Címerhatározó/Kolozsmonostor címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Kolozsmonostor címerével foglalkozik.


A kolozsmonostori templom a plébániaház pecsétjén

A kolozsmonostori apátsági templom

Jelentőségre és nagyságra mindkét eddig tárgyalt templomnál előbbre való a város nyugati részén látható egykori kolozsmonostori apátsági templom. Ez azonban csak 1894 első napjától kezdve, az akkor Kolozsvárhoz csatolt Kolozsmonostor községgel együtt vált kolozsvárivá.

Az egykor itt állott Benedek-rendi apátság alapítását egy 1263-ra keltezett oklevél alapján a legújabb korig I. Béla magyar királynak tulajdonították; de ez az oklevél hamisítványnak bizonyult.

Ennek ellenére a kolozsmonostori apátság nem fiatalabb I. Béla király (1061-1063) koránál, s ugyanazon várispán alapítása, akiben Kolozsvár is alapítóját tiszteli. Így egyike a legrégibb, még a XI. század első feléből való és Erdélyben ritka Benedek-rendi első alapítású monostortemplomoknak. Apátjai már az 1241-42-i nagy tatárjárás előtt hosszasan perlekedtek az erdélyi püspökökkel, kiknek fölöttességét nem akarták elismerni.

A monostornak Kolozsvár közelében több faluból álló birtokai voltak, s a Kolozsvártól keletre 13 kilométerre a Kis-Szamoson épített vámos hídja (Apátúr hídja, Apahídja) Apahida községnek adott nevet. Épületétől délre, alig negyed kilométerre jó minőségű mészkőbánya volt, s így korán kiépíthette monostortemplomát. A jómód némelyik apáturat elragadta, s Mátyás király korában az egyik túl harcias apát kis háborút viselt környékbeli ellenfeleivel; ezért Mátyás király elrendelte erődítéseinek elhányatását. Az apátság jelentősége a XV. század második felétől lehanyatlott, de levélőrző hiteleshelyi jellegét a reformációig megtartotta. Akkor a Benedek-rend itt megszűnt, s birtokai részben világi kezekbe kerültek, majd 1580-tól negyed századig a monostori uradalom a jezsuiták birtokába jutott, akik itt jó iskolát tartottak fenn. Utóbb az iskola Kolozsvárra költözött be, s csak a rend 1773-i feloszlatásával alakult át római katolikus közép- és részben főiskolává.

A Benedek-rendnek a tatárjárás idején elpusztított első, kívül támasztó kőlábak nélkül, belül finom faltőkkel tagolt temploma a XIII. század második felében újra kiépült. Mai szentélye ebből az időből való. A jezsuita birtoklás ideje alatt, 1596-ban az épületet villámcsapás gyújtotta föl, s hosszú ideig pusztán romladozott. A XVII. század végén birtokába jutott jezsuiták kijavították ugyan, de a kuruc világban a templomot egy kuruc csoport menedékül használván, azt harc közben reágyújtották és ismét elpusztult. A jezsuiták aztán a XVIII. század elején nagyobb számú görög katolikus román híveik számára Kolozsmonostoron új templomot építettek, s a kevés római katolikus magyar hívő nagyobb templomát 1782-ben már csak katonai raktárnak használták. A templom földjébe és sírboltjaiba a XVII. század végéig sok buzgó hívőt temettek messzi vidékről, még 100 kilométer távoli helyekről is. A mindjobban elhagyott templom hajója azonban annyira tönkrement, hogy végül is püspöki engedéllyel az 1818-tól 1821-ig épült kolozsvári Farkas utcai Királyi Lyceum épületéhez hordták be anyagnak. Csak szentélye maradt meg, s azt is csak nagy ünnepeken használták. Az Erdélyi Római Katolikus Státus aztán a hajót 1896-ra újjáépítette, de évente csak kevés ünnepi alkalommal használták: az 1920-as években 25 évre a román görög katolikusoknak adták bérbe. Jelenleg az ortodox egyház használatában van.

A templomnak ma már csak a szentélye áll régi, hétszázados eredetiségében. A szentély magasba törő, sudár faloszlopai és faloszlopfői szépségükben a messzi gyulafehérvári székesegyház és a közelebbi, középkori széki református templom hasonló műrészleteire emlékeztetnek. A szentélytől elvált dongaboltozatú sekrestyét XV. századinak tartják.

A hajó mai nyugati főkapuját 1895-ben az Erdélyi Múzeumban elhelyezett eredeti régiről faragtatták újra: ez szép másolata a valószínűleg az 1437-i parasztfelkelés időtájáról való, csinos, keresztvirágos főkapunak. Ebből a korból származik a szentély déli falába beépített római számjegyes kis kő napóra is, melynek külön érdekessége, hogy ma ez a legrégibb ilyenfajta ismert erdélyi emlékünk.

Sokkal régebbi azonban mindezeknél a szentélyzáródás délkeleti felső párkánya alá falazott, még román ízlésű nyugvó oroszlán féldombormű. Ez még az Árpád-házi királyok jogaroroszlánjára emlékeztet. Feltehetően a tatárjáráskor elpusztult régi templomból maradhatott, s nincs kizárva, hogy az egykori almásmonostori és magyargyerőmonostori megmaradt hasonló oroszlánokkal együtt királyi oltalmi jelvényül szolgálhatott.

A templom homlokzatán latin felirat mondja el röviden annak történetét. A szentélyhez ízlésben egyáltalán nem illő kis fatorony csak az 1930-as években épült.

(Kelemen Lajos: Kolozsvár művészeti emlékei. In: Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1982. 105-109.)

  • Irodalom:

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs