime recommendo M(aies)t(a)ti V(es)trae Sacratissima Introcsriptam instantiam
Comes Nicolaus Bercheni m(anu) p(ropria)23 [23 BAZML IV. 516. 610/a f. 6; Borsod – Abaúj – Zemplén Megyei levéltár, Miskolc (Magyarország)]

A folyamodvány ugyanazt a címerrajzot tartalmazza, mint a privilegiális formában, függőpecséttel ellátott hártya-oklevél (6. kép). Az iraton olvasható még Bercsényi Miklós gróf saját kezű ajánlása, amellyel őfelségének kommendálja a kérvényt. Ifj. Bercsényi Miklós grófot 1688-tól, mindössze 23 évesen, nevezték ki a „dunáninneni” kerületi és bányavidéki végvidéki főkapitány – azaz Esterházy Pál nádor, helyettesévé (substitutus generalis) – a megsebesült Koháry István gróf helyett, valójában azonban 1688 – 1693 között Bercsényi látta el a főkapitányi tisztet.24 [24 THALY K. 1885 – 1892. II. 16 – 17. pp., PÁLFFY G. 1997; THALY Kálmán 1885 – 1892. A székesi gróf Bercsényi család 1525 – 1835. In: Eredeti, kézirati kútfőkből, I – III. MTA, Bp.; PÁLFFY Géza 1997. Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16 – 17. században. In: Történelmi Szemle, 39. 257 – 288.] Bercsényihez mint a bányavárosok legmagasabb országos méltóságához fordult a Kraudy család, amely talán már idősebb Bercsényi Miklóst is ismerte, így a Bécsben is jól ismert Bercsényi támogatta a besztercebányai polgári családot. Hasonló címerkérő folyamodványt adott be és kapott vissza 1672-ben a besztercebányai Matheus Hübl, de támogató nélkül.25 [25 1672. márc. 19. ŠABB, PBB, Mesto Banská Bystrica (1020) 1255 – 1922, Fasc. 920/19; Štátny archív v Banskej Bystrici, Pobočka Banská Bystrica (Besztercebányai Állami Levéltár, Besztercebánya Fióklevéltár, Besztercebánya, Szlovákia)]

Az 1693. február 22-ikán kiállított Kraudy-címereslevelet egy fél éven belül, július 31-ikén hirdették ki Zólyom vármegye közgyűlésén, s ezzel a Kraudyak teljes jogú nemesekké váltak.26 [26 Anno Salutis supra Millesimum Sexcentesimum Nonagesimo tertio die trigesima prima Mensis Julii sub genarali Congregatione Inclyti Comitatus Zoliensis in Libera Regia Montana Civitate Novizoliensi celebrata… literae privilegiales armales pro parte introscripti Egregii Adami Kraudi ac per imprium insertive specifactorum clementissimo collatae ac concessae solemni ritu debitaque humilitate et reverentia sunt publicatae. […] Franciscus Bohuss ejusdem comitatus Zoliensis v(ice) jur(atus) notarius. BAZML XV. 78. 30. (Régi szám: XV. 3. 30.)] A bányavárosi és szabad királyi városok német polgársága, vagyona és városi előjogai ellenére, társadalmi emelkedése csúcsának a nemesség megszerzését tartotta, így szerzett a tótlipcsei Fabricius család is armálist 1621-ben, benne a Rozsnyó bányaváros címeréből vett rózsákkal.27 [27 Ragač, R. 2006.; RAGAČ, Radoslav 2006. Erbová listina pre rod Fabrícius. In: Erbové listiny – Patents of arms. [Zborík prispevkov z medzinárodnej konferencie, ktorá sa v dňoch 19 – 20. októbra 2005 uskutočnila v priestoroch Slovenskej národnej knižnice v Martine]: venované profesorovi Jozefovi Novákovi. Zostavil Milan Šišmiš. Slovenská Genealogicka-Heraldická Spoločnosť, Martin. 42 – 44. (Bibliotheca Heraldica Slovaca)] A tekintélyes lőcsei Hain család névcímerként kakast nyert nemessége mellé 1652-ben,28 [28 Bartoš, M. 2006.; BARTOŠ, Martin 2006. Armáles meštianskeho rodu Hainnovcov z Levoče. In: Erbové listiny – Patents of arms. [Zbornik prispevkov z medzinárodnej konferencie, ktorá sa v dňoch 19 – 20. októbra 2005 uskutočnila v priestoroch Slovenskej národnej knižnice v Martine]: venované profesorovi Jozefovi Noákovi. Zostavil Milan Šišmiš. Slovenská Genealogicka-Heraldická Spoločnosť, Martin 45 – 48. (Bibliotheca Heraldica Slovaca)] s hasonló címert kapott a besztercebányai Hancke család is: hasított pajzs, bal mezejében kakassal, míg a pajzs jobb felén a címerszerző portréja.29 [29 I. Lipót, Pozsony, 1662. máj. 23. ŠABB, PBB, Mesto Ľubietová 1282 – 1885, ML 2632, Ltsz. 32] Ugyancsak az adományos, ráadásul egy bányász, látható Georg Grundel 1680-ban nyert armálisában, amint mindkét kezében bányászkalapácsot tartva ércet fejt a bányában (in fodina intrinsecus adumbrata Virum integrum metallicum consueto habitu indutum manu utraque grandiores malleos prementem ac velut actu cruendis metallis incumbentem).30 [30 I. Lipót, Prága, 1680. ápr. 13. PBB, Mesto Banská Bystrica (1020) 1255 – 1922, Fasc. 906/10] (7. kép)

...

A Kraudy-címer négyelt pajzsába rakott rutaágakat, mint gyógynövényeket, talán magyarázhatja, [Sz. L.: helytelen magyarázat] hogy Georg Kraudynak (a wittenbergi teológus Johann Georg Kraudy fiának) 1740-ben patikája volt Debrecenben („Arany Angyal” néven), egyébként ő volt az, aki Rákóczi fejedelem portréját a debreceni református kollégiumnak ajándékozta.

...

A besztercebányai német Kraudy család első ismert tagjai, Alexander Kraudy és fia, Paul, bányavárosi német polgárok, a 17. század második felének ismert ötvösei voltak, kortársuk és rokonuk, Erasmus Kraudy városi tanácsos gyermeke, Johann Georg Kraudy azonban már értelmiségei pályára készült a wittenbergi egyetemen az 1670-es években. Ő és fivére, Adam Kraudy Besztercebánya „Ring- és Waldbürgerei”, azaz bányavállalkozói voltak, így szereztek címeres nemességet 1693-ban, a címerképen aranygyűrűvel és a gyógyszerként is ismert rutával. A család tagjai, akik a jénai és a wittenbergi egyetemre jártak, a 18. században előbb Selmecbányán, majd Dobsinán jelentek meg, de nyitottak gyógyszertárt Eperjesen és Debrecenben is. A 19. század elején a család egyik ága Miskolcon telepedett le, ahol a helyi evangélikus közösség elitjébe tartozva elmagyarosodtak. A miskolci Kraudyak legismertebb tagja Kraudy József elismert amatőr festő volt, aki művészi tehetségét talán besztercebányai ötvös őseitől örökölte. Regénybe illő élete tragikus véget ért, akárcsak 1849-ben unokatestvéréé, Kraudy Lászlóé. [1]

  • Irodalom:

Gyulai Éva: A BESZTERCEBÁNYAI KRAUDY CSALÁD ÖRÖKSÉGE. EGY POLGÁRCSALÁD A 17 – 19. SZÁZADBAN. 7-24. In: Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle. A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 12. Budapest, 2013. [2]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs