Címerhatározó/Korsóscéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a különféle települések fazekascéheinek, korsóscéheinek és cserepescéheinek címerével foglalkozik.
Győri egyesült kőrakó- és cserepes legények
[szerkesztés]
A győri egyesült kőrakó- és cserepes legények címere, fa üvegezett tárolóban, 1846, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Barnára pácolt, fa üvegezett tárolóban felfüggesztett, festett bádoglemez. A lemez sarkai lekerekítettek, felső szélén három lencse alakú lyukkal. Egyik oldalára nemzeti színű keretbe a karmelita épületegyüttes környékének stilizált ábrázolását festették. A téren kőrakó, a kolostor és a szemközti épület tetején cserepező munka folyik. A kép alatti fehér mezőben fekete betűs felirat: „E társulati czimet egyesült kőrakó és cserepes legénység / csináltatta 1846 ban ujittatta 1868dik evben. / Szemeti Liszka a micimérünknek Körözt anya / Fest: Hajdy F(?). junior”. A tárgy másik oldalán nemzeti színű keretben legényszegődtetési jelenet látható. Címeres, zöld terítővel letakart asztalon nyitott céhládát és céhes iratokat; az asztal körül öt, magyaros mentét viselő céhmestert ábrázoltak, akik az ajtón belépő legényt fogadják. A mesterek egyike felállva dokumentumot olvas. A jelenet alatti fehér mezőben fekete betűs felirat: „Éljenek cserepes és kőrakó mester uraink sokáig! / Kik legényi társaságunkat igy össze alkották; / Szomoru élet soká ne érje víg társulatunk által, / Béke, hív szeretet rozsaival fűzzön össze bennünk irántuk”.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri magyar mázasfazekas-céh
[szerkesztés]
A győri magyar mázasfazekas-céh pecsétje, 1816, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Sárgarézből esztergált, hasasodó nyéllel készült, a pecsétképet a vaskos talp alsó síkjára vésték. Ezt sima vonalkeret szegélyezi, körirata külön keret nélkül a pecsétmező peremén fut: „SZABAD KIRÁLYI GYÖR VÁROSI MÁZAS FAZÉKAS CZÉH PETS(étje):”. A belső síkon, minden díszítő, helytöltő motívum nélkül Szent Flórián ikonográfiailag megszokott ábrázolása látható. (Hagyományosan római katonaként ábrázolt, baljában zászlós lándzsát tart, jobb kezében csobolyóval egy égő házat olt.) A patrónus rovátkázott vonalon áll, amely alatt a pecsétlő évszáma — „1816” — kapott helyet.
A győri mázas-fazekascéh zászlója, 1825, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Az 1825-ben készült zászló meggypiros damaszt, felületén szerepet kapott a céhzászlókra festhető minden jellegzetes dekoráció, szöveg és ábrázolás. A zászlókép ovális keretét még a zászlón alkalmazott meggyszínű rojtozás is kíséri. Fölötte volutás aranykeretben a csücskös talpú, szögletes pajzsra helyezett, szentkoronás magyar címer és ötágú levélkoronával borított győri városcímer kapott helyet. Alul, a címerek vonalában egy virágcsokorral töltött váza fazekaskorongra helyezve és egy szép, fehér korabeli cserépkályha a mesterség jelvénye. Az aranyfestésű feliratok felül a zászlókép ábrázolásához kapcsolódó fohászt, alul a szervezet megnevezését tartalmazzák. A oldali fohász: „DEUS PATER O(ra):P(ro):N(obis):”; B oldali : „S(anctus): FLORIAN O(ra):P(ro):N(obis):”. A szervezet megnevezése és a mesterek nevei mindkét oldalon azonosak: „NAGY GYŐRI MÁZOS FAZEKAS CZÉH ZÁSZLÓJA 1825 / POTOTZKY SIMON CZÉHMESTER / DACHAUER JÁNOS KULTSOSMESTER / MAGYAR FERENTZ CZÉH JEGYZŐJE / BEER FERENTZ ATYAMESTER / MAGNER JÓSEF BEJÁRÓMESTER / FRISCHMANN ANTAL”; fölül: „MAGYAR MIHÁL / ORSZÁK FERENTZ / SZABÓ ISTVÁN / NAGY ANTAL / SALGÓTZKY ISTVÁN / MAGARITS IGNATZ / MAGNER ANTAL / SZABÓ JÓSEF / KÁLÓTZI JÁNOS / PFILF MÁRTON.”. A mesternevek egy része szerepel a győri fazekasok 1843-as korsóján is (lásd 179.). A korsón nem szereplő céhtagokat is tartalmazza a mesterkönyv, melyből kiderül, hogy Pototzky Simon 1808-ban (pag. 4. „Pototzky”), Dachauer János 1816-ban (pag. 5. „Taghauer”), Magyar Ferenc és Magyar Mihály 1800-ban (pag. 4.), Orszák Ferenc 1807-ben (pag. 4. „Orszag”), Nagy Antal 1810-ben (pag. 4.), Salgótzky István 1812-ben (pag. 4. „Salgai”), Magner Antal 1824. március 30-án (pag. 5.), Kálótzi János 1824. július 27-én (pag. 5.), Pfilf Márton pedig 1825-ben választatott céhmesterré. (XJM HD.72.16.1.) Az A oldali zászlóképen Ádám teremtésének kétalakos bibliai jelenetét örökítette meg a festő. A fehér tógában, hosszú ősz szakállal megjelenített „Deus Pater” jobb kezét Ádám vállára helyezi. Mozduló lába teljesen elrajzolt, a rövidülés ábrázolását alkotója nem tudta megoldani. A bibliai kép a „föld porából” való teremtés felfogása, a fazekasmunka prefigurációjaként került a céhzászlóra. A zászló B oldalára helyezett zászlókép a szakmában általános védőszentet, Flóriánt ábrázolja. A legenda szerint imádkozásával megmentett egy házat a teljes elhamvadástól. Ennek alapján vált divatossá a barokk korban mind a polgárság, mind a tüzes szakmák mesterei körében. Győrött a fazekasokon kívül a serfőzők, kéményseprők is Flóriánt tekintették patrónusuknak, és sok lakóház oromzatára került a családi tűzhely, az otthon biztonságának védelmezőjeként. Flóriánt a zászlókép a szokásos ikonográfiai megoldásban ábrázolja. Római katonai ruhában, egyik kezében vörös zászlót, másikban a tűzoltáshoz használt fa merítőedényt tart.
A győri fazekascéh zászlója, 1864, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A céh korábbi — 1825-ös — zászlójáról (lásd 148.) tudjuk, hogy a „bevonult császári hadsereg által ... a zászló eszveromoltatott...” (XJM céh. 56.14.2.), bár ennek a nyoma a gyűjteménybe került példányon nem látható. Feltételezhetően továbbra is használatban maradt. A csaknem negyven év múltán avatott új zászló inkább a divatváltozás és az új mesterek nevének feltüntetése miatt válhatott szükségessé. Alapvető változást tapasztalható a dekoráció szerkezetében. A korábbi színes, gazdag díszítés címerábrái elmaradtak, a mesterségjelvény — fazekaskorong — szinte eltűnik a zászlókép mellett húzódó, stilizált palmettás zárású szőlőornamentikában. A zászlóképek paszománykeretes, ovális foltjai is összezsugorodtak, hogy helyet adjanak a mesternevek nagybetűs sorainak, melyek a zászlóképeket minden oldalról keretezik. A védőszent képe — a zászló B oldalán — az új zászlón is Szent Flórián maradt, kinek mellvértjén egy magyar nemzeti színű szalag fut át, míg Ádám teremtésének biblikus jelenetét az általánosabb Patrona Hungariae-ábrázolás váltotta fel. Fején a magyar Szent Korona, jobbjában jogar, baljában az országalmát tartó kis Jézus, jobb lábával félholdon tapos. A kép jobb oldalán szőlőindában látható a fazekas címer (fazekaskorong). A zászló felirata egy nevet kivéve (mely valószínűleg elírás lehet) mindkét oldalon ugyanaz: kép felett: „CZ(éh):BISZ(tos): CZAP FERENCZ (B oldalán TERMEZ) N(emes):FABIÁN PÁL / CZ(ÉH):MES(TER): POTHORCZKI JÁNOS, BARANYAI FERENCZ, / CSÖNGEI JSTVÁN”; az előző szöveggel derékszögben jobb oldalon: „PÁPAI LAJOS.”; ezzel szemben bal oldalon: „TARICS JÁNOS. / BARINA MIHÁLY.”; kép alatt: „BARÁT LAJOS, / KALABUSZ FERENCZ, SZKLADANY JSTVÁN, / KADÁK JSTVÁN, MAGYAR ANDRÁS.”; felirat alatta bal oldalon: „Keszt Keller A. Gyorbe.”; címerben: „1864”. A zászlókészítőként feltüntetett „Keller A. Győrbe” valószínűleg nem azonos Albert von Keller 1844-ben született német festővel. (Keller Albert [von] címszó, Művészeti Lex. 1926) Valószínűbb, hogy a zászlókép festője inkább a győri ötvöscéhben 1827-ben remekelt Keller Adolf, vagy azonos nevű, 1859-ben mesterjogot nyert fia lehetett. (Jankó 1934, 443.)
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri német fehérfazekas-céh
[szerkesztés]
A győri német fehérfazekas-céh pecsétje, 1816, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Hasáb alakú vasnyéllel és hengeres talppal készült. Nyomólapja ezüst, melyen a gyöngykeret alatt húzódó körirat német nyelvű. „SI(e)GIL DER EHRSAMEN WEISHAFNER ZUNPFT: A(n der): RAAB 1816”. A patrónus-ábrázolás megegyezik a magyar mesterek tipáriumának (lásd 40.) Szent Flórián rajzával. (Hagyományosan római katonaként ábrázolt, baljában zászlós lándzsát tart, jobb kezében csobolyóval egy égő házat olt.) A nyomólap megjelenése általában a magyar dúchoz hasonló, ahol az évszám a köriratban olvasható.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri üveges-, korsós- és esztergályos mesterek
[szerkesztés]
A Győri üveges-, korsós- és esztergályos mesterek pecsétje, 1752, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A pecsétlő vaskos, hasáb alakú vasnyélre került. A sárgaréz nyomólap címerképei a levélkeret alatt futó német nyelvű körirattal határolt pecsétmező belső részén kaptak helyet. Az ívelt vonalú ornamentikával övezett ovális pajzsokra az üvegesek és esztergályosok jelvényei kerültek. A bal oldalin heraldikusan szerkesztett üveges eszközök — keresztbe fektetett domború élű bárdok, üvegfúvó és a két végén kampós szerszám — képe látható. Az üveges legények külön vezetett beíró könyvének belső címlapján szintén találkozunk a címerrel, melyben egy tölcsérszerű végződéssel ellátott csavart szárú szerszám is szerepel. (XJM céh. 53.14.10.) Sajnos megfelelő analógiák nélkül e szerszámok rendeltetésére nem adható elfogadható megfejtés. Feltételezhetően a szakma művelői — mint a későbbi árszabásokból kiderül — elsősorban ablaküvegezéssel foglalkoztak, így az ábrázolt szerszámok is ennek a tevékenységi körnek a kellékei lehetnek. A jobb oldali ovális pajzson — ugyancsak címertani igényességgel — az esztergályosok jelvénye szerepel. A címer hagyományosan a keresztbe tett esztergavasakat, az öblös mérőszerszámot és a fagolyót tartalmazza. A pecsétlőlap összetett címere felett Győr város koronás címere látható. Ennek két oldalán kapott helyet a pecsétlő évszáma: „1752”. Körirata: „EIN(es): EHRS(ame): HANDW(erk): D(er): B(ischoflichen): GLASER V(nd): DREXLER: M(eister): I(n): D(er): K(öniglichen): F(rei): S(tadt): RAAB”. A céhben szereplő korsósok valójában ónozott vaslemezből készítettek italtartó edényeket. Nevük a pecsétnyomón nem szerepel, csupán az 1676-ban Montecuccoli főkapitánytól kapott kiváltságlevélből tudjuk, hogy a ,,flaschner”-ek is a céhbe tartoztak. A társaság ládáján (lásd 128.) már az ő készítményeikből szerkesztett címerkép is szerepel.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Pécsi fazekascéh
[szerkesztés]
A pécsi fazekescéh pecsétje (1727?)
A pécsi fazekas pecsétjének anyaga viasz, alakja kör, színe vörös, átmérője 3 cm. Körirata: SIGL CAETTUS FIGULARIORUM 5. ECLESICUSISS, vagyis a pécsi fazekasok pecsétje. A pecsétmező uralkodó eleme egy glóriás szent, bal kezében egy zászlót tart, amely csúcsban végződik. Jobb oldala mellett egytornyú templom áll, bejárattal és két ablakkal. Lábai alatt egy pálmaág látható. Az alak valószínű Szent Flórián, aki minden olyan mesterség védőszentje, amelynek tűzzel vagy égéssel kapcsolata van. A szent ábrázolás a céhpecséteken már 15. században divattá vált.
Dr. Erdődy Gyula: NÉHÁNY PÉCSI CÉHPECSÉT A XVIII. SZÁZADBAN I. rész In: Baranya História. Sorozatszerkesztő Dr. Erdődy Gyula
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Székelykeresztúri II. ipartársulat
[szerkesztés]
A székelykeresztúri II. ipartársulat pecsétnyomói, 1860
A MESTEREK II. IPARTÁRSULATA. Pecsétjüket a helyi Molnár István Múzeum őrzi. Mindkettő 1860-ban készült, ugyanazon mintára. A mester gyenge munkáinak kurzívval írt közös felirata: Sz.Kereszturi Ipartársulat.1860. A településen 1860-ban két ipartársulat alakult: a „Sz. Keresztúri Iső ipartársulat” a szabó, csizmadia, suszter, tímár, szűcs, takács, mészáros és szappanos iparosokat egyesítette, a „Sz. Keresztúri IIik ipartársulat” az asztalos, kerekes, ács, kovács, lakatos, gépész, kőműves, fazekas, nyerges és könyvkötő mesterek szervezete volt. Utóbbinak az első, 37 mm átmérőjű sárgaréz pecsétnyomójára asztalos szerszámok vannak vésve, gyalu, vinkli (derékszögű vonalzó) és cirkalom (körző). A szerszámok felett a székely címerből ismert hold- és naparc látható. A második, hasonló pecsétnyomójukon keresztbe tett fogó és kalapács két oldalán nyolcküllős kerék és lópatkó van elhelyezve. A társaság szabályzatának 77. §-a ezt írja „A társaság egy pecsétet tart ezen felirattal: „Székely Keresztúri II ik ipartársulat 1860”. A pecsétnyomó felirata eltér a szabályzatban leírttól. A két pecsétet csak a rájuk vésett szerszámok különböztetik meg.
Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Szentgáli fazekascéh
[szerkesztés]
A szentgáli fazekascéh pecsétnyomója
A veszprémi fazekasok 1774. évi ovális pecsétjén díszes kétfülű cserép virágtartó edény látható három szál virággal (251. kép). Ehhez nagyon hasonló és nyilván a veszprémiek pecsétjének mintájára készült a szentgáli fazekasoké is (252. kép). A két Veszprém megyei fazekas céhpecsét motívuma szokatlan a magyarországi fazekas céhpecsétek között, ahol három egészen más típus az uralkodó. Az egyik, a leggyakoribb, a paradicsomi almafa alatt Ádámot és Évát ábrázolja a kígyóval és ezzel a bibliai képpel utal arra, hogy az ember sárból, agyagból lett véve, akár a fazekasok műve, a cserépedény. A másik típus Szent Flóriánt ábrázolja, aki minden olyan mesterség védőszentje, amelynek a tűzzel vagy égéssel valamilyen kapcsolata van. A harmadik típus korsót ábrázol fazekas korongon, esetleg fakés kíséretében. (208-209. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi fazekascéh
[szerkesztés]
A veszprémi fazekascéh pecsétnyomója 1774-ből
A veszprémi fazekasok 1774. évi ovális pecsétjén díszes kétfülű cserép virágtartó edény látható három szál virággal (251. kép). Ehhez nagyon hasonló és nyilván a veszprémiek pecsétjének mintájára készült a szentgáli fazekasoké is (252. kép). A két Veszprém megyei fazekas céhpecsét motívuma szokatlan a magyarországi fazekas céhpecsétek között, ahol három egészen más típus az uralkodó. Az egyik, a leggyakoribb, a paradicsomi almafa alatt Ádámot és Évát ábrázolja a kígyóval és ezzel a bibliai képpel utal arra, hogy az ember sárból, agyagból lett véve, akár a fazekasok műve, a cserépedény. A másik típus Szent Flóriánt ábrázolja, aki minden olyan mesterség védőszentje, amelynek a tűzzel vagy égéssel valamilyen kapcsolata van. A harmadik típus korsót ábrázol fazekas korongon, esetleg fakés kíséretében. (208-209. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: